Az eddigi országgyűlési képviselő-választásokon a Munkáspárt (illetve 1990-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt) rendre a legnagyobb parlamenten kívüli párt címét nyerte el. Thürmer Gyula és pártja négyévenként optimista nyilatkozatokkal bombázza híveit és az érdeklődőket, aztán jön, aminek jönnie kell. Az elnyűhetetlen pártelnök múlt pénteki budapesti nőnapi attakja és szombati balatonboglári lakossági fóruma a négy és nyolc évvel ezelőttihez hasonló bizakodás jegyében fogant."AMunkáspárt érdeme, hogy március nyolcadika, a nemzetközi nőnap piros betűs ünnep maradt hazánkban" - jelentette ki Thürmer Gyula pártja pénteki, szabadtéri sajtótájékoztatóval egybekötött nőnapi rendezvényén, a Nyugati téren. És láthatóan csöppet sem zavartatta magát azon ténytől, hogy március nyolcadika soha nem volt piros betűs ünnep Magyarországon. Az egybegyűlt száz-kétszáz, zömmel idős szimpatizáns közül többen autogramot kértek vezérüktől a Munkáspárt helyszínen osztogatott nőnapi szórólapjára. A rendezvény iránti meglehetősen mérsékelt érdeklődés átmenetileg akkor nőtt, amikor feltűntek a helyszínen a Nyugati téri aluljáróban tartott rendőri akció elől menedéket kereső virágárusok, igaz, a lenti viszonyok normalizálódása után hamar visszatértek hadállásaikba.
Akcióban
A jóindulattal is esetlegesen szervezettnek mondható nőnapi ünnepség forgatókönyve nagyjából a következő volt: a pártelnök rövid beszédet intézett az egybegyűltekhez, majd néhány aktivistának látszó férfiú (a meghirdetett program szerint a párt fővárosi képviselőjelöltjei) a nőnemű járókelőkhöz rontott, virággal és szórólappal árasztva el őket; az akció megfigyeléseink szerint nem aratott átütő sikert. Mindeközben Thürmer a sajtó kérdéseire válaszolt.
Az elnök a jeles nap alkalmából hangsúlyozta pártja elkötelezettségét a magyar nők sanyarú sorsának jobbra fordítása iránt. "Az asszonyoknak nem a katolikus egyház imáira van szükségük" - jelentette ki határozottan, rögtön világossá téve azt is, miben látja a Munkáspárt a pápista fohász életképes alternatíváját: természetesen a nők nyugdíjkorhatárának leszállításában, valamint a munkahelykereséskor velük szemben alkalmazandó pozitív diszkrimináció törvényi biztosításában. Ennyiben ki is merült a pártelnök nőnapi mondanivalója, a továbbiakban inkább szabadtéri sajtótájékoztatójának "szomorú aktualitását" ecsetelte: pártja az utcára szorul, ha mondanivalóját el akarja juttatni a társadalom széles rétegeihez, miután a Magyar Televízió választási műsoraiból kiszorította őket a "súlyos diszkrimináció". (A Munkáspárt és az MTV vitájáról lásd keretes anyagunkat.)
Bázis, bázis, jelentkezz! Vétel!
Thürmer aligha téved nagyot, amikor a Munkáspárt parlamentbe jutásához szükséges többletszavazatok forrását "a rendszerváltásnak a MIÉP által megtévesztett vesztesei" körében látja. A két párt ugyanazon választói csoportokra épít, ám az általuk kínált megoldások különbözőek. Az elnök szombati balatonboglári lakossági fórumán úgy fogalmazta meg e különbséget, hogy a velejéig kapitalizmuspárti MIÉP hamis ellenségkép teremtésével, a zsidóság és a cigányság pellengérre állításával tereli el az elkeseredett dolgozó figyelmét a lényegről, a rendszerváltással létrejött kapitalista rendszer életképtelenségéről. A MIÉP "hatásvadász blöffjei" sok potenciális munkáspárti szavazót tereltek Csurkáék zászlaja alá, Thürmernek viszont a jelek szerint eltökélt szándéka, hogy ezek egy részét saját táborába csalogassa. Többek között ez a cél lebegett a szeme előtt, amikor egy március 8-i levelében televíziós vitára hívta ki Csurka Istvánt. Kérdésünkre a pártelnök elmondta: nem tartja valószínűnek, hogy Csurka kitérne a vele folytatott vita elől, azzal ugyanis csak "gyávaságát bizonyítaná"; reméli ugyanakkor, hogy kihívása "szerez néhány álmatlan éjszakát" a MIÉP elnökének, különös tekintettel az általa "megtévesztett kisemberek" elbizonytalanodására. A fórum résztvevőinek reakciói azonban némileg árnyalják a pártelnök vízióját e "megtévesztett kisemberekről": a bázis egy része tudniillik nemigen díjazta Thürmer amúgy feltűnően normális fejtegetését a hazai cigányság integrációjának szükségességéről. Utóbbi legkézenfekvőbb módja az elnök szerint a jelenlegi "díszcigányok felsorakoztatásában kimerülő" kisebbségi önkormányzati rendszer közhatalmi funkciókkal történő megerősítése lenne, hogy "egyetlen, őket érintő kérdésben se lehessen a cigányok nélkül dönteni".
