A statisztikai adatok sosem csak számok, a népszámlálási adatok különösen nem csupán így kezelendők. Azok mögött társadalmi feszültségek, trendek és a teljes lakosságot érintő jelenségek húzódnak meg. A népszámlálási adatok szerint 2022-ben 210 ezer honfitársunk vallotta magát cigánynak. Az előző népszámlálás idején, 2011-ben ez a szám 315 ezer volt. Eltűnt tehát több mint 100 ezer roma. De hová és legfőképpen: miért?
Magánügy
A romák félnek, sokan pedig szégyellik a származásukat, mondta a Narancsnak Kalla Éva író. Félnek, mert a származásukat firtató összeírások eddig sosem vezettek semmi jóra. A holokauszt, a C betű az iskolai naplóban, a cigányok ellen elkövetett gyilkosságok – ezekre nem megnyugtató visszaemlékezni. Az írónő saját ismerősei körében végzett kis közvélemény-kutatást arról, hogy romának vallották-e magukat a népszámláláson, s a Józsefváros lapjában Ahogy a gádzsók többsége érti, úgy nem vagyok cigány címmel számolt be az eredményről. Több mint nyolcvanan válaszoltak, közülük ötvenen igen, de sokan mondták, hogy nem töltötték ki a nemzetiségre vonatkozó rubrikát. Nem fontos, magánügy, kinek mi köze hozzá – ezek voltak a tipikus magyarázatok. Olyanok sem nyilatkoztak a származásukról, akik egyébként a civil életben vagy épp a munkájuk révén nyilvánvalóan és büszkén vallják cigánynak magukat; mert semmiféle besorolást, listázást nem szeretnének, ki tudja, ki és mikor használja majd fel ezeket az adatokat.
Bár a statisztika anonimizált, és az adatgyűjtés célja nem az egyének számontartása, az utóbbi években nem egy olyan eset volt, amikor az állam visszaélt a beszerzett adatokkal – elég csak arra gondolni, hogy a Covid-oltásra jelentkezők szakmányban kapták privát e-mail-címükre a kormányzati propaganda kéretlen üzeneteit. Ezek után miért lenne bárki is bizalommal a statisztikai hivatal adatgyűjtése és adatkezelése iránt? Főleg úgy, hogy igencsak szenzitív adatokról van szó.
A válasz elutasítása felfogható egyfajta öntudatra ébredésnek is, a vallásunk és a származásunk magánügy, véli Kalla Éva. Ezzel együtt ma az adott közösségen kívül nincs sok előnye annak, ha valaki cigány. Sőt. Szinte csak a megbélyegzés, az előítélet, a lenézés a következmény. Gyakori, hogy a romák megváltoztatják a nevüket, ha az túlságosan cigányos. Kalla Éva konzulensként segédkezik egy szakdolgozat elkészítésénél, amely épp ezt a jelenséget járja körül: a romák kénytelenek megtagadni saját nevüket annak érdekében, hogy boldogulhassanak. Hasonlóról számolt be Nagy Sándor, Recsk polgármestere. „Igenis hátrányos ma Magyarországon Kolompárnak, Lakatosnak vagy Puporkának lenni. Hallom, tapasztalom. Mert már egy telefonos interjún is el vannak kaszálva a nevük miatt. Köszönöm, Józsikám, pont betelt az állás.”
Nagy Sándor, aki korábban jobbikosként, ma már függetlenként vezeti a 2600 fős települést, ahol hatszázra tehető a cigány nemzetiségűek száma, azt mondja, ha egy cigány kimegy Olaszországba vagy bármelyik nyugat-európai országba dolgozni, nem tapasztal olyan megbélyegzéseket, mint itthon. „Kérdés, miért van ez? Miért nem tudnak a romák beilleszkedni a többségi társadalomba?” Persze, a kérdést fel lehet tenni úgy is: mit csinálnak másképp az olaszok és más nyugati országok polgárai, hogy ott be tudnak illeszkedni a romák?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
