Morgolódunk, morzsolódunk

Szeptembertől új, rövidebb tanárképzésben kezdik meg tanulmányaikat a felsőoktatásba frissen bekerülő pedagógusjelöltek. Az oktatók egy része attól tartott, hogy az átalakítással a kormány a középiskolai tanterv szintjére akarja „lebutítani” az egyetemi tananyagot. A gyakorlatban ez nem így lesz, de az új rendszer önmagában aligha segít az égető tanárhiányon.

„Találja ki, hol fog tanítani az egyik legtehetségesebb végzős kémiatanár szakos hallgatóm!” – fordul hozzám beszélgetésünk egy pontján Szalay Luca, az ELTE adjunktusa. „Külföldön?” – próbálkozom a kézenfekvő válasszal, de a valóság, ha lehet, ennél is lehangolóbb: kutyaiskolában.

Az ELTE Kémiai Intézetének oktatója néhány hete érdeklődött a végzős kémiatanár szakos hallgatóknál az elhelyezkedési terveikről. Előreláthatólag tizenegyen szereznek diplomát júniusban, holott gólyaként mintegy negyvenen indultak. Az idei tizenegy végzős tanárjelöltből öt-hat mondta azt, hogy a közoktatásban tervez elhelyezkedni, a többiek az ipar, esetleg a magánoktatás felé tájékozódnak. „A szóban forgó kislány talán vállal majd magántanítványokat, és halvány reményt ad, hogy azóta két alapítványi gimnáziumba azért elment állásinterjúra, de amikor megkérdeztem, azt mondta, hogy a tanári hivatásból nem tudna megélni, ezért gondolkodik kutyaiskolában. Ez eléggé megrázott, mert nagyon tudja a kémiát, élvezi a tanítást és az isten is a katedrára teremtette” – mondja Szalay Luca.

A kép országosan is hasonló. Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke szerint az elmúlt évek trendjei alapján a diplomát szerző pedagógusjelölteknek körülbelül a fele helyezkedik el a közoktatásban, és a pályakezdő tanároknak megint csak az 50 százaléka marad tartósan az iskolákban, a többiek még gyakornokként feladják, nem teszik le a minősítő vizsgát, így nem kerülnek be az életpálya Pedagógus I. fokozatába. „Ez nyilvánvalóan kevés az utánpótláshoz” – mondja Totyik. Főleg úgy, hogy a pedagógustársadalom el­öregszik, egyre többen érik el a nyugdíjkorhatárt, a pálya pedig egyre kevesebbeket vonz. Az idén 11 978-an jelentkeztek pedagógusképzésre, 8678-an jelöltek meg első helyen valamilyen tanári szakot. Ezek a számok több mint ezer fővel elmaradnak a tavalyi jelentkezési adatoktól, a 2014 és 2019 között tapasztalt felfutáshoz képest pedig még látványosabb a visszaesés (a 2016-os csúcson 20 ezren jelentkeztek pedagógusképzésre, 16 ezren első helyen).

Az újonnan felvett hallgatók szeptembertől már egy átalakított tanárképzésbe kerülnek. A legfontosabb változás, hogy a tanárképzés egységesen ötéves (10 féléves) lesz. Jelenleg a legtöbben 12 félévet tanulnak; van 10 vagy 11 féléves képzés azoknak, akik (legalább az egyik szakjukon) csak a tizedik évfolyamig szeretnének tanítani, de ezt kevesen választják. A képzés lerövidítésének nem mindenki örül az egyetemeken, mert a változtatással csökken a szakmai kreditek és ezzel a szakmai órák száma. Eddig egy kétszakos tanár 130-130 szakmai kreditet szerzett a két tantárgyából, szeptembertől ez 105-105 kreditre módosul, és ebben benne vannak a szakdolgozatért kapottak is. Ennél is nagyobb visszhangot váltott ki a kormány azon törekvése, hogy az egyetemi tanárképzést a 2020-ban elfogadott Nemzeti alaptantervhez (NAT) igazítsa.