Az összeférhetetlenségi kérdéseket alapvetõen a jogállási törvény rendezi, de bizonyos részeit más szabályok határozzák meg. Például az Alkotmány is azzal, hogy köztársasági elnök csak párton kívüli lehet, és más állami, illetve társadalmi vagy politikai tisztséget nem viselhet, egyéb keresõ foglalkozást nem folytathat (kivéve a szerzõi jogi védelem alá esõ tevékenységet).
Húzd, ereszd!
A korszerûsíteni szándékozott önkormányzati törvényben (Ötv.) rögzítenék, hogy - hasonlóan az 1990-1994 közötti ciklushoz - polgármester ne lehessen egyben országgyûlési képviselõ is. (Az Ötv. tervezetérõl bõvebben lásd: Szemmel tartani, Magyar Narancs, 2011. november 17.) E két funkció egyidejû engedélyezése vagy tiltása érzékeny téma, amióta a parlament maximális létszámát 199 fõben határozta meg az országgyûlési kétharmad. A két tisztség elkülönítésével nemcsak a feladatokat, hanem a jelenlegi kormánypártok jelentékeny számú káderállományát is problémamentesebben lehet majdan szétosztani: a szükségképpen kisebb frakció hoppon maradó tagjai (de legalábbis egy részük) e tekintélyes pozícióval alighanem kielégíthetõ lesz. Másfelõl pedig az Országházban jelenleg erõs fideszes (illetve a mindenkori kormánypárti) önkormányzati lobbi a jövõben gyakorlatilag eltûnik.
1990 és 1994 között, mint utaltunk rá, e két funkció még nem volt együtt viselhetõ, amit elsõsorban a hatalmi ágak (törvényhozói és végrehajtói hatalom) szétválasztásával indokoltak. Ezt az alapelvet azonban többen vitatták, mondván, az önkormányzati testületek nem a végrehajtó hatalom részei. (Ebbõl a megfontolásból egyébként - szorosan véve - a kormánynak, azaz a végrehajtó hatalomnak egyetlen tagja sem lehetne a törvényhozás képviselõje.)
1994-ben színtiszta politikai megfontolás vezette az akkori - ugyancsak kétharmados - parlamenti többséget, amikor megszüntette ezt a fajta összeférhetetlenséget. Nyilvánvaló volt, hogy akik nyertek tavasszal, jó eséllyel szállnak harcba õsszel is egy másik választott tisztségért. Igaz, e megoldás híveinek volt egy méltánylandó kérdésük: ha a települési önkormányzatok képviselõi tagjai lehettek (mert lehettek) már addig is az Országgyûlésnek, miért ne tehetnék meg ezt a polgármesterek is?
A második ciklus MSZP-SZDSZ-többségû parlamentje gyorsan végrehajtotta e törvénymódosítást, amire egyébként a Fidesz is igent mondott. Az ellenzék többi pártja élénken bírálta a koalíciót, egyéb elvi kifogások mellett visszamenõleges hatályú jogalkotást vetve a szemére, mivel a már polgármesterként országgyûlési mandátumot szerzett képviselõknek 1994 májusában (a törvénymódosítás megszületése elõtt) le kellett volna mondaniuk az egyik pozícióról. Az Alkotmánybíróság egyébként nem találta alkotmányellenesnek a két tisztség egyidejû ellátását, igaz, 5-4-es szavazati eredménnyel döntött így, többek között a késõbbi államfõ, Sólyom László különvéleményével.
1998-as gyõzelme után a Fidesz használta ki ezt a lehetõséget, amely egyre inkább gazdaságivá is vált, és nemcsak (fõleg a kormánypárti) települések, hanem a konkrét országgyûlési képviselõ-polgármesterek számára is. Nem véletlen, hogy a szocialista településvezetõk is hevesen ellenálltak Gyurcsány Ferenc azon késõi ötletének, amely visszahozta volna az 1994 elõtti állapotot.
Mennyiségtan
Az 1990-es összeférhetetlenségi törvény amúgy csak 1997-ben módosult lényegesen, noha az erre való igény már legalább öt évvel azelõtt fölmerült - fõleg gazdasági téren. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a gazdasági összeférhetetlenség kizárja, hogy országgyûlési képviselõk többek közt állami cégnek, közüzemi, illetve önkormányzat által alapított vállalatnak, hitel-, pénzintézetnek, biztosítónak legfõbb vezetõi, valamint igazgatótanácsának (valamint felügyelõbizottságának) vagy egyéb vezetõ testületének tagjai legyenek. Körülbelül ilyen a korlátozás "a szavazati jogok tíz százalékát meghaladó állami tulajdoni részesedéssel mûködõ gazdasági társaság" esetében, illetve a két évnél nem régebben privatizált gazdálkodószervezet hasonlóan magas szintjein ügyködõkre. Koncessziós társaság vezetõ tisztségeitõl is távol kell tartani magukat - mandátumuk megszûnése után két évvel is. Közbeszerzésekkel foglalkozó szervezeteknél is vannak megkötések. Ez szigorúnak tûnik, de gondoljunk bele: minden más esetben nincs kizáró ok a gazdasági jellegû összeférhetetlenségre.
Ám idõvel újabb összeférhetetlenségi helyzetek adódtak; mondjuk az, hogy magánszemélyként mennyiben lehet érdekelt egy-egy képviselõ valamely pénzügyi törvény meghozatalában. Az természetesen elkerülhetetlen, hogy az adótörvényekrõl a parlamenti többség döntsön. Nem arra gondolunk tehát, hogy a 32 százalékról 16-ra leszállított szja-kategóriák a felsõ kereseti kategóriákba tartozóknak - köztük az országgyûlési képviselõk zömének - kedveznek, vagy esetleg arra, hogy a családtámogatási rendszer ehhez kötése ugyancsak a felsõ anyagi szinteken élõket preferálja. De a frankhitelek 180, az euróban felvettek 250 forintos rögzített árfolyamon történõ visszafizetése már túl van ezen a határon. A frank- és euróhitelek a kedvezõnél is kedvezõbb visszaváltási lehetõségében jó néhány képviselõ is érintett, nem kevés millióval. Ennek kínossága nem csak a kívülállóknak tûnt föl. A Fidesz- KDNP frakciója azonban elutasította azt a szocialista javaslatot, hogy - többek között - törvényhozó ne élhessen e lehetõséggel. Végül a kormánypártok és a Jobbik megszavazták az ominózus jogszabályt, az LMP nem, az MSZP pedig tartózkodott.
Már most kizáró oka az országgyûlési képviselõvé válásnak, illetve maradásnak, ha valakinek - egyszerûen fogalmazva - 60 napon túli köztartozása van. (E kritérium a polgármesteri tisztség okán került elõtérbe.) A kazánkirály, Morvai Ferenc kisgazdapárti mandátuma is veszélyben forgott emiatt annak idején. Összeférhetetlenségre hivatkozva akár meg is foszthatta volna képviselõi tisztségétõl az Országgyûlés, ha nem kap közben az adóhatóságtól hivatalos haladékot. Érdekesség egyébként, hogy a cégtartozások nem tartoznak az összeférhetetlenség körébe, még ha az országgyûlési képviselõ a vezetõje vagy tulajdonosa is a hátralékos vállalkozásnak. Morvai parlamenti széke is azért ingott hajdanán, mert egyéni vállalkozóként tartozott a köznek.
Mindenesetre, ha az összeférhetetlenség bizonyos cégkapcsolatok esetében megszüntetendõ, akkor a hiteltartozás - illetve annak mértéke vagy valamilyen limitje - miért nem kritériuma az esetleges összeférhetetlenségnek, mint a képviselõi (gazdasági és ebbõl adódó politikai) függetlenséget esetlegesen befolyásoló tényezõ? Igaz, másutt sem akad ilyesmire példa. Világszabadalom lenne - ennek híján azonban legalább az önmérséklet lehetne nagyobb.
"Szigorú korlátozó szabályok mellett"Rubovszky György (KDNP), az Országgyûlés mentelmi és összeférhetetlenségi bizottságának elnöke
Magyar Narancs: Egyes értelmezések szerint az új önkormányzati törvény tervezetébõl nem olvasható ki egyértelmûen, hogy a polgármesteri tisztség összeférhetetlen lesz az országgyûlési képviselõével. Rubovszky György: Az önkormányzati törvény tervezete is felsorolja, mely tevékenységek férnek össze a polgármesteri funkcióval, azok közt pedig nem szerepel az országgyûlési képviselõi tisztség. Az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló jogszabály tartalmazza majd taxatíve felsorolva, milyen egyéb tevékenységet láthat el vagy nem láthat el parlamenti képviselõ. MN: A politikai összeférhetetlenségnél is nagyobb szerepet játszhat a gazdasági. Ön szerint a jelenlegi szabályozás e téren megfelelõ? RGY: Egy lényeges ponton mindenképp hasznosnak tartanám a változtatást. Az összeférhetetlenségi törvény ki van hegyezve az állami vállalatokra. Ez még a törvény születésekor, 1990-ben került bele. Ám azóta gyakorlatilag már nem létezik ilyen gazdasági forma. MN: Egyéb, nem formalizált anyagi érdekeltsége is lehet egy képviselõnek manapság. Eléggé világosan látszott például a frankhitelek végtörlesztésénél, amikor néhányan akarva-akaratlanul személyesen is érdekeltté váltak a döntésben. Nem lenne-e szükség - miként a köztartozásoknál - bizonyos összeférhetetlenségi szabályokra, akár egy hiteltartozási határ meghúzásával? RGY: A képviselõ anyagi helyzetérõl az évenként beadott vagyonnyilatkozat képet ad. Szerepel benne az is, kinek mennyi megtakarított pénze van, s kinek mennyi adóssága. MN: De valakit befolyásolhatnak anyagi kötelezettségei is abban, mennyire akarja - nevezzük így - túlzott lojalitással õrizni képviselõi pozícióját. Hiszen akár több tízmilliós hiteleket kell részletekben visszafizetnie. Ráadásul a képviselõé e tekintetben biztos állás, hiszen míg a mandátuma tart, kiszámítható a jövedelme, nem tud anyagilag bedõlni. RGY: Nem teljesen magánelhatározás kérdése, hogy valaki képviselõ akar-e lenni, vagy sem. Nyilvánvalóan számtalan ok miatt szeretnének továbbra is azok maradni. Lehet persze az is egy ok, ha valakinek esetleg ez anyagilag biztosítékot jelent. De hadd mondjam meg, ismerve a sok képviselõtársam ezt megelõzõ kereseti lehetõségeit, nem vagyok benne biztos, hogy anyagi szempontból a legjobb üzlet a képviselõség. |
