A multik és az állami támogatások

„Mindenki elmegy a falig”

  • B. Simon Krisztián
  • 2017.11.29 08:35

Belpol

Három évig kellett pereskednie Szél Bernadettnek, az LMP miniszterelnök-jelöltjének, hogy megtudhassa, mely multik kaptak adókedvezményeket a magyar kormánytól 2012 és 2014 között. De miért titkolózik a kormányzat?

Öt multinacionális cég osztozott 80 milliárd forintnyi adókedvezményen – ez idén augusztusban derült ki, miután a Kúria kimondta, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) nem hivatkozhat adótitokra, a magyar társadalomnak joga van megtudni, mely cégek profitálnak a társasági adó után járó adókedvezményből. Az összeg felét, közel 40 milliárd forint kedvezményt az Audi Hungária Motor Kft. tudja lehívni. Hogy ez hány évre szól, azt viszont továbbra sem tudjuk, mivel az NGM nem válaszolt a kérdéseinkre. (És az LMP-nek kiadott adatok alapján sem világos, le kell-e vonni ezekből az összegekből másfajta, közvetlenül készpénzben juttatott támogatásokat.) Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az Audi eleve nem sok társasági adót fizet: 2011-ig teljes társaságiadó-mentességet élvezett (amit még az első Orbán-kormány hosszabbított meg), de tavaly is nulla forint volt a tao-ja. Az Mfor.hu szerint a legnagyobb autógyártók az említett két évben szintén jóval az effektív adókulcs alatt fizettek: 2013-ban 133 milliárd forint adózás előtti eredmény után 1,2 milliárd forint társasági adót, 2014-ben pedig 138 milliárd forint után 2,9 milliárdot (ebből az Audi 93 milliárd után 401 milliót).

A 80 milliárdos adókedvezmény másik felén a Hankook és a Bridgestone gumigyártók, a Hamburger Hungária Erőmű Kft. és a ZF Lenksysteme autóipari beszállító osztozott. A Hankooknak például 56,7 milliárd forint adózás előtti bevétel után 10,7 milliárd forint társasági adót kellett volna fizetnie, ám a kedvezmények lehívása után ez lement 2,2 milliárdra.

Az összegek egyáltalán nem kirívóak a 2010 előtti időszak gyakorlatához képest sem. „Nyilvánvalóan hazai érdek, hogy a nagy cégek itt legyenek, az itteni Audi például a magyar GDP 1-1,5 százalékát adja” – mondja Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young adószakértője, miért elfogadott a gazdasági életben ez a gyakorlat. A külföldi befektetések fontosságát, minden szabadságharcos retorikája ellenére implicite a magyar kormány is elismerte korábban. Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter 2012-ben például kitüntetést is adott az Audinak a 2011-ben több mint 900 millió eurós (280 milliárd forint) beruházással elkészült új gyárrészlegéért. A magyarországi vállalat az 1993-as alapítása óta 8,3 milliárd euró (azaz több mint 2500 milliárd forint) értékű beruházást valósított meg. „Minden ország hozzájárul a nagy munkahelyteremtő beruházásokhoz. Szlovákia például azért kapta meg nemrégiben a nagyszombati Peugeot-gyárat, mert többet ajánlott, mint Magyarország” – folytatja Vámosi-Nagy Szabolcs. Más szakértők hozzáteszik, hogy mivel a magyar társasági adót az idén 9 százalékra csökkentették – ami párját ritkítja az EU-ban –, eleve nem szabad nagy bevételeket remélni ettől az adónemtől. Varga Mihály tájékoztatása szerint ez az adócsökkentés 145 milliárd forintot von el az államháztartásból – amivel megint az adófizetők kárára kedveztek a multiknak, ugyanis az adócsökkentésből az 500 milliós árbevétel feletti cégek profitáltak a leginkább (a kisebbek társasági adója korábban is csak 10 százalék volt). A Bisnode Magyarország Kft. üzleti adatszolgáltató tavaly az Index felkérésére készített elemzésében már arra jutott, hogy az 500 millió fölött teljesítő cégek adózás előtti eredménye nagyjából 14 ezer milliárd forint, ez után összesen 800 milliárdnyi tao-t fizettek be, azaz jóval alatta maradtak a tavalyig érvényes 19 százalékos effektív adókulcsnak.

