Az elektronikus jegyrendszer a 3-as metró felújításához kapcsolódó szerelvény- és buszbeszerzésekhez hasonló pályát futott be: a Fővárosi Önkormányzatnak esélye sem volt a projektet a saját elképzelései alapján megvalósítani. A kormánynak ugyanis más tervei – és még inkább üzleti érdekei – voltak. Bár Tarlós István szereti magát harcos főpolgármesterként beállítani, és kínosan ügyel arra, hogy a fővárosi beszerzésektől, tenderektől és szerződésektől minél messzebb legyen, irodája mélyén tett gyónásszerű kifakadásain – ahogy arról a Magyar Narancs belső forrásokból értesült – nem tagadja, hogy kormányközeli üzleti körök erős nyomást gyakorolnak rá. Küzdelmében nem számíthat feltétel nélkül a helyetteseire és tanácsadóira sem. Utóbbiakról Sermer Ádám, a Liberálisok főpolgármester-jelöltje kért ki adatokat, amelyekből kiderült, hogy évi 300 milliót költ tanácsadókra a főváros, akik közül négynek a munkaköri leírásából fakadóan rálátása volt az e-jegy-beruházásra. Nos, csak nekik évi 40 milliót fizetett ki a városvezetés, nem beszélve a 20 milliós jutalomról.
Amikor a kormány közbeszól
Mindez azért kínos, mert az eddig 12 milliárdot felemésztő projekt gyakorlatilag megbukott. Sermer januárban feljelentést tett hűtlen kezelés miatt. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda korrupció és gazdasági bűnözés elleni főosztálya megkezdte a nyomozást, ami jelenleg is tart.
Tarlós István és Bagdy Gábor pénzügyekért felelős főpolgármester-helyettes az e-jegyprojekt bukásakor első körben azzal védekezett, hogy nekik senki sem jelezte a várható kudarcot. Pedig Bagdy megkerülhetetlennek tűnik a fővárosi üzletkötéseknél, ő egyezkedett a többi közt a Bálna eladásáról is Matolcsy György jegybankelnökkel (végül az államé lett az épület). Bagdyhoz kötődnek a Rác fürdőről szóló előterjesztések is, és két éve ő ajánlotta a közgyűlésnek, hogy bontsák fel a Magyar Fejlesztési Bankkal (MFB) 2013-ban kötött megállapodást annak érdekében, hogy a bank által „szállított” potenciális befektető nyolc hónapon belül megnyithassa a szállodát és fürdőt. (Az új tulajdonos állítólag az Orbán Ráhel–Tiborcz István házaspár érdekköréből került volna ki.) A Fővárosi Közgyűlés a kínosra sikeredett közjáték után leszavazta az előterjesztést, és idén májusban új javaslattal állt elő: vegye meg a főváros 7,4 milliárdért az ingatlanokat, így azonnal hozzáláthatnak az egyelőre beláthatatlan összegű felújításhoz, és megnyithatják a fürdőt és a hotelt. A kérdés az, hogy melyik fázisnál szállnak be a korábbi kormányközeli érdeklődők.
A kormány és a NER érdekeinek – nem pedig Budapestének – megfelelően dőlt el a 3-as metró szerelvényeinek sorsa is. Az önkormányzat eredendően új kocsikat vásárolt volna uniós forrásból.
A kormány azonban csak a felújítást támogatta, megakadályozva ezzel, hogy a főváros új szerelvényekre írja ki a tendert. Azon ugyanis kevés eséllyel indulhatott volna a Metrovagonmas, a felújítására meghirdetett pályázaton viszont nyerő helyzetben volt. Ez ugyanis a orosz gázszállítást és Paksot is tartalmazó csomag egyik eleme volt. Bár a szépen kigondolt játszmába az észt Skinest Rail belerondított egy olcsóbb ajánlattal, a magyar fél nem hagyta magát: az észteket kizárta, és csak az oroszok maradtak. (Az orosz vállalat amúgy legutóbb a Dunakeszi Járműjavítót kapta meg a kormánytól.)
