Mindössze 43-an támogatták adójuk egy százalékával a Felcsúton folyó utánpótlás-nevelést

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 20.

Belpol

Az MCC-nek eggyel kevesebb, vagyis 42 támogatója akadt, a Schmidt Máriához kötődő alapítványhoz pedig 5 felajánlás érkezett.

A Mészáros Lőrinc elnökletével működő Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványt idén 43-an, azaz negyvenhárman tartották érdemesnek arra, hogy tevékenységét adójuk egy százalékának felajánlásával segítsék – írja a Népszava az adóhatóság kimutatásaira hivatkozva.

A felcsúti alapítvány ebből a forrásból csupán 721 ezer forinttal gyarapodott. Ehhez képest – ahogy arra korábban a g7.hu is felhívta a figyelmet – 2011-2024 között csak az úgynevezett tao-támogatás formájában 39 milliárd forintnyi közpénz érkezett Felcsútra, ami egy lakosra számolva több mint ötszázszorosa az országos átlagnak.

A kormány jóvoltából tízmilliárdokkal gazdálkodó Mathias Corvinus Collegium (MCC) alapítványának azonban még a felcsúti alapítványt sem sikerült megelőznie a felajánlások tekintetében.

Az MCC eggyel kevesebb, vagyis összesen 42 felajánlót tudott maga mögé állítani, ami 1 millió 28 ezer forintot jelent.

A jelek szerint a Schmidt Máriához, a Terror Háza Múzeum főigazgatójához kötődő Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítványt sem a társadalmi igény tartja életben. Ennek az alapítványnak ugyanis 5 felajánlóval és 382 ezer forinttal kellett beérnie. Mindeközben a „békemenetet” szervező Civil Összefogás Fórum (CÖF) alapítványa, amely korábban a „ország egyik legnagyobb civil szervezeteként” hivatkozott magára, nem egészen 1 millió 780 ezer forintot kapott 148 felajánlótól.

Összehasonlításképpen, a korrupció feltárásával foglalkozó Transparency International Magyarország alapítványa például 329 felajánlónak köszönhetően 4 millió 918 ezer forinthoz, a menekülteket, a fogvatartottak és a hatósági erőszak áldozatait védő Magyar Helsinki Bizottság 695 adófizető révén 8 millió 415 ezer forinthoz, míg a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) emberi jogi szervezet 3367 felajánlásból 43 millió 780 ezer forinthoz jutott.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.