Ha nem tudod, mit csinálj ma, tervezd a holnapot – talán ezt a bölcsességet olvashatta egy széttört szerencsesütiben Nagy Márton, amikor arról beszélt a minap, hogy a 2026-os költségvetésben nullszaldós elsődleges egyenleggel, 4,1 százalékos GDP-bővüléssel és 3,6 százalékra szelídülő inflációval számol a kormány. Azt újságírói kérdésre nem mondta el, milyen euróárfolyamot vett alapul a tervezéskor, mondván, a kormánynak nincs árfolyamcélja. Mindegy, mert ez legkésőbb május elején kiderül úgyis, amikor benyújtja a kormány a tervezetet az Országgyűlésnek – de valószínűleg úgysem lesz sok köze a valósághoz, a 2025-ös költségvetést is 397,5 forintos árfolyammal tervezte.
Hogy minek lesz köze a valósághoz, arra talán az idei számokból lehet következtetni. 2022-ben a középtávú tervekben még 4,5 százalékos bővülés szerepelt 2025 mellé rendelve, ami tavaly lement 4 százalékra, aztán mire a költségvetést elfogadta az Országgyűlés, 3,4 százalék lett belőle. Végül idén februárban a kormány 2,5-re módosította a GDP-növekedési prognózist. 2026-ban már tényleg összejöhet a 4 százalék is, elvégre már 2024-re is ezt várta Nagy Márton.
Kiáramlás
Viszonylag sokáig – úgy 2023 közepéig – azt lehetett hinni, hogy a szokásos forgatókönyv szerint alakul a kormányzati politika: tövig nyomni a gázt, pénz nem számít, némi osztogatással be lehet húzni a következő négy évet. Kell kicsit osztogatni 2025-ben, hogy szép íve legyen az egész sztorinak, meg egy kicsit 2026-ban, hogy rögzüljenek az ígéretek, és kész.
Egyelőre úgy néz ki, nincs pénz erre. Sokáig megteheti egy állam azt, hogy meggondolatlanul költ; minden szabályt át lehet írni, a ceruzával írt számokat ki lehet radírozni, de vannak olyan gátak, amelyeket nem lehet következmények nélkül lebontani. És itt nem olyan következményekről van szó, hogy Brüsszel majd elmorog néhány ejnye-bejnyét.
2022-ben és azt követően azzal lehetett számolni, hogy a Covid-járvány miatti 2020–2021-es bezárás és visszaesés után minden gyorsan visszatér a korábbi szintre. Aztán nagyon másképp alakultak a dolgok, a világgazdaságban rendre követik egymást a nem várt sokkok, lényegében nem lehet előre tervezni semmit. Van ország, amely profitált e helyzetből, s bőven van példa az ellenkezőjére.
A háború, az inflációs pánik, az akkumulátorbiznisz lekókadása, Donald Trump vámőrülete, az elapadó uniós pénzek mind egy irányba mutatnak: a magyar gazdaság nem tud felülni a globális hullámokra, ami miatt úgy tűnhetne, hogy maga is halad és szárnyal. Ehelyett lyukas vitorlákkal próbálja befogni az alig fújdogáló szellőt, így az ország egyre nehézkesebben mozdul és egyre nehezebben finanszírozható. A köhögő ipar, a lassan bővülő fogyasztás, a folyamatosan emelkedő infláció és az erre adott sok rossz kormányzati válasz következményeként most nincs miből osztogatni.
Az adóbevételek 2025 első két hónapjában – erről van még csak részletes adat – jobban teljesültek, mint 2024-ben, s ami különösen fontos, az áfa terén is. A főbb államháztartási bevételekkel tehát nincs nagy gond. A különböző szja-mentességek ezt faragni fogják, de a teljes adóbevétel tömegét nézve ez nem lesz komoly tétel. Az elapadó uniós pénzekkel már eleve nem számol a kormány, vagyis a bevételi oldalon nagy dráma nem várható.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
