Árszabályozás a Kádár-korban

Csikós-gulyás

Belpol

A létező szocializmus időszakában folyamatosan – merő voluntarista szempontok szerint, illetve a rendszer stabilizálása érdekében – központilag szabályozták az árakat. Ez az árrendszer azonban sem gazdaságilag, sem a szociális igazságosság szempontjából nem volt igazolható.

A Kádár-korra vonatkozó kollektív emlékezetben kitüntetett helyet foglal el a néhai Országos Anyag- és Árhivatal, amelyet a legendákkal övezett Csikós-Nagy Béla vezetett (pályafutásáról lásd keretes írásunkat). A szervezet a jelen kétségbeesett árszabályozási kísérle­tei­hez előképeket kereső cikkekben, tanulmányokban is többször felbukkan. Az utólagos hiedelmekkel szemben azonban a sokszor mindenhatónak beállított hivatal korántsem kénye-kedve szerint állapította meg az árak széles körét. A maga korában kifejezetten pengésnek számító szakembergárda gondosan kidolgozott, például az árrendszer átalakítását célzó javaslatait többször is felvizezték vagy egyszerűen lesöpörték. Stratégiai árkérdésekben a döntés az állampárt legfelső grémiumai­ra, azon belül is néhány, például a gazdaságpolitikáért felelős erős emberekre maradt, akiknél amúgy vajmi csekély szerepet játszott a hozzáértés.

Torz arányok

A létező szocializmus időszakára jellemző, bizonyos gazdasági szektorokat, illetve társadalmi rétegeket és fogyasztói csoportokat jutalmazó, másokat meg kifejezetten büntető árarányokat gyakorlatilag a forint bevezetése, a negyvenes évek pénzügyi stabilizációja során kialakították. A mezőgazdasági termények árát az emelkedő élelmiszerárak jellemezte világpiaci tendenciáktól teljesen elszakítva rendkívül alacsonyan szabták meg – ehhez képest az ipari termékek és a fogyasztási cikkek árát viszonylag magas szintre lőtték be. De ekkor határozták meg a máig hatóan torz bérarányokat is, egyebek közt az aránytalanul alacsony pedagógus- és orvosbérekkel. Ez az árrendszer hozzájárult a jövedelmek átszivattyúzásához, illetve a szélesre nyílt agrárolló segítségével az állami tőkeakkumulációt szolgálta a néhány éven át intenzíven a 3. világháborúra készülő Rákosi-diktatúrában. Az ár- és bérrendszer indirekt módon hozzájárult a mezőgazdasági munkaerő iparba vándorlásához is (erről lásd a Germuska Pállal készült korábbi interjúnkat: „Megszűntek az állam bevételi forrásai”, Magyar Narancs, 2022. március 2.).

Az irreálisan alacsony mezőgazdasági felvásárlási árakhoz igazított – szintén irreálisan alacsony – hatósági fogyasztói árak gyorsan megteremtették a közgazdasági tankönyvekbe illő következményt: áruhiány alakult ki az állami bolthálózatban, amit átmenetileg a jegyrendszer bevezetésével próbáltak orvosolni. A még ekkor sem teljesen felszámolt szabadpiaci kereskedelem révén pedig fennmaradt a kettős árrendszer. Akadtak olyan alapélelmezési cikkek (például a krumpli), amelyekért a piaci kofák a hivatalos hatósági árak hétszeresét is elkérték. Ám az alacsony árakat akkor sem lehetett tartani: jöttek az „árrendezések”, és velük az ötvenes évek elején (sőt már a negyvenes évek végén) a forint inflációja (1946 és 1952 között duplájára nőtt az árszint) – még ha erről beszélni, vagy éppen az infláció szót kiejteni nem is volt ajánlatos. A kor leleménye volt a burkolt áremelkedés is: nem változott a termék ára, ám alaposan (és tervezetten) leromlott a minősége.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.