false

„Nemcsak a társasági adó számít, hanem van azon felül személyi jövedelemadó, szociális hozzájárulási adó, társadalombiztosítási járulék és helyi adó, amelyeknél nem lehet kedvezményt adni. Ráadásul a társasági adó után is csak olyan mértékben adható kedvezmény, amekkorát a tiltott állami támogatásról szóló szabályok megengednek” – teszi hozzá Vámosi-Nagy. Bizonyos cégek élnek az úgynevezett feltételes adómegállapítás lehetőségével, amikor konkrét kialkudott összeget fizetnek, és nem a törvény szerinti társasági adókulccsal adóznak – de hogy pontosan mely társaságok ezek, azt adótitokra hivatkozva nem közlik a hatóságok. A GE pedig a növekedési adóhitelnek hála tudta 2 százalék alá csökkenteni a tavalyi társasági adóját – írta az Átlátszó.

A különféle adókedvezmények mellett vannak más támogatások is, amelyekkel az állam ide tudja csalogatni a nagybefektetőket. Vannak közvetlen, vissza nem térítendő támogatások, mint például a 2004 óta létező, egyedi kormánydöntéssel (EKD) megítélhető beruházásösztönző készpénztámogatás, amelyet akkor lehet igénybe venni, ha a támogatott cég ígéretet tesz adott mértékű munkahelyteremtésre. „Egy újonnan felépülő üzem államilag megtámogatott közművesítést is kaphat, vagy igényelhet átképzési támogatást is a munká­sai számára” – hívja fel a figyelmünket Csillag István közgazdász, a Medgyessy-kormány gazdasági minisztere, hozzátéve, hogy az EU-tagság kezdete óta speciális támogatás jár azon cégeknek is, amelyek Magyarországra helyezik át kutatási központjukat, vagy más olyan centrumot üzemeltetnek, ahol idegen nyelven beszélő diplomások dolgoznak. Ilyenkor a kormány a foglalkoztatott diplomások öt évre számított bérének 8 százalékáig támogat átképzést vagy teremt lehetőséget technológiai kiépítésre.

Ilyen eszköz a gyors engedélyezés is. A piacot ismerő forrásunk például arról beszélt, hogy a 2010-es kormányváltást megelőzően a Mercedest úgy sikerült „elcsaklizni Románia elől”, hogy az akkori kormány lehetővé tette, hogy gyorsított eljárásban lehessen engedélyeztetni a nemzetgazdasági és foglalkoztatási szempontból kiemelt jelentőségű befektetéseket. Ilyesfajta „kiemelt jelentőségű” ügyek azóta is voltak szép számmal, tavaly például a Heves megyei Visontán épülő kukoricakeményítő-gyáré; a Mészáros Lőrinc nevéhez köthető vállalkozás az élő példája annak, hogy nem feltétlenül kell multinak lenni ahhoz, hogy a kormány ösztönözze valakinek a beruházásait. Ezt a projektet egyedi kormánydöntés nyomán 6,2 milliárd forinttal is megtámogatja az állam – a kormany.hu-n található adatok alapján ekkora támogatást általában autógyártók szoktak kapni.

