Mintha fideszes közleményeket mondtak volna föl – Szélsőjobbos tüntetés a CEU ellen

  • Magyar Krisztián
  • 2017. április 22.

Belpol

Rég láttunk ennyire unalmas szélsőjobbos tüntetést. Azért volt egy kis dulakodás.

„Elég volt ezekből az SZDSZ-gyanús, álcivil szervezetekből, akik mindentől és mindenkitől függetlenek, csak Soros Györgytől és a pénztárcájától nem! Nem érdekel minket a CEU, ez a Soros janicsárképző, és nem hisszük, hogy ez akkora volumenű dolog lenne, amiért hetekig meg kell bénítani a belvárost” – ez lehetne akár idézet is Németh Szilárd friss közleményéből, de most nem rezsibiztos szólt az övéihez, hanem egy szélsőjobbos csoport hirdetett tüntetést ezzel a szöveggel szombat estére. A Nyugati téri megmozdulás főszervezője – ahogy azt korábbi cikkünkben is jeleztük – a ferencvárosi szurkolói körökben ismert Poszpischek Tamás volt, aki az egy héttel ezelőtti Szabadság téri tüntetésen is ott volt a kopaszok között, akik először belekötöttek az épp nyilatkozó Gulyás Mártonba, majd szócsatába keveredtek néhány demonstrálóba – akkor  a rendőrök kísérték el őket.

false

 

Fotó: Fotók: Sióréti Gábor

Ahogy azt a szélsőjobbos portálokon a Nemzeti Gárda alapítójaként emlegetett Poszpischek leírta a saját és az esemény Facebook-oldalán, azért kezdték szervezni a maguk tüntetését, mert a Szabadság téri akciójuk után – amikor zsidóztak és sorosoztak is egy jót – ezt sokan kérték tőlük, na meg elegük van azokból, akik a kormányellenes tüntetések során rendre blokád alá veszik a belvárost. Persze, ennél jóval szabadabban fogalmazott, például így: „Foglaljuk vissza Budapestet ezektől a gender szak két lábon járó bizonyítékaitól! Nem kellenek ezek az EU-s zászlós anarchisták.”

false

Nagyjából lehetett sejteni, milyen jellegű eseményre számíthattunk, de ahhoz, hogy egy radikális körökben is egészen cikinek számító megmozdulás legyen az egészből, kellettek a beszédek, meg az, hogy azokra alig valaki legyen kíváncsi. Az első egy órában az akkor még nagyjából száz-százötven fős demonstráló azzal volt elfoglalva, hogy a néhány ellentüntetőt megregulázza. Az, hogy csak szóváltás történt, és csak majdnem csattant el pofon, mindössze azon múlt, hogy a rendőrök időben a bakancsosok elé léptek. Az egyenruhások egyébként igyekeztek mindenkit kivinni a tüntetés területéről, akik láthatóan más véleményen voltak, így azt a srácot, aki ezt írta a táblájára: „Pumped Gabót köztársasági elnöknek!”

false

Egészen megdöbbentő volt hallani, hogy az elvileg radikális közegből érkezett felszólalók gyakorlatilag ugyanazokat a lózungokat harsogták, amelyeket naponta a Magyar Idők, a 888 vagy az origo.hu tol az emberek arcába fideszes közleményekre hivatkozva. Maximum annyi volt a különbség, hogy a haza, a magyarság és a „Ria, ria Hungária” kicsit többször hangzott el. Az egy percre jutó sorosozás amúgy szinte pontosan annyi volt, mint egy átlagos hétköznapi TV2 híradóban.

