Magyar Narancs: Te és a vádat képviselő Horváth György jogtanácsos is palástvesztést szerettetek volna. Ehhez képest Hegedűs Lorántot elmarasztalták ugyan, de a szószékét megtarthatja. Taktikázott a bíróság?
Csepregi Botond: Hegedűs Loránt 13 éve közölt először nagy felháborodást kiváltó írást egy MIÉP-es újságban, akkor a galíciai jöttmentek kirekesztéséről beszélt. Azóta hiába indult ellene több fegyelmi eljárás is, ez az első elmarasztaló ítélet, amit a református egyház bírósága meghozott. Lehet ezt az ítéletet kevesellni, és a kért hivatalvesztésnél nyilván enyhébb is, de akkor is elmarasztalás. A bíróság szerint ez visszatartja majd a lelkészt a hasonló cselekményektől. Nagyon fontos szempont, hogy amióta Hegedűs Loránt ügyeit követem a református egyházban, mindenkitől azt hallom, hogy úgysem lehet tenni ellene semmit. Most bebizonyosodott, hogy szívós munkával, körültekintéssel igenis lehet tenni ellene.
MN: Te elsősorban azzal érveltél, hogy a november 3-i Horthy-szobor-avatás a Jobbik céljait szolgálta, ezzel sértett meg egy zsinati határozatot. A bíróság ugyanakkor nem ezt állapította meg.
CSB: Nem tudom, hogy ezt miért nem vette figyelembe az ítélet. Viszont arra hívnám fel a figyelmet, hogy a bíróság szerint Hegedűs Loránt a prédikációjával sértette meg a törvényt és az evangélium szerinti jó erkölcsöt. Jóval súlyosabb dolog miatt marasztalták tehát el, mint amire a beadványom irányult. Én azt kifogásoltam, hogy egy templomban politikai rendezvényt tartottak, a bíróság ellenben azt mondta ki, hogy a lelkipásztor Isten igéje hirdetésének a módjával sértett egyházi törvényt. Ez sokkal erősebb, mint amiről én el tudtam képzelni, hogy ráolvassák a fejére. Vagyis tévedtem. Más kérdés, hogy ha eddig voltak is kétségeim, az eljárás mindennél jobban meggyőzött arról, hogy a november 3-i Horthy-parádé a Jobbik bulija volt. És ha már fizették a zenészt - a pártalapítvány támogatta a szoboravatás költségeit -, akkor a politikusaik el is mentek a díszelőadásra.
MN: Arra számítottál, hogy csak egy formai dolog miatt marasztalják el?
CSB: Én úgy indultam ebbe az egészbe, hogy ilyen súlyú határozat nem születhet, hogy ez olyan, mint egy maffiózó elleni per. A maffiózókat sem azzal kapják el először, hogy bebetonoztak három embert egy felhőkarcoló aljába, hanem mondjuk tiltott fegyverviselés miatt. Én is abból indultam ki, hogy egy nagyon problematikus viselkedésnek a politikai párthoz való kötődés lehet eljárásilag a legkönnyebben megfogható része.
MN: Hegedűs Loránt láthatóan nem vereségként élte meg az ítéletet. Szerinted valóban lehet ennek bármiféle visszatartó ereje?
CSB: Nem lesz visszatartó ereje. Hegedűs Loránt tavaly november 3-án úgy vezényelte le ezt az istentiszteletbe burkolt politikai ünnepet, hogy már akkor is folyamatban volt ellene egy fegyelmi eljárás, mert korábban anticionista és antibolsevista nagygyűlést hirdetett a saját temploma elé. A gyűlést végül a felesége tartotta meg máshol, de az eljárás a lelkész ellen indult, és most is folyamatban van. Alig másfél héttel az ítélethirdetés előtt pedig egy környei jobbikos rendezvényen biológiai fegyvernek titulálta a cigányságot, akik felhasználásával a nemzetközi mammonimádó körök akarják megtisztítani Magyarország egyes részeit a magyaroktól. Szerintem teljesen egyértelmű, hogy ez nem fog változni, de megértem, hogy a bíróság ezt nem mérlegelhette. Legkésőbb azóta, hogy elolvastuk Hegedűs Loránt jelen eljárásban beadott 14 oldalas védekezését, tudjuk, hogy itt egy nagyon komoly lelkigondozói problémáról is szó van. Számomra mint konyhapszichológus számára a lelkész szavai olyan komoly lelki gondokra utalnak, melyek nyilvánvalóan nem orvosolhatók jogi úton. A helyzet teljes ismerete nélkül azt kell mondanom, hogy itt valamit a közösség is nagyon elrontott, ezért a palástvesztés valamennyire az egész közösség felé is kritika lett volna.
