A tíz évvel ezelőtti, 2001-es népszámláláson 190 046 fő vallotta magát cigánynak, miközben a kutatók mostanra 600-800 ezerre becsülik a lélekszámukat. A "Sokszínű Magyarország" kampány részeként szerveződött, a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) valamint civilek támogatásával megvalósult "Ide tartozunk - Népszámlálás 2011" elnevezésű kampány főkoordinátora, Setét Jenő és több száz önkéntes az elmúlt hónapokban mintegy 150 tájékoztató fórumot tartott Szabolcstól Baranyáig, a legelmaradottabb ózdi szegregátumok lakóitól kezdve a budapesti középosztályig. "riási áttörésként értékelik, hogy képesek voltak a roma szervezetek döntő többségét bevonni a kampányba; a rendszerváltás óta ez az első roma akció, amely mentes politikai, illetve pártpolitikai céloktól. (A Setét Jenővel készült interjúnkat lásd: "Méltósággal, félelmek nélkül", 2011. szeptember 8.)
A Narancs a kalocsai roma közösségi házban csekély számú érdeklődővel megtartott fórumra kísérte el a főkoordinátort. A másfél ezerre tehető kalocsai romából úgy negyvenen jelentek meg.
Benn
A kampánykellékekkel beborított asztal mögött Sztojka László Bács-Kiskun megyei koordinátor arról érdeklődött az egybegyűltektől, tudják-e, hányan vallották magukat romának a legutóbbi, 2001-es népszámláláson Bács-Kiskunban, majd a beállt csendben megválaszolta a kérdést. "6700-an vallották magukat a cigány nemzetiséghez tartozónak, miközben csak Kecskeméten több mint tízezer roma él."
A fórum hallgatósága egy- és másfél millió közé tette a magyarországi roma kisebbség lélekszámát. "Ezért kell a népszámlálás - mondta erre a civil életben szociális munkás Setét Jenő. - Annyian vagyunk cigányok, ahányan annak valljuk magunkat. De mi senkit nem akarunk meggyőzni, csak tájékoztatni benneteket azokról az alapinformációkról, amelyek birtokában el tudjátok dönteni, hogy a népszámlálási 40 kérdés közül a 34-35.-re, amelyek nemzetiségi hovatartozásra vonatkoznak, egyrészt kívántok-e válaszolni, másrészt hogyan." Felvilágosítja a hallgatóságot, hogy kérhetik aktivistáik segítségét a népszámlálási adatlap kitöltésében. Ez azért is fontos, mivel a 2001-es, a valóságtól vélhetően jelentősen eltérő adatok egyik oka az információhiány lehetett, a másik ok pedig az, hogy akkor alig voltak roma kérdezőbiztosok; az idősebbek közül sokan arról számoltak be, hogy ők soha életükben nem találkoztak számlálóbiztossal. Setét biztosít mindenkit, hogy a válaszadás anonim, és hogy bárki egyszerre vallhatja magát magyarnak és cigánynak, alárendeltségi viszony nélkül.
A második világháború idején gyermekeskedő Kálóczi József azt kérdezte, vajon mi az elvárása feléjük a magyar államnak, és jobbra fordul-e a sorsuk, ha cigánynak vallják magukat. "Az állam nem akarja, hogy valaminek valljuk magunkat, de ha cigánynak akarod vallani magad, akkor tedd meg félelem nélkül. Ebből közvetlenül nem származik előny, de megkérdezlek, hogyan legyenek cigány programok, cigány ösztöndíj, roma kisebbségi önkormányzat romák nélkül. Olyan nincs, hogy egyik héten cigány vagyok, de a másik héten nem. Ha engem a jóisten cigánynak teremtett, én nem vitatkozom a jóistennel" - adott egyszerű, ám hatásos választ Setét. Valaki erre közbeszólt: az elmúlt évek cigányok elleni támadásai miatt a cigányság letagadása a félelmen alapszik, mert a raszszizmus jelen van.
"Hidd el, aki ártani akar, az nem a hivatalban keresgél utánad" - mondta erre Setét, majd hozzátette: ahogyan a többi nemzetiségnek, a németeknek, szlovákoknak, horvátoknak, úgy a romáknak sem szabad félniük, nem szabad szégyellniük az identitásukat.
A hallgatóságban megfogalmazódott, hogy senki nem tudhatja ebben a pillanatban, mire fogja használni a kormány vagy akár a radikális ellenzék az országos nemzetiségi-etnikai adatokat. "Én külföldön járva alig vártam, hogy magyar földre lépjek, nem kérdés, hogy magyar vagyok. De mégis lenéznek a cigányságunk miatt. Míg világ a világ, a magyarra azt mondják, jön egy bácsi, rám meg, hogy jön egy cigány" - szólt közbe egy idős férfi. Setét erre azt mondja, a kutatások szerint cigány az, akit a környezete annak tart: "Tehát az én nem cigány környezetem mondja meg rólam, hogy cigány vagyok-e. De mint tudjuk, a nem cigány környezetünk fejében a cigány leginkább valamiféle szociális kategória szinonimája. Én meg azt mondom, hogy cigánynak lenni ugyanolyan nemzetiségi hovatartozás, mint bármelyik más népnek, nemzetiség fiának lenni, ezért nem értek egyet ezzel a meghatározással, mert szerintem cigány az, aki annak vallja magát. Teljesen mindegy, hogy látszik vagy nem látszik rajta, csak az számít, hogy minek érzi magát."
