"Nem elég baloldalinak lenni, annak is kell látszani. Jelenleg viszont nem vagyunk sem progresszívek, sem bátrak, sem antifasiszták, sem szociáldemokraták, még azt sem tudni rólunk, hogy milyenek leszünk ellenzékben. Nem csoda, hogy csöppet sem vonzó az MSZP, legfeljebb a fanklubok szavaznak majd ránk" - dohog a kampányt minősítve egy helyben közkedvelt, de a pártja népszerűtlensége miatt esélytelen pest megyei képviselőjelölt. Bár hivatalosan csak február 20-án startolt a szocialisták választási hajrája, az MSZP már hónapokkal ezelőtt "kitelepült" az utcákra, közterekre: plakátokon népszerűsítik a jelöltjeiket, gyűjtik a kopogtatócédulákat, a médiában győzködik a híveiket - egyelőre nem sok sikerrel.
Lassan, de bizonytalanul
Pedig lényegében az a politikusi és szakértői gárda kezdte a felkészülést, amely a 2006-os győzelmet megalapozta. A kampány politikai felelőse ismét Szekeres Imre elnökhelyettes lett, a technikai lebonyolítás, a szervezés szálai újból Szigetvári Viktor kezében futnak össze. 2006-hoz hasonlóan most is szerepet játszik Lendvai Ildikó, Kiss Péter, Puch László, mi több, bevetették a 2002-es siker kovácsát is, a Brüsszelből nemrég visszatért Kovács Lászlót. És bár csak zártkörű rendezvényeken lép fel, kiveszi részét a munkából a négy éve még igen népszerű Gyurcsány Ferenc is.
A helyzet azonban gyökeresen más, mint négy vagy nyolc éve. Amortizálódott és kiüresedett a szervezet, ráadásul a 2006-os jövőképet és ígérvényeket sem sikerült valóra váltani. Bármennyire igyekszik Mesterházy Attila, nem képes arra a teljesítményre, amit 2006-ban a hiperaktív Gyurcsány nyújtott, míg az aktivisták, az esélytelen egyéni választókerületi jelöltek a négy évvel ezelőttinél sokkal rosszabb közhangulattal szembesülnek. Mindeközben zajlik a kármentés a sorozatos korrupciós botrányok miatt, mi több, a Fidesz sem követ el annyi hibát, mint négy éve, amikor a Magyar Vizsla-üggyel, az adatbázis-skandalumokkal vagy Mikola István elszólásaival - nem mellékesen a depressziókampánnyal - rombolta a saját esélyeit.
Ám az MSZP választási felkészülésével elégedetlen forrásaink úgy vélik, a katasztrofális körülményeken felül a párt vezetősége, az illetékes szakemberek sem állnak a helyzet magaslatán. Szerintük a legfőbb gond, hogy nincs kitalálva a kampány, hiányzik a fő csapásirány, amelyre az elnehezült, berozsdásodott szervezet ráállhatna. "Kétségtelen, nyolc év kormányzás után nehéz bármi újat mondani, de semmit nem mondani a legnagyobb hiba" - állítja az egyik újrázni kívánó honatya. Hiába hangsúlyozza a kormányfőjelölt a megújulást - "Új jelölt, új program" - az irányt továbbra sem látni, ráadásul rosszul veszi ki magát, hogy a szlogent a régi vezetőktől körülölelve hangoztatja. A lapunk által megkeresett politikusok többsége továbbra is úgy gondolja, Mesterházy személye nem a legjobb választás: jó szervezőnek, ügyes hatalomtechnikusnak, de rossz stratégának tartják. Ráadásul - teszik hozzá - túl későn emelte pajzsra a december 12-i kongresszus, nem maradt elég idő rászabni a programot és a kampányt.
Részben ennek a csúszásnak, illetve a párt legfelsőbb köreire jellemző zavarodottságnak köszönhető, hogy csak nagyon nehezen és későn tisztultak le a szervezeti keretek, és osztották szét a feladatokat. Míg az előző kampányban már egy évvel a választások előtt felállt a párt országos választási bizottsága (ovb) - s kétség sem férhetett hozzá, hogy Gyurcsányé a stratégiaalkotás joga, ő irányítja a felkészülést -, tavaly ősszel az MSZP erőcsoportjai még azon vitatkoztak, hogy ki kerüljön a testületbe. Amikor a nyári kiegyezést követően kibővítették az ovb-t, sikerült egy akkora szervezetet létrehozni, amely alkalmatlan a napi operatív munkára, ráadásul a belső ellentétek miatt a döntések órák alatt kiszivárogtak a sajtóba. Mára oda jutottak, hogy a bizottságot csak kéthetente hívják öszsze: a testület több tagja is egyéni képviselőjelölt - leköti őket a kampányuk -, ezért az ülésekről gyakran és sokan hiányoznak. Több politikus egyébként sem vette komolyan az ovb-ben zajló munkát, nem mindenki vállalt személyre szabott feladatot - állítják forrásaink.
