Látogatóban Beer Miklós nyugalmazott váci püspöknél

Miért nem beszélünk őszintén?

Belpol

Ferenc pápa halála újra nyilvános megszólalásra késztette az egykori váci megyés püspököt. Az elmúlt években Beer Miklós volt az egyetlen vezető egyházi személy, aki országos politikai kérdésekben rendre hallatta a hangját. Egyszer egy politikus arra kérte, „maradjon csendben”, de szerinte függetlennek kell lenniük a hatalomtól.

A verőcei Migazzi Kristóf Idősek Otthonában Beer Miklós nyugalmazott váci püspök a sárgára festett főépület ajtajában vár bennünket. Februárban döntött úgy, hogy beköltözik a dunakanyari településen lévő egykori kastélyba, amelyet az egyházmegye tart fenn, és amely több mint hatvan éve működik szociális otthonként. A domboldalon fekvő intézmény tágas kertjében ketrecben tartott galambokat tartanak, de kosárpalánk is van. Az otthon névadója Beer 18. századi elődje, az olasz származású Migazzi Kristóf, „Vác újjáalkotója”; az ő kezdeményezésére székesegyház, püspöki palota, papnevelde, kórház, fegyház, valamint diadalív is épült a városban, és a meghívására 1764 augusztusában Mária Terézia több napot töltött Vácon.

Az otthonban

Beer Miklós 75 éves korában, 2018-ban ajánlotta fel a lemondását, majd egy év után Nagymarosra került plébánosnak. Ekkor már kimeszeltek egy szobát neki Verőcén, de ő a további szolgálatot választotta. Mint mondja, gyorsan elröppent ez az öt és fél év: minden héten misézett, legalább két temetést, esküvőt, keresztelőt csinált végig. Elfáradt. Idén februárban kiadott egy közleményt, hogy visszavonul, nem ad több interjút, ám Ferenc pápa halálakor megtörte e fogadalmát, s eleget tett az ilyen jellegű felkéréseknek.

Folyamatosan csörög a telefonja, amíg a nagyjából 10 négyzetméteres, egyszerű szobájában beszélgetünk. Az ágya és az íróasztala itt van, részlegéhez külön fürdőszoba jár, ajtajától pár lépésre kis kápolna található. A falakon egyházi képek, Jézus Krisztus és Szűz Mária mellett néhány szent. Memoárt készül írni, mert bár tavaly megjelent egy beszélgetős kötete (Beer Miklós – Egy hiteles ember, László Ágnes), szerinte az nem ugyanaz, mintha az emlékeit, élményeit, egyházáról alkotott világlátását a saját szempontjai alapján foglalná össze.

Már püspöksége ideje alatt szerette volna átvenni fenntartóként az idősek otthonát – ezt az egyházmegye csak a lemondása után tette meg –, mert, mint mondja, a szociális otthonok sorsa mindig is érdekelte. Szerinte tudomásul kell venni, hogy egy bizonyos életkor után rászorulunk a gondoskodásra: komolyabb egészségügyi problémái nincsenek ugyan, de 82 évesen sok volt neki, hogy mindennap elment bevásárolni, vezette a háztartást.

Jelenleg 95 lakója van az intézménynek, akiknek a többsége a szobájában tölti a napot – erről az ajtók előtti cipők árulkodnak. A szárny, ahol beszélgetünk, papok részére van fenntartva. A többieknek csak egy-két napig okozott némi izgalmat a volt püspök érkezése.

A cölibátus miatt a katolikus papok egy idő után igénylik az itteni szolgáltatásokat, közülük sokan betegség vagy az elmagányosodás miatt jönnek Verőcére, és azok, akiket a rokonaik már nem tudnak ellátni. Nem kell katolikus hívőnek lenni az intézménybe kerüléshez, a rászorultság a fő szempont; a várólista persze itt is hosszú. Beer figyel a lakókra, számára a legfontosabb, hogy segítse őket a lelki egyensúlyuk megtalálásában. Sok a fekvőbeteg, a demens, a depressziós, az olyan, aki nem tudta feldolgozni a beköltözést – őket is látogatja. A pap kollégákkal reggel-este együtt imádkozik, minden nap van szentmise. A papokon kívül más otthonlakók is bejönnek a szertartásra.

 
Fotó: Palágyi Barbara

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Budapest egyelőre megúszta, nem inkasszálta az államkincstár a számláit

FRISSÍTÉS: Cikkünk megjelenése után nem sokkal kiderült, hogy a Magyar Államkincstár mégis inkasszálta a szóban forgó 10,2 milliárd forintot. 

A tét már rövid távon is Budapest működésének fenntartása. Bár az állam és a főváros voltaképp 120 milliárd forint elvonásán vitázik, ebből már 10,2 milliárd forint mínusz is kritikus lenne. És hol van még az év vége és a 2026-os költségvetés.

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.