 

Akár 100 százalék

 

A multik támogatásának hazánkban közel négy évtizedes gyakorlata van, és az évek alatt kialakultak bizonyos szabályok, amelyek meggátolják, hogy a kormányok két kézzel szórják az adófizetői pénzeket. „Magyarország volt a szocialista táborban az első olyan ország, amely lehetővé tette a külföldi tőke letelepedését. Az 1979-től 2004-ig tartó időszakban az adókedvezmény volt a legfőbb eszköz, és nem­egyszer előfordult a 100 százalékos (mármint a befektetett összeg egészével megegyező – a szerk.) adókedvezmény is. Az ebben az időszakban Magyarországra érkező cégek számolhattak azzal, hogy ha egy másik cég kapott kedvezményt, akkor azt maguk is ki tudják „zsarolni”. Ezeket az adókedvezményeket viszont az uniós tagság után nem lehetett fenntartani – magyarázza a Narancsnak Csillag István. – Az uniós előírás szerint transzparens módon, nyilvános jogszabályban kell meghatározni, hogy mekkora lehet az adókedvezmény a tőkebefektetéshez mérten, vagy a letelepedéshez adott technikai támogatás.” Ezek úgynevezett támogatási intenzitása Magyarországon jelenleg – a régió fejlettségétől függően – 25 és 50 százalék között mozog; Budapesten és Pest megye egy részén viszont, éppen a jó kondíciók miatt, nem vehető igénybe. Ezért választotta az Apollo Tyres Gyöngyöst, illetve később Gyöngyöshalászt, a Mercedes pedig Kecskemétet; ezek a helyek a támogatott régió szélén vannak, de viszonylag közel is a fővároshoz. Az 50 százalékos támogatási intenzitás, amit jelenleg az ország déli és keleti régiói­ban lehet igénybe venni, például azt jelenti, hogy a befektetési összeg első 50 millió eurójának felét, a második 50 milliónak a negyedét, a harmadiknak pedig 17 százalékát tehetik ki összesen az állami támogatások. Egy 200 millió eurós befektetésnél tehát 54,5 millió euró (azaz nagyjából 27 százalék) lehet a támogatások összértéke, míg ugyanebben a régióban egy 1 milliárd eurós befektetés után nagyjából 19 százalék lehet a maximum, amit az állam adhat. „E fölé nem lehet menni, hiszen az rögtön kötelezettségszegési eljárásokat és visszafizetéseket vonna maga után” – fogalmazott Garamhegyi Ábel, a Cellum Global Zrt. operatív vezérigazgató-helyettese, egykori nemzetközi gazdasági kapcsolatokért felelős államtitkár. Ráadásul 100 millió eurónál (31 milliárd forint) nagyobb értékű beruházás támogatásához kötelezően ki kell kérni Brüsszel engedélyét is. A Népszava úgy tudja, hogy Brüsszel eddig még egyszer sem tagadta meg a magyar kormánytól EKD-s készpénztámogatások, illetve adókedvezmények nyújtását, bár azt „zokon vették az uniós biztosok”, hogy nemzetgazdasági miniszterként Matolcsy György „elfelejtett” engedélyt kérni az Audinak nyújtott támogatások egy részére.

 

A multik móresre tanítása

 

Mivel van egy az unió által meghatározott plafon, a támogatások összértékében nem is érdemes nagyon különbségeket keresni. „Ebben mindenki elmegy a falig, mi is így tettünk annak idején. A támogatási intenzitásnak tehát mindenki a maximumát kapta, és vita csak arról volt, hogy mindezt milyen arányban szeretné megkapni a különböző támogatási nemek közül. Az adókedvezményt a befektetők nem annyira szeretik, hiszen azok lehívásához először nyereséget kell produkálni. A kormányok viszont érthető módon ezt a megoldást részesítik előnyben” – mondja Garamhegyi, aki szerint nincs is értelme megtagadni az adható adókedvezmények maximumát, „hiszen olyan beruházásokról van szó, amelyek – ha megvalósulnak – mindenképpen pluszpénzt hoznak az államháztartásnak”. Ennek köszönhető például, hogy a Mercedes és a Hankook végül Románia, illetve Szlovákia helyett a magyarországi beruházás mellett döntött.