Sok jó ember
Az őszi-téli időszakban egyedül a kampány menetrendjét sikerült kialakítani. Még Mesterházy hivatalos megerősítése előtt elkezdték bemutatni az elmúlt nyolc év eredményeit - az ehhez szükséges anyagokat részben Molnár Csaba kancelláriaminiszter szállította -, ám a sajtó hamar rávilágított a csúsztatásokra, így ez viszonylag hamar le is került a napirendről. Közben zajlott a helyi alapszervezetek által kiválasztott egyéni jelöltek felkészítése - ez Ficsor Ádám feladata volt -, illetve a jelöltek plakátjainak a kihelyezése. A hajrá második szakaszában - február-márciustól - már teljesen Mesterházyra szabják a kampányt: az ő poszterei dominálnak, többet járja az országot, igyekeznek nagyobb sajtófelületet biztosítani számára. Az utolsó hetekben elsősorban a mozgósításra összpontosítanak, illetve az eredmények tudatában döntenek arról, hogy milyen stratégiát kövessenek a két forduló között.
Jelenleg a politikai döntéseket egy ad hoc testület hozza, melyben a kormányfőjelölt viszi a prímet, továbbá szerepet kap benne Lendvai Ildikó pártelnök, a háttérmunkát összefogó Szekeres Imre, a financiális ügyeket átlátó Puch, Kiss Péter alelnök, illetve Szigetvári Viktor kampányigazgató és a kommunikációért felelő Gyurkovics Tamás. Ám még ebből is kiválik Mesterházy szűkebb stábja, melyet Harangozó Tamás, a Tolna megyei pártelnök irányít. A miniszterelnök-jelölt főleg régi platformjára, a Harmadik Hullámra (HH) támaszkodik, melynek Harangozó az egyik alelnöke. Információink szerint Mesterházy ma is meghallgatja a szervezet indulását egykoron támogató Velez Zoltán - agrárközgazdász, korábban a Bábolna Rt. vezetője - tanácsait (a vállalkozó fia, Velez Árpád a budapesti MSZP első kerületi szervezetét irányítja, egyben a HH alelnöke). Így aztán nem meglepő, hogy mára maga a jelölt, Mesterházy Attila vette át az operatív irányítást is, aki egyre inkább csak a hozzá hűséges - bár kampánytapasztalatokkal nem rendelkező - saját embereivel számol.
Információink szerint részben ennek a szervezeti inkompatibilitásnak köszönhető, hogy a párt sokszor megkésve reagál a kampány váratlan fordulataira - holott 2006-ban az ellenfél akcióit órákon, perceken belül követte valamiféle reakció. Nehézkesen állt össze a kampánynyitón bemutatott program is (részletesen lásd Szép szavak című keretesünket), ráadásul a miniszterelnök-jelölés megcsúszása miatt több fejezetet át kellett írni. A különféle vázlatokból nehezen lett egységes mű, így a szerkesztést végül Szigetvári maga fejezte be. Bár elviekben a kampányigazgató csapata egyfajta szolgáltató központként működik - kezeli az infrastruktúrát, felelős a kreatívokért, legyártja a médiaanyagokat, teljesíti a jelöltek és a felső vezetés kéréseit -, állítólag Szigetvári gyakran arra kényszerül, hogy mások által elhanyagolt - bár a hatáskörén túlmutató - feladatokat is elvégezze.
A tű fokán
A különféle közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a párt elmozdult ugyan az utóbbi hónapokban a holtpontról, de képtelen ledolgozni a Fidesszel szembeni óriási hátrányát. A Szonda Ipsos mérései szerint az összes megkérdezett választópolgár körében az októberi 10 százalékos mélypontról decemberre 14-re nőtt az MSZP népszerűsége - a biztos pártválasztók körében pedig 19-ről 21-re -, majd megállt. Ezzel szemben a Fidesz 32, illetve 58 százalékon áll (a jobboldali párt az utóbbi időben valamennyit vesztett a támogatottságából).
