Diplomáciai, gazdasági, jogi és pénzügyi feszültséget gerjesztett az a kormányzati intézkedés, amely a magyar földekre vonatkozó ún. zsebszerződések felszámolását célozza. A májustól érvénybe lépő passzusok szerint minden ilyen megállapodás automatikusan semmis, végső esetben az állam az adott területet el is veheti. Az osztrák szaktárca sürgős egyeztetést követel a magyar agrárkormányzattól - ám nem csak birtokpolitikai szempontok nehezítik a felek vitáját. Legalább 500 milliárd forint került ugyanis magyarországi magánkezekbe a földügyletek nyomán, amelyek nem kevés részét osztrák pénzintézetek finanszírozták. Az osztrák követség felhívásban várja azon gazdák jelentkezését, akiknek bajuk van a magyar földtörvénnyel. A helyzet kaotikus.
Ajtó előtt toporogva
Lapzártánkig nem kapott időpontot Andrä Rupprechter osztrák agrárminiszter magyar kollégájától, Fazekas Sándortól arra az egyeztetésre, amelyet szomszédaink "rendkívüli sürgősséggel" kértek december végén a magyarországi ún. földtulajdoni zsebszerződések miatt. A Vidékfejlesztési Minisztérium a jegyzék átvétele után rövid közleményben közölte, hogy Fazekas januárban valamikor kész fogadni Rupprechtert, ám érdemi egyeztetés nem történt az ügyben.
Látszólag a semmiről szól ez a csendes háború. Zsebszerződés Magyarországon jogi-közigazgatási alapon felderítve akkor sem lett, amikor Orbán Viktor 2001-ben hadat üzent az "osztrák vircsaftnak"; annak, hogy a magyar termőföld úgy került ausztriai gazdálkodók kezébe, hogy arról legális szerződés nem születhetett. Az 1994. évi LV. törvény ugyanis kategorikusan tiltotta termőföld eladását külföldi polgárok és magyar székhelyű gazdasági társaságok számára. Magyarország európai uniós tagsága elvileg megnyitotta az utat a külföldiek földszerzése előtt, ám az erre vonatkozó új szabályok bevezetésére előbb 2011-ig, majd egy újabb engedménnyel 2014-ig haladékot (moratóriumot) kaptunk. A legfőbb magyar érv szerint a külföldiek földszerzése elsősorban spekulációs ügylet, mivel a hazai földár meszsze elmarad akár az osztrák, a német, de különösen a holland, dán, belga vagy a francia áraktól.
A külföldiek földvásárlását tiltó moratórium idén április végén lejár. A magyar földárak változatlanul messze elmaradnak versenytársainkétól, a belföldi magánerős forgalom a legkedvezőbb hitelkonstrukciók dacára is pang, viszont a külföldi érdeklődés napról napra erősödik. A kormányzat emiatt - nyilván kényszerűségből - a legkeményebb eszközöket szándékozik használni: egyrészt szankciókat vezet be, másrészt hivatali eszközökkel akadályozza még azon osztrák gazdák tulajdonszerzését is, akik egyébként megfelelnek az ehhez szigorú, többéves helyben lakást és tényleges gazdálkodást előíró törvényi feltételeknek.
Az osztrák gazdasági diplomácia mindezt nem nézi jó szemmel. A budapesti osztrák követség a legnagyobb osztrák agrárújságban, a Bauernzeitungban tett közzé felhívást, arra kérve a Magyarországon gazdálkodó osztrák parasztokat, hogy amenynyiben gondjaik vannak a magyar földtörvénynyel, az idén áprilisban lejáró földvásárlási moratóriumból következő változásokkal, jelentkezzenek. A követség így szeretné felmérni, hogy az immár kormányszinten élesedő osztrák- magyar agrárvitának hány érintettje van. Az adatgyűjtés még zajlik, naponta két-három jelentkezés fut be a követségre. Ernst Zimmerl agrár- és környezeti ügyekben illetékes követségi tanácsos 200-ra becsüli a magyar földön gazdálkodó osztrákok számát, szerinte a problémás esetek száma 10-30 között mozog. Hogy az osztrák állampolgárok mekkora földön gazdálkodnak, azt a Magyar Narancs kérdésére nem tudta egyértelműen megmondani, de a tanácsos szerint az egymillió hektáros magyar becslés eltúlzott, a 200 ezer hektár reálisabb. Mindenesetre 100-500 hektár közötti tulajdonosok is jelentkeztek már a felhívásra. Az osztrák érintettségű földek döntően a Nyugat-Dunántúlon találhatók, és elnyúlnak egészen a Dunáig. Eddig 6-9 osztrák vállalkozót érintett a földnyilvántartás körüli zűrzavar: elvben a földvásárlási feltételeknek megfelelő osztrák gazdák földtulajdonát 2010 végéig a megyei földhivatalok regisztrálták, 2011 januárjától a bejegyzést Budapestre koncentrálták. Ennek ellenére akadtak megyék, ahol 2011 októberéig is folyt a regisztráció, az itt bejegyeztető gazdák 2012-ben döbbenten olvasták az értesítést, hogy vásárlásuk érvénytelen. Ernst Zimmerl szerint ezekben az esetekben bírósági perre került sor, 2-3 esetben az osztrákok győztek, a többiben lemondtak a földvételről - vitatott ügy mindenesetre ma nincs.