MN: Mit értesz pontosan lelkigondozói ügy alatt?
CSB: Azt, hogy szerintem emberileg képtelen ellátni valaki a lelkészi tisztséget, ha ilyen nyilatkozatokat tesz, így lép fel, így beszél másokról. A bíróság pasztorálásról beszélt a határozat és a bíráskodás szerepe kapcsán, viszont Hegedűs Loránt annyira elszigetelődött ebben a közösségben, hogy erre esély sincs. Az ítélet tehát jó szándékú és tisztességes, csak nem reális.
MN: Várhatunk-e fellebbezést az ügyben akár a te részedről, akár a jogtanácsos részéről?
CSB: Erről egyelőre nem tudok nyilatkozni, nem teljesen világos a státuszom, hogy teljes értékű panaszos vagyok-e, tudok-e fellebbezni. A jogtanácsos érveiből és magatartásából arra lehet következtetni, hogy élni fog a fellebbezés jogával (Horváth György jogtanácsos ezt közben hivatalosan is megerősítette - T. Sz.). A mostani - hivatalvesztéshez képest enyhe - ítélet figyelembe vette, hogy Hegedűs Lorántot korábban sosem marasztalták el. A lelkipásztor tevékenységében ugyanakkor mint réten a hóvirág, úgy jönnek az újabb és újabb esetek, amelyeket meg lehet vizsgálni a törvényesség szempontjából. Ez jóval eredményesebb lehet, mint a fellebbezés.
MN: Konkrétan milyen esetekre gondolsz?
CSB: Az említett jobbikos rendezvényen tett nyilatkozatai szerintem ugyanúgy megsértik az egyházi törvényeket, mint a Horthy-szobor avatásán elmondott prédikációja. Emiatt újabb panaszt tettem ellene a Budapest-Északi Református Egyházmegye bíróságán. Az elnökségen van a sor, hogy döntsön a panasz befogadásáról és az újabb eljárás megindításáról.
MN: Arra számítasz, hogy ha úgymond visszaesőnek minősül, azt súlyosbító körülményként értékeli a bíróság?
CSB: Volt, aki megkérdezte tőlem, hogy kinek használ az újabb panasz. Szerintem ez rossz kérdés, nem kell magunk elé végcélokat állítani, mérlegelni a hatást, hanem a jelenségsorozatot kell nézni. Azt gondolom, hogy egy református lelkész ne beszéljen Simon Pereszről a prédikációban, és biológiai fegyvernek se hívja a cigányokat. Erről kell véleményt mondania a bíróságnak, nem ártani vagy használni bárkinek. Mint ahogy a mostani eljárásban is az volt a legfontosabb, hogy felelős testület mondjon hivatalos véleményt Hegedűs Loránt tevékenységéről. Azt is tudni kell, hogy a reformátusok jelentős részét felháborítja, amit Hegedűs Loránt tesz, csak gyengeségből, fásultságból, egzisztenciális félelemből, politikai érdekből nem mernek lépni. Általános az a vélemény, hogy bár kínos ügyről van szó, nem szabad róla beszélni, mert az csak olaj a tűzre. Sokkal jobb lenne agyonhallgatni Hegedűs Lorántot, és akkor szépen mindenki elfelejtené őt és az ügyeit. Olyat is hallottam már, hogy csak azért van még mindig Hegedűs-ügy, mert a reformatus.hu a felszínen tartja a szoboravatás témáját.
MN: Mint panaszost és szerkesztőt is kérdezlek: várod-e, hogy a református egyház vezetői most megszólaljanak az ügyben?
CSB: Erőset fogok mondani, de szinte biztosra veszem, hogy nem fognak hozzászólni, érzésem szerint félnek bizonyos dolgoktól.
MN: Attól, hogy a hívek egy része ellenük fordulna, ha nekimennek Hegedűs Lorántnak?
