Árszabályozás a Kádár-korban

Csikós-gulyás

Belpol

A létező szocializmus időszakában folyamatosan – merő voluntarista szempontok szerint, illetve a rendszer stabilizálása érdekében – központilag szabályozták az árakat. Ez az árrendszer azonban sem gazdaságilag, sem a szociális igazságosság szempontjából nem volt igazolható.

A Kádár-korra vonatkozó kollektív emlékezetben kitüntetett helyet foglal el a néhai Országos Anyag- és Árhivatal, amelyet a legendákkal övezett Csikós-Nagy Béla vezetett (pályafutásáról lásd keretes írásunkat). A szervezet a jelen kétségbeesett árszabályozási kísérle­tei­hez előképeket kereső cikkekben, tanulmányokban is többször felbukkan. Az utólagos hiedelmekkel szemben azonban a sokszor mindenhatónak beállított hivatal korántsem kénye-kedve szerint állapította meg az árak széles körét. A maga korában kifejezetten pengésnek számító szakembergárda gondosan kidolgozott, például az árrendszer átalakítását célzó javaslatait többször is felvizezték vagy egyszerűen lesöpörték. Stratégiai árkérdésekben a döntés az állampárt legfelső grémiumai­ra, azon belül is néhány, például a gazdaságpolitikáért felelős erős emberekre maradt, akiknél amúgy vajmi csekély szerepet játszott a hozzáértés.

Torz arányok

A létező szocializmus időszakára jellemző, bizonyos gazdasági szektorokat, illetve társadalmi rétegeket és fogyasztói csoportokat jutalmazó, másokat meg kifejezetten büntető árarányokat gyakorlatilag a forint bevezetése, a negyvenes évek pénzügyi stabilizációja során kialakították. A mezőgazdasági termények árát az emelkedő élelmiszerárak jellemezte világpiaci tendenciáktól teljesen elszakítva rendkívül alacsonyan szabták meg – ehhez képest az ipari termékek és a fogyasztási cikkek árát viszonylag magas szintre lőtték be. De ekkor határozták meg a máig hatóan torz bérarányokat is, egyebek közt az aránytalanul alacsony pedagógus- és orvosbérekkel. Ez az árrendszer hozzájárult a jövedelmek átszivattyúzásához, illetve a szélesre nyílt agrárolló segítségével az állami tőkeakkumulációt szolgálta a néhány éven át intenzíven a 3. világháborúra készülő Rákosi-diktatúrában. Az ár- és bérrendszer indirekt módon hozzájárult a mezőgazdasági munkaerő iparba vándorlásához is (erről lásd a Germuska Pállal készült korábbi interjúnkat: „Megszűntek az állam bevételi forrásai”, Magyar Narancs, 2022. március 2.).

Az irreálisan alacsony mezőgazdasági felvásárlási árakhoz igazított – szintén irreálisan alacsony – hatósági fogyasztói árak gyorsan megteremtették a közgazdasági tankönyvekbe illő következményt: áruhiány alakult ki az állami bolthálózatban, amit átmenetileg a jegyrendszer bevezetésével próbáltak orvosolni. A még ekkor sem teljesen felszámolt szabadpiaci kereskedelem révén pedig fennmaradt a kettős árrendszer. Akadtak olyan alapélelmezési cikkek (például a krumpli), amelyekért a piaci kofák a hivatalos hatósági árak hétszeresét is elkérték. Ám az alacsony árakat akkor sem lehetett tartani: jöttek az „árrendezések”, és velük az ötvenes évek elején (sőt már a negyvenes évek végén) a forint inflációja (1946 és 1952 között duplájára nőtt az árszint) – még ha erről beszélni, vagy éppen az infláció szót kiejteni nem is volt ajánlatos. A kor leleménye volt a burkolt áremelkedés is: nem változott a termék ára, ám alaposan (és tervezetten) leromlott a minősége.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.