Az oroszok végül korábban legyártott „új” kocsikat adtak a felújítás helyett – csupán egy-két régi elem maradt a látszat kedvéért –, s azokat is sok hibával és tetemes késéssel szállították le. A BKV 6 milliárd forint kötbért követel a cégtől, ám az oroszok a tizedét sem akarják kifizetni, így a fővárosi közlekedési cég február elején pert indított. A Fővárosi Törvényszék a Magyar Narancs kérdésére azt válaszolta, hogy még a tárgyalási napot se tűztek ki, a bíróság egyelőre a felperesi keresetlevelet küldte meg az ellenérdekű félnek. Így vett a főváros a kormány kijelölte kényszerpályán 69 milliárdért – ebből 60 milliárd forint hitel az uniós támogatás helyett – korszerűtlen, nagy javítási igényű, légkondi nélküli szerelvényeket.
A buszokat már meg sem vehette. A főváros 150 lengyel buszt vásárolt volna a 3-as metró felújítása idején szükségessé váló pótláshoz, ami egyúttal javította volna a BKV versenyképességét is. A tendert a főváros lebonyolította, a szerződést megkötötte, mire a kormány módosította az állami garanciavállalás feltételeit, és így Budapestnek el kellett állnia a vásárlástól. A felülről „javasolt” szolgáltatásvásárlás keretében 2018 végéig 4,5 milliárdot költött a buszpótlásra az örök forráshiánnyal küszködő BKV, majd a kormány által felállított nemzeti autóbusz-beszerzési bizottság egy év múlva úgy döntött, hogy a BKV helyett a Volán-társaságok vehetnek 1849 új autóbuszt, méghozzá állami támogatásból. Korábbi ágazati pletykák szerint a hatalmi beavatkozás mögött valójában kormányközeli üzleti érdekek húzódtak. A kormány előbb rávette a fővárost, hogy adja át az agglomerációs járatokat a Volánbusznak, majd több lépcsőben buszokat is adott ehhez, nehogy a BKV a szerződés letelte után visszavehesse a nyereséges járatokat. (Természetesen gyártói érdekek is mozogtak a háttérben.) A megállapodást még Dévényi Gergely írta alá a Volánbusz Zrt. vezérigazgatójaként, aki nem sokkal később Bolla Tibor BKV-vezérigazgató mellett tűnt fel tanácsadóként, majd az azóta már szintén menesztett Dabóczi Kálmán BKK-vezérigazgató mellé került. A volt volánosok nyomulása mögött egy 2016-os index-cikk szerint többen Tombor András jobboldali vállalkozót és Habony Árpád árnyékembert feltételezték. A Népszava által átbogarászott közbeszerzési értesítők szerint pedig az elmúlt években a Habony egyik jogi képviselőjeként ismert Kovács Loránd ügyvéd legalább húsz alkalommal szerepelt a fővárosi önkormányzati cégek közbeszerzési kapcsolattartójaként – miután Tarlós István előzőleg megtiltotta, hogy a főváros közbeszerzési cége a Habony Árpádnak és Rogán Antalnak is dolgozó Kosik Ügyvédi Irodát bízza meg (mely irodában Kertész Balázs, Rogán bizalmasa, megannyi Narancs-cikk főhőse is dolgozik). Tombor ügyvédje, Illés Géza Márton a Metrovagonmas metrókocsi-szerződést ellenjegyezte az orosz cég nevében, és ő járt el több Tomborhoz köthető cég nevében is.
| ||
Államosítás
Az elektronikus jegyrendszer bevezetéséről szóló szándéknyilatkozatot 2003-ban írta alá Demszky Gábor főpolgármester két miniszterrel, illetve a MÁV, a GYSEV és a BKV vezetőivel. A Vitézy Dávid vezetésével felállt BKK azonban 2010-ben elölről kezdett mindent.
A költségeket 2011-ben 20,4 milliárd forintra becsülték, az átadás határidejét 2013-ra tették. 2013-ban viszont csak a rendszer kivitelezésére és üzemeltetésére vonatkozó nemzetközi tendert sikerült meghirdetni, a projektzárás 2017-re csúszott. Ám a tervezett átadás idején is csak arról vitáztak a közgyűlésben, hogy miképpen módosítsák a terveket. Menet közben ugyanis kiderült, hogy a német Scheidt & Bachmann cégtől 28 milliárdért megrendelt rendszer önmagában működésképtelen, mivel a cég csupán az eszközöket szállítja, a működésükhöz és az összehangolásokhoz szükséges szoftvereket és interface-eket nem. A főváros így kénytelen volt utólag ezt is külön tételként megrendelni. Eltelt egy újabb év, de a németek csak a kapukat és a leolvasókat szállították le, amelyek azóta egy raktárban porosodnak, a szükséges szoftver- és rendszer-integrációs fejlesztések továbbra sincsenek meg. Közben a BKK és az időközben a projektbe belépő Nemzeti Mobilfizetési Zrt. egymást okolta a késlekedésért. A fővárosi közlekedésszervező cég szerint a Nemzeti Egységes Kártyarendszer, illetve a Nemzeti Elektronikus Jegyrendszer Platform (NEJP) létrehozása, az ezekhez szükséges jogszabályváltozások, valamint a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának a Belügyminisztériumba olvasztása hátráltatta a kártyakibocsátást. A Nemzeti Mobilfizetési Zrt. szerint viszont a BKK nem tudta összeszedni a kártyák legyártásához szükséges adatokat. Sikerült addig húzni a dolgot, amíg tavaly ősszel a bankgarancia hiányára hivatkozva felmondhatták a szállítói szerződést. Most 4,1 milliárd forintot követelnek vissza a németektől kötbér és előleg címén. Ez a követelősdi az oroszoknál sem jött be, ráadásul a németeket csak nemzetközi bíróságon perelheti a főváros.
