Visszatartott uniós források: az Erasmus-program

Nélküled

Belpol

Nagyon megsínylené a hazai felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés, ha az Európai Unió befagyasztaná az oda szánt forrásokat. Az Európai Bizottság rendesen odacsapott Orbánéknak, de a magyar kormánynak van még esélye a korrekcióra.

A szélesebb nyilvánosság, s talán a kormány egyes tagjai számára is január 9-én derült ki, hogy az Európai Bizottság (EB) illetékes főigazgatóságainak alig udvarias mondatai azt jelentik, hogy a NER-kádereknek privatizált 21 egyetem nem kaphat forrásokat az Európai Unió által finanszírozott Erasmus+ együttműködési és oktatási csereprogramból, valamint a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogramból. A levélről először beszámoló Népszava azt is megírta, hogy a tiltás a 2022. december 15. után elbírált pályázatokra vonatkozik. Az EB indoklása szerint aggályos, hogy a magyar hatóságok „nem képesek vagy nem hajlandók arra (…), hogy megfelelően kezeljék a korrupció kockázatát”, így a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezető testületeiben még mindig magas rangú fideszes politikusok ülnek. Navracsics Tibor területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszter, aki maga is kuratóriumi elnök a Pannon Egyetem alapítványában, az első pillanatokban félreértésről beszélt, amit ő, mint rutinos brüsszeli diplomata hamar elsimít majd. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentette, hogy az EB lépése „elfogadhatatlan, tűrhetetlen”, a magyar kormány pedig kész perre menni az Erasmusért – aztán pár perccel később megjegyezte, „a hosszú határozat tizennyolcadik sorában” elrejtett kitételre nem figyeltek kellőképpen. Orbánék valószínűleg kezdettől érzékelték, hogy az EB szerint politikusok nem maradhatnak az érintett egyetemi kuratóriumokban: ősszel ugyanis elfogadták, majd rövid úton eltörölték a törvényt, miszerint a NER-es elitnek választania kell a két állás között. A január 12-i kormányinfón Gulyás ezt azzal magyarázta, „azt hitték”, a Bizottság mégsem tartja összeférhetetlennek az ilyesfajta pozícióhalmozást.

Gulyás kifogása – „másik tíz, egyébként nagyobb jelentőségű üggyel foglalkoztunk” – annyiban jogos, hogy a magyar jogállamiságot erodáló intézkedések visszaszívása nem egyszerű feladat, pláne, ha még a Bizottság elégedetlen is a 17 pontos bűnlajstrom korrekcióival. Az Erasmus-ügy mindenesetre jóval érzékenyebben érinti a kormányt, mint gondolnánk, és biztos fájóbb, mint a belföldi propagandacélokat szolgáló homofóbtörvény eltöröltetése. Hiába igyekezett Orbán Viktor január 13-án az állami rádióban úgy beállítani az Európai Tanács lépését, mint a „más ember gyerekén” kiélt bosszút, uniós források nélkül nem pusztán annak a 22–23 ezer hallgatónak az európai kalandja van veszélyben, akik az Erasmus-ösztöndíjakat igénybe vennék, hanem a NER képére formált hazai felsőoktatás, s legfőképpen az „alapítványosdi” sikere is.

Kétmilliárd eurós játszma

A Népszava cikke nyomán kirobbant ügyről első pillantásra úgy tűnhetett, csak néhány ezer fiatal nyugat-európai szemeszterének tesz keresztbe. Ám jóval több forog kockán. Az Erasmus+ oktatói és hallgatói mobilitási ösztöndíjainak elveszítése azok számára is jól látható, akik nem merültek el a felsőoktatás strukturális mélyrétegeiben. Az utóbbi években egyre több hallgató tanulhatott fél éven át külföldi egyetemen – 2007-ben még csak 3 ezer, 2019-ben már több mint 8 ezer körül volt a bilaterális szerződések száma –, a teljes program 2020-ban összesen 22 ezer magyar diákot érintett, és mintegy 40,45 millió eurójába került az uniónak. De az Erasmus+ részeként valósultak meg azok az intézményi együttműködési projektek is, amelyek kisebb részben kutatásra, nagyobb részben pedig szakmai fejlesztésre, közös tananyagok, stratégiák kidolgozására irányultak. Ha ebből is kimaradnak a magyar intézmények, az halálos döfés az amúgy sem oly’ versenyképes magyar felsőoktatásnak, hiszen ezekben épülnek és mélyülnek az intézmények közötti kapcsolatok, amelyekből utóbb komolyabb kutatási-fejlesztési projektek jönnek létre – például a Horizont Európa programon belül. A fentiekből jól látszik tehát, hogy a Miniszterelnökség gyors tűzoltásnak szánt ígérete, miszerint a magyar kormány kész kifizetni az ösztöndíjak költségét, ha az EU-val folytatott tárgyalások nem vezetnek eredményre, üres szólam. Ha az az 5 milliárd forint, amennyit a kormány említ, helyes becslésnek bizonyul is, nem biztos, hogy a partneregyetemek továbbra is fogékonyak lesznek az együttműködésre. Az Erasmusban részt vevő európai intézmények körében ugyanis általános a bizalomvesztés a magyar egyetemek irányába: nem pusztán az alig két éve történt „alapítványosítás” miatt, de azért is, mert a magyar felek a különféle hatástanulmányok szerint eddig is gyatrán használták ki a programot, és nem fogadták el olyan mértékben a külföldön teljesített hallgatói krediteket, mint ahogy a külföldiek elfogadták az itt megszerzetteket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.