Nem lesznek sikeresek a mérsékeltek, ha lemásolják a populisták receptjét

Belpol

A hagyományos szélsőjobboldal eljelentéktelenedéséről, a populista erők felemelkedéséről szólt a Political Capital a héten tartott kerekasztal-beszélgetése, ahol az is kiderült, mit találtak fel Orbánék. Nem a spanyolviaszt.

A gazdasági válságok általában kedveznek a szélsőséges ideológiák előretörésének, de az utóbbi években a szélsőségeknél is gyorsabban tett szert népszerűségre a politikai populizmus, amit máig nehéz pontosan definiálni, de rendszerint veszélyt jelent a demokratikus rendre és a társadalmi békére. Cas Mudde holland politológus szerint a populizmus ideológia, de lehet amellett is érvelni, hogy nem több stratégiánál vagy eszköznél; akárhogy is, Trump, Bolsonaro, Orbán és más populista politikusok világnézetének mesterségesen megidézett, de központi, szinte mitikus konfliktusa a romlott elit és az igaz nép vagy nemzet között húzódik – egyetlen fontos csavarral: mindig a populista vezető definiálja, hogy ki tartozik bele a nemzetbe.

Az elmúlt évek politikai radikalizálódása szembetűnő, de újdonságot jelent, hogy

a középen álló pártok a szélre húzódnak, a szélsőségesek meg középre

– jól illusztrálja ezt a Jobbik és a Fidesz helycseréje a jobboldali spektrumon. Melyikről kell beszélnünk: a populisták vagy a szélsőségesek áttöréséről? Egyáltalán megtörténhet-e bármelyik, és hogyan küzdhetnek ellenük a mérsékeltek? Ezek a kérdések álltak a Political Capital és a Friedrich-Ebert-Stiftung kerekasztal-beszélgetésének középpontjában, amelyen Kőváry Sólymos Karin, a brnói Masaryk Egyetem politológia tanszékének PhD hallgatója és a Ján Kuciak Oknyomozó Központ újságírója, valamint Róna Dániel, politológus, a 21 Kutatóközpont igazgatója vett részt. A két szakértőt Lakner Zoltán kérdezte.

A populistákra rendszerint többen szavaznak a szegényebb, tanulatlan állampolgárok közül, ám ezt nem szabad félvállról venni a mérsékelteknek, mondta Róna Dániel. „Ez a populisták számára siker, és kudarc a nem populistáknak” – emelte ki, hozzátéve, hogy valamit mégis tanulni kéne tőlük. Később szóba került, hogy miként lehet a középen álló pártoknak kifogni a szelet a populisták vitorlájából. Kőváry Sólymos Katalin szerint nem szabad abba a hibába esni, hogy lemásolják a módszereiket, s talán még a kisebbségekről és a bevándorlásról szóló üzeneteiket is újracsomagolják: „Miért válasszák az emberek a másolatot az eredeti helyett?” Bár a beszélgetésen nem említettek hazai aktuálpolitikai példákat, ez egyértelmű célzás volt Márki-Zay Péter országos kampányára.

Lakner felvetésére, miszerint szükségképpen illiberálisak-e a populista erők, érkeztek nyugati ellenpéldák. Svédországban például a szélsőjobboldali előretörés kisebb aggodalomra ad okot, mint egy olyan országban, ahol a parlamentáris demokrácia a fékek és ellensúlyok rendszerével rosszabb állapotban van. Ezekben a fejlett országokban – Dánia került még szóba – a szélsőjobboldali vagy populista pártok akár koalíciót is kötnek a mérsékelt erőkkel. Ugyanakkor a populizmus a legradikálisabb megnyilvánulását éppen az Egyesült Államokban láttuk, amikor Donald Trump hívei az erőszaktól sem riadtak vissza a Capitolium ostrománál: „Ez még a Fideszre sem jellemző” – hangzott el. Igaz, a Fidesz nem is veszített választást az elmúlt tizenkét évben, tehetnénk hozzá.

Párttalálkozó Olaszországban - Orbán Viktor

 
Orbán Viktor miniszterelnök és Giorgia Meloni, az Olasz Testvérek (FdI) párt vezetője Rómában 2019. szeptember 21-én
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs

Bár a populizmus legtöbbször a jobboldalon jelenik meg, érdekes jelenség Jakab Péter esete, aki a Jobbikból kilépve függetlenként ül a Parlamentben. Retorikája populista elemeket tartalmaz, üzenetei nagy része a baloldali spektrumon helyezhető el, ugyanakkor nem tűnik baloldalinak, „valójában ideologikusnak sem.”

Az ideológiai hajlékonyság márpedig ugyancsak populista erény,

és jellemző a Fideszre is. Előretörésük és népszerűségük növekedése arra is rámutat, hogy gyakran létező problémákra hívják fel a figyelmet. Marine Le Pennek az idei francia elnökválasztáson szerzett 41 százalékos eredménye példátlanul magas Nyugat-Európában. De a Fidesz is a migrációs válság idején szerzett brutális erőfölényt, amikor olyan megoldást kínált a menekültek kezelésére, ami a többi párt számára tabu volt. „Kérdés, hogy a standard pártok meddig radikalizálódhatnak a populisták rovására?”

Noha számos esetben a hagyományos radikális pártok felemelkedését épp az akadályozza, hogy a középen állók átveszik programjuk elemeit, általánosságban mégsem igaz ez a tendencia. Inkább kivétel, hogy a dán szociáldemokraták jobbra tolódtak bevándorlásügyben, a szlovák Igor Matovič pártja (OĽaNO) pedig szintén konzervatív álláspontot vett fel a szexuális kisebbségek kérdésében. Róna szerint a dán példa nem feltétlenül negatív: „A szociáldemokraták így megszólítottak konzervatív szavazókat, akiknek a demokratikus elköteleződésük növekedett; összességében erősödtek a demokratikus értékek.”

A beszélgetés résztvevői abban megegyeztek, a populistákra nem szabad úgy tekinteni, hogy nekik soha nem lehet igazuk. „Nem szerencsés, ha a mérsékeltek mindig az ellenkezőjét mondják.” Azt kell észrevenni, hogy azok a problémák, amiket a populisták is tematizálnak, korábban is megvoltak, „nem ők találták fel a spanyolviaszt”, de ezekre anélkül kell megoldást találni, hogy az szükségképpen a társadalmi békétlenség, a demagógia, az uszítás és a demokrácia leépítése felé sodorná a társadalmakat. És hiába tűnik úgy, a populista áttörés végül nem történt meg Európában, hiszen Le Pen, Meloni és Orbán között számos törésvonal húzódik vagy a nemzeti érdekek miatt, vagy az Európai Uniót, Ukrajnát és Oroszországot érintő kérdésekben.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.