Interjú

„Ha háború lesz, az nem lesz kicsi”

Rácz András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa

Külpol

Lesz-e háború Ukrajnában, és ha lesz, mekkora? Mire képes az ukrán hadsereg, és mi várható az orosz erőktől? Miért most eszkalálódott az orosz–ukrán konfliktus, és van-e bármi esély arra, hogy a diplomáciai tárgyalások megoldáshoz vezetnek?

Magyar Narancs: Több januári interjúban azt mondta, hogy optimista, és reméli, a szemben álló felek találnak diplomáciai megoldást a konfliktusra. A helyzet napról napra változik, a CIA információi szerint hamarosan megindulhat a támadás (az interjú február 13-án, vasárnap este készült). Ebben a pillanatban mit gondol, lesz háború?

Rácz András: Jelenleg 80 százalék fölé tenném a valószínűségét, hogy igen, lesz háború. Illetve fontos megjegyezni, hogy háború nyolcadik éve van, így a helyes kérdés az, hogy eszkaláció lesz-e. Ennek most nagyobb a valószínűsége, mint eddig bármikor. Látszik, hogy Oroszország egy nagy léptékű támadáshoz szükséges katonai erőit mostanra maradéktalanul összevonta, így ha a Kreml kiadja a parancsot, akkor bármelyik pillanatban megkezdődhet a támadás. A diplomáciai tárgyalások eddig nem vezettek eredményre.

MN: Miért éppen most eszkalálódott a helyzet?

RA: Oroszországot nagyon zavarja az, ami Ukrajnában 2013–2014 óta történik, az idő pedig Oroszország ellen dolgozik, így az az orosz kalkulus, hogy most lépni még mindig olcsóbb, mint néhány év múlva. Hogy Oroszország mit akar elérni, az világos: Ukrajna ne legyen a NATO tagja, Ukrajnában ne legyenek NATO-csapatok és nyugati kiképzőbázisok. És bár erről nyíltan nincs szó, de azt is akarja, hogy Ukrajna ne közeledjen az Európai Unióhoz. Oroszország ezeket meg is fogalmazta abban a két decemberi dokumentumban, amelyeket az Egyesült Államoknak, illetve a NATO-nak adtak át. Mindkét tervezet azt a címet viselte, hogy nyilatkozat az európai biztonságról, csak éppen Európát nem kérdezték meg arról, mit szól ehhez. Egyébként az orosz követelések logikusak és koherensek, de ezek olyan ügyek, amelyekbe Oroszországnak jogilag nincs beleszólása. Olyan jogokat próbál vindikálni magának, amit ha elfogadnának, az alapvetően kérdőjelezné meg a II. világháború utáni európai rendet.

MN: Akkor mégis miért csinálják?

RA: Van mögötte egy erős vélt biztonsági érdek: úgy gondolják, hogy ha a NATO közelebb kerül az orosz határhoz, az komoly veszélyt jelenthet Moszkvára. Emellett van egy erős rezsimbiztonsági érdek is. Képzeljük el, hogy Ukrajna prosperáló, gazdag, az EU felé haladó állam. A Kreml szempontjából nincs annál nagyobb fenyegetés, mint hogy az orosz választópolgár felteszi azt a kérdést, hogy ha az ukrán testvéreknek sikerült, nekünk miért nem? A Kremlnek elemi rezsimbiztonsági érdeke az, hogy Ukrajna ne legyen különösebben sikeres hely. Az egy főre jutó orosz GDP 10 ezer dollár körül van, az ukrán kicsit több, mint 3 ezer. Oroszország sem egy gazdag hely – ugyanez a szám Magyarország esetében 15 ezer dollár –, de hozzájuk képest Ukrajna tényleg szegény. Viszont 2014 óta Ukrajnában erős nyugati irányú fordulat zajlik, haladnak a reformok, katonailag az ország erősödik, és egyre több nyugati támogatást kap. NATO-tag ugyan belátható időn belül nem lesz, mert a NATO nem vesz fel területi konfliktussal küzdő államot – Ukrajnában pedig rögtön van belőle kettő is, a Krím és Kelet-Ukrajna –, de Oroszország arra akar garanciát kapni, hogy Ukrajna soha nem is lesz a NATO tagja.

 
Forrás: DGAP

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.