A párt korifeusai számára az a legfájóbb, hogy a felmérések szerint az MSZP jelenleg a legelutasítottabb párt. Ráadásul Mesterházy sem áll túl jól: a Szonda mérésében Vona Gáborral, a Jobbik vezérével van egy szinten (Orbán 44 százalék). "Attila több kongreszszusi küldött szavazatát szerezte meg, mint ahány választóét" - kesereg egy, az elittel nem rokonszenvező vidéki képviselő. A Forsense vizsgálata szerint a hagyományos szocialista szavazók jelentős része szimpatizál az MDF-fel és az LMP-vel is, kérdés, hogy április 11-én hova ikszelnek. A Medián legfrissebb, HVG-ben publikált mérése azt mutatja, hogy még mindig parlagon hever közel 400 ezer olyan baloldali szavazó, aki biztos nem voksolna más pártra, ám egyelőre még nem döntötte el, hogy egyáltalán elmegy-e szavazni.
Információink szerint tavaly őszszel a pártvezetés 57 olyan, "kiemelt" körzettel számolt, ahol a pártnak lenne esélye győzni, esetleg erős hajrával fordítani - e jelöltek külön felkészítésével Gál J. Zoltán foglalkozott. Úgy tudjuk, a párton belüli legfrissebb eredménylatolgatások lényegesen kevesebb kerületet tartanak nagy valószínűséggel elhozhatónak. A legnagyobb gond, hogy e kerületekben a népszerű jelöltek - többnyire az adott település, fővárosi kerület polgármesterei (ilyen lehet Botka László Szegeden, Káli Sándor Miskolcon, Tóth József Angyalföldön) - nagyon nehezen tudják "magukkal húzni" a pártot. De azt sem tartják kizártnak, hogy a MSZP korrupciós ügyei miatt végül a helyben egyébként kedvelt jelölteket is "megbüntetik" a választók: márpedig az ő bukásuk kihathat az őszi önkormányzati választásokra is.
Nehézségekbe ütközik a válságkezelő kormány sikereinek konvertálása: Bajnai Gordon ugyan sűrűn járja az országot, hogy uniós projekteket adjon át, pártrendezvényeken azonban nem vesz részt. A Mozgó Világnak adott interjújában, illetve a parlamenti búcsúbeszédében a miniszterelnök ráadásul a Fidesszel való összefogásra buzdított a Jobbikkal szemben és a reformok folytatása érdekében, ám az MSZP eközben inkább a konfrontációt választotta - több héten keresztül ütközött a Fideszszel nyugdíjügyben. Hiába szólítják fel viszont a legnagyobb ellenzéki pártot, hogy vállalja a szakpolitikai, illetve miniszterelnök-jelölti vitát, a Fidesz füle botját sem mozgatja - nem akarja élezni a helyzetet és növelni a szavazati hajlandóságot, mert az az MSZP-nek kedvezne.
A szocialistáknak láthatóan nincs még kiforrott Jobbik-stratégiája. "Lássuk be, az antifasiszta retorikának manapság már kevesebb az ereje, csak korlátozott mértékben érdemes ezzel operálni" - állítja az egyik kampányguru. Állítólag több olyan belső használatra készült felmérés is van, ami azt mutatja, hogy a szocialistáktól a szélsőjobb már nem visz el szavazókat - ez a tendencia korábban az észak-magyarországi régióban volt jellemző -, a Jobbik erősödése jelenleg inkább a Fidesznek okoz problémát. Van, aki ebből azt a következtetést vonja le, hogy nem érdemes velük foglalkozni, sőt örülni kell ennek, hiszen "középtávon a Fidesz-kétharmad nagyobb veszélyt jelent a demokráciára". Mások úgy vélik, a Jobbik növekedésének mindenképpen gátat kell szabni, félő ugyanis, hogy a következő ciklusban az Orbán-kormányból kiábrándulók már sokkal vonzóbbnak tartják a 70-80 képviselőt felvonultató szélsőjobbot, mint a zsugorodó - s vereség után nyilván a belső vitáktól hangos - MSZP-t. Kérdés, hogy dönt majd a baloldali párt, ha április 11-én több kerületben a Jobbik fordul a második helyen - a Political Capital 12 ilyen választókerületet valószínűsít -, a szocialista jelölt pedig a harmadik lesz: ha visszaléptetik jelöltjüket és a Jobbik ellen hangolnak, hozzásegíthetik a Fideszt a kétharmadhoz.
Szép szavak
A kampánynyitó feszten bemutatott "új program"ban a szerzők nem sok energiát pazaroltak az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikai "sikereinek" bemutatására: a 12 pontból mindössze négy foglalkozik a Medgyessy- és a Gyurcsány-kabinet eredményeivel, a többit az egy éve hivatalban lévő Bajnai-kormány érdemének tartják. Az MSZP hatalomra kerülve kétezer milliárd forintot osztana szét, melynek fedezete a következő években "bővülő gazdaság". Van benne szó Duna-Tisza-csatornáról, M8-as és M9-es autópályáról, sőt 500 kilométernyi autóút felújításáról is. Évenként megdupláznák a méltányossági nyugdíjkasszát, 75 ezer forintos kegyeleti támogatást és kedvezményes internetet ígérnek az időseknek. A 35 év felettiek ingyen szerezhetnének nyelvvizsgát, az interneten ingyen tennék közzé a tankönyveket, ösztöndíjat adnának a hiányszakmákban tanuló szakmunkásoknak, továbbá kiterjesztenék a gyerekétkeztetési programot a középiskolákra is. Eltörölnék a lakásvásárlási illetéket a 35 éven aluliaknál, továbbá 25 ezer bérlakást építenének, és felszámolnának száz cigánytelepet. Visszaállítanák az egyes béren kívüli juttatások adómentességét, négy év alatt négy százalékkal csökkentenék a járulékterheket, ám 50 százalékos adókulcsot vetnének ki a leggazdagabb rétegre, megadóztatnák a bankárprémiumokat, és Tobin-adóval sújtanák a különféle pénzügyi ügyleteket. Gazdaságpolitikájuk eredményeként reményeik szerint 2014-ben az euró felválthatná végre a forintot.
Kérdésünkre, hogy ki a mű szerkesztője, a megkeresett politikusoktól igencsak ellentmondásos választ kaptunk. Kezdetben a pártelnök volt az ügy felelőse, később Mesterházy Attila, de úgy tudjuk, a tényleges szervezési feladatokat Lamperth Mónika végezte. Állítólag igazi kőlevesként készült: mindenki hozta a belevalót. A legtöbb munkát a foglalkoztatási, szociális fejezetet író, romaügyeket vivő Kiss Péter végezte, Szabó Imre miniszter foglalkozott a környezetvédelemmel, a fenntartható fejlődés apropóján pedig bevonták Szili Katalint is. A mezőgazdasággal elsősorban Gőgös Zoltán, az FVM államtitkára foglalkozott, de az egyes szakpolitikák kialakításakor meghallgatták a különféle tagozatok véleményét is. A gazdaságpolitikai fejezet összeállításában forrásaink szerint Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója segített be.
Aki korán kel...
Miközben a párt képtelen összeszedni magát a kampányban, a szocialisták erős emberei, élükön a vidéki kampánykörutat pártépítésre használó Mesterházyval, már a voksolás utáni helyzettel vannak elfoglalva: azon morfondíroznak, vajon melyik forgatókönyv jön be a vereséget követően. Többen elgondolkodtatónak tartják, hogy Szili levélben szorgalmazta az elnökségben, hozzák nyilvánosságra azt a nemzetbiztonsági vizsgálatot, amely állítólag leszögezte, csak belsős szivárogtathatta ki az őszödi beszédet, és tegyenek jogi lépéseket a pártot nehéz helyzetbe hozó "áruló" ellen - ám miután a vezetőség halogatta a döntést, hirtelen kiszivárgott a volt házelnök két hónappal ezelőtti követelése. Mások Gyurcsány aktivizálódása miatt morgolódnak, attól tartanak, a volt miniszterelnök ismét mozgósítani akarja egykori bázisát, és április után megpróbál az újonnan létrejövő frakció élére állni - holott ez a poszt egy jobb szereplés esetén Mesterházyt illetné. Az egykori kormányfőhöz közel álló forrásaink szerint viszont nem történik más, mint hogy Gyurcsány is ki akarja venni a részét a kampányból, és zártkörű rendezvényeken buzdítja az őt továbbra is sztároló grass rootot.
Míg a legfelsőbb szinten beindultak az intrikák, a Hagyó Miklóst kiiktató, sorait rendező fővárosi vezetőség keresztülnyomta a múlt pénteki küldöttértekezleten Horváth Csaba főpolgármesteri jelölését. Tették ezt annak ellenére, hogy az országos vezetőség - úgy tudjuk, az ügyben Lendvai és Hiller István volt különösen aktív - többször kérlelte őket, várják meg a választás eredményét, illetve keressenek egy párton kívüli, a liberális szavazóknak is tetsző jelöltet. Ám miután ilyet nem tudtak "fentről" előterjeszteni, a budapestiek visszaverték az elnökség törekvéseit. Információink szerint felmerült többek között Kuncze Gábor és Vágó István neve is, de ezek inkább kósza ötletek voltak, érdemben nem tárgyaltak még az említettekkel. Az utóbbi időben egyes budapesti értelmiségi körök erőteljesen szorgalmazzák Bajnai indítását - legutóbb Lengyel László érvelt a Figyelőben "egy hiteles, országos, sőt nemzetközi rangú" politikus mellett -, de a február 26-i fővárosi döntést a választásokig már biztosan nem másítja meg az MSZP.
