Nyolc hónap idegen bûnökért
Bár a Szûcs fivérek, a szõke Gyula és a barna hajú Péter a nekik felrótt deliktumokban teljesen ártatlanok, bûnügyi pedigréjük korántsem makulátlan. Õk voltak ugyanis - egy harmadik társukkal egyetemben - az 1995 novemberében történt Hollán Ernõ utcai rablás elkövetõi. Az addig büntetlen elõéletû Gyula a Duna Áruház bevételéért érkezõ pénzszállító személyzetéhez tartozott. A megrendezett "rabit" az ikrek eszelték ki, és beavatták Gyula kollégáját is. Amíg az bement az áruházba a pénzért, a testvérek egy elhagyott helyre kormányozták az autót. Péter a gyanú elterelése céljából gázspray-vel lefújta testvérét. A rafináltnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetõ ikreket még aznap elkapták. Akkor kilenc hónapot töltöttek elõzetes letartóztatásban, 1996. augusztus közepén helyezték õket szabadlábra. Késõbb, az eljárás során az önrablás sikkasztássá szelídült, elsõ fokon Pétert öt év fegyházra, Gyulát pedig 3 év és hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Január 28-án másodfokon is helybenhagyták az elsõ fokú ítéletet.
Mindeközben a "whiskys" és bûntársa tovább ügyködtek. Ambrus például levélben üzent a rendõröknek, froclizta õket, sõt annyira elszemtelenedett, hogy az ügyükön dolgozó nyomozócsoport vezetõjére emlékeztetõ fizimiskát varázsolt magának. Tettes meg közben nem volt, de még valamirevaló gyanúsított sem.
Kézre estek
Arra a BRFK Vizsgálati Fõosztályán sem kaptunk egyértelmû választ, hogy miért éppen tavaly május 13-án jutott a rablási alosztály nyomozóinak eszébe a Szûcs ikerpár mint lehetséges elkövetõ. Hiszen az a két OTP-fiók elleni rablótámadás, amivel elõször gyanúsították õket - a XI. kerületi Irinyi utcai és a Heltai Jenõ téri - még február, illetve március elején történt.
"Reggel hatkor jöttek értem, és ugyanúgy a máshol lakó testvéremért is" - emlékszik vissza arra a napra Péter, akinek több alsó foga is hiányzik elöl, de, mint állítja, nem ettõl selypít. "Õrizetbe vettek bennünket, s amikor megvolt az üvegfal elõtti felismertetés, akkor lettünk gyanúsítottak. Utána már eldõlt a sorsunk. Késõbb már senki sem kérdezte tõlem, hogy van-e valami mentségem."
A Heltai Jenõ téri OTP-fiókban - amit egyébként egy nap híján egy évvel korábban már egyszer kiraboltak Ambrusék - volt a legtöbb tanú, ahol, akárcsak az Irinyi utcában, az elkövetõk egy-egy figyelmeztetõ lövést is leadtak a levegõbe. Innen egyikõjük úgy menekült el, hogy megállított egy Skodát, kirángatta belõle a sofõrt, és elhajtott. Egy rendõr utána eredt, és belelõtt a szélvédõbe. Ez a közeg késõbb fontos szemtanú lett.
A BRFK Teve utcai épületében a nyomozók elõször robotképet próbáltak rajzoltatni a tanúkkal, s mikor ez nem vezetett eredményre, akkor került elõ a "Magyar Rabosztó", vagyis az Ismert Elkövetõk Fotóalbuma. Ezt lapozgatták érdeklõdve a megjelentek, no meg a személyi igazolványok törzslapjáról készült fotókat. Így próbálták felismerni azokat, akiket a tetthelyen láttak. Csakhogy ott a rablók maszkban, parókával a fejükön dolgoztak, a fényképek pedig normál portrék voltak. Az Ismert Elkövetõk Fotóalbuma, mint megtudtuk, személyiségvédelmi okokból nem vihetõ föl számítógépre, így az arcképekre sem rajzolható bajusz, szakáll, paróka. A tanúk közül hatan vélték ismerõsnek valamelyik Szûcs testvér portréját.
"Megegyezik, leginkább õ hasonlít, mintha már láttam volna, ilyesmiket mondanak a szemtanúk" - magyarázza dr. Petõfi Attila alezredes, a BRFK Vizsgálati Fõosztályának megbízott vezetõje. "Ezek fogalmazástechnikai kérdések, melyek érzékelése a nyomozók felelõssége."
