Nemzeti Kulturális Alap: Átprogramozás

Belpol

Az elmúlt héten olyasmi történt, amire az Orbán-kormány működése óta nemigen volt példa, hátrább helyezték az agarakat: miután a kultúra jelesei felhördültek amiatt, hogy a kormány fű alatt megkísérelte megszabadítani autonómiájától a Nemzeti Kulturális Alapot (NKA), tárgyalások kezdődtek, kompromisszum körvonalazódott. Arra ugyan aligha van esély, hogy jövőre ne változzon az NKA státusa, de a legvadabb forgatókönyv valamelyest finomodott.
Az elmúlt héten olyasmi történt, amire az Orbán-kormány működése óta nemigen volt példa, hátrább helyezték az agarakat: miután a kultúra jelesei felhördültek amiatt, hogy a kormány fű alatt megkísérelte megszabadítani autonómiájától a Nemzeti Kulturális Alapot (NKA), tárgyalások kezdődtek, kompromisszum körvonalazódott. Arra ugyan aligha van esély, hogy jövőre ne változzon az NKA státusa, de a legvadabb forgatókönyv valamelyest finomodott.

Mindaz, ami sikerült a kormánynak a Nemzeti Színház, Budapest új metróvonala vagy a táblabíróságok ügyében - hogy izomból megszakít olyan folyamatokat, amelyek az ő működése előtt kezdődtek -, a Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatban kissé másképp sült el. A részben nyilvánosság előtt zajló csetepaté vége felé a kulturális kormányzat illetékesei egyre gyakrabban hangoztatták, hogy csupán egy önálló költségvetési sor csúszik át a tárcához, különben nem változik semmi, minden marad a régiben. Akkor meg mi a fenének az egész változtatásosdi? Ez túl logikus kérdés ahhoz, hogy bárki is valódi válasz reményében tehetné fel.

Amikor a bili kiborult,

sokan észre sem vették, mi folyik. Október 29-én fogadta el a kormány a jövő évi költségvetés tervezetét. Ekkor derült ki, hogy az Erzsébet téri Nemzeti Színház videotrükk marad, s emiatt eléggé elsikkadt az, hogy megszűnne a Környezetvédelmi Alap, az Útalap, a Vízügyi Alap és a Nemzeti Kulturális Alap - miközben megmaradna a Munkaerőpiaci Alap (talán az Érdekegyeztetési Tanács zűrjei mellett nem akartak újabb szakszervezeti frontot nyitni) és a Nukleáris Alap (az atommal sem jó tréfálni). Hatból tehát négy osztogató hely olvadna bele az állami költségvetésbe, pénzügyes nézőpontból nem rossz arány. És tulajdonképp a dolog fogadtatása sem volt olyan rémes - ki hallotta tiltakozni a környezetvédelmi, az út- és a vízügyi lobbyt?

Csak azok az agyas értelmiségiek, azok nyitották ki a szájukat, már megint. Megszólalt abban a tojásfejükben a vészcsengő, mert azt érzékelték, hogy a két legérzékenyebb bütykükre készülnek rálépni: a függetlenségecskéjükre és a pénzecskéjükre. Mindkettőt törvény (a Nemzeti Kulturális Alapról szóló, 1996. évi XXIX. törvénnyel módosított 1993. évi XXIII. törvény, ennek melléklete és végrehajtási utasítása) garantálja. Ha nincs zendülés, akkor az 1999-es költségvetési törvény egyszerűen hatályon kívül helyezné ezeket. De mert volt, és vezetői megdönthetetlen érveket is fel tudtak hozni, a koalíció már maga készül módosítani a költségvetési törvényjavaslat NKA-t érintő pontjait. Azt mondják, a három frakcióvezető (Szájer József, Bánk Attila, Balsai István) által jegyzett indítvány hivatott garantálni a Nemzeti Kulturális Alapprogrammá változtatandó NKA autonóm működésének folyamatosságát. És megnyugtatni a kedélyeket.

Ahogy metróügyben a fővárosi Fidesz-frakciót és Latorcai János örökös főpolgármester-jelöltet, az NKA-ba való belepiszkítással Hámori József kultuszminisztert és az általa az NKA élére kinevezett Jankovics Marcell rajzfilmrendezőt hozta kínos helyzetbe a kormánydöntés. Menteni a menthetőt, ennyi maradt nekik ebben a játszmában.