De ha ennyire bevett gyakorlatról van szó, akkor a kormány miért titkolta a multinacionális cégeknek nyújtott adókedvezmények adatait? (Miközben az EKD-kről szóló döntések nyilvánosan elérhetők.) „Pusztán azért, mert ellentmond annak a képnek, amit mutatni szeretne magáról: a saját narratívája szerint ez egy multikat móresre tanító kormány, amely elveszi a multiktól az extraprofitot, és odaadja a népnek. Ezzel szemben a valóság az, hogy a multik egy részét óriási támogatásban részesíti, tehát az extraprofitjukat növeli – adóforintokból, azaz a néptől elvett pénzből” – írta a Narancsnak Heltai László, az LMP gazdaságpolitikai szakszóvivője.

Ezzel pedig eljutottunk ahhoz a vitához, amelyet megfelelő információ hiányában nem tud a magyar társadalom tisztességesen lefolytatni. A Fidesz-kormány például retorikájában multiellenes, ám az ismert adatok szerint bőkezűen osztogatja az állami támogatásokat, csökkenti az adókat, és még azt a keveset is, amit meg kellene a külföldi cégeknek fizetni, kedvezményekkel minimalizálja. A Momentumot anyagilag támogató Raskó György agrárvállalkozó a Facebookon az uniós fejlesztési és kohéziós támogatásokhoz hasonló fontosságot tulajdonított az állami adókedvezményeknek, miközben Heltai és az LMP kifejezetten ellenzi ezt a gyakorlatot. „Hogy az egyes esetekben a beruházások megvalósultak volna-e adókedvezmény nélkül, nem tudjuk, de azt igen, hogy általánosságban az adókedvezmények és egyedi támogatások nem játszanak döntő szerepet a külföldi tőkebefektetéseknél: sokkal fontosabb tényezők a képzett munkaerő, a bérterhek, az üzleti környezet és infrastruktúra, a közlekedés és a jogbiztonság” – véli Heltai. Ez utóbbit azon forrásaink közül is sokan elismerik, akik alapvetően jónak tartják a multiknak adott kedvezmények gyakorlatát, bár hozzáteszik, hogy amikor két-három lehetőség közül kell választani, akkor igenis számít, hogy milyen támogatásokat kínál az adott ország a befektetőnek; vagyis, ha az állam esetenként nem nyúl mélyen a zsebébe, akkor bukhatja a külföldi befektetést. Erre csak az lehetne megoldás, ha létezne szabályrendszer, amely meggátolja, hogy a szomszédos országok egymást túllicitálják. Az ENSZ ezredfordulós befektetési elemzése szerint az államok túlnyomó többsége ad valamiféle adókedvezményt a náluk letelepedő befektetőknek. Az Európai Unión belül ugyan már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött az állami támogatások korlátozása, de Németországban ezzel együtt is arról robbant ki vita, hogy nem lehetne-e teljesen beszüntetni e támogatásokat. (A közvetlen kiváltó ok az volt, hogy az állami pénzekkel kitömött bochumi Nokia gyár több mint 2 ezer dolgozót tett utcára, hogy az olcsóbb Romániában folytassa működését.)

Az LMP-s Heltai kifogásolja azt is, hogy az autóipari beruházások aránya túl nagy a magyar gazdaságban, a nekik juttatott támogatások is aránytalanok, „miközben ez az egyik leg­inkább válságérzékeny ágazat a világgazdaságban”. Mások ezzel szemben úgy tartják, nem autógyártókból van sok, hanem a másfajta befektetőből kevés: Magyarországra ugyanis az elmúlt években alig áramlott friss tőke, a kormány a gazdaságpolitikájával leépítette a szolgáltatószektort, és az alacsony, közepes munkabérre építő beruházásokat támogatta. A portfolio.hu viszont egy korábbi elemzésében amellett érvelt, hogy az „igen erősen ciklikus autóiparon belül 10-15 éve egész jó portfóliót sikerült kikapnunk magunknak, amely válságban sem teljesít olyan rosszul”. Az Európai Bizottság becslése szerint egy-egy új feldolgozóipari munkahely akár két másik munkahely létrejöttét is elősegítheti más szektorokban.

