Novák Előd Újbudán is leszedte a szivárványos zászlót

  • narancs.hu
  • 2020. augusztus 18.

Belpol

Szerinte garázdaság ilyet kitenni, és a művelődési házba sem mehet most be.

Miután vasárnap este leszedte a budapesti városházára kitett szivárványos zászlót, Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke ismét akcióba lépett, és a Facebook-oldalára kitett közleménye szerint "Újbuda önkormányzatát is megszabadította a szivárványos zászlótól".

Novák azt írta, hogy "a DK fővárosának minősülő Újbuda immár a homoszexualizmus fellegvára is lett", mert idén itt rendezik meg "az LMBTQP propagandasorozatának legtöbb rendezvényét".

Novák azt is sérelmezi, hogy önkormányzati művelődési ház egész augusztusban semmilyen más rendezvénynek nem biztosít helyet, "csak ennek a szexuális aberrációk közfeladatnak nem minősülő népszerűsítésének", ezért panaszt is benyújtott a jegyzőnek, mert szerinte kirekesztik őt ebből az önkormányzati intézményből "világnézeti okok miatt", "ugyanis a homoszexualitástól a pedofíliáig féltucatnyi devianciát propagáló rendezvénysorozat házirendje szerint a más véleményt képviselők nem vehetnek részt az eseményeken".

Novák kitér arra is, hogy Újbuda a szivárványos zászló kitűzése szerinte kimeríti a garázdaságot, mert sokakban megbotránkozást kelt, "ezért helyi önkormányzati képviselőként kötelességemnek éreztem a törvényes rend helyreállítását a szivárványos lobogó levonásával és eltüntetésével, egyúttal elvárom a garázda elkövetők rendőrségi előállítását". A Facebookon közzétett fotói szerint mindezt egy "Stop LMBTQP!" feliratú pólóban tette.

Azt is hozzátette, hogy miután leszedte a zászlót, egy "motoros bajtársa oldott kereket a szivárványos szeméttel".

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.