A fõosztályvezetõ szerint elõfordulhat, hogy a nyomozó, akár akaratlanul is, befolyásolja a tanút a felismertetési procedúra során. Petõfi doktor azonban ezt csak elméletben gondolja, az adott ügyrõl nem. "Én nem feltételezem, hogy akik ezeket a jegyzõkönyveket felvették, azok vezették a tanúkat, mert ha ezt feltételezném, akkor a Teve utca felé mutogatnék."
Annyit még elárul az alezredes, hogy a szõke Gyulát többen vélték felismerni az albumból, mint ikertestvérét.
Fegyver és pénz
Eme elõzmények után május 13-án a tükrös üveg elé állították az ikreket. Ott a korábbihoz hasonló arányban választották ki õket a többiek közül a szemtanúk. Gyanússá tette Szûcséket Petõfi Attila szerint az is, hogy nem tudtak alibit igazolni. "Maga emlékszik arra, hogy mit csinált két vagy három hónappal ezelõtt ezen és ezen a napon? És két évvel ezelõtt" - kérdezi tõlem Péter.
Amikor ezek után a fegyvert meg a pénzt keresték rajtuk, hiába bizonygatták, hogy ártatlanok, és semmi közük a rablásokhoz. Ráadásul az idõ elõrehaladtával - talán a meggyõzõnek elkönyvelt felismerések hatására - két korábbi hasonló cselekményt - az 1997 márciusában már egyszer kirabolt Heltai téri OTP-t és az ugyanaznap hasonló sorsra jutott Kelenföldi postát - is az õ nyakukba próbálták varrni.
"Egy büntetõper nem arról szól, hogy a gyanúsítottnak kell mentegetnie magát" - mondja dr. Tóth Éva ügyvéd, aki a várható kártérítési perben a Szûcs fivéreket képviseli. "A rendõrségnek kellett volna bizonyítani, hogy ekkor és ekkor hol jártak, mit csináltak."
Az ügyvédnõ korainak tartaná arról nyilatkozni, mennyit követelnek védencei az elszenvedett sérelmekért, az elvesztegetett napokért, a kiesett keresetekért. Olyan lehetõség egyébként - bármennyire is logikusnak tûnne - nincs, hogy az állam kártalanításképpen a még letöltésre váró büntetésükbõl engedne annyi idõt, amennyit bent voltak. "Egy más ügyben töltött elõzetes letartóztatást egy jogerõs végrehajtásba nem lehet beszámítani" - magyarázza dr. Tóth Éva. Egyelõre azt kérelmezték, hogy az ikrek háromhavi haladékot kapjanak esedékes börtönbüntetésükre. Pert fontolgatnak egyebek mellett a Kriminális címû tévémûsorral szemben is, mert hiába kérték, hogy készüljön interjú az ártatlannak bizonyult ikrekkel, válaszra sem méltatták õket.
"Odabent nem bántottak bennünket. Már fizikai értelemben" - néz maga elé Gyula. "Egyszer-egyszer azért hangosabban kérdezgettek bennünket." "Láttam, hogy amit elmondhatnék, úgysem ér semmit, nem veszik figyelembe" - így Péter. "Nyolc hónapig nem is igen foglalkoztak velünk."
Bár Szûcséknek megbízott védõik voltak, az ügyvédek nem túlságosan csipkedték magukat. "Ahányszor csak bejött hozzám, folyton szabadkozott, hogy sajnos nem tud semmi újat mondani, nem látta az iratokat, nem tudott beszélni az illetékesekkel" - jellemzi "védõjét" Péter. Azt viszont nem tõle, hanem a vizsgálati fõosztály vezetõjétõl hallottam, hogy a fontos nyomozati cselekményeknél sem voltak mindig jelen az ügyvédek. "Nagy ügyvédi mozgás valóban nem volt" - mondta Petõfi alezredes.
A felismeréseken kívül a másik döntõ bizonyíték az ikrek ellen a pozitív szagminta volt. A Skoda ülésérõl vett mintát hasonlították össze az övékével, és a kutya igazolta az azonosságot. "Egy pelenkára vették tõlem a szagmintát, elvitték egy laborba, ott aztán azt csináltak vele, amit akartak" - magyarázza Péter. "Érdekes lenne megnézni - teszi hozzá az ügyvédnõ -, hogyan kerülnek ilyen szagminták, ilyen adatok a rendõrség birtokába."