A kormányülésen,

ahol feltehetően a költségvetési bevételek maximalizálása és a kiadások minimalizálása jegyében az önálló alapok megszüntetéséről határoztak, Hámori József gyengének bizonyult: egyhamar biztos nem fogjuk megtudni, hogy hirtelenjében elő tudta-e szedni a talán legfontosabb ellenérvet (azt, hogy a kulturális alap tényleg más tészta, mint a többi, ha itt a beolvasztással megszűnne a nyertes pályázatok előfinanszírozásának lehetősége, akkor kulturális műhelyek tömegei húzhatnák le a rolót, amit éktelen patália követne), vagy szólt-e valamit egyáltalán, a lényeg az, hogy kifelé kénytelen volt képviselni a kormány döntését. Nem meglepő, hogy az Aktuálisban sem mesélte el, miért nem tudta a kormányban érvényesíteni saját álláspontját (ha volt neki, és már akkor is más, mint a többieké), vagy hogy miért csak az NKA-fejek tiltakozása után tudta rábírni a kormányfőt a visszakozásra. Ugyanígy az NKA-t vezető bizottság rendkívüli ülésén sem kaptak tőle értelmes választ a kormánydöntés okairól a fölháborodott kurátorok. Marad tehát a feltételezés, hogy az egységesítésben érdekelt pénzügyi szigor találkozott az autonóm döntéshozók megregulázásában érdekelt fideszes politika szándékával, s az első fordulóban, mielőtt nyilvánosság elé léptek a jelenlegi hatalom számára is szavahihető személyiségek, a kultusztárca súlytalannak bizonyult.

Jankovics Marcell abban a hitben készült első teljes NKA-elnöki évére, hogy minden rendben, amikor - mint bárki más - a sajtóból megtudta, vége készül lenni az önállóságának, éppen bohócot készülnek csinálni belőle. Valószínűleg magától illett volna összehívnia a bizottságot, de annak egyik tagja, Harsányi László közgazdász előbb ébredt, hatodmagával kezdeményezte a rendkívüli ülést. Ezen ott volt Hámori miniszter és Baán László, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) gazdasági helyettes államtitkára is. A bizottság tagjai előre megfogalmazott tiltakozó nyilatkozattal érkeztek, s igazuk tudatában, a civil szféra védelmének fontosságától vezérelve nem rezeltek be a kormány más ügyekben mutatott határozottságától. Hevesen bírálta a döntést, és elsőként írta alá a nyilatkozatot Novák Ferenc koreográfus. Korábban el kellett mennie az ülésről, de aláírta volna Melocco Miklós szobrászművész is, aki figyelmeztette az NKÖM képviselőit: ha - merthogy szó volt róla - 10-ről 30 százalékra növelnék a miniszter által odaítélhető támogatás keretét, plusz még hozzácsapnak 10 millenniumi százalékot, akkor a pályázati rendszer vészesen kijárásos irányba tolódik el.

Amikor Jankovics Marcellre került a tiltakozó nyilatkozat aláírásának sora, arra kellett gondolnia: ő itt, az NKA Bizottságának elnökeként nem önmagát, hanem a minisztert képviseli. Ha nem írja alá, szembeköpheti magát. Ha aláírja, akár le is mondhat. Mit tegyen? Hámori József állítólag megtörten tanácsolta neki, írja csak alá. Így esett, hogy miután a bizottság rombolónak, értelmetlennek és visszahúzónak minősítette a kormány tervét, a médiában Jankovics a kormányzati gőzhenger elé álló civil- (magyarul, haha, polgári) kurázsit megtestesítő hősként jelenhetett meg, egyúttal jó taktikusként, aki visszavonulásra késztette ugyan a kormányzatot, de csak annyira, hogy az is megőrizhesse presztízsét. Hiszen a vízlépcsőre emlékeztető, B variáns névvel illetett kompromisszumos megoldás arról szól, hogy a Nemzeti Kulturális Alap mégiscsak elveszti költségvetési önállóságát, Nemzeti Kulturális Alapprogram néven bekerül az NKÖM költségvetésébe, de működésének eddigi módját megőrzi - legalábbis ezt ígérik. Majd elválik, ha valamikor jövőre elkészül a működését szabályzó új miniszteri rendelet is.