false

„Békében, boldogan akarunk élni a saját hazánkban. Nem akarunk balliberális anarchiát” – ezt sem Németh Szilárd vagy Kósa Lajos mondta, hanem az első felszólaló, a főszervező Poszpischek Tamás, aki két perc alatt elveszítette az akkor még lelkesnek látszó közönségét. Nagyon hosszan csűrte és csavarta azt, miszerint mennyire gáz, hogy néhány tízezer ember hetek óta elfoglalja Budapest utcáit, na és persze azok Soros György emberei, aki meg az egész világot uralná. Hosszasan olvasta, hogy pár napja mit írt ki a Facebook-oldalára, majd jöhetett egy kis mélymagyar zene, és a Jobbik volt országgyűlési képviselője. Bartha Szilvia sem tüzelte fel az övéit, de azt összerakta, hogy a magyar emberek egy százaléka tüntet és hőbörög, „10 millió embert semmi se érdekel”; és aztán vannak ők, akik képesek felfogni, mi is történik ebben az országban, így hát nekik kell elhozni a rég várt magyar csodát. Hogy ez nem most jött el, azt az is mutatja, hogy miközben bőszen szónokolt, a színpad feletti sátor kis híján rádőlt, a közönség egy része pedig majdnem meglincselt egy fiatalt, aki bekiabálásokkal próbálta megzavarni a beszédet.

false

Egy ideje fideszes, pardon, szélsőjobbos tüntetés nem múlhat el Wass Albert-vers nélkül, szólt is a Patkányok honfoglalása. Ám kellően hosszú volt ahhoz, hogy az első két sor után senki se figyeljen, de a nagyjából 100 megmaradt tüntető akkor adta fel végleg, amikor Kertész-Bakos Ferenc filozófusokkal és filozófiai irányzatokkal példálózott a színpadon. Róla a beharangozóban annyit közöltek a szervezők, hogy „főiskola-alapító és az Amerikai Tudományos Akadémia tagja”. Azt már nem írták oda, hogy Kertész-Bakos a sümegi közösségi főiskolával alaposan felsült, a jóindulattal is csak kétes hírűnek nevezhető kamudoktor ellen tavaly „folytatólagosan elkövetett sikkasztás, költségvetési csalás, okirat-hamisítás” miatt feljelentést tett a közösségi iskolát tulajdonló egyesület egyik tagja. Az pedig már idei hír, hogy a Kertész-Bakos által vezetett John Henry Newman Oktatási Központ 11 millió forintot kapott a Magyar Nemzeti Bankhoz tartozó Pallas Athéné Domus Animae Alapítványtól egy kutatási projektre, de kiderült, hogy közel sem azt adták le Kertész-Bakosék, amire pályáztak: több kutatót bekamuztak, és az elkészült tanulmány nem is azzal foglalkozott, amit kezdetben vállaltak. A jegybanki alapítvány hiánypótlást kért – hogy azóta hol áll az ügy, nem tudni.

false

Érdekes adalék, hogy az esemény főszervezőjétől sem idegen az állami pénz. Poszpischek Tamás családi vállalkozása, a D&T Building Hungary egy másik kft.-vel közösen 2014-ben szerződött a Kiving Kft.-vel egy 130,6 millió forintos munkára. A két vállalkozásnak egy Kelenhegyi úti ingatlan támfalait és kerítését kellett lebontani, aztán újjáépíteni. Az ingatlangazdálkodó és beruházásszervező Kiving tulajdonosa az Opten céginformációs rendszer adatbázisa szerint a magyar állam.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A demonstráción egy idő után már azt is nehéz volt követni, hogy a CEU ellen, vagy a CEU mellett tüntetők ellen tüntetnek, mindenesetre az időközben eleredő eső miatt tovább apadó érdeklődőknek lejátszották Varga-Bíró Tamás radikális gitáros üzenetét, aki 2015-ben egészen sajátos stílusban akadt ki azon, hogy Polgár Judit Szent István-rendet kapott. A sakkozónőről azt írta, hogy szerinte ő egy „cionista zsidó. Amely állapot képtelenné teszi őt arra, hogy magyarként a magyar érdekeket tartsa mindenekfelett fontosnak”. Aztán még Budaházy György is üzent, de csak otthonról, lévén házi őrizetben van azután, hogy első fokon 13 év fegyházbüntetésre ítélték, de fellebbezés után kapott egy kis kimenőt.

Végül maradt úgy ötven ember, jellemző a mindent eluraló unalomra, hogy még az ellentüntetők is idő előtt hazamentek. Legalább örülhettek a rendőrök, mert a többségük az eső elől végre beülhetett a kisbuszokba.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.