"A bank még a seggünkbe is belenézett, mielőtt a hitelt folyósította" - így jellemzi egy budapesti kereskedelmi vállalkozó azt a folyamatot, amelynek a végén cége hozzájutott a Magyar Nemzeti Bank (MNB) növekedési hitel-programjának (nhp) forrásaihoz. A válság óta minden bankon ott függ a Hitel=Alma tábla, a korábbi nagyvonalúság, amely például a lakossági hitelezésnél egymásra licitáló őrületbe kergette a bankszférát, már a múlté. Vannak bankok, ahol kézikönyvnyi sablonmagyarázat jött össze arról, miért nem ad hitelt a pénzintézet. A lényeg, hogy a vállalati hitelezés tovább csökken, és Matolcsy György élénkítő ötlete is a csökkenés ütemét tudta csak lassítani.
A hitelprogram második szakasza pedig hovatovább kudarc: 500 milliárd forintot akarnak hitelként kiosztani, de február végéig csak 50 milliárd talált gazdára. Nem kell a hitel senkinek? Vagy rossz a konstrukció?
Öntenék
Első hallásra jó ötletnek tűnt az állam pénzét kamatmentesen kölcsönadni a kis- és középvállalkozásoknak, amelyek ebből majd kamiont vesznek meg pékséget bővítenek (az MNB hirdetéseiben ilyen példákkal reklámozzák az ingyenpénzt). A terv szerint a kamion és a kemence segít növekedni, új piacok, új kliensek jönnek, és ettől aztán szárnyalni kezd a GDP.
A problémák ott kezdődtek, hogy a hitelezésbe be kellett vonni a kereskedelmi bankokat, ők pedig ingyen nem fognak dolgozni, ezért rátehettek 2,5 százalék kamatot a kölcsönökre. Ez még fair szint, tavaly, a program első ütemében sikerült is kihelyezni 701 milliárdot a vállalkozásoknak. Csakhogy ebből nem gazdaságfűtő kemence lett, mivel a hitelek majdnem hatvan százalékát a vállalkozások arra fordították, hogy a korábban felvett drágább hiteleiket - többségében devizahiteleiket - kiváltsák. Azt is megengedte a nagyvonalú állam, hogy a cégek forgóeszközt vegyenek belőle, így végül csak a pénz negyede ment beruházásra.
De mire ruháznának be egy válságkörnyezetben? A második ütemben hitelkiváltásra már nem lehet költeni a pénzt, és a kihelyezés emiatt az istennek se' akar beindulni. Marsi Erika, a Nemzetközi Bankárképző alelnöke szerint egyszerűen arról van szó, hogy elfogytak a hitelképes vállalkozások, vagy akik vannak, kivárnak. A bankoknak érdeke a hitelkihelyezés, hiszen jelentős részben abból élnek. De a hitellel rendelkező vállalkozások 16-17 százaléka jelenleg 90 napon túli banki tartozásokkal rendelkezik: nem fizet, sokszor eltűnik, csődbe megy, vagy éppen hajléktalanszállón lakik a büszke új tulajdonos. A bankok ezért óvatosak, sokszor kérnek ingatlanfedezetet vagy valamilyen állami garanciaalap támogatását. Hiszen - magyarázza Marsi Erika - ha a bank csak 2,5 százalékot kereshet egy hitelen, és ebből mintegy fél százalékot elvisznek a költségei, akkor a maradék kettőre úgy kell vigyázniuk, mint a szemük fényére. Ha száz hitelezett cégből kettő bedől, akkor már el is úszott a bank nyeresége.
Magyarországon nehéz patyolattiszta céget találni. Ha egy bank ilyenre bukkan, azonnal rátukmál valamilyen hitelt. Nos, ezek a cégek váltották ki tavaly a drágább hiteleiket a Matolcsy-pénz első feléből. Mostanra ezek elfogytak, sok vállalkozás a bank megjelenésekor úgy menekül ki a hátsó ajtón, mintha legalábbisa NAV ellenőrei érkeztek volna - inkább hitel nélkül evickélnek a szürke zónában. És mivel ez a kicsikre jellemző inkább, a bankok inkább a nagyoknak adnak nagyobb hiteleket: a 300 millió forint feletti hitelszerződések száma nő, a kisebbeké csökkent. 300 millió forintból pedig nem teherautót vagy számítógépet vesznek a cégek, hanem gyárcsarnokot építenek. Így viszont a program alapvető célja is torzul: nem a klasszikus kkv-knak megy a mi pénzünk, hanem a nagyoknak. A felső határt pedig megemelték 10 milliárd forintra. Jó banki kapcsolattal tehát nagyon sok pénzhez lehet jutni alacsony kamattal. A programban állami szereplő is van, a Magyar Fejlesztési Bank, illetve részese a Takarékbank, amely az államon keresztül nemrégiben zsilipelt át a takarékszövetkezetektől kormányközeli magántulajdonba.
Az igazi nagypálya persze nem az olcsó hitel, hanem a vissza nem térítendő támogatás. Sok elemző szerint azért nem megy jól az MNB növekedési hitele, mert a vállalkozók a választások utáni uniós pályázati kiírásokra várnak, hitelt pedig majd az ottani önrészhez igényelnek; ezzel magyarázta a program döcögését Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója is a múlt héten.
