MSZP - Köztársaság tér: Áll Komárom

  • - b -
  • 2002. április 25.

Belpol

A pártházat ezúttal kordon védte: a Bezerédi utca felől a Köztársaság teret nem lehetett megközelíteni, és a rendőrség lezárta a Rákóczi útról a térre vezető kis utcákat is. Az egyik sarkon a túlfűtött fantázia Mező Imrét fedezi fel egy osonó árnyban: köpenye alatt dobtárasát markolva, mintha ő sietne a pártház védelmére megint.

A pártházat ezúttal kordon védte: a Bezerédi utca felől a Köztársaság teret nem lehetett megközelíteni, és a rendőrség lezárta a Rákóczi útról a térre vezető kis utcákat is. Az egyik sarkon a túlfűtött fantázia Mező Imrét fedezi fel egy osonó árnyban: köpenye alatt dobtárasát markolva, mintha ő sietne a pártház védelmére megint.Nem volt vicces, és nem lett nagyon vicces a végére sem.

Annyi falfehér arcot, mint vasárnap este az MSZP székházában, még életemben nem láttam. Remegő kezek gyújtottak egyik cigarettáról a másikra, amikor az első forduló szerinti papírforma tuti szocialista győztesei hasaltak el, amikor szép sorban kiderült, hogy oda Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Tolna. Hogy Tabajdi Csaba Bácsalmáson kikap a volt balszélsőtől, akitől ember egy ép magyar mondatot még nem hallott. Hogy Szabolcsban megbukik Helmeczy, és vele együtt a szocialista jelölt, mert a Centrummal kötött megállapodás a második körben már nem jött be. Akkor, amikor a Fidesznek még 79 képviselői hely nézett ki, és inkább felfele jöttek, mint lefele mentek, falfehér arccal nyilatkozott valakinek Lendvai Ildikó is a kormányalakításról, és Kovács Lászlón is a rettenet volt érzékelhető. Hiszen két hete ilyenkor

még minden mellettük szólt:

a babona, hogy az első forduló után a megalkuvó szavazók mindig a győztes mellé állnak, aztán a tartalékaik, aztán az, hogy Orbán az első forduló utáni kedden megvadult. Az MSZP politikusai és hívei, akik elfogadták a demokratikus játékszabályokat, és másban, mint ezekben nem bízhattak, védtelenné váltak az elmúlt két hétben, védtelenné a ravasz hazugságokkal és aljas rágalmakkal szemben, védtelenné, mert nem tudták ezeket a rágalmakat cáfolni, és védtelenné azért is, mert az, amiben ellenfelük utazott - a megvadított és becsapott tömegek hátán elnöki rezsimet, álparlamentáris féldiktatúrát csinálni - Kelet-Európában rutinfeladatnak számít.

Lehetséges-e ez? - kérdezte minden arc fél tíz órakor a Köztársaság téren.

Nem. Ez nem lehetséges.

"No, azért. Mert már megijedtünk egy kicsit." A hang, amely e szavakat egy mobilba dörmögte a Narancs stábjának orra előtt, kövér, szürke zakós, ősz hajú, nagy bajuszú emberhez tartozott.

"Megnyertük"

- vetette oda, leginkább magának a férfiú, közömbösen, mintha csak egy rutinszerű zárszámadó közgyűlést abszolvált volna valamely kérdéses nyereségességű téeszben. "Mit? Mit nyertünk meg?" "Hát Tatát. Meg ezt az egészet. Csak Komárom megyét nem mutatják ezek a szemetek" - intett fejével a kivetítő felé, majd elkacsázott a lépcső irányába.

És tényleg. A oszlop, ami a Fidesz várható második körös mandátumait mutatta az M1 adásában, visszament 78-ra, aztán 76-ra, aztán megállapodott 75-nél.

És úgy maradt.

Ekkortájt érkezik meg Medgyessy Péter. A pártház előtt gyülekező tömeg, az a tömeg, amelyet nem vallási transzba révült tinédzserek alkotnak, és amely nem irredenta nótákkal tartja magában a lelket, félve rivalg üdv. Bent a néma hisztéria még mindig nem enged fel. Medgyessy a sajtótájékoztatóját egy sóhajjal kezdi: "Hát, ezt megnyertük." A terembe nem lehet beférni, az ajtókon kiáradó izzadságszag letaglózó. Medgyessy után Pokorni beszél a tévében. Vagy szorulása van, és szeretné, de nem bírja magából kinyomni a mondatot, amire itt anynyian várnak, vagy épp ellenkezőleg: úgy kell visszatartania, és azért fénylik a homloka. "Mondd már ki!" - próbálnak neki segíteni Köztársaság téri nézői, és a szavazatok újraszámlálása, megóvott eredmények, korrupt bíróságok lebegnek a szemük előtt. Nem bíznak a Köztársaság elnökében sem: úgysem adja nekünk, mondogatják hangosan, hogy tovább félhessenek. A zárt láncú mókamestere viszont megszakítja az M1 adását. Medgyessy Pétert kapcsolják, aki

bejelenti:

két perccel ezelőtt hívta fel Orbán Viktor, és gratulált a győzelméhez. (Medgyessy lányának a mobiltelefonján hívta fel: a szám biztos benne van a telefonkönyvben, honnan tudná különben.)

Ekkor, és csak ekkor kezdtek a szocialista párt hívei örülni. Legalább egy kicsit. Csak ekkor hitték el igazán, hogy nyertek. Mert Orbán mondta.

A többi nem érdekes. Kovács Lászlót egy élelmes riporter beállítja egy sarokba, és a pártelnök álmában nyilatkozik még egy kicsit. Sokan könnyeznek, a székház előtt egy meghatározó centrumos politikus téblábol, és fogadkozik, hogy nem adják fel. Bent is kábé ott tarthatnak, hogy jó, nyertünk, de.

De azért nem szabad feladni.

- b -

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.