„Ha háború lesz, az nem lesz kicsi”

Rácz András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa

Lesz-e háború Ukrajnában, és ha lesz, mekkora? Mire képes az ukrán hadsereg, és mi várható az orosz erőktől? Miért most eszkalálódott az orosz–ukrán konfliktus, és van-e bármi esély arra, hogy a diplomáciai tárgyalások megoldáshoz vezetnek?

Magyar Narancs: Több januári interjúban azt mondta, hogy optimista, és reméli, a szemben álló felek találnak diplomáciai megoldást a konfliktusra. A helyzet napról napra változik, a CIA információi szerint hamarosan megindulhat a támadás (az interjú február 13-án, vasárnap este készült). Ebben a pillanatban mit gondol, lesz háború?

Rácz András: Jelenleg 80 százalék fölé tenném a valószínűségét, hogy igen, lesz háború. Illetve fontos megjegyezni, hogy háború nyolcadik éve van, így a helyes kérdés az, hogy eszkaláció lesz-e. Ennek most nagyobb a valószínűsége, mint eddig bármikor. Látszik, hogy Oroszország egy nagy léptékű támadáshoz szükséges katonai erőit mostanra maradéktalanul összevonta, így ha a Kreml kiadja a parancsot, akkor bármelyik pillanatban megkezdődhet a támadás. A diplomáciai tárgyalások eddig nem vezettek eredményre.

MN: Miért éppen most eszkalálódott a helyzet?

RA: Oroszországot nagyon zavarja az, ami Ukrajnában 2013–2014 óta történik, az idő pedig Oroszország ellen dolgozik, így az az orosz kalkulus, hogy most lépni még mindig olcsóbb, mint néhány év múlva. Hogy Oroszország mit akar elérni, az világos: Ukrajna ne legyen a NATO tagja, Ukrajnában ne legyenek NATO-csapatok és nyugati kiképzőbázisok. És bár erről nyíltan nincs szó, de azt is akarja, hogy Ukrajna ne közeledjen az Európai Unióhoz. Oroszország ezeket meg is fogalmazta abban a két decemberi dokumentumban, amelyeket az Egyesült Államoknak, illetve a NATO-nak adtak át. Mindkét tervezet azt a címet viselte, hogy nyilatkozat az európai biztonságról, csak éppen Európát nem kérdezték meg arról, mit szól ehhez. Egyébként az orosz követelések logikusak és koherensek, de ezek olyan ügyek, amelyekbe Oroszországnak jogilag nincs beleszólása. Olyan jogokat próbál vindikálni magának, amit ha elfogadnának, az alapvetően kérdőjelezné meg a II. világháború utáni európai rendet.

MN: Akkor mégis miért csinálják?

RA: Van mögötte egy erős vélt biztonsági érdek: úgy gondolják, hogy ha a NATO közelebb kerül az orosz határhoz, az komoly veszélyt jelenthet Moszkvára. Emellett van egy erős rezsimbiztonsági érdek is. Képzeljük el, hogy Ukrajna prosperáló, gazdag, az EU felé haladó állam. A Kreml szempontjából nincs annál nagyobb fenyegetés, mint hogy az orosz választópolgár felteszi azt a kérdést, hogy ha az ukrán testvéreknek sikerült, nekünk miért nem? A Kremlnek elemi rezsimbiztonsági érdeke az, hogy Ukrajna ne legyen különösebben sikeres hely. Az egy főre jutó orosz GDP 10 ezer dollár körül van, az ukrán kicsit több, mint 3 ezer. Oroszország sem egy gazdag hely – ugyanez a szám Magyarország esetében 15 ezer dollár –, de hozzájuk képest Ukrajna tényleg szegény. Viszont 2014 óta Ukrajnában erős nyugati irányú fordulat zajlik, haladnak a reformok, katonailag az ország erősödik, és egyre több nyugati támogatást kap. NATO-tag ugyan belátható időn belül nem lesz, mert a NATO nem vesz fel területi konfliktussal küzdő államot – Ukrajnában pedig rögtön van belőle kettő is, a Krím és Kelet-Ukrajna –, de Oroszország arra akar garanciát kapni, hogy Ukrajna soha nem is lesz a NATO tagja.

 

Forrás: DGAP