CSB: Vannak ilyen félelmek is. De nem azért, mintha annyi támogatója lenne a lelkipásztornak. Egyszerűen általános vélekedés, hogy tartózkodni kell az elvágólagos nyilatkozatoktól, és a békesség - szerintem teljesen félreértelmezett - munkálása hajt sokakat. Fontos körülmény, hogy választási év van a református egyházban, sok egyházpolitikus ilyenkor nem szeret egy érdekcsoportnak sem sérelmet okozni. Bölcskei Gusztáv zsinati elnök korábban megpróbálta képviselni az ügyet, panaszt tett Hegedűs ellen. Akkor felmentés született, és bár a zsinati elnök véleménye nem változott, most mégis sokkal óvatosabb. Ez az ügy az egyház vezetői számára kényes, kínos, nem szeretnének vele foglalkozni. Itt jön be az én szerepem: a védekezésben is elhangzott, hogy én csak egy ügynök vagyok, és biztos vagyok benne, sokan úgy látják, csak a zsinati vezetés kívánságait hajtom végre. Ezzel szemben semmilyen útmutatást nem kaptam az elmúlt négy hónapban, sőt még az egyház egészére hatást gyakorló kommunikációs lépéseket sem egyeztettem előre senkivel. Azt kell látni, hogy a legtöbbek számára nagyon kényelmetlen az, hogy Horváth Györggyel ilyen következetesen végigvittük ezt az ügyet.
MN: Meglepett, hogy ennyien ott voltak az ítélethirdetésen Hegedűs hívei közül?
CSB: Nem lepett meg, mert két-három nappal korábban meghirdették a kuruc.infón a helyet és az időpontot. Nemcsak a híveknek szóltak tehát, hanem a kuruc.info népes olvasótáborát is mozgósították. Ezt egyértelműen cinikus, agresszív, megfélemlítést célzó cselekedetként értékelem, főleg azok után, hogy Hegedűs Loránt a tárgyalási napokon nem volt hajlandó megjelenni.
MN: A református egyház hivatalos oldalának főszerkesztőjeként viszonylag egyszerű téged megtalálni. Kerestek Hegedűs Loránt szimpatizánsai?
CSB: Kommentekben és Hegedűs Loránt védekezésében kaptam csúnya jelzőket, de egy szótag konkrét fenyegetés, egy fél telefon sem volt. Ez is azt bizonyítja, hogy nem szabad félni a nyilvános fellépéstől. A nyilvánosság tudatos használata általában ad egyfajta védettséget, és szerintem itt is ez történt.
A perA Budapest-Északi Református Egyházmegye bírósága március 7-én írásbeli megrovásban részesítette Hegedűs Lorántot, a Hazatérés templomának lelkészét. Az ítélet szerint Hegedűs 2013. november 3-án a Horthy-szobor-avatással összekötött istentiszteleten tartott prédikációjával fegyelmi vétséget követett el, amennyiben cselekedete "az evangélium mértéke szerinti tiszta erkölcsbe ütközik, vagy a viselt egyházi tisztség tekintélyét sérti, az egyház hitelét rontja - és a tisztségéhez szükséges bizalmat megingatja". A háromfős bírói tanács a fegyelmi vétséget súlyosnak találta, mégsem élt a hivatalvesztés vád által kért szankciójával, mivel Hegedűst korábban nem ítélték el, az egyházi bíráskodás fő feladata pedig nem a minél nagyobb büntetés kiszabása, hanem a pasztorálás, az egyház "ékes rendjének" biztosítása. A tavaly novemberi szoboravatáson több száz, jórészt stilizált sárga csillagot viselő ellentüntető jelent meg a Hazatérés templomával szemben, Hegedűs Loránt róluk is megemlékezett igehirdetésében. Előadta, hogy az ellenséges indulat nemcsak személyes, hanem közösségi szféránkat is érintheti, és ilyen esetekben a megbocsátás sem lehet egyéni döntés kérdése. "Tudjuk jól, hogy a megtestesült óemberi indulat nemcsak a személyes szféráját érintheti az embernek, hanem a közösségi szféráját is. Zsigerig hatolhat a gyűlölet. És ebből az következik, amit Szabó Dezső így gondolt: ha az idegen hódít, kitaszít, megrabol, megsemmisít: az 'Szeretet', az copyright és pátentos keresztyénség. De ha én az ezer halál felé taszított, meglopott, megcsalt, a nyomorúság ezer szorításában vergődő magyarság védelmére mozdulok: az 'Gyűlölet'. Hát ez a mi gyűlöletünk, akkor igen, vállaljuk. De tudjuk jól, hogy ez Isten szeretete" - mondta Hegedűs, de beszélt izraeli terrorállamról, életellenes cselekedetekről és Simon Peresz országrontó deklarációjáról is. A rendezvény politikai jellegét azonban nem csupán a prédikáció szövege erősíti, hanem az a tény, hogy