Az állam elveheti
Ugyanakkor lapunk úgy értesült, hogy ez csak a konfliktus kisebb tétele: a viszály köve valójában a klasszikus zsebszerződések, vagyis a magyar strómanon keresztül szerzett földek lehetnek. Ezek alapja az úgynevezett "haszonélvezeti szerződés" konstrukció. Az osztrákok 1994- 2001 között a föld használatára szerződtek 50-70, vagy akár 99 évre, s e megállapodást a földhivatalban is bejegyeztették. A magyar álláspont szerint ezek a haszonélvezeti szerződések 2014. április 30-án érvényüket vesztik, amit az osztrákok nem akarnak elfogadni. Úgy vélik, hogy a földért a megfelelő piaci árat fizették, s a földhivatali bejegyzés is jogi garanciát jelent. Még ha az osztrák agrárpolitikusok erről hivatalosan nem is nyilatkoznak, a szóvivője, Wolfgang Wisek útján lapunknak nyilatkozó osztrák miniszter, Rupprechter érthetetlennek tartja, "hogyan lehet legális bérleti szerződést érvénytelennek nyilvánítani".
A magyar kormányzat abból indul ki, hogy a bérleti, haszonélvezeti jogra vonatkozó szerződések csak afféle "jogszerű technikák", az így létrejött megállapodások azért érvénytelenek, mert nem tükrözik a felek valós szándékát, azaz a termőföld későbbi eladását, illetve megvételét. A parlament október 28-án fogadta el A termőföld tulajdonjogának megszerzését vagy használatát korlátozó jogszabályi rendelkezések kijátszására irányuló jogügyletek feltárásáról és megakadályozásáról címet viselő törvényt. Áder János köztársasági elnök - információink szerint éppen a diplomáciai érveknek engedve - egyelőre nem írta alá a törvényt, azt megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. A köztársasági elnök kifogásolta, hogy a módosítás kiterjedt a törvény hatálybalépése előtt létrejött szerződésekre is; Áder ezért a nemzetközi kötelezettségek megvizsgálását szorgalmazta. Miután Magyarország uniós tagállam, a közösség szabályai ránk is vonatkoznak, így a négy alapszabadság is, amelyek lehetővé teszik az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgását a tagállamok között - márpedig a termőföldet a csatlakozásunkkor a tőkefejezetbe sorolták.
A földvásárlási moratóriumról mindenki tudta, hogy előbb-utóbb lejár, ezért a külföldi tőke élénken érdeklődni kezdett a magyar birtokok iránt. Jog szerint nem vehette meg, de "előzetes megállapodásokkal" vagy más konstrukciókkal kifizette a vételárat azzal, hogy az üzletet 2014 áprilisa után legalizálja. Ebből a gyakorlatból nőtt ki - 1999 és 2007 között tömegesen - a zsebszerződések rendszere. Ezek technikája "fejlődött" az elmúlt évek során. A magyar álláspont szerint a zsebszerződések közé sorolható "a külföldi magánszemély vagy a külföldi jogi személy javára egyébként jogszerűtlenül, az ingatlan-nyilvántartáson kívül alapított haszonélvezeti vagy jelzálogjog, illetve bármely mellékkötelem, amely a későbbi jogszerzést biztosítaná". Ezzel a passzussal van komoly bajuk az osztrákoknak, mivel szerintük egy komoly perben bajos lesz bizonyítani az eljárás rosszhiszeműségét vagy jó erkölcsbe ütközését. A magyar fél szerint azonban az érintett jogügyletek nem visszamenőlegesen válnak semmissé, mert az 1994-es földtörvény már eleve "a semmisség jogkövetkezményét állította fel". Magyarán a vétkeseknek utólag is nehéz lesz kibújni a jogkövetkezmények alól, a szerződés semmis, sírjon miatta bármelyik fél is - vagy akár mind a kettő.
