Polt Péter: Büntetőjogászként kívülről figyeltem az elmúlt időszakban a változásokat, de az Ombudsmani Hivatal ügyészséggel összefüggő jogosítványa révén is rálátásom volt az átalakulásra. A bűncselekmények mennyiségi és főleg minőségi változására az ügyészi szervezet válaszolni tudott: képes az ügyeket feldolgozni és a törvényeknek megfelelően működni. De gyorsabb, rugalmasabb reagálásra van szükség, mert vannak olyan kihívások, amelyek éppen akkor jelentkeztek, amikor én a legfőbb ügyészi posztra kerültem.
MN: Amikor az ön elmúlt néhány hónapjáról ügyészeket kérdeztünk, azt tapasztaltuk: ők nem nagyon érzik, hogy a főügyészváltás koncepcionális változást is hozott volna, ám azt igen, hogy a korábban rájuk szignált ügyeket elvették tőlük, ami néhányuknak nehézséget is okozott. Ennek mi volt az oka?
PP: Erről nem tudok, ez számomra meglepetés. Tudni kell, hogy a legfőbb ügyész a konkrét ügyekkel nem foglalkozik; mintegy hétszázezer ügy forog évente az ügyészségen. A hatásköri és illetékességi szabályokat be kell tartani, és én nem tudok arról, hogy hatáskörelvonásra került volna sor. A legfőbb ügyésznek erre egyébként a szervezet felépítéséből adódóan lehetősége van, de jobb, ha a döntések a megfelelő szinteken születnek meg. A fölöttes ügyészeknek legfeljebb csak olyan esetekben célszerű elvonniuk ügyeket, ha az eljárás törvényessége, jogszerűsége kétséges, vagy az eset jogértelmezése helytelen. Megítélésem szerint az elmúlt négy hónap alatt történtek fontos változások; ezek hatása csak ezután érezhető.
MN: A legfelsőbb vezetés szinte teljesen kicserélődött. Milyen szintig hatolt a változtatás?
PP: Minimális volt a személyi változás. A három helyettes főügyészi poszton egy nyugdíjazás volt (Sátori János - a szerk.), és egy saját kérésre (Fábián János - a szerk.) történt, amellyel én is egyetértettem. Ezenkívül mostanáig egy-két vezető beosztású munkatárs távozott vagy távozik az ügyészi szervezetből. Megválasztásomkor jeleztem: a strukturális változások elengedhetetlenek, és csak ezt követően - az új feladatokhoz és jelöltekhez igazítva - következhetnek a személycserék. A szakmai főosztályok vezetői valamennyien a helyükön vannak. A legelejétől számítottam támogatásukra, a szervezeti változtatásokhoz pedig az egész apparátus segítségére számítok. Ezért kértem valamennyi szakirányú vezetőt és a megyei főügyészeket, hogy az általuk vezetett egységekről adjanak írásos helyzetjelentést, másrészt pedig írják le, hogyan lehet az ügyészség hatékonyabb, rugalmasabb szervezet. Ezek alapján készült el nemrégiben az átalakítási koncepció.
MN: Hatott-e önre, átalakítási elképzeléseire az a politikai vita, amely legfőbb ügyésszé választását kísérte? Például amikor az ellenzék felrótta önnek egykori Fidesz-tagságát és -képviselő-jelöltségét, vagy amikor az önt támogató Fidesz elnöke mintegy "tippeket adott", kiket kellene eltávolítani az ügyészségről. Ilyen hangulatban sokan hajlamosak a legésszerűbb változtatások mögött is politikai motivációt keresni.
PP: Semmiféle nyomás nem volt arra nézve, hogy milyen személyi vagy szervezeti változások szükségesek. Az átalakítás szakmai, nincs köze az adott politikai helyzethez, de még a megválasztásomhoz sem. Az átalakításról az egész szervezet véleményét kikértem, továbbá nemzetközi összehasonlítást is végzünk, megpróbáljuk az egyes nemzeti ügyészi, igazságszolgáltatási szerveknek, az Európa Tanácsnak a tapasztalatait is összegyűjteni, felhasználni.