A Scheidt & Bachmann közvetlenül a szerződés felmondása előtt új ügyvezetőt nevezett ki Lakatos András személyében a budapesti képviselet élére. Meglepő választás, Lakatos ugyanis korábban a T-System közszféráért felelős üzletágának vezetője volt, aki azután kényszerült távozni posztjáról, hogy a BKK vizes vb idejére időzített online jegyértékesítési rendszere biztonsági hibák miatt csúfosan megbukott; a szerződést Lakatos írta alá.
A fővárosi e-jegy-projekt talán összeomlott volna magától is, de a kormány azért nagyot tolt rajta ebben az irányban. Két oka is volt rá. Egyrészt a mobilparkolás korábban piaci alapon működő rendszerének 2014-es államosítása többet hozott a konyhára, mint előzőleg gondolták. (A parkolást üzemeltető önkormányzatoknak minden eladott mobil parkolójegy árából 10 százalékot át kell utalni az állami Nemzeti Mobilfizetési Zrt.-nek. Ezen felül a cégé minden egyes okos telefonon keresztül eladott parkolójegy után felszámolt kényelmi díjból 40-50 forint.) A modell kiterjesztéséhez kiváló lehetőségként kínálkozott a vajúdó fővárosi e-jegy-projekt.
A kormány először bevetette az egységes
e-kártya-rendszert. Az elképzelés szerint egyetlen kártya hordozná a személyi igazolvány, a lakcímkártya, az adókártya, a tb-kártya adatait, helyettesíthetné az útlevelet és a diákigazolványt, sőt az e-jegy-funkció révén utazni is lehetne vele. A Népszabadság akkor arról írt, erős a kormányzati szándék arra, hogy a fővárosi e-jegyet beolvasszák a nemzeti e-kártyába, és erre a feladatra egy új, az állami célokhoz jobban idomuló vállalkozót keresnének a Scheidt & Bachmann helyett. Alig egy év múlva az Orbán-kabinet a fővárosi közösségi közlekedéshez adott állami támogatás kifizetésének egyik feltételéül szabta, hogy a BKK vonja be az állami Nemzeti Mobilfizetési Zrt.-t az egységes tarifarendszer kialakításába.
A NEJP jegyrendszer megvalósítására csak 2016-ban írták ki a pályázatot. A 3,5 milliárdos tendert az állami Antenna Hungária Zrt. és a MÁV Szolgáltató Központ Zrt., illetve a magántulajdonú i-Cell Mobilsoft Zrt. alkotta konzorcium nyerte. Az i-Cell az ARH csoporttal együtt építette ki a HU-GO elektronikus útdíjszedési rendszert, az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszert (EKÁER), a rendőrség szupertraffipax-rendszerét és a Nemzeti Tengelysúlymérő Rendszert és a kapcsolódó ellenőrzéseket támogató hálózatot.
A cég a Mészáros-féle R-Korddal közösen nyerte el a MÁV vasúti rádiós rendszerének sokmilliárdos kiépítését is. (Az i-Cell tulajdonosa, Emőri Gábor nemcsak ebben ér össze Mészárossal, hanem az ingatlankezelő Appeninn Vagyonkezelő Nyrt.-ben is.)
Megfelelő helyeken
A Fővárosi Önkormányzat a 444 összesítése szerint már eddig is csaknem 12 milliárdot költött arra a rendszerre, amelyik végül soha nem lesz a sajátja. Viszont az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) a beruházásra felvett 54,5 millió eