Rendkívüli esemény nélkül, 829 centiméteren tetőzött a Duna Budapestnél szombat délelőtt.
A várost Karácsony Gergely főpolgármester szerint 900 centiméteres magasságig biztosították a szakemberek, vagyis bőven maradt fel nem használt homok és zsák, a víz nem bukott át a védvonalakon. A felső rakpartot nem érte el a folyó, a legközelebb a Hajógyári-szigetnél volt a vízszint az úttesthez, illetve a Római-parton árasztott el olyan utcákat, ahol házak, lakóépületek is vannak.
Szombat reggel a csípős időben is jöttek-mentek már a turisták a Március 15. tér környékén. Főként északabbra, ott volt ugyanis látnivaló. A pesti Duna-parti villamosok nem jártak a Kossuth tér és a Március 15. tér között, ezen a szakaszon a síneken is tébláboltak már emberek – nem csoda, innen lehetett jól látni a vizet. Persze kicsit látványosabb volt minden 2013-ban, amikor a folyó elöntötte a villamospályát is egy szakaszon, de most is többen látni akarták, ahogy hömpölyög a folyó. A belvárosi önkormányzati rendfenntartók nem győzték leterelni a sínekről a bámészkodókat.
A nagy látványosságot az jelentette, hogy az alsó rakpartot uralma alá vette a Duna. A Kossuth téren többen fotózták a folyót, mint a Parlamentet, és a Margit híd pesti hídfőjénél is viszonylag korán elkezdett gyűlni a nép. A Margitszigetre nem lehetett bemenni, hiába próbálta győzködni egy turista a rendőröket. A kirándulóhajók sem tudták fogadni az utasokat, a fedélzetre vezető rámpán mintha a folyó közepén lettek volna.
Hiába mondta Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a budapestiek inkább ne menjenek a Dunát bámulni, az emberek igenis mentek. A miniszterelnök arra célzott, hogy a bámészkodók ne akadályozzák a védekezési munkálatokat, valójában erről szó sem volt. A védekezés, pontosabban a homokzsákok töltése és pakolása már befejeződött szombatra, a turistás helyeken nem lehetett útban lenni. Sok szülő sétált a kicsi gyerekével, az apukák egy fél délelőttre ismét izgalmasak lettek, hiszen áradásról, homokzsákokról beszéltek, nem az Újpest-Diósgyőr meccsről.
Északabbra, a Római-parton sokkal csendesebb volt már a város. Csak a helyiek jöttek ki beszélgetni, nézni, van-e valami tennivaló, egyáltalán mi van a hátrahagyott nyaralóval, házzal. A víz majdnem a Nánási útig betört, amit lehetett, körberaktak homokzsákokkal. Egyelőre nincs más hátra, mint várni. Várni, hogy lejjebb menjen a víz és remélni, hogy kitartanak-e a védművek.
Mert azzal, hogy a Duna apadni kezdett, nem hárult el a veszély. A Rómain legalább keddig tart a lezárás, egyben a készültség is. Mivel az elmúlt napokban is nagyobb esőzések voltak a folyó vízgyűjtőterületén, ezért a tetőzés után is magas marad a vízszint. A védművek állnak, a kritikus pontokon pedig figyelik, hogy nem kezdett-e engedni a támfal, nem szivárog-e a víz.
Dél körül a budai oldalon, a Margit híd és a Lánchíd között szokatlanul nagy tömeg alakult ki. A kellemesen meleg időben mindenki akart még egy szelfit a Dunával. Ezúttal jóval népszerűbb volt a rakpart, a semmiben álló hetvenes tábla és a feltorlódott hordalék, mint a Parlament. Hasonló tumultus alakult ki a pesti oldalon is végig a Kossuth téren.
Az ár levonultával is lesz még feladat, hiszen a Duna vize erősen szennyezett – ezért sem ajánlatos ilyenkor fürdőzni, meg azért sem, mert a nagy sodrású vízben mindenféle uszadék is halad az árral. A visszahúzódó víz után takarítani, fertőtleníteni kell, nemcsak az épületek, építmények falát, hanem a víz alá került villamospályát is, a Margitsziget, a Hajógyári-sziget és a Római-part fertőtlenítéséről nem is szólva.
