A közleménynek egyetlen szava sem volt igaz, hiszen az utcán élõk mindennapjai egyáltalán nincsenek hatósági kontroll híján: egy hajléktalan-szervezet aktivistája egyenesen úgy fogalmaz, hogy "valószínûleg többet igazoltatják legtöbbjüket egy hónapban, mint engem egész életemben". A Város Mindenkié mozgalom hajléktalanoknak szóló kis kézikönyve külön alfejezetben magyarázza, ki és milyen körülmények között kérheti el az irataikat.
Egészen más a probléma - ami viszont idáig senkit sem érdekelt. Az állam - jó esetben - elsõsorban nem igazoltatás, hanem a lakcím segítségével tartja a kapcsolatot polgáraival. Az a kérdés tehát, hogy az ilyesmivel nem rendelkezõket az állam hogyan érje el, valóban "szabályozást" igényel.
Fiktív életek
Az utóbbi években ezerszámra állítottak ki lakcímadat nélküli lakcímkártyákat azon polgártársaink számára, akiknek sem lakóhelyük, sem tartózkodási helyük nem volt. Mivel ilyen okmányt nem lehetne kiadni, feltehetõen az eljáró hatóság hibázott; a téma rendezetlenségét mindenesetre ez a furcsa "papír" is jól mutatja.
A lakcímvesztés leggyakoribb módja a fiktiválási eljárás. A lakás tulajdonosa vagy haszonélvezõje tájékoztatja a jegyzõt, hogy az addigi lakó eltávozott, és ha állítása bebizonyosodik, az illetõ lakcímét törlik, lakcímkártyája pedig érvénytelenné válik. A törvény végrehajtását szabályozó kormányrendelet szerint ugyan nem lehet törölni azt, aki úgy nyilatkozik, hogy távozása nem végleges, és vissza kíván térni; ám ha az eljárás alatt nem lehet elõkeríteni, lakcímét tudomása és jóváhagyása nélkül is megszüntetik. A hajléktalan-szervezetek jogászai szerint ez ellentétes a jogszabály rendelkezéseivel - de legalábbis a rendelkezés nem egyértelmû -, Szalay László, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) lapunknak nyilatkozó hatósági elnökhelyettese szerint azonban két tanú felvonultatásával minden további nélkül lefolytatható a fiktiválás.
A hajléktalanszállókon nem lehet hosszú ideig tartózkodni; és mivel a szálló nem tarthat fenn tömegesen fiktív lakcímeket, elõbb-utóbb bejelenti az illetõ távozását, azaz a hajléktalan lakcímkártyájának érvényessége megszûnik. De akkor sem feltétlenül járnak jobban az utcán élõk, ha példásan jogkövetõk, és félévenként fegyelmezetten felkeresik az okmányirodákat. A lakcímkártya a személyi azonosítót és a lakcímadatot tartalmazza; és bár a lakcím a hatályos szabályozás szerint önmagában nem keletkeztet és nem is szüntethet meg jogokat, számos helyi szolgáltatást - az orvosi ellátástól a segélyig - csak ennek birtokában lehet igénybe venni. Akinek nincsen lakcíme, szavazójogát sem tudja gyakorolni. A lakcímnyilvántartást szabályozó 1992-es törvény ilyen esetekre települési szintû lakcímkártya kiállítását írja elõ, ez azonban - éppen azért, mivel bizonyos szolgáltatások igénybevételére feljogosít - adminisztrációs és anyagi terheket ró az érintett településre. Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány módszertani vezetõje szerint emiatt az okmányirodákban gyakran nem hajlandók foglalkozni a települési szintû lakcímüket bejelenteni kívánó hajléktalanokkal, és elvileg hiába lehetne érvényesíteni jogaikat, minden ilyen eset mellé nem állítható jogvédõ. Annak, hogy üresen állítják ki a kártyát, részben ez is lehet a magyarázata (az ügyintézõk ismerethiánya mellett).
A települési szintû lakcímkártya sem oldja meg azonban az állam és polgára közti kommunikációt; ha valakirõl csak annyit tudnak, melyik településen tartózkodik, de nincs mód elérni, a hivatalok nem tudják tájékoztatni helyzete semmilyen változásáról, semmilyen lehetõségérõl vagy kötelezettségérõl - vagyis települési szintû lakcímkártyával is ki lehet esni a társadalomból.
Önfeljelentés az okmányirodában
A hajléktalan-ellátó szervezetek szerint e helyzetet kezelhetné az értesítési cím bevezetése: ami lehetne például egy postafiók. Állítják, hogy e javaslatukról többször is tájékoztatták már a mindenkori döntéshozókat, mind ez idáig eredménytelenül. Szalay László ugyanakkor úgy nyilatkozott lapunknak, hogy szívesen megvitatná az ötletet a javaslattévõkkel, annál is inkább, mert a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) vezetésével és a Nemzeti Erõforrás Minisztérium (Nefmi) Egészségügyi Államtitkárságának részvételével folyamatosan zajlanak tárgyalások a lakcím-nyilvántartási rendszer korszerûsítésérõl. A KIM azonban meglepõ módon nem érezte magát illetékesnek törvény-elõkészítési kérdésekben, ezért csak a KEKKH megvilágító álláspontját tolmácsolták, miszerint: "A Postafiók cím nyilvántartásba vételére vonatkozó javaslat elfogadása esetén jogszabály-módosítás szükséges. A jogalkotás során mérlegelni kell a tervezett módosítás várható társadalmi kihatásait és költségvonzatát." A feltehetõen épp efféléket "mérlegelõ" tárgyalások a Nefmi tájékoztatása szerint "olyan fázisban vannak, amelyrõl jelenleg nem tudunk információkat adni".
Miután az építési törvény idén január elsején hatályba lépett módosítása lehetõvé teszi, hogy a települési önkormányzatok szabálysértéssé nyilváníthassák például az utcán alvást, számos település él is e lehetõséggel. Ez - egyéb emberiességi megfontolásokról nem szólva - felveti annak a lehetõségét is, hogy a rendelet hatására a hajléktalanok nem mernek majd települési szintû lakcímért folyamodni, hiszen ezzel lényegében azt is bejelentenék, hogy potenciális szabálysértõk. Ennek valószínûségét erõsen fokozza, hogy a "visszaesõket" már bíróság elé is vihetik, és börtönbe zárhatják. Szalay szerint azonban ez nem lakcím-nyilvántartási, hanem rendészeti probléma: aligha a lakcímbejelentések alapján fog szabálysértõkre vadászni a rendõrség. De a lakcímnyilvántartás szerinte azon sem tud segíteni, hogy a települési szintû (és az üres vagy a hajléktalanszálló címére kiállított) lakcímkártya "stigmatizál"; a tapasztalatok szerint kevésbé alkalmazzák a munkaadók azokat, akiknek csak települési szintû lakcímük van vagy éppen semmilyen sincs. "Lakcímkártyát hamisítani mégsem lehet a kérdés megoldása érdekében, noha a probléma létezése nem vonható kétségbe" - végkövetkeztet Szalay László. E probléma összességében mindenesetre több mint 50 000 embert érinthet Szalay László tájékoztatása szerint.
A gyakorlatban amúgy nehéz lesz lakcím hiányában lefolytatni a szabálysértési eljárást. A hajléktalan-szervezetek szerint végül - ironikus módon - épp ez fogja rávenni arra a jogalkotót, hogy az értesítési cím létesítését szorgalmazó kérésüket meghallgassa - amennyiben a helyszíni bírságolás nem oldja meg enélkül is a problémát.