A jogellenes szerződések kivizsgálásában komoly szerepet szánnak az ügyészségnek. Az ügyész az általa indított vizsgálat során felvilágosítást kérhet minden olyan személytől, aki a jogügylet jogszerűségének megítéléséhez szükséges információval rendelkezik. A kért információkat az azzal rendelkező személy köteles az ügyész rendelkezésére bocsátani. Ha a gyanú beigazolódik, húzós lépések következhetnek: mehet a föld vissza a "közösbe". A javaslat ugyanis adott esetben a tulajdonelvonás lehetőségét is biztosítja az államnak. Az ügyész jogosult pert indítani a jogügylet semmisségének megállapítása iránt, és ő indítványozhatja, hogy a bíróság a jogügylettel érintett termőföld tulajdonjogát a magyar állam javára ítélje meg. (A javaslat e passzusát Áder egyébként nem kifogásolta.)
Részt vettek
Burgenland agrárkamarájának egyik vezető tisztviselője arra emlékeztette a Narancs riporterét, hogy a külföldiek magyar termőföldek iránti érdeklődésére az is alapot adott, hogy 1995-96 után az osztrák lapokban számos magyar tulajdonos maga kínálta megvételre a birtokát. Rengeteg üzlet köttetett meg így; ha az osztrákok illegális-félillegális magyarországi földhasználatára vonatkozó hazai és az osztrák becslések átlagát (vagyis legalább ötszázezer hektárt) vesszük számításaink alapjául, akkor minimum félmillió forintos hektáronkénti árakkal szorozva azt kapjuk, hogy legalább félezermilliárd forint készpénz került négy-öt év alatt a magyar állampolgárok zsebébe vételárként. Burgenlandi forrásunk szerint a ténylegesen a magyar piacra belépő 10-15 ezer szomszédos vevőnek még akkor sem volt ennyi készpénze, ha az osztrák és a magyar gazdálkodás bevételi és értékesítési viszonyai összehasonlíthatatlanul mások - természetesen a szomszédok előnyére.
A haszonélvezeti szerződésekre költött milliárdok nagy része banki hitel, mivel - főleg a 2008-as gazdasági válság után - osztrák és más tulajdonú pénzintézetek 15-20 évre szóló kedvezményes (jellemzően vállalkozásélénkítő) hitelekkel szálltak be a befektetésekbe. Fura helyzet, de ezen ügyletek jelentős része szintén egyfajta zsebszerződés volt: bár formailag másra vették fel, a hitelek valódi fedezete az a földtulajdon volt, amelynek megszerzése az adott pillanatban még nem volt ugyan lehetséges, de később, vagyis a magyarországi moratórium feloldása után már legalizálni lehetne vele a konstrukciót. Nos, a fent ismertetett új magyar jogszabály ebbe a bizniszbe nyúl bele mélyen. Információink szerint a tervezett magyar szankcióknak komoly szerepe volt abban is, hogy a pénzintézetek és a magyar kormány viszonya hűvösre fordult. Hogy pontosan mekkora összegről van szó, arról megbízható banki forrásból nem kaptunk adatot, de ágazati becslések szerint akár 300 milliárd forintnyi illegális földszerzésre fordított hitel is "ketyeghet" a leginkább érintett dunántúli megyékben. Ez a pénz - miként a magánerőből kifizetett, 200 milliárdnyira taksált vételár is - magyarországi személyek zsebébe vándorolt. Hivatalosan ugyan az osztrák partner eddig nem említette, de az osztrák felfogás szerint e ténynek is ott kéne lennie azok között a szempontok között, amelyek az "osztrák vircsaft" pénzügyi, jogi, birtokpolitikai és nem utolsósorban morális megítélését meghatározzák.
(Közreműködött: Tolnay Mária)