Bal a balnak
A Munkáspárt szavazóinak másodlagos pártpreferenciája miatt lényeges kérdés, hogy a vezetés hogyan viszonyul az MSZP-hez. 1998-ban a Munkáspárt a támogatóira bízta, hogy a második fordulóban elmennek-e szavazni, vagyis nem szólította fel híveit a szocialisták támogatására. A mostani helyzetet Thürmer Gyula lapunknak úgy jellemezte: nem zárja ki, hogy a Munkáspárt a második fordulóban támogassa a versenyben maradó szocialista jelölteket, de hivatalos állásfoglalásukkal megvárják az első forduló végeredményét. Annyit mindenesetre megjegyzett: "semmiképpen sem adunk biankó csekket az MSZP-nek", esetleges támogatásuknak feltételei lesznek. A visszalépésekkel összefüggésben egyébként blöffnek minősítette Csurka százhelyes felajánlását; Thürmer reményei szerint legalább negyven választókörzetben a Munkáspárt jelöltje végez a harmadik helyen, a MIÉP pedig nem lesz abban a helyzetben, hogy száz helyen viszszalépjen a Fidesz javára.
A lakossági fórumon megjelent szimpatizánsok MSZP-hez fűződő viszonya ambivalensnek tűnt: az elnöknek szegezett kérdések nagy része a pártvezetésnek a szocialistákkal kapcsolatos álláspontja felől érdeklődött, ám Thürmerből harapófogóval sem lehetett kihúzni semmi konkrétumot azon túl, hogy "a Munkáspárt a rendszerváltás veszteseinek egyetlen hiteles képviselője", és hogy "a szocialistákat csak egy erős Munkáspárt kényszerítheti következetes baloldali politika folytatására".
A pártelnök egyébként az elmúlt tíz év alatt egészen belejött az européer balos pártvezér szerepébe, és bár stílusában (Orbán Viktorhoz hasonlóan) szándékosan hajaz a Kádár-párhuzamra, láthatóan ügyel új, a néptribun és a technokrata sajátos elegyére épülő imázsára. Az ember már majdnem elhiszi, hogy még a Munkáspárt fölött sem múlt el nyomtalanul az elmúlt tizenhárom év, mígnem szólásra emelkedik Hász Mihály képviselőjelölt, és megköszöni az "egykori munkásőr elvtársaknak" a kopogtatócédula-gyűjtésben nyújtott pótolhatatlan segítséget. Minden a helyére került.
Gavra Gábor
KÖZTÉVÉ: bojkott, éhségsztrájk
A Magyar Televízió választási műsortervét február közepén ismertette a parlamenti pártok képviselőivel Csermely Péter, az MTV hírigazgatója, aki néhány nappal ez után értesítette az elképzelésekről a Munkáspártot. Utóbbi az Országos Választási Bizottságnál (OVB) tiltakozott a köztévé vezetőinek eljárása miatt. A március elsején véglegesített műsorterv szerint a Fidesz-MDF és az MSZP képviselői három alkalommal vitatkozhatnak egymással a televízió nyilvánossága előtt, a külön csoportba sorolt SZDSZ, FKGP és MIÉP delegáltjai kétszer ötven percet kapnak álláspontjaik ütköztetésére, a Munkáspárt más parlamenten kívüli pártokkal együtt egy vitaműsorban szerepelhet. Kérdésünkre Csermely Péter azzal indokolta a köztévé vezetésének döntését, hogy ezzel a választáson induló pártok közötti "reális erőviszonyokat vették figyelembe".
A döntés miatt ugyancsak az OVB-hez fordult a Szabad Demokraták Szövetségének kampányfőnöke. Horn Gábor szerint "az MTV vezetői a maguk részéről előre eldöntötték a választás eredményét", amikor "a pártok közötti valós erőviszonyokat figyelmen kívül hagyva" csoportosították a politikai erőket. Horn nevetségesnek nevezte, hogy az SZDSZ-nek "Torgyán nem létező pártjával" és a MIÉP-pel kellene vitatkoznia, ha elfogadná az MTV elképzeléseit, miközben lehetőséget sem kapna, hogy a kormánypárt(ok) képviselőivel ütköztesse álláspontját. "Ebben a cirkuszban nem veszünk részt" - jelentette ki érdeklődésünkre, hozzátéve: amennyiben az OVB elutasítja beadványukat, bírósághoz fordulnak jogorvoslatért.
Csermely lapunknak elmondta: nem érti a kifogásokat, hiszen azok a választási vitaműsorok hatszor ötven percét érintik, míg az MTV naponta több órát szentel a kampány eseményeinek a bemutatására. Vajnai Attila, a múlt hét szerdán éhségsztrájkba lépett munkáspárti alelnök ezzel kapcsolatban kifejtette: pártja számára létfontosságú, hogy a vitaműsorok során esélyegyenlőséget élvezzenek az országos listát állító pártok. A legfontosabb kifogásuk azonban az: egyetlen alkalom sem lesz arra, hogy álláspontjukat bármilyen kérdésben a Fidesz-MDF-fel ütköztessék. Vajnai elmondta: pártja OVB-hez benyújtott panaszát a címzett az ORTT-hez továbbította, mely február 22-e óta "ül az ügyön". A várakozást megelégelve március 4-én levelet írt Mádl Ferenc köztársasági elnöknek, két nappal később pedig éhségsztrájkba kezdett. A munkáspárti alelnök cinikus eljárásnak minősítette, hogy Mádl a hét végéig nem válaszolt levelére. Kijelentette: addig folytatja éhségsztrájkját, amíg a köztársasági elnöktől kedvező választ nem kap az országos listát állított pártok képviselői és az MTV vezetői részvételével tartandó egyeztetés összehívását szorgalmazó javaslatára.