Ezt a B variánst

tartalmazza a koalíciós frakciók közös módosító javaslata. Nyilván megszavazza a többség, ahogy valószínűleg le fogják szavazni az MSZP politikusai, köztük a parlament kulturális bizottságában dolgozó Vitányi Iván és Lendvai Ildikó által jegyzett, az NKA jelenlegi önállóságának megőrzésére irányuló másik módosítást.

Ha megvalósul a kormány szándéka, akkor 1999-től az NKA alapból alapprogrammá lefokozva működik majd, míg csak ez a kormány van hatalmon, és minden egyes költségvetési vita idején azt lesheti, nem akarják-e tovább nyirbálni a bajszát. Költségvetési alkuk tárgyává válhat - pont azzá, amitől megóvta eddig az MDF-kormány által kialakított, az MSZP-SZDSZ-kormány által megerősített autonóm státusa -, s ez, bármilyen gerinces magyar polgárok alkotják is vezető testületeit, óhatatlanul arra ösztönözheti őket, hogy a kormány kegyeit keressék.

Hiszen az NKA megszüntetésének érvrendszerében ritkább volt a tiszta szó, mint a mellédumálás, leegyszerűsítő általánosítás, sumákolás és demagógia.

A parlament plenáris ülésén Várhegyi Attila, az NKÖM politikai államtitkára azzal érvelt az NKA-nak a tárca költségvetésébe olvasztása mellett, hogy így majd teljes egészében beérkeznek hozzá a működését lehetővé tevő járulékok. Ennek - mutatott rá Fodor Gábor (SZDSZ) - az a szépséghibája, hogy a járulékok behajtása eddig is az APEH dolga volt, ezután is az marad.

A parlament kulturális bizottságának ülésén felszólaló Várhelyi András (FKGP) szerint az lehet az NKA megszüntetésének oka, hogy szűk és belterjes a kedvezményezettjeinek köre, komoly pénzekből csak komák részesülhetnek. Mármost eltekintve attól, hogy a pályázatok nyertesei mellett mindig vannak keserű szájízű vesztesek is, egyáltalán nem kóser szűk kedvezményezetti kört emlegetni ott, ahol 1994-1996 között 23 600 pályázatból 11 500, 1997-ben 10 300 pályázatból 6700 kapott támogatást.

Várhegyi Attila államtitkár kifogásolta, hogy a pályázatokból idén a budapestiek 1,8, a vidékiek egymilliárd forinttal részesednek. Ez az - egyébként 1997-es - adat a kapzsi főváros maga felé hajló kezére utal, csakhogy hiányzik mögüle egy s más: például, hogy hány darab pályázatot adtak be budapestiek, illetve vidékiek, és melyik csoportban milyen az elfogadás-elutasítás aránya. Az NKA idén első ízben kiadott évkönyve Budapest-vidék bontásban nem ismertet részletes adatokat, csupán azt közli, hogy a legtöbb támogatott pályázat Budapestről és Pest megyéből érkezik, de a kifizetések alapját jelentő kulturális járulék zöme szintén (Bp + Pest m. ´96-ban 84 százalék), habár nincs szoros korreláció a befizetés és a támogatás földrajzi megoszlását illetően.

A Mélyvíz NKA-ról szóló adásában Pröhle Gergely, az NKÖM közigazgatási államtitkára egyik megjegyzéséből arra lehetett következtetni, mintha a pénzmozgások átláthatóságának jogos igényével fellépő kormányzat a Környezetvédelmi Alap vodkagyár-támogatási botrányához hasonló pénzszórásokat megelőzendő akarná szorosabbra venni az NKA gyeplőjét. A szellemi vodkagyárra történő utalást Tarján Tamás, a Folyóiratkiadási Kollégium leköszönő elnöke visszautasította, hozzátéve, hogy egyetlen vizsgálat sem talált ilyesmit az NKA-nál. Ezt nem is állította senki, így Pröhle. Az irodalmár ideges volt, amiért a minisztérium alá helyezendő NKA pozíciója romlik. A politikus ideges volt, amiért központosító szándékot tételeznek fel róluk, holott autonómiája, bevételei, előfinanszírozási módja marad a régi, egyszerűen az alapból alapprogram lesz.

Hét betűért ekkora hűhót.

Szőnyei Tamás

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.