Minden kezdet könnyű - MSZP-kongresszus

Belpol

Míg múlt szombaton a Fidesz zárt ajtók mögött rágta a gittet, az MSZP szigorúan nyilvános kongresszust tartott. Konkrétumokról nem sok szó esett, viszont megismerkedhettünk a Gyurcsány-féle reformkormányzás filozófiájával.

Derűs küldöttek sereglettek össze az FTC népligeti kézilabdacsarnokába, hogy részt vegyenek pártjuk tagadhatatlanul fölösleges kongresszusán, s egyúttal lebonyolítsanak egy meghitt blogíró-olvasó találkozót az ország ügyvezető és dezignált miniszterelnökével. Lenn, a küzdőtéren változatos kormánynévsorok terjengtek, úgyannyira, hogy kellő hiszékenységgel megáldva a pálya széléről akár valamennyi MSZP-s politikust a jövő emberének láthattuk. Mindenki jeleket keresett (mondjuk kivel kezel, s kinek ad puszit is Fásy Ádám), melyek közül mi szerényen csak azt a momentumot említenénk, amikor a sokáig elárvultan őgyelgő Mécs Imrének végül sikerült hosszasabb eszmesúrlódásba bocsátkoznia Baráth Etelével, az uniós ügyek - széltében bukottnak hírlelt - miniszterével.

A meddő spekulációk fölröptetése helyett azonban térjünk a lényegre, amit persze nem is volt oly könnyű fölfedezni e kedélyes összejövetelen, ahol a beszédekben is féktelen orgiát űztek a becézett keresztnevek, a váltig hibás toldalékolások (Szili régi-új házelnök), a tréfás anekdoták (Lendvai Ildikó) meg a sosem volt céljukat szükségképp elveszítő mondatok (Horn Gyula). Mégis alighanem Hiller pártelnök és Gyurcsány Ferenc felszólamlásaiban volt föllelhető a lényeg ezen a bízvást történelminek nevezhető kongresszuson. Történelmi, no, nem a beszédek históriai jelentőségét tekintve (bár erről a messze jövendő hivatott határozni), hanem a díszletek és a retorika mián. Haza és haladás valának jelszavai a kongresszusnak, s Gyurcsányék több más jel szerint is fölfedezték önmaguk számára a reformkort, amelynek retorikai kiaknázása gyümölcsöző lehet, még akkor is, ha jobbról ez értelemszerűen csakis pökhendi pimaszságnak tűnhet. (Vagy talántán éppen azért.) A történész Hiller Istváné volt a felütés, aki akarva-akaratlanul is mindinkább Gyurcsány előénekesének hat, mi több, mostanra már néhány miniszterelnöki modorosságot is eszköztárába emelt. (A Gyurcsány-utánzás amúgy kezd elharapódzni, néha maga Gyurcsány is erre fanyalodik. Az például, hogy "azt tudom mondani" a néhai kabarékonferansziék percenként visszatérő fordulatainak gyakoriságával kerül elő beszédeiben.)

Ám a történeti utalások nem a tárogatós múltba merengést szolgálták, inkább csak tájolásul alkalmaztattak, hiszen Hiller jelezte: a "történelem nem szakácskönyv", vagyis a XIX. századi reformkor nem recept számunkra - ugye több okból sem lehetne az -, hanem a patriotizmus és a modernizáció összekapcsolásának ösztönző előképe, archetípusa. Szintúgy a kitörésé a honi provincializmusból, a piszlicsáré vitákba való bezárkózásból, amely szándék hasonlóképp kiemelt helyet kapott mindkét politikus beszédében. Aminthogy mindketten hosszasan beszéltek arról is, miként kerülhetünk összhangba a világgal, s hogyan fordíthatjuk előnyünkre a globalizáció megváltoztathatatlan realitásait. Ez, vagyis a nyitottság, lehetőségeink és korlátaink fölismerésének készsége alkotta a Hiller után a pódiumra lépő miniszterelnök beszédének első fontos egységét. Kis irányváltással ebből bomlott ki - támaszkodva Hiller történelmi és szemantikai eszmefuttatására - az országreform nagyralátó témaköre, amely szándékában mintha tényleg többnek ígérkezne a költségvetés számszaki rendbetételénél, s néhány nagyrendszer átalakításánál. Különösen úgy, hogy Gyurcsányék a jelek szerint nemzeti mentalitásformálásra is vállalkozni fognak, hisz a felszólítás, miszerint számoljunk le a túlélés és a reváns taktikájával, s tegyük magunkévá a személyes és kölcsönös felelősség gyakorlatát meg ethoszát, tagadhatatlanul erre utal. Beszédében e témát érintve merészkedett a legingoványosabb terepre Gyurcsány Ferenc, amikor is a pártfinanszírozás reformja mellett érvelve furmányosan bár, de cakompakk korruptnak vallotta a teljes magyar politikai osztályt, s így benne saját pártját is.

A hatékonyság és az igazságosság, a versengés és az együttműködés összebékítésével kecsegtető társadalompolitikai vízió fölskiccelése mellett Gyurcsány közelebbi terveibe is némi szolid betekintést engedett hallgatóságának. Nemcsak azt tudhattuk meg, hogy 2008-ra a java reformokon túl leszünk, de azt is, hogy lesz koalíció és kormányprogram, bár az ehhez szükséges, nehézkesen kihordott kompromisszumok ügyében megválaszolatlan kérdéseink nem kevesbedtek. A kormányban politikusok lesznek, méghozzá a pártból kiemelkedő politikusok, nem személyi, hanem politikai szövetségesek - ez a kijelentés váltotta ki utóbb a legtöbb találgatást, ám a miniszterelnök mondatának értelmezését alighanem botorság lenne ad absurdum vinni. (Furcsa módon e hétvégén egyetlen személyi kérdés látszott tisztázódni, ám ez sem az MSZP kongresszusán, hanem az ATV stúdiójában, ahol is Hiller jelezte: Demszky Gábort támogatják ősszel, Molnár Gyula általános helyettességéért cserébe.)

A kongresszus előtt, s utóbb is, számos megfigyelő tartotta kérdésesnek az MSZP reformpárti elkötelezettségét, s figyelmeztetett a párton belüli erőközpontok pozícióféltésére, mely erőközpontok hagyományosan államigazgatási és más közhatalmi tisztségek fölött is élvvel diszponáltak eleddig. Ám a miniszterelnök támogatottsága egyelőre rendíthetetlennek tűnik, s a párt szemre egy emberként fölsorakozott a reménybeli reformkorszak egyelőre virtuális programja mögé. Ha valóban meglesz az MSZP-ben és a második Gyurcsány-kormányban az erkölcs, az erő, az egyetértés (hogy a kongresszusnak otthont adó Ferencváros hármas jelszavát idézzük), akármi kisülhet ebből az egészből.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.