A verőcei Migazzi Kristóf Idősek Otthonában Beer Miklós nyugalmazott váci püspök a sárgára festett főépület ajtajában vár bennünket. Februárban döntött úgy, hogy beköltözik a dunakanyari településen lévő egykori kastélyba, amelyet az egyházmegye tart fenn, és amely több mint hatvan éve működik szociális otthonként. A domboldalon fekvő intézmény tágas kertjében ketrecben tartott galambokat tartanak, de kosárpalánk is van. Az otthon névadója Beer 18. századi elődje, az olasz származású Migazzi Kristóf, „Vác újjáalkotója”; az ő kezdeményezésére székesegyház, püspöki palota, papnevelde, kórház, fegyház, valamint diadalív is épült a városban, és a meghívására 1764 augusztusában Mária Terézia több napot töltött Vácon.
Az otthonban
Beer Miklós 75 éves korában, 2018-ban ajánlotta fel a lemondását, majd egy év után Nagymarosra került plébánosnak. Ekkor már kimeszeltek egy szobát neki Verőcén, de ő a további szolgálatot választotta. Mint mondja, gyorsan elröppent ez az öt és fél év: minden héten misézett, legalább két temetést, esküvőt, keresztelőt csinált végig. Elfáradt. Idén februárban kiadott egy közleményt, hogy visszavonul, nem ad több interjút, ám Ferenc pápa halálakor megtörte e fogadalmát, s eleget tett az ilyen jellegű felkéréseknek.
Folyamatosan csörög a telefonja, amíg a nagyjából 10 négyzetméteres, egyszerű szobájában beszélgetünk. Az ágya és az íróasztala itt van, részlegéhez külön fürdőszoba jár, ajtajától pár lépésre kis kápolna található. A falakon egyházi képek, Jézus Krisztus és Szűz Mária mellett néhány szent. Memoárt készül írni, mert bár tavaly megjelent egy beszélgetős kötete (Beer Miklós – Egy hiteles ember, László Ágnes), szerinte az nem ugyanaz, mintha az emlékeit, élményeit, egyházáról alkotott világlátását a saját szempontjai alapján foglalná össze.
Már püspöksége ideje alatt szerette volna átvenni fenntartóként az idősek otthonát – ezt az egyházmegye csak a lemondása után tette meg –, mert, mint mondja, a szociális otthonok sorsa mindig is érdekelte. Szerinte tudomásul kell venni, hogy egy bizonyos életkor után rászorulunk a gondoskodásra: komolyabb egészségügyi problémái nincsenek ugyan, de 82 évesen sok volt neki, hogy mindennap elment bevásárolni, vezette a háztartást.
Jelenleg 95 lakója van az intézménynek, akiknek a többsége a szobájában tölti a napot – erről az ajtók előtti cipők árulkodnak. A szárny, ahol beszélgetünk, papok részére van fenntartva. A többieknek csak egy-két napig okozott némi izgalmat a volt püspök érkezése.
A cölibátus miatt a katolikus papok egy idő után igénylik az itteni szolgáltatásokat, közülük sokan betegség vagy az elmagányosodás miatt jönnek Verőcére, és azok, akiket a rokonaik már nem tudnak ellátni. Nem kell katolikus hívőnek lenni az intézménybe kerüléshez, a rászorultság a fő szempont; a várólista persze itt is hosszú. Beer figyel a lakókra, számára a legfontosabb, hogy segítse őket a lelki egyensúlyuk megtalálásában. Sok a fekvőbeteg, a demens, a depressziós, az olyan, aki nem tudta feldolgozni a beköltözést – őket is látogatja. A pap kollégákkal reggel-este együtt imádkozik, minden nap van szentmise. A papokon kívül más otthonlakók is bejönnek a szertartásra.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