Választék
A Matolcsy-hitel okozott némi zavart a bankokon belül: a pénzintézeteknek eddig saját kisvállalkozói hitelprogramjaik voltak, amiken sokkal több pénzt kereshettek. Elképzelhető-e emiatt, hogy a bankok szívatják a hitelprogramra jelentkezőket, majd átterelik őket a saját termékeikre? Hodina Péter, a K&H Vállalati Ügyfélkapcsolatok Igazgatóságának vezetője szerint nem: "Bankunk nem alkalmaz szigorúbb hitelelbírálást, az ugyanis terméktől függetlenül történik: elsősorban a vállalkozások hitel-visszafizetési képességét vizsgálja a bank, a pénzügyi adatok és az üzleti tervek alapján." Az viszont igaz - teszi hozzá -, hogy ha az nhp keretrendszerébe a kért finanszírozás valamilyen oknál fogva nem fér bele, alternatív termékeket javasol a bank a hitel igénybevételéhez (például Új Széchenyi Hitel, Eximbank által refinanszírozott exporthitel).
Itt pedig újabb probléma akad: az állam a hitelprogrammal saját magának teremtett konkurenciát. Perlusz László, a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója szerint a Széchenyi Kártya Program például egy olyan hiteleszköz, amelyet a vállalkozók megszoktak, megfelelően rugalmas, emiatt sok cég, ha éppen beruházni van kedve, inkább a bejáratott vonalhoz fordul. A kártyaprogram hitelei államilag támogatottak, évente 4-5 milliárdot szán erre az állam. "A VOSZ kezdetektől támogatta az MNB programját azzal együtt, hogy elsődleges fontosságúnak a már bizonyított, MKIK-val közös Széchenyi Kártya Programot tartja - mondja Perlusz László. De ez nem feltétlenül konkurencia. "A termékkonkurenciának csak másodlagos szerepe van a Széchenyi Kártya Program esetében, hiszen a fő cél az, hogy a hazai vállalkozók minél könnyebben és olcsóbban jussanak forráshoz." Hogy mégis versenyképes a Széchenyi-kártya, azt az jelzi, hogy a beruházási hitel kamatlába ma már nem magasabb az MNB konstrukciójánál. A budapesti belvárosban már látható olyan tűzfal méretű plakát, amelyen 2,2 százalékon hirdeti magát a Széchenyi fejlesztési hitel.
A vállalkozók tapasztalatai szerint vannak bankok, amelyek szinte erőszakkal kínálják a Matolcsy-hitelt, mások a Széchenyi-kártyában hisznek, és vannak hasonló saját konstrukciók is. Budapesten túlkínálat van, míg vidéken többnyire a megszokott bankjuknál érdeklődnek az érintettek.
Kozmetika
Érdekes viszont, hogy bár növekedési hitel nem sokaknak kell, növekedés azért van. 2013 negyedik negyedévében a magyar gazdaság 2,7 százalékkal bővült év/év alapon; ilyet utoljára hét éve láthattunk. A Magyar Nemzeti Bank a növekedési adat megjelenését követő napon, március 6-án máris tanulmányban igyekezett igazolni, hogy a növekedés motorja a Matolcsy-hitel. A szerzők, Fábián Gergely és Nagy Márton, a jegybank felső vezetői azt írják, a kis- és középvállalkozások hitelezésében pozitív fordulat következett be 2013 második felében. Ebben pedig a jegybanki lépések - a növekedési hitelprogram és a jegybanki alapkamat csökkentése - főszerepet játszottak. A szerzők azt próbálják számokkal igazolni, hogy 2013 második fél évében a jegybanki lépések szinte szárnyakat adtak a gazdaságnak. Szerintük a jegybanki húzások 0,3 százalékkal járultak hozzá a GDP növekedéséhez. Ehhez egy olyan ökölszabályból indulnak ki, amely szerint a vállalati hitelek 1 százalékos növekedése 0,2 százalékkal növeli a GDP-t: vagyis ha nő a hitelállomány, nő a GDP. A baj csak az, hogy a hitelállomány nem nő (ezt maga a szöveg is elismeri), így aztán nem kis bűvészkedés kellett a pozitív előjelű végeredményhez. Valószínűleg megint a tanulmány hurráoptimista címe volt meg először, és a tényeket ehhez kellett igazítania a jegybank apparátusának. Nem beszélve a jövőbe vetett szilárd hitről: a szerzők szerint 2014-ben, ha minden így marad, 0,6 százalékkal járul majd hozzá a jegybank nagyszerű programja a növekedéshez. Pedig a szerzők elolvashatták volna a saját adataikat a hitelprogram második feléről: akkor láthatnák, hogy semmi sem maradt úgy.
Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke korábban úgy nyilatkozott lapunknak (lásd: "Mint a Bibliában", Magyar Narancs, 2013. december 5.), hogy az MNB-hitel nem ingyen van, forrásköltsége legalább 3,2 százalék (hiszen az MNB is hitelt vesz fel, és azt adja tovább). Vagyis az eddig 750 milliárd forint hitel 24 milliárdba került az adófizetőknek. Ha ez - fogadjuk el az apparátus ezoterikus becslését - 0,3 százalékkal emelte a GDP-t, akkor felmerül a kérdés, hogy ez volt-e a legjobb helye ekkora állami pénznek.
A GDP nem a kkv-szektor élénkülése miatt indult növekedésnek, hanem az építőipar és a mezőgazdaság növekedése következtében. És persze az úgynevezett bázishatás miatt: az előző év olyannyira tré lett, hogy onnan nem nehéz fejlődni. Az építőipar fellendülése pedig enyhén szólva nem a vidéki kkv-szektor élénkülését, hanem az állami megrendeléseket és a nagy uniós támogatásokat megnyerő, infrastrukturális beruházásokat, vasutakat, stadionokat építő cégek élénkülését jelzi. 'k pedig nem fordulnak Matolcsyhoz hitelért.
