Árszabályozás a Kádár-korban

Csikós-gulyás

Belpol

A létező szocializmus időszakában folyamatosan – merő voluntarista szempontok szerint, illetve a rendszer stabilizálása érdekében – központilag szabályozták az árakat. Ez az árrendszer azonban sem gazdaságilag, sem a szociális igazságosság szempontjából nem volt igazolható.

A Kádár-korra vonatkozó kollektív emlékezetben kitüntetett helyet foglal el a néhai Országos Anyag- és Árhivatal, amelyet a legendákkal övezett Csikós-Nagy Béla vezetett (pályafutásáról lásd keretes írásunkat). A szervezet a jelen kétségbeesett árszabályozási kísérle­tei­hez előképeket kereső cikkekben, tanulmányokban is többször felbukkan. Az utólagos hiedelmekkel szemben azonban a sokszor mindenhatónak beállított hivatal korántsem kénye-kedve szerint állapította meg az árak széles körét. A maga korában kifejezetten pengésnek számító szakembergárda gondosan kidolgozott, például az árrendszer átalakítását célzó javaslatait többször is felvizezték vagy egyszerűen lesöpörték. Stratégiai árkérdésekben a döntés az állampárt legfelső grémiumai­ra, azon belül is néhány, például a gazdaságpolitikáért felelős erős emberekre maradt, akiknél amúgy vajmi csekély szerepet játszott a hozzáértés.

Torz arányok

A létező szocializmus időszakára jellemző, bizonyos gazdasági szektorokat, illetve társadalmi rétegeket és fogyasztói csoportokat jutalmazó, másokat meg kifejezetten büntető árarányokat gyakorlatilag a forint bevezetése, a negyvenes évek pénzügyi stabilizációja során kialakították. A mezőgazdasági termények árát az emelkedő élelmiszerárak jellemezte világpiaci tendenciáktól teljesen elszakítva rendkívül alacsonyan szabták meg – ehhez képest az ipari termékek és a fogyasztási cikkek árát viszonylag magas szintre lőtték be. De ekkor határozták meg a máig hatóan torz bérarányokat is, egyebek közt az aránytalanul alacsony pedagógus- és orvosbérekkel. Ez az árrendszer hozzájárult a jövedelmek átszivattyúzásához, illetve a szélesre nyílt agrárolló segítségével az állami tőkeakkumulációt szolgálta a néhány éven át intenzíven a 3. világháborúra készülő Rákosi-diktatúrában. Az ár- és bérrendszer indirekt módon hozzájárult a mezőgazdasági munkaerő iparba vándorlásához is (erről lásd a Germuska Pállal készült korábbi interjúnkat: „Megszűntek az állam bevételi forrásai”, Magyar Narancs, 2022. március 2.).

Az irreálisan alacsony mezőgazdasági felvásárlási árakhoz igazított – szintén irreálisan alacsony – hatósági fogyasztói árak gyorsan megteremtették a közgazdasági tankönyvekbe illő következményt: áruhiány alakult ki az állami bolthálózatban, amit átmenetileg a jegyrendszer bevezetésével próbáltak orvosolni. A még ekkor sem teljesen felszámolt szabadpiaci kereskedelem révén pedig fennmaradt a kettős árrendszer. Akadtak olyan alapélelmezési cikkek (például a krumpli), amelyekért a piaci kofák a hivatalos hatósági árak hétszeresét is elkérték. Ám az alacsony árakat akkor sem lehetett tartani: jöttek az „árrendezések”, és velük az ötvenes évek elején (sőt már a negyvenes évek végén) a forint inflációja (1946 és 1952 között duplájára nőtt az árszint) – még ha erről beszélni, vagy éppen az infláció szót kiejteni nem is volt ajánlatos. A kor leleménye volt a burkolt áremelkedés is: nem változott a termék ára, ám alaposan (és tervezetten) leromlott a minősége.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.