Mindenesetre, ha Magyarország tartós GDP-növekedést szeretne elérni, akkor a jobb mutatókat a fogyasztás és az export növekedésétől, valamint a beruházásoktól várhatja. A fogyasztás csak akkor nőhet, ha van mit költeni, míg exportszámaink akkor javulnak, ha a gyártási kapacitások nőnek – vagyis a beruházások ösztönzése érdeke Magyarországnak. Az viszont nem mindegy, hogy mindez miként történik; a támogatások, adókedvezmények és egyéb befektetési ösztönzők szétzilálhatják a piacot, hozzájárulhatnak a környezetvédelmi szabályozás fellazításához, vagy oda vezethetnek, hogy szomszédos országok egymást túl­ígérve rontják az egyes befektetések társadalmi hasznát.

A Stockholm School of Economics két kutatója, Magnus Blomström és Ari Kokko a Center for Economic Policy gondozásában megjelent közös tanulmányban arra jutott, hogy a befektetési támogatások önmagukban nem vezetnek a nemzeti jólét növekedéséhez. Egy befektetés akkor fejti ki jótékony hatásait, ha van technológiatranszfer, és a külföldi cégek integrálódnak a befogadó gazdaságba – például azzal, hogy helyi beszállítókkal dolgoznak, helyi, jól képzett munkaerővel dolgoznak. Ennek egyelőre nem látszik sok jele – írja a közép-európai hatásokat vizsgáló tanulmányában Tomáš Havránek cseh közgazdász; és e megállapítás Magyarországra sokkal inkább áll, mint a szomszédainkra, hiszen a magyar kormány alapvetően az olcsó munkaerőre építi hazánk tőkevonzó erejét. Ha a jövőben nőnek is a bérek, az sokkal inkább az Orbán-kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt kivándorolt százezrek miatti munkaerőhiánynak lesz köszönhető.

Ki költ többet?

Ha abból indulunk ki, hogy mindenki a maximálisan adható támogatást ajánlja a beruházni szándékozóknak (az adókedvezményekről szóló nyilvános adatok hiányában ezt nem tudjuk teljes bizonyossággal kijelenteni), akkor csakis az EKD-s kézpénztámogatások összegei alapján tudjuk összehasonlítani, mely kormányok voltak bőkezűek a multikkal. Nemrég a 24.hu is megvizsgálta ezt, és arra jutott, hogy a 2010 előtti kormányok 73 EKD-s döntéssel összesen 130 milliárd forinttal támogatták 30 ezer új álláshely létrejöttét. Ezzel szemben az Orbán-kormány 2011 óta 27,5 ezer munkahelyért 189 milliárd forintot fizetett. Vagy­is a szocialista kormányok idején egy új munkahely létrejötte átlagosan 4,3 millió forintba került, a Fidesz alatt 6,8 millióba. A 159 támogatásból mindössze 19 ment magyar cégnek. Az Audi például az elmúlt évtizedben öt részletben több mint 28 milliárd forint készpénztámogatáshoz jutott.

Az EKD keretében megajánlott támogatásokról a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) dönt, amely összeveti a támogatás értékét a becsült adókkal és járulékokkal, és elvben akkor hagyja jóvá a támogatást, ha a várható pluszbevételek az ötéves megtérülési időszak alatt meghaladják a kiadások értékét. A döntés-előkészítő előterjesztések minősített iratnak számítanak, és „szabadon nem betekinthetők” – írta még az NGM 2013-ban Volner János jobbikos képviselő kérdésére. A pénzek nagy része utófinanszírozás, tehát nem előlegezi meg az állam a multik befektetéseit, és arra is lehetőség van, hogy a támogatást megvonják, vagy akár visszakérjék a befektetőtől – bár erre nem nagyon van példa. A támogatási rendszert ismerő forrásunk elmondta, a nagyvállalatok figyelnek arra, hogy a papírmunkával minden rendben legyen, és számla ne maradjon rendezetlenül. A Volnernek küldött tájékoztatás is annyit említ, hogy az átképzési támogatások összegéből három cégnek összesen 24 millió forintot kellett visszafizetnie.

