Navracsics az Index-ügyről: "Hála a Jóistennek nem vagyok olyan pozícióban, hogy értékelnem kellene bármely szempontból a magyar sajtószabadságot"

  • narancs.hu
  • 2020. augusztus 8.

Belpol

Úgy fogalmazott, nem ő távolodott el, hanem "a párt tolódott tőlem jelentősen jobbra".

"Hála a Jóistennek nem vagyok olyan pozícióban, hogy értékelnem kellene bármely szempontból a magyar sajtószabadságot" – mondta Navracsics Tibor a Népszavának adott interjúban.

A volt uniós biztos az Index-szel történtekről azt mondta, hogy nem ismeri részleteiben a történetet, bár rengeteg cikket olvasott róla. "De semmi plusz tudásom nincs. Az önlábon lövéstől a teljes kormányzati beavatkozásig terjed az értelmezések sora, én nem tudom, melyik lehet az igazság."

De azt is hozzátette, nem ismer "a magyar demokrácia életéből olyan periódust, amikor ne lehetett volna aggodalmakat megfogalmazni akár jobbról, akár balról. De ez jó is, mert ébren tartja a demokrácia életösztönét."

Az interjúban egyebek mellett Navracsics arra, hogy Lázár Jánoshoz hasonlóan ő maga is kikerült a Fidesz hatalmi centrumából, úgy reagált, hogy nem ő távolodott el, hanem "a párt tolódott tőlem jelentősen jobbra."

"Most már inkább az a veszély, hogy a jobbközép szavazók elpártolnak a Fidesztől. Jeleznie kéne a párt immunrendszerének – s ez jelölhetné ki a határt is – , hogy középen szavazókat veszít, ezért gesztusokat kell tenni. Ezek a gesztusok most hiányoznak."

Navracsics elmondása szerint rendszeresen beszél Orbán Viktorral. Bár vannak közöttük véleménykülönbségek, és a napi pártpolitikai dolgokról nem ugyanazt gondolják, szerinte mindketten ugyanolyan Magyarországot szeretnének: "egy társadalmilag összetartó, öngondoskodásra képes, versenyképes országot."

Arra a felvetésre, hogy a "társadalmilag összetartó" ugyanazt jelenti-e, mint az, hogy "aki "nincs velünk, az nincs", Navracsics csak annyit mondott, "Orbán Viktor éppen az Európai Parlamentben mondta, hogy soha nem vetemedne arra, hogy elhallgattassa azokat, akik másképp gondolkodnak, mint ő…"

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.