MN: Hogyan élte meg, hogy megválasztása előtt egykori pártelkötelezettsége volt a fő téma, nem pedig az, hogy ombudsmanhelyettesként konkrét ügyekben milyen jogi magatartást tanúsított?
PP: Örültem, ha valaki a szakmai oldalt emelte ki, nem örültem, ha valaki politikai síkra vitte a vitát. De ezt egyszerűen elsodorták az események. Miután megválasztottak, nem volt sem időm, sem energiám arra, hogy megpróbáljam a jelölésem körüli politikai vitákat feldolgozni. Úgy sorjáztak a nagy publicitást kapott események - például az olajügy -, hogy el is felejtettem a megválasztásom körülményeit: kizárólag a jelenbeli és jövőbeli feladatokra tudtam csak koncentrálni. Ezt őszintén mondom.
MN: Nem szólalt meg önben a vészcsengő, amikor elődje lemondásakor azt olvashatta Áder János házelnöktől, hogy Györgyi Kálmán állásfoglalása "jogilag nem releváns"? Hogy voltaképpen hogyan is tekint egy másik hatalmi ág egyik vezető képviselője a legfőbb ügyészi posztra?
PP: Nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy a korábbi legfőbb ügyész úr hogyan ténykedett, illetve ezt hogyan ítélték meg az egyes hatalmi ágak képviselői. Én olyan módon vagyok érintett ebben a kérdésben, hogy legfőbb ügyészként mi lehet a viszonyom a többi hatalmi ághoz. A jelenlegi alkotmányos helyzet értelmében Magyarországon az ügyészség önálló szervezet, nem tartozik a kormány alá. A parlament választja a legfőbb ügyészt, aki az Országgyűlésnek köteles beszámolni munkájáról, és ő felel a saját és az ügyészi szervezet tevékenységéért. A jogszabályok tehát világosak e téren; számomra ez az iránymutató, ennek a keretein belül tevékenykedtem eddig, és fogok ezután is, e kereteket maximálisan kihasználva.
MN: Az olajügyekkel kapcsolatos nyomozásokat nagy közfigyelem kíséri. Az ügyészség viszont nem feltétlenül igazol vissza minden kollektív vélekedést, mint legutóbb például a "nagypolitika" olajos érintettségét. Ön parlamenti képviselőknek is hosszan magyarázta, hogy az ügyészség mit miért tesz, a szélesebb közvélemény még értetlenebbül figyeli a hatóságok egyik-másik határozatát. Ráadásul mindez egy olyan pillanatban történik, amikor az intézményrendszer iránti közbizalom erősen megingott. Mit tehet az ügyészség egy ilyen helyzetben?
PP: Az olajügyek bonyolult ügyek: olyan gazdasági és korrupciós esetekről van szó, amelyek részben bűncselekmények, de természetüknél fogva nehezen felderíthetők. Noha ezek mindig is "ügyek" voltak, igazából az elmúlt egy évben kerültek reflektorfénybe. Ekkor kezdett el a közvélemény is élénken figyelni az olajügyekre: ennek lett az az eredménye, hogy az olajügy ma már a legismertebb társadalmi jelenségek közé tartozik. Érthető, hogy megváltozott a hatóságokkal szembeni elvárás is, és megjelent az az igény, hogy ezeket az ügyeket gyorsan, hatékonyan derítsük fel. Tény, hogy a közvélemény elvárása nem feltétlenül esik egybe az igazságszolgáltatás elvárásával. Ezért amikor egy érintett hatóság olajügyben határozatot hoz, figyelemmel kell lennie arra, hogy önmagában a jogi indokok megfelelősége a közvélemény számára nem vagy nem mindig kielégítő. Vagyis egy teljesen új kommunikációs stratégiára van szükség: ha hozunk egy döntést, akkor nem elég a jogi indokokat felsorolni, hanem közérthetően, nagyon részletesen kell megmagyarázni, hogy a jogszabályok mire adnak lehetőséget, és mire nem. Ha kell, mindennap el kell ezt mondanunk, még akkor is, ha ezek szakmai szemmel triviális dolgoknak tűnnek. Azért is szükség van