Szivattyú
A szövetkezeti üzletrészekről szóló törvényjavaslat e célokra tökéletesen megfelel: kíméletlen és brutális, mint Chuck Norris, ha feldühítik. A tervezet által kiváltott rettenetre jellemző, hogy korábban még a Fidesz-vezérkar is megfelelő hatástanulmányok csatolásához kötötte a kisgazda javaslattal való közelebbi fizikai érintkezést. Az újabb keletű Orbán-Torgyán jó viszony azonban lehetővé tette, hogy a tervezetet eredeti valójában ismerhessék meg a kissé elhűlt képviselők.
A törvénytervezet logikája látszólag pofonegyszerű: az 1992-es keltezésű szövetkezeti és átalakulási törvény értelmében azon szerencsések, akik 1991-ben már nem voltak szövetkezeti tagok, de korábban (legalább öt évig) igen, ezáltal úgynevezett külső üzletrészhez jutottak, ami némi osztalékra esetleg, beleszólásra viszont egyáltalán nem jogosította őket. Az így nevesített vagyon értéke már akkoriban megközelítette, azóta pedig meg is haladta a szövetkezeti összvagyon egyötödét. A mostani törvénytervezet indoklása szerint az akkori törvények (megalkotójuk az akkori kisgazdapárt) igazságtalan helyzetet rögzítettek, melyet, mit ad isten, azóta sem korrigált senki. De sebaj, mert az új törvénytervezet (alkotója az azóta megújult kisgazdapárt) elfogadása után a külső üzletrészt hatvan napon belül fel kell becsülni; ezt további egy hónapon belül elfogadtatni a tagsággal, majd újabb 90 nap állna rendelkezésre ahhoz, hogy készpénzben kifizessék a részjeggyé alakított vagyonrészt.
Már ha tudják; tudniillik a részjegyek értékének kiszámításakor a téeszvagyon értékét eleve csökkenteni kell a vele szemben fennálló követeléssel. Márpedig a téeszek eladósodottságát és általános anyagi helyzetét figyelve - az 1440 körüli termelőszövetkezetből a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) adatai szerint már két éve is veszteséges volt 740, s ez a szám azóta csak növekedett - a részarány-tulajdonosok esetenként alig-alig jutnak majd valamicske vagyonhoz. Nem baj, reagált erre Zsikla Győző, a kisgazdapárt egyik legszínesebb egyénisége, mert szerinte az egész értelme úgyis az, hogy megmutatkozzon a pőre való: a téesz immár csak rút szibarita váz, melyből a beltartalmat már rég kilopták az utóbbi két évben egyre mitikusabbá váló "kommunisták". Eme - a széles televíziós nyilvánosság előtt elkövetett - őszinteségi rohamáért meglehet, kap a fejére majd a honatya, ám a törvénytervezethez fűzött kisgazdaremények mindenesetre világossá váltak. A külsőüzletrész-tulajdonosok tudniillik kétféleképpen is megrendíthetik a téesz helyzetét: vagy kihordják a vagyont az ajtón, vagy mérhetetlen, ám jogos követeléseikkel leleplezik a már amúgy is fizetésképtelen szövetkezetet.
Az országnak harmada
A dolog azonban bonyolult, s az FVM ezúttal alighanem darázsfészekbe nyúlt át nem gondolt tervezetével. Felszólalt az ügyben ugyanis a Magyar Bankszövetség is, amely az érintett szövetkezetek 85-90 százalékának felszámolást, az agrárhiteleket nyújtó kereskedelmi bankoknak pedig vagy százmilliárdnyi elbukott követelést vetített előre arra az esetre, ha az országgyűlés elfogadja az ominózus törvényjavaslatot. Hiába van ugyanis a bankoknak elsőbbségük a követelések behajtásának terén: ha megindul a versenyfutás a pénzintézetek, a külsőüzletrész-tulajdonosok meg a csőd előtt álló szövetkezetekből kiválni szándékozó aktív és nyugdíjas tagok között a maradék vagyonért, úgy e vagyon alapvetően leértékelődik, tehát elolvadhat, mire valamely arra jogosult ténylegesen hozzáférhetne. Ehhez még hozzá lehet tenni, hogy a várható láncreakció egyik legsúlyosabb következményeként az eddig mérsékelten kockázatos agrárhitelek kockázati szintje megnőne: a honi pénzintézetek kevésbé nyújtanának hitelt az agrártermelőknek és -feldolgozóknak, amit a nemzet gerinceként aposztrofált egyéni gazdák is gyorsan megéreznének.
Az FVM 51 milliárdra becsüli a most készpénzzé alakítandó külső vagyonrész összértékét, ám a tárca úgy számol - ki tudja, miért -, hogy ennek csak 40 százalékát viszik majd ki a tulajdonosok, pedig a várható fizetésképtelenségen kívül semmi sem gátolja őket abban, hogy jóval többet próbáljanak magukhoz venni, mielőtt még valaki megelőzné őket.
Ha a szövetkezeteket sorra magával rántja a csődhullám, azt sokan megszenvedik, legkevésbé az ún. bolsevista kolhozlobbi vezérei, és leginkább a "vidék pártjának" potenciális szavazói (utóbbiak úgy is, mint a szociális segélyezési rendszer leendő alanyai). A téeszek tönkremenetele akár 50-70 ezer ember munkahelyét is fenyegetheti, ami még az FVM szerint is feszültségekhez vezethet egy-egy térségben. Ráadásul a téeszek megszűnése súlyosan érintheti azon magángazdákat is, akik eddig a földjük bérbeadásából éltek; a stabil bérleti viszonyok kialakítása megakadna, ami tovább nyomná lefelé a földárakat meg a bérleti díjakat. Örülni csak a leendő Nemzeti Földalap irányítóinak (ami per pillanat potenciálisan a Fidesz-kisgazda tandemet jelenti) lesz okuk, de nekik nagyon: ők beprogramozottan bővíthetik a kisvártatva létrehozandó szervezet kezelésébe kerülő földeket, mivel a szervezet optimálisan jövő év elejére tehető felállítása és a téeszek jó részének tönkremenetele időben várhatóan egybeesik.
