Az Országgyűlés népjóléti bizottsága parázs vita után elvetette a Nemzeti Minimum civil kezdeményezés határozati javaslatának tárgysorozatba vételét (a Nemzeti Minimumról lásd: Enni kéne, tenni kéne, Magyar Narancs, 2015. október 15.). A bizottság kormánypárti többségének döntése azért volt meglepő, mert a civilek javaslatát nyolc párt képviselője közösen nyújtotta be, az előterjesztést a fideszes Csöbör Katalin is aláírta (igaz, a KDNP-s Hoffmann Rózsa eredetileg is kormányellenesnek vélte a szöveget, ezért nem adta hozzá a szignóját). A Fidesz az ülésen nem tudott magyarázatot adni pálfordulására, később Selmeczi Gabriella bizottsági elnök úgy nyilatkozott, előzetes támogatásuk a civilek munkájának elismerését jelezte, azonban „az ellenzék által megfogalmazott határozattervezeten már túlhaladt az idő”.
Harrach Péter és Révész Máriusz is azzal indokolta a döntést, hogy a Nemzeti Minimum „baloldali kampánytémává vált”, holott a határozati javaslat egyértelműen „politikai nézeteken átívelő, közös ügyként” tekint a gyermekéhezés elleni küzdelemre. Horgas Péter díszlettervező vezetésével a civilek Balog Zoltán humánminiszterrel is egyeztettek, szeptemberi jótékonysági koncertjükhöz a tárca ingyen adta bérbe az Arénát. A nagyvonalú miniszter a Népszabadságnak nyilatkozva nem mulasztotta el megemlíteni, hogy e célra 25 millió forintot fordított az adófizetők pénzéből, arra ellenben nem adott egyértelmű választ, hogy ha a Jobbik tényleg a plenáris ülés elé viszi, megszavazza-e a civilek javaslatát, hiszen ebben az ügyben a Fidesz „sokkal többet tett, mint az összes előző kormány”.
Pénzt a gazdagoknak!
„A Nemzeti Minimum program elfogadása rendkívül erős szimbolikus üzenet lett volna a kormány részéről. Végre ki kellene mondani, hogy a gyermekéhezés elleni küzdelem állami feladat, nem lehet függővé tenni uniós pályázatoktól vagy civil szervezetek munkájától” – mondja lapunknak Bass László, a Gyerekesély Közhasznú Egyesület kutatója. A Nemzeti Minimum határozattervezete értelmében a kormánynak még idén törvényben kellett volna rögzíteni a gyermekéhezés megelőzésével és megszüntetésével kapcsolatos garanciákat, ki kellett volna dolgozni egy hároméves intézkedési tervet, és ennek megfelelően módosítani a 2016-os költségvetést. A civilek azt is szeretnék, ha a Nemzeti Minimum napjává nyilvánított szeptember 26-ig az aktuális kormány minden évben beszámolna a területen elért eredményekről.
| ||
Husz Ildikó és Marozsán Csilla – Horgas Péterék által is idézett – tanulmánya szerint Magyarországon 36–54 ezer gyerek éhezik tartósan, a „kríziséhezők” száma 200 ezer körülire tehető. Az adatokat szakmai konszenzus övezi, bár Bass László úgy látja, pontos számot nehéz mondani, jobb híján önbevalláson alapuló felmérésekre és egészségügyi statisztikákra támaszkodnak a kutatók. Jobban kidolgozott, a trendeket is látni engedő módszertana van az éhezéssel összefüggő gyermekszegénység mérésének; a KSH adatai szerint 2009 és 2013 között valamennyi szegénységi mutatóval számolva nőtt a szegény gyerekek aránya. Míg 2009-ben a 0–17 éves korosztály 20,3 százaléka élt relatív jövedelmi szegénységben, 2013-ra arányuk 24,6 százalékra emelkedett. A gyerekek minden szegénységi vizsgálat szerint rosszabb helyzetben vannak, mint a 18–64 évesek vagy az időskorúak.
A romló tendenciához a válság hatásai mellett a kormányzati intézkedések is hozzájárultak. Jóllehet az adócsökkentésre és az adókedvezményekre Selmeczi Gabriella és Harrach Péter is a gyermekéhezést csökkentő rendelkezésekként hivatkozott, az adórendszer fideszes átalakítása valójában nem csökkentette, hanem növelte a legszegényebbek kiszolgáltatottságát. Tóth G. Csaba és Virovácz Péter 2013-as tanulmánya az adóreform – egykulcsos személyi jövedelemadó (szja) bevezetése, családi adókedvezmény kiterjesztése, szuperbruttósítás és adójóváírás kivezetése – hatásait vizsgálva arra jutott, hogy az adóterhek összesen 444 milliárd forintnyi csökkentésének 74 százaléka a két legmagasabb jövedelmi tizedhez tartozó, gyermektelen állampolgárok jövedelmét növelte. A négy legalacsonyabb tizedben átlagosan mindössze 20 százalékos volt az adóreform „nyerteseinek” aránya, a legmagasabb kettőben ezzel szemben 92 és 99 százalék.
