Két választás Magyarországon

Mint a golyó

Győztes, de a saját elvárásaihoz és korábbi eredményeihez képest rosszabbul teljesítő Fidesz, egy néhány hónapja feltűnt párt vártnál is jobb eredménye, a parlamenti ellenzék látványos összecsuklása – első ránézésre erről árulkodnak a vasárnapi két választás számai. Pillantsunk rájuk másodjára is.

Az összképet az is bonyolítja, hogy míg az európai parlamenti (EP) választás eredményeiben megmutatkozik az előzetesen becsültnél is látványosabban berobbanó Tisza Párt, addig az önkormányzati választások eredményeiben csak áttételesen – kivéve a Fővárosi Közgyűlés listáját és azokat a kerületeket, ahol voltak tiszás polgármesterjelöltek. Utóbbiak rendre 15 százalék feletti szavazatot szedtek össze, ami nagyon jó eredmény annak fényében, hogy gyakorlatilag ismeretlenül és felépített kampány nélkül indultak el. A fővárosi listán Magyar Péter pártja 27,34 százalékot szerzett, amivel hajszálnyival maradt el a legtöbbet begyűjtő Fidesztől, de így is ugyanannyi, 10 mandátumhoz jutott a Városházán, mint a kormánypárt.

Az EP-választás és az önkormányzati adatok összevetése azt mutatja, hogy létezett valamiféle Tisza-hatás. A Tisza EP-listája országosan 29,6 százalékot ért el, a Fideszé 44,8-et, a Momentumé 3,67-ot. Azért ezeket a pártokat emeltük ki, mert leginkább az ő adataikat befolyásolta a Tisza jelenléte. (A DK, az MSZP, a Párbeszéd a megyei közgyűlési választásokra nem állított közös listát – már ahol egyáltalán elindultak.)

Az önkormányzati választásokon tehát a Tisza a főváros kivételével sehol nem indult. Akár a megyei listás eredményeket, akár a nagyobb települések adatait vetjük össze az EP-választás számaival, a különbség elsőre is szembetűnő. Az egyszerűség kedvéért a helyzetet a megyei listákkal illusztráljuk, de a tendencia azon településeknél is hasonló, ahol jellemzően pártszínekben próbálkoztak a jelöltek. A megyei közgyűlési választásokon a Fidesz mindenhol jóval 50 százalék felett szerepelt, a Momentum pedig bőven megugrotta az 5 százalékos bejutási küszöböt, de a 10 százalék fö­lötti eredmény sem volt kivételes. (A legtöbbet Pest megyében kapta, 21 százalékot, Somogyban és Szabolcs-Szatmár-Beregben pedig nem volt megyei listája.) Bármely kiválasztott megye adatait böngészve kiugrik, hogy egyazon helyen az EP-választási eredményei látványosan gyöngébbek mind a Fidesznek (jellemzően 8–10 százalékponttal), mind a Momentumnak (kizárólag Budapesten szavaztak az EP-listájára 5 százalék fölött). A hiányzó voksok döntő többsége a Tisza EP-listáján landolt.

Hátrébb tolták országosan

Összevetettük a tízezer fősnél nagyobb települések mostani választási eredményeit az öt évvel ezelőtti adatokkal. A budapesti kerületeket is tartalmazó lista 166 tételből áll. A legtöbb helyen nem változott a preferencia, vagy­is ahol fideszes volt a polgármester és a testület, az is maradt, és ugyanígy alakult a függetlenek és az összefogás tetszőleges permutációja esetében is. Összesen majdnem negyven településen azonban csere volt: fideszest váltott független vagy összefogásos jelölt, illetve fordítva, az összefogásost váltotta fideszes vagy független jelölt.

Budapesten a XII. kerületet behúzta az ellenzék, Csepelt a Fidesz belháborúja tolta a függetlenek közé, az I. kerületet viszont elveszítette az ellenzék. Győrt és Nagykanizsát bukta a Fidesz, Baját, Miskolcot és Egert meg az ellenzék. (Megjegyeznénk, hogy Győrt azért annyira nem vesztette el a Fidesz: a pártjában sem körülrajongott kormánypárti polgármestert valóban megverte a választáson Pintér Bence, ám a győztesnek nem lesz könnyű dolga a fideszes többségű képviselő-testülettel.)

A kisebb településeken is voltak érdekes váltások. Igyekeztünk nem figyelembe venni azokat a trükköket, hogy a korábban pártszínekben indult polgármester hirtelen független lett. Olykor a független jelöltet simán besoroltuk a Fideszhez – tipikusan ilyen város Göd, ahol Kammerer Zoltán polgármestert aligha lehet függetlennek tekinteni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.