A Fidesz-kormány tettei és retorikája közötti különbséget jól illusztrálja a Heves megyében épült Apollo Tyres gyár esete is. Az indiai gumigyártó eredetileg Gyöngyösre tervezett telephelyét 2008-ban az akkor ellenzékben lévő helyi Fidesz úgy fúrta meg, hogy a várható környezeti károkra hivatkozva népszavazást kezdeményezett a 200 millió eurós (62 milliárd forintos) befektetésről, mire a cég inkább elállt a tervtől. Négy év múlva aztán a Fidesz kormányzati pozícióból ki­emelt beruházássá minősítette a cég pár kilométerrel arrébb, Gyöngyöshalászon 475 millió euróból (146 milliárd forint) épülő abroncsgyárát. Sőt, maga a Nemzetgazdasági Minisztérium dicsekedett el vele, hogy 29 milliárd forintos támogatást nyújt az Apollónak, amelyből 16 milliárd a közvetlen készpénztámogatás.

 

Közreműködött: Rácz Tibor

Neked ajánljuk

Sorsod Texas

  • Uitz Renáta

A kormányerők őszi politikai évadnyitása igazán eseménydúsra sikeredett: az ellenzéki előválasztás kismiska abban a politikai térben, ahol a katolikus egyház feje – és globális médiasztárja – celebrál szentmisét az eucharisztikus világkongresszus margóján.

Nem családi ügy

  • Hüttl Tivadar
  • Pásztor Emese

Az európai uniós források korrupt felhasználásáról szóló hírek ma már ritkán keltenek elsöprő közérdeklődést: az elmúlt 11 év eltompította a felháborodásért felelős idegpályákat.

„Szergej, megírtad?”

Az 1962-es novocserkasszki vérengzésről készített filmje, a Kedves elvtársak! a héten kerül a mozikba. Andrej Koncsalovszkij orosz rendezővel Tarkovszkijról, Stallonéról, a szovjet és az orosz himnuszról és a filmjeinek milliárdos finanszírozójáról beszélgettünk.

A belső zsarnok

  • TPP

Tiltakozó tömeg gyűlik a térre a nyomorúságos életfeltételek, az egyre romló munkakörülmények miatt. Vörös zászlókat lengetnek, Marx és Lenin képét emelik a magasba.

„Ez inkább szolgálat”

  • Soós Tamás

Több mint harminc éve próbálta filmre vinni Füst Milán híres regényét, ami a Testről és lélekről Oscar-jelölése után végre össze is jött neki. A feleségem történetéről, a „gonosz” cannes-i kritikákról, a Freeszfe keretein belül zajló oktatásról, és a férfilét vonzó és mérgező oldalairól is beszélgettünk vele.

Az utolsó békeharcos

A görög kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, ravatalánál százezrek álltak sorba. A 96 éves korában elhunyt görög zeneszerző hosszú élete szó szerint annak a szabadságeszménynek megtestesülése volt, amelyet általában a Mediterráneummal kapcsolatban szokás elképzelni.

A szabadságot vették el

Hogy hol jött szembe a parameter.sk nevű, olvasásra egyébként meglehetősen érdemes szlovákiai magyar híroldal podcast­sorozatának linkje, már meg nem mondjuk. Alapvetően a keresési szokásainkról árulkodik a dolog, de talán ez sem ilyen egyszerű. Megfigyel a rendszer, de kiismerni egészen sosem fog, talán ennyivel biztathatjuk magunkat.