Két választás Magyarországon

Mint a golyó

Győztes, de a saját elvárásaihoz és korábbi eredményeihez képest rosszabbul teljesítő Fidesz, egy néhány hónapja feltűnt párt vártnál is jobb eredménye, a parlamenti ellenzék látványos összecsuklása – első ránézésre erről árulkodnak a vasárnapi két választás számai. Pillantsunk rájuk másodjára is.

Az összképet az is bonyolítja, hogy míg az európai parlamenti (EP) választás eredményeiben megmutatkozik az előzetesen becsültnél is látványosabban berobbanó Tisza Párt, addig az önkormányzati választások eredményeiben csak áttételesen – kivéve a Fővárosi Közgyűlés listáját és azokat a kerületeket, ahol voltak tiszás polgármesterjelöltek. Utóbbiak rendre 15 százalék feletti szavazatot szedtek össze, ami nagyon jó eredmény annak fényében, hogy gyakorlatilag ismeretlenül és felépített kampány nélkül indultak el. A fővárosi listán Magyar Péter pártja 27,34 százalékot szerzett, amivel hajszálnyival maradt el a legtöbbet begyűjtő Fidesztől, de így is ugyanannyi, 10 mandátumhoz jutott a Városházán, mint a kormánypárt.

Az EP-választás és az önkormányzati adatok összevetése azt mutatja, hogy létezett valamiféle Tisza-hatás. A Tisza EP-listája országosan 29,6 százalékot ért el, a Fideszé 44,8-et, a Momentumé 3,67-ot. Azért ezeket a pártokat emeltük ki, mert leginkább az ő adataikat befolyásolta a Tisza jelenléte. (A DK, az MSZP, a Párbeszéd a megyei közgyűlési választásokra nem állított közös listát – már ahol egyáltalán elindultak.)

Az önkormányzati választásokon tehát a Tisza a főváros kivételével sehol nem indult. Akár a megyei listás eredményeket, akár a nagyobb települések adatait vetjük össze az EP-választás számaival, a különbség elsőre is szembetűnő. Az egyszerűség kedvéért a helyzetet a megyei listákkal illusztráljuk, de a tendencia azon településeknél is hasonló, ahol jellemzően pártszínekben próbálkoztak a jelöltek. A megyei közgyűlési választásokon a Fidesz mindenhol jóval 50 százalék felett szerepelt, a Momentum pedig bőven megugrotta az 5 százalékos bejutási küszöböt, de a 10 százalék fö­lötti eredmény sem volt kivételes. (A legtöbbet Pest megyében kapta, 21 százalékot, Somogyban és Szabolcs-Szatmár-Beregben pedig nem volt megyei listája.) Bármely kiválasztott megye adatait böngészve kiugrik, hogy egyazon helyen az EP-választási eredményei látványosan gyöngébbek mind a Fidesznek (jellemzően 8–10 százalékponttal), mind a Momentumnak (kizárólag Budapesten szavaztak az EP-listájára 5 százalék fölött). A hiányzó voksok döntő többsége a Tisza EP-listáján landolt.

Hátrébb tolták országosan

Összevetettük a tízezer fősnél nagyobb települések mostani választási eredményeit az öt évvel ezelőtti adatokkal. A budapesti kerületeket is tartalmazó lista 166 tételből áll. A legtöbb helyen nem változott a preferencia, vagy­is ahol fideszes volt a polgármester és a testület, az is maradt, és ugyanígy alakult a függetlenek és az összefogás tetszőleges permutációja esetében is. Összesen majdnem negyven településen azonban csere volt: fideszest váltott független vagy összefogásos jelölt, illetve fordítva, az összefogásost váltotta fideszes vagy független jelölt.

Budapesten a XII. kerületet behúzta az ellenzék, Csepelt a Fidesz belháborúja tolta a függetlenek közé, az I. kerületet viszont elveszítette az ellenzék. Győrt és Nagykanizsát bukta a Fidesz, Baját, Miskolcot és Egert meg az ellenzék. (Megjegyeznénk, hogy Győrt azért annyira nem vesztette el a Fidesz: a pártjában sem körülrajongott kormánypárti polgármestert valóban megverte a választáson Pintér Bence, ám a győztesnek nem lesz könnyű dolga a fideszes többségű képviselő-testülettel.)

A kisebb településeken is voltak érdekes váltások. Igyekeztünk nem figyelembe venni azokat a trükköket, hogy a korábban pártszínekben indult polgármester hirtelen független lett. Olykor a független jelöltet simán besoroltuk a Fideszhez – tipikusan ilyen város Göd, ahol Kammerer Zoltán polgármestert aligha lehet függetlennek tekinteni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.