Nem hosszabbított szerződést az NKE Rácz András Oroszország-szakértővel

  • narancs.hu
  • 2022. július 20.

Belpol

Szakmai kifogás nem merült fel, Rácz maga sem tudja a pontos okokat.  

"Az egyértelműség kedvéért: nem, már tényleg nem dolgozom a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen" – írta Facebook-oldalán Rácz András Oroszország-szakértő, aki az utóbbi időben az ukrajnai háború miatt számos interjút adott, februárban a háború kitörése előtt például a Narancsnak is: 

Rácz, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának munkatársa volt, most azt írja, "ez az állapot viszont valójában június 30-án véget ért".

A poszt szerint az történt, hogy lejárt az épp aktuális, félállású szerződése, és az NKE úgy döntött, hogy ezt a szerződést nem hosszabbítja meg. Rácz hozzáteszi:

"Nem az én döntésem volt tehát. A pontos okot nem tudom. A munkámmal szemben felmerült szakmai kifogásról én nem tudok.

Azt tudom, hogy a közvetlen vezetőim nagyot küzdöttek értem; nem rajtuk múlt" – írta, hozzátéve, hogy pletykák ugyan vannak az okokról, de a végeredményt tekintve alapvetően lényegtelenek.

Bár Rácz az NKE-n már nincs pozícióban, a Német Külpolitikai Társaság (Deutsche Gesellschaft für Auswärtige Politik, DGAP) külsős munkatársa maradt.

"Egyébként meg semmi dráma. Nem veszik el most semmi, amit ne lehetne később újra megtalálni. U.i.: a háborút pedig itt továbbra is ugyanúgy próbálom majd követni-elemezni, ahogyan eddig. Csinálom, ameddig csak kell" – írta. 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.