erre, mert az olajügyek kapcsán sok a tévhit, amelyek könnyen és gyorsan terjednek. Azt is látni kell, hogy az ügyészi szervezet az olajügyeknek egy nagyon kis szeletét nyomozta és nyomozza mind a mai napig, mivel hozzánk kizárólag azok az esetek tartoznak, amik rendőrök által elkövetett cselekmények, vagy amik közéleti személyiségeket vagy magát az igazságszolgáltatást érintik. Igaz, ezek szinte kivétel nélkül kiemelkedő jelentőségű ügyek, de volumenükben a töredékét jelentik az olajügyek egészének. Kritika érte az ügyészséget amiatt, hogy a közéleti személyiségekkel kapcsolatos kijelentéseket (Nógrádi Zsolt olajbizottsági vallomását többek között Pintér Sándorról, Lezsák Sándorról, Máté Lászlóról - a szerk.) viszonylag gyorsan lenyomozta. Nos, az ügyészségi nyomozások átlagos ideje az esetek túlnyomó részében nem lépi túl a 30-60 napot. A háromhetes időtartam, amit a közéleti személyiségekre vonatkozó kijelentések ellenőrzésére fordítottunk, rövidebb volt az átlagosnál, de nem nevezném meglepően rövidnek. Nagy erőket mozgósítottunk, hiszen éppen az igazságszolgáltatásba, a jogrendszerbe vetett bizalom erősítése kívánta meg, hogy ezekben minél előbb tisztán lássunk.
MN: Az ügyészség október végére ígérte a nyomozás második szakaszának a végét. Nógrádi valamennyi állítását ellenőrzik, vagy csak azokat, amik az ügyészség kompetenciájába tartoznak: tehát például azokat, amikben rendőrök is szerepelnek?
PP: Beazonosítottuk az eseményeket és a szereplőket, továbbá szétválasztottuk, hogy mely ügyek tartoznak az ügyészségi nyomozók hatáskörébe, és mely ügyek tartoznak a rendőrségébe. Ez utóbbiakat a rendőrség, valamint a vám- és pénzügyőrség nyomozza. Az ügyészségi nyomozások várhatóan az ősz folyamán befejeződnek.
MN: A nem közéleti szereplőkre vonatkozó Nógrádi-féle állításoknak van valóságalapjuk?
PP: Annyiban mindenképpen figyelmet érdemlők, hogy nyomozást kellett elrendelni az állítások ellenőrzésére. Ezek folyamatban vannak, és jelen pillanatban úgy tűnik, néhány szálon eredményesek lesznek a vizsgálatok. Vagyis jelen tudásunk szerint megállapítható bűncselekmények alapos gyanúja és az is, hogy ki gyanúsítható alaposan ezek elkövetésével.
MN: Miután a Pintér Sándorék elleni vádakat az önök nyomozása alaptalannak találta, Nógrádi Zsolt ellen hamis vád miatt eljárást indítottak. Mi van akkor, ha Nógrádi nem tudatosan rágalmazott? Ha ő tényleg úgy tudta, hogy az általa elmondottak valóban megtörténtek? A parlamenti olajbizottság egyes tagjaiban az is felmerült, hogy a Nógrádi elleni eljárás megindítása visszatartja a vallani kívánó egykori olajozókat.
PP: A jogszabályok világosan fogalmaznak: aki hatóság előtt hamisan vádol valakit bűncselekmény elkövetésével, az elköveti a hamis vád bűntettét. Itt nincs mérlegelési lehetőség: az eljárást ilyenkor meg kell indítani. A vizsgálatnak kell tisztáznia azt, hogy az illető milyen körülmények között, milyen tudattartalommal tette meg a vallomást. Itt több variáció is lehetséges: például a szándékos hamis vád vagy a gondatlan hamis vád. És az is előfordulhat, hogy az illető vétlen, mert a legnagyobb gondosság mellett sem tudhatta, hogy az általa mondottak hamis vádak. Az más kérdés, ha egy bűnelkövető úgy akarja magát menteni, hogy másokra terhelő vallomást tesz. Erre van lehetőség a magyar büntetőjogszabályok szerint: lehet alkut kötni a hatóságokkal, segíteni egy súlyos bűncselekmény leleplezését, hogy a saját, enyhébb bűncselekmény más megítélés alá essen.