Már ha a kisgazdák tervezete átmegy az Országgyűlésen.
Vállhoz a váll
Aligha számolt viszont Torgyán azzal, hogy a terv ellenzői kvázi egységfrontba lépnek ellene. Az egyik agrár-érdekképviselet, a MOSZ mihamar a mezőgazdaság tudatos tönkretételével vádolta őt, s százmilliós nagyságrendű tőkekivonást vizionált, ami meglehet túlzás, viszont szép nagy szám. A Bankszövetség előbb részletezett kifogásai jóval racionálisabbak, igaz, a legfőbb vidékfejlesztő ezt talán elintézte azzal, hogy a szövetség elnökét ifjabb Nyers Rezsőnek hívják. Az azonban Torgyánt is meglephette, hogy a koalíciós partner MDF és a kormány iránt többnyire lojális MIÉP a volt kormánypártokkal karöltve a parlamentben mily vehemensen támadja majd a javaslatot és annak előkészítőit. Az érvek lényegében egybecsengenek: a törvénytervezet csak a szövetkezetek tönkremeneteléhez, ezáltal a mezőgazdaság súlyosbodó válságához és többrendbeli szociális katasztrófához vezetne, továbbá a spekulációs (különösen a külföldi) tőke, a hazai spekulánsok meg a leendő nagybirtokosok érdekeit szolgálná. A MIÉP reakcióját az is magyarázhatja, hogy nemrég nyilvánosságot kapott a holland farmerek betelepítését célzó FVM-elképzelés, amit rendkívüli indulattal fogadott a multinacionális migrációt mindig is ellenző MIÉP. Lentner Csaba MIÉP-es témafelelős egy vitában nem átallotta felülbírálni az FKGP-nek a vidéki társadalomról alkotott képét sem, értelmetlennek nevezve a kisgazdák zöldbárózását, s kijelentetve: a mai téeszeket képzett agrárértelmiségiek vezetik, akiknek a (bal)sorsát is megszabhatja a törvénymódosítás. Vele egybehangzóan az SZDSZ-es Kis Zoltán exállamtitkár példákat sorolt arra, hogy a téeszek tönkremenetele kizárólag a kívülről jött honi vagy külföldi spekulánsok számára kedvező, elvégre a tőkeszegény helybeliek aligha tudnak bármit is megszerezni a dobra vert szövetkezeti vagyonból. A szocialista Orosz Sándor mindenekelőtt alkotmányellenesnek nevezte a tervezetet, majd a válsághelyzet megoldására újabb költségvetési pénzeket követelt, ami tökéletesen megfelelt a felelős ellenzéki politizálásról alkotott szocialista önképnek. A minősítésben a legmesszebb az MDF-es volt agrárállamtitkár, Medgyasszay László ment: ő már a hollandtelepítési program kapcsán is lehazaárulózta a szaktárcát, és most sem adta alább; már a külföldi pénzből finanszírozott latifundiumoknál tartott, mikor lejárt a kijelölt időkeret. A nagy vidékfejlesztő tarka tömegben nyüzsgő ellenfelei most úgy döntöttek, hogy saját fegyverével verik le a gyalázatost, ami nyilván dicséretes dolog, ráadásul szórakoztató, meg a szavazók is szeretik, ők tudják, miért.
(Azt azért e helyütt szögezzük le: a külföldi farmerek telepítésével az a gond, hogy ütközik a kormánykoalíció deklarált agrárxenofóbiájával, s a kollízió feloldására nem feltétlenül az a legjobb módszer, ha a hollandokat most kivágjuk innen, mint macskát szarni. Máshol - Kanada, Argentína, Ausztrália - törik magukat a helyi erők, hogy magasan képzett EU-farmerek telepedjenek le, akik majd helyben adóznak, és lehet tőlük tanulni. Továbbá: a magyar agrárgazdaság akut tőkehiányát is valahogy enyhíteni kéne, s ez nem biztos, hogy honi forrásból menni fog.)
Nyergelj, fordulj!
Az egész konsternáció arra mindenesetre elégségesnek bizonyult, hogy a kisgazdák némileg meghátráljanak, igaz, nem sokáig. Ennek előtte persze a Fidesz-frakció is úgy határozott, hogy némiképpen enyhít a javaslaton, és a határidők meg a vagyonkivitel módja tekintetében rugalmasabb lesz. Ez utóbbi témában egy kisgazda képviselő, Csatári József is módosító indítványt nyújtott be, melynek értelmében a szövetkezetek jobb híján ingó és ingatlan vagyontárgyakkal, valamint szolgáltatásokkal is kifizethetnék a külső- üzletrész-tulajdonost. Mód nyílna arra is, hogy több üzletrész-tulajdonos összefogva akár nagyobb értékű vagyonelemet is kivihessen a téeszből - ami jogos kívánalom, elvégre egy kombájn eltolásához szerény becslés szerint 15-20 ember szükségeltetik.
Úgy hírlik egyébként, hogy maguk a kisgazdák sem bíznak abban, hogy összejön a javaslat elfogadásához szükséges többség, hiszen valamennyi ellenzéki párt és az MDF egységes nem szavazata mellett a maximális mennyiségű fideszes voksot sem lehet garantálni.
Barotányi Zoltán