És kinn
A fórum vége után az udvaron feltett körkérdésünkre, hogy vajon változott-e az álláspontjuk az elhangzottak hatására, lényegében azonos választ kaptunk mindenkitől: vállalják cigány identitásukat, de nem gondolják, hogy ettől az egyes emberek sorsa jobbra fordulhat. Általános a bizalmatlanság a többségi és a roma politikusok iránt. Arról beszéltek, hogy a Kalocsát körbevevő hatalmas mezőgazdasági területek és az erre épülő könnyűipar, köztük a paprikafeldolgozó ad elsősorban munkát az itt élő romáknak. A "téeszrendszer megszűnésig" munkás, viszonylag jómódú közösségként éltek, állítják, de az országos trendhez hasonlóan itt is az elsők között voltak, akik kiszorultak az egyre szűkülő munkaerőpiacról.
Egy fiatalasszony, aki munka mellett hétvégeken paprikát szedni járt, megemlítette, hogy idén nyáron tömegesen jöttek a "románok" (erdélyi magyarok) családostul, akik olcsóbban dolgoznak az eddig alkalmazott helybéli cigányoknál. "Először nem akartunk menni napi háromezerért, aztán már mentünk volna, de a gazdáknak jobban megéri a 'románokat' foglalkoztatni, mert harmincan-negyvenen laknak egy mezőgazdasági épületben, és még lakbért is szednek tőlük. De mi, fiatalok miből kezdjünk új életet? Menjen mindegyik lopni? A kalocsai cigányok régen beraktároztak terményt, disznót, de most már elszegényednek, olyanok lesznek, mint a borsodiak" - panaszolta.
Sztojka László megyei koordinátor azzal egészítette ki mindezt, hogy e jelenség - az importmunkaerő - óriási anyagi kárt okoz a Dél-Alföldön napszámból élő embereknek. "A Dél-Alföldön nincs jelentős ipar, nem is értünk hozzá, itt mi csak a mezőgazdaságból tudunk megélni. Ezrével érkeznek a gazdákhoz az erdélyiek, pincékben, fészerekben laknak. Nincsenek bejelentve, nem kell értük adót fizetni. A gazdák adnak nekik 4500 forintot a szőlőszedésért, háromezret a paprikáért, kukoricáért, de levonnak tőlük 500 forint napidíjat. Egy fészerbe beraknak 30 embert, abból is bejön havonta úgy bő négyszázezer."
Aztán történeteket meséltek Orsós, Lakatos nevű családokról, amelyek azért változtattak nevet, mert a külső jegyekből ugyan nem felismerhető a származásuk, ám amint telefonon bemutatkoztak, mindjárt azt mondták nekik, hogy az állás betelt. "Erre legyünk büszkék?" - kérdezte Kanalas Pálné, aki munkakereséskor mindig lánykori nevén, Jakabként mutatkozik be inkább. - Azért nem jön ki majd valós szám a népszámláláson, mert közülünk sokan asszimilálódtak, és nem vallják magukat cigánynak. Megindul alattuk a ló, és mindjárt elfelejtik, honnan jöttek. Én azt írom be, hogy cigány, mert Magyarországon élünk, ezért felesleges beírni, hogy magyar" - jelentette ki az 54 éves asszony, akinek 33 éve "le van dolgozva a paprikánál", és amióta felmondtak neki, egy évben három hónapot dolgozik közmunkán négy órában. "Ebből a huszonnyolcezerből lehetetlen fizetni a villanyt, vizet, OTP-t, és ez a lényeg, nem az, hogy mit írunk a kérdőívre."
A négygyermekes Schmidtné legidősebb fiáról mesélt: a kétdiplomás közgazdász fiatalember egy évig volt munkanélküli, de a diplomás roma fiatalokat segítő program keretében munkát kapott a városházán. "Én csak négy osztályt végeztem, de amikor láttam, hogy nem tudjuk a fiam egyetemi tanulmányát tovább fizetni, elmentem Szegedre, bekopogtam az ajtón, amelyen az állt, hogy rektor, és ott elmondtam, hogy a fiam fizetősre jár, a következő félévet nem bírjuk finanszírozni. Akkor tudták csak meg róla, hogy cigány, mert a fiún nem látszik. Aztán folytathatta az egyetemet, és még az előző félévben befizetett tandíjat is visszakaptuk" - mondta.
Többen haragos szavakkal beszéltek a "semmire, illetve a segélyekre sok gyereket vállalókról", és az államról, amely nem lép fel a tulajdonviszonyokat teljesen átrendező uzsorásokkal szemben. A fölmérések szerint a cigányságon belül is úgy vélik, hogy ha a roma fiatalok nem szereznek használható tudást, húsz év múlva nem lesz az országban szakmunkás, villamosvezető vagy akár rendőr. "Sokan látják közülünk is, hogy ez fontos gazdasági kérdés, mégsem jut el a parlamentig. Ott fönt tévesen csak úgy gondolkodnak: a cigányság, miközben mi annyifélék vagyunk, ahány helyen, amilyen környezetben és családban élünk" - jegyezte meg egy szociális munkásként végzett munkanélküli fiatalember.
Késő este indultunk haza. Az autóban Setét Jenő arra a kérdésre, milyen statisztikai számmal lenne elégedett, azt válaszolta: sokkal fontosabbnak tartja magát a kampányt, mert az "képes volt olyan értéket átadni, amely az emberek jelentős részében reményt és hitet kelt, hogy van értelme ma Magyarországon a civil közösségi aktivitásnak és összefogásnak. Esetenként azt is lehet mondani, hogy ez fontosabb, mint hogy hányan leszünk romák a népszámlálás végén."