Nem igényel különösebb magyarázatot, hogy az szja egykulcsosítása és az alacsonyabb jövedelműeket célzó (bár a középosztály által is felhasználható) adójóváírás eltörlése miért növelte a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Ám a közvélemény számára talán kevésbé átlátható módon a kormány 2011-től a családi adókedvezményt is úgy alakította, hogy annak teljes összegét csak a magasabb jövedelműek tudják igénybe venni. Három gyermek után például 99 ezer forinttal volt csökkenthető az szja, de ezt teljes mértékben az a család tudta kihasználni, ahol a bruttó jövedelem elérte a 618 750 forintot. Szikra Dorottya szociálpolitikus számításai szerint az összes, gyermekek után járó pénzbeli juttatást (adókedvezmény, családi pótlék, gyes, gyed) összeadva 2013-ban egy segélyből élő háromgyermekes család havi 76 500 forintot, egy szintén három gyermeket nevelő, az átlagjövedelem kétszeresével rendelkező család havi 252 134 forintot kapott az államtól. A különbség több mint háromszoros.
2014. január 1-jétől a kormány valamelyest enyhített a családi adókedvezmény ordító igazságtalanságán, a kedvezményt már nemcsak az szja-ból, hanem a 7 százalékos egészségügyi járulékból és a 10 százalékos nyugdíjjárulékból is le lehet vonni. A változtatás után egy háromgyermekes család a 99 ezer forintos támogatást így 300 ezer forintos bruttó jövedelem mellett is elérheti. „Ettől még az adóköteles jövedelemmel nem rendelkező, leginkább kiszolgáltatott családok egy fillérrel nem kapnak többet” – véli Szikra. Bass László is úgy látja, a kormánypárti prognózisokkal szemben 2014-ben és 2015-ben sem csökkenhetett számottevően a gyermekéhezés és a gyermekszegénység. „Ha minimális pozitív irányú elmozdulást kimutatnak, az nyilván annak lesz a következménye, hogy öntik a pénzt az egyébként pazarló és megalázó közmunkaprogramba” – mondja a kutató.
És a rendes szegényeknek
Vélhetően a Fidesz–KDNP által a napokban ismét sűrűn hangoztatott rezsicsökkentés sem enyhített a több tízezer éhező gyermek bajain, már csak azért sem, mert a Habitat for Humanity friss lakhatási jelentése szerint 917 ezer olyan háztartás lehet Magyarországon, amelyben a rezsicsökkentés által nem érintett anyagokkal – tűzifa, szén, fűtőolaj – fűtenek. A magasabb fogyasztású, magasabb jövedelmű családoknak kedvező rezsicsökkentés propagálása mellett a kormány idén március 15-ével az önkormányzatokra bízta a korábban normatív alapon folyósított lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás folyósítását. Szakértők szerint a szegényebb önkormányzatok a teljes vagy részleges állami kompenzáció ellenére nem lesznek képesek, vagy nem akarják majd fenntartani ezeket a támogatásokat (az önkormányzati segélyezés átalakításáról lásd: Csináljátok helyettem, Magyar Narancs, 2012. február 5.).
Szintén a szegény családokat sújtja, hogy 2008 óta nem emelkedett a családi pótlék, a gyes és a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény összege, így ezek a támogatások folyamatosan veszítenek reálértékükből. A családi pótlék folyósítását ráadásul iskolalátogatáshoz is kötötte a kormány, ami a tankötelezettségi korhatár 16 éves korra csökkentésével együtt a jogosultak körének szűkítéséhez vezet. A gyerek születése előtti munkavállalástól függő, tehát nem mindenkinek járó gyed ugyanakkor megőrizte a reálértékét, és 2015-től a kormány már azt is megengedi, hogy a gyermek egyéves korától munka mellett igényelje a szülő. Ez meglehetősen unortodox megoldás egy jövedelempótló támogatásnál.
Lényegében az intézményi gyermekétkeztetés volt az egyetlen terület, ahol a kormány valóban előrelépett, az erre fordított összeg a 2010-es 28 milliárdról jövőre közel 72 milliárdra nő. Az ok elsősorban a bölcsődés és óvodás gyerekek jóval szélesebb körének támogatása. Ehhez képest a mindig nagy problémát jelentő nyári étkeztetés nem nevezhető sikertörténetnek, Husz és Marozsán már idézett tanulmánya szerint az ilyen feladatot vállaló önkormányzatok száma a feltételek szigorodása miatt 2010 és 2013 között kevesebb mint a felére esett vissza. Valószínűleg erre és a Minimum program körüli botrányokra reagálva jelentette be Balog Zoltán, hogy január 1-jétől minden önkormányzatot kötelezni fognak a szünidei étkeztetés megszervezésére, az erre szánt állami forrásokat 1,5 milliárd forinttal emelik.
A gyermekéhezés intézményi étkeztetéssel történő felszámolása végső soron illeszkedik a pénzbeli juttatásokat mindinkább természetbeni ellátásokkal felváltó kormányzati szociálpolitikába. Kérdés, hogy a cél passzol-e Balog miniszter demográfiai elképzeléseihez is, melyek szerint nemcsak az a baj, hogy kevés gyerek születik, „hanem az is, hogy hová születnek azok a gyermekek, akik megszületnek”.