Bár a bankfiókokban készült videofelvételeken jól látszik, hogy a rablókon paróka van, és maszkírozták magukat, a felismertetéskor a Szûcs testvérek hiába kérték, hogy parókában állhassanak a szemtanúk elé.
Hitetlenkedõk
Amikor január 15-én letartóztatták Ambrust, és õ elismerte az összes olyan rablást, amellyel Szûcséket gyanúsították, a rendõrök elõször nem akartak hinni neki. Az ikrek szerint az egész alosztály ott toporgott, amikor sor került arra a felismertetésre, amelyen már Ambrus és Orbán is ott álltak az ikrek mellett. És bármennyire is hihetetlen, a korábbi hat tanúból hárman - köztük az a bizonyos Skodára tüzelõ rendõr is - most is Gyulában vélte felfedezni az elkövetõt!
"Véleményem szerint a rendõrökben is él az elõítélet, egy pillanatig sem hitték el, hogy a whiskysek voltak. Az utolsó napig arra játszottak, hogy hátha mégis mi vagyunk azok" - kommentálja Gyula. Valami hasonlót mond a vizsgálati fõosztályvezetõ is: "Az ügy elõadója napokig nem tudta feldolgozni a történteket, hogy csere történt a zárkában. Úgy érezte, hogy hibázott, hogy tönkrement a munkája." De Petõfi Attila szerint az elképzelhetetlen, hogy a vizsgáló továbbra is Szûcsékre próbálja bizonyítani az elkövetést. "Bár jelenleg is tagja annak a négyfõs teamnek, amely a huszonhét rablásból álló sorozaton dolgozik, ilyen veszélytõl nem kell tartani.
Szûcsék egyébként a közös felismertetéskor kérdõre vonták Ambrust: ha olyan nagy lélek, amilyennek mutatja magát, miért nem húzta ki õket a csávából? Erre a Ambrus valami olyasmit mondott, hogy attól félt, ha betelefonál a rendõrségre, vagy levélben ismeri el, hogy õ az elkövetõ, akkor saját magát árulja el. Szerinte különben sem hittek volna neki a rendõrök.
Tódor János
A Nyilvánosság Klub
állásfoglalása
A kormánypártoknak nem elég a médiatörvény számukra is biztosított panaszjoga és a kuratóriumokba való közvetlen jelölés lehetõsége. A közmédiumok teljes kisajátítására törnek. A sajtószabadság állami beavatkozással történõ korlátozására utoljára Németh Miklós (még egypárti) kormánya tett a maihoz hasonló léptékû kísérletet 1990 januárjában, amikor is Nemeskürty István irányításával mindenható kuratóriumot nevezett ki az MTV élére.
Súlyos állami beavatkozásnak tekinthetõ, hogy
- a jobboldali pártok alkotmány- és törvénysértõ módon kétharmados többségbe tömörülnek az MR, az MTI és a Duna Televízió kuratóriumaiban;
- a kancelláriaminiszter a parlament kulturális bizottsága alá rendelné az MTV felügyeletét, és - szintúgy ignorálva a médiatörvényt - tárgyalásokat folytat az MTV megbízott elnökével, mintha csak kettejüknek törvényes alkudozási lehetõségük volna a közszolgálati televízió adósságállománya és a kormány mûsorigénye közti különbözet feloldására;
- a kormányzó pártok és a Miniszterelnöki Hivatal által szorongatott megbízott MTV-elnöknek már annyi civilkurázsija sem marad, hogy az FKGP elnökét az ORTT panaszbizottságához küldje, amikor Torgyán József beavatkozik az MTV hírmûsorainak szerkesztési szabadságába, és pártérdekû személyzeti politikát kezdeményez a közszolgálati hírmûsoroknál.
A mind gyakoribbá váló kormányintervenció ténye arra a feltevésre indítja a Nyilvánosság Klubot, hogy megfontolt politikai szándék késlelteti immáron jó fél éve az MTV kuratóriumi elnökségének megalakulását, jóllehet ilyen kivételes állapotra mindössze 30 napot engedélyez a törvény.
A súlyos kormányintervenciók két következtetést vonnak maguk után. A pártoknak vissza kell térniük a 37/1992-es alkotmánybírósági határozat elõírásaihoz. Eszerint a médiatörvény módosításának változatlanul az állam és a sajtó közti távolság növelése a célja. Nem másért, mint hogy a pártatlan tájékoztatás és a közönség mind közelebb kerülhessen egymáshoz.
Budapest, 1999. február 6.
a Nyilvánosság Klub
ügyvivõ testülete