felszólalt Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egy elnökségi tagja is. Az avatás másnapján Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke fegyelmi vétség megállapítására irányuló vizsgálat lefolytatását kérte az illetékes egyházmegyétől. "A vizsgálat lefolytatásáig csak megütközésemet tudom kifejezni, hogy egyházunk közfelfogását és korábbi megnyilatkozásait semmibe véve, a keresztyéni közösséget lejáratva a Szabadság téri református templomban provokatív politikai akciót szerveztek, aminek politikai hasznát máris ki-ki maga láthatja, ám egyházunk tisztességének és a lelkipásztori szolgálat becsületének okozott kára beláthatatlan" - tette hozzá a püspök. Az előzetes vizsgálat után Horváth György jogtanácsos a legsúlyosabb büntetés, a palástvesztés kiszabását kérte az egyházmegyei bíróságtól. Azzal érvelt, hogy a rendezvény pártpolitikai jellegű volt, a prédikáció ellentétes az evangéliumi tanokkal, az egész eseménysor pedig megosztottságot szít és rossz fényt vet a református egyházra. A bíróság először elfogultságot jelentett be, később azonban - talán Horváth György belengetett lemondásának hatására - mégis napirendre vette az ügyet. (A Horváth Györggyel készített interjúnkat lásd: "A zsidózó vonal", Magyar Narancs, 2014. január 9.) Az egyik vádponthoz panaszosként csatlakozott Csepregi Botond, a reformatus.hu főszerkesztője, aki egy 1998-as zsinati határozatra hivatkozott, melynek értelmében a református egyház épületeiben "nem folytatható olyan tevékenység, amely nem egyeztethető össze az egyház erkölcsi elveivel és tanításával, párt, politikai mozgalom vagy az egyház hitvallásával és tanításával össze nem egyeztethető alapszabályú társadalmi szervezet céljait szolgálja". Az első tárgyalást január 30-án tartották, Hegedűs Loránt nem jelent meg, mivel elmondása szerint nem kívánt közösséget vállalni Horváth Györggyel, "aki híveimet a legszélesebb nyilvánosság előtt megkereszteletlen B-középnek titulálta". Tizennégy oldalas írásbeli beadványából mindazonáltal kiolvashatjuk védekezésének főbb elemeit: főleg Horthynak a Hazatérés temploma alapításában szerzett érdemeit sorolja, illetve kettős mércével vádolja a bíróságot, mivel nem jártak el akkor, amikor Bölcskei Gusztáv zsinati elnök Debrecenben Horthy-emléktáblát avatott, vagy amikor a KDNP választmányi ülést tartott a Ráday utcai református kollégiumban. A védekezés jelentős részében Horváth és Csepregi személyét támadja Hegedűs, többek között azért, mert "az egyházellenes, evangéliumellenes, hitvallásellenes balliberális sajtóban nyilatkozgatnak". A február 20-i második tárgyalási nap tanúkihallgatásokat, valamit Horváth György és a Hegedűst védő Nemes Árpád közötti éles szóváltásokat hozott. Kiderült, hogy a szoborállítást részben a Jobbik pártalapítványa finanszírozta, a jobbikos képviselő Hegedűs Lorántné pedig a novemberi események hatására olyan törvényjavaslatot készített, amely korlátozta volna a gyülekezési jogot egyházi rendezvények közelében. A márciusi ítélethirdetésen Hegedűs körülbelül száz szimpatizánsa is megjelent, teljesen megtöltve a bíróságként is funkcionáló esperesi hivatalt - ami egy háromszobás lakás - és a körfolyosót is. A tömeg kisebb szóváltásba és lökdösődésbe keveredett a hír24 kamerásával, akit nem meglepő módon az ATV emberének néztek. Én magam sem jutottam be könnyen, bár talán kezemre játszott, hogy a Narancsot a megjelentek a Fidesz lapjának gondolták. Az ítélethirdetés után Hegedűs Loránt sajtótájékoztatót tartott a Kálvin téren. A részletes kommentálást az indoklás elolvasása utánra ígérte, de leszögezte: a bíróság nem látta bizonyítottnak a szoboravatás vagy az istentisztelet pártpolitikai jellegét. Szerinte a fegyelmi vétség megállapítására is csak Bogárdi Szabó István püspök nyilatkozata miatt kerülhetett sor. A támogatók között megjelent a pártpolitikailag nem egészen semleges Gaudi-Nagy Tamás képviselő is, aki győzelemként értékelte az ítéletet, szerinte a bíróság "nem mert szembemenni a közösség erejével, és ez az erő a kulcsa annak, hogyan foglalhatjuk vissza hazánkat". |