MN: Az olajügyek következtében hatalmas adattömeg zúdult önökre. Ön a Pallag László vezette bizottságot arra kérte, hogy nagyobb körültekintéssel kezeljék a hozzájuk érkezett bejelentéseket, és ne továbbítsák válogatás nélkül valamennyit az ügyészségre, mert a szervezet ezt egy ponton túl nem bírja. Mire célzott a testület előtt?
PP: Ha sok olyan információt kapunk, ami semmilyen összefüggésben nincs bűncselekménnyel, illetve az ügyészség feladatkörével és hatáskörével, az elvonja az erőket a bűncselekmények nyomozásától, a nyomozások felügyeletétől vagy a vádhatósági tevékenységtől. Olajügyben rengeteg az információ, ám ezek jelentős részéhez nincs köze az ügyészségnek. Az valóban hátráltatná a munkánkat, ha mondjuk nagy mennyiségű újságcikket kellene átböngésznünk, hogy úgymond ezekben jelennek meg különböző bűncselekményekre utaló adatok. Vagy például olyan tanúkat kellene meghallgatnunk, olyan írásokat áttanulmányozni, akiknek és amiknek semmi közük nincs általában a joghoz, hanem különböző feltevéseket vagy politikai jellegű kijelentéseket tartalmaznak.
MN: Próbálta a politika az ügyészségi olajvizsgálatokat bármi módon befolyásolni?
PP: Nem, ezt nyugodt szívvel mondhatom. Munkatársaimtól semmi olyan jelzést nem kaptam, ami erre utalt volna.
MN: A jelenlegi jogszabályi környezet kellő hátteret nyújt a szervezett bűnözés, az államigazgatás különböző szintjeit elérő korrupció elleni fellépéshez? Azért is kérdezzük, mert ön egy évekkel ezelőtti konferencián, még ombudsmanhelyettesként, a felelősség vélelméről beszélt: arról az amerikai gyakorlatról, hogy bizonyos esetekben a gyanúsítottnak kell igazolnia vagyonának legális eredetét.
PP: A joggyakorlat mindig felvet olyan problémákat, amelyek végső soron jogszabály-módosításhoz is elvezethetnek. Úgy látom, a jelenlegi jogi szabályozás összességében kielégítő. De egy pillanatig nem mondom azt, hogy nem kiegészítendő és nem változtatandó: mindig akadnak új típusú elkövetések, és erre reagálnia kell mind az anyagi büntetőjognak, mind az eljárásjognak. Ráadásul egyre inkább figyelembe kell venni az Európai Unió országainak a jogi szabályozását és joggyakorlatát, ehhez kell közelíteni a magyar jogot.
MN: A közbizalom helyreállítása szempontjából különösen fontosak azok a nagy nyilvánosság előtt folyó perek, amelyekben a politikai élet szereplői is érintettek. Körmendy-Ékes Judit jelenlegi ORTT-elnök és Várhegyi Attila jelenlegi politikai államtitkár személyében a dolgok pillanatnyi állása szerint vannak abba a körbe tartozó vádlottak is, amellyel önnek, a részben közös múlt miatt is, nexusa van.
PP: A legfőbb ügyész szerepe teljesen egyértelmű. Mindig is hangsúlyoztam, hogy a legfőbb ügyész a törvényeknek van alávetve. Egyébként abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kellett még sohasem azt mondanom: itt most álljunk meg, mert olyan területhez értünk, amire nem lehet rálépni. Számomra magától értetődő, hogy semmifajta jogon kívüli nyomás nem érheti a legfőbb ügyészt; és ha érné, akkor sem engedhetne ennek.
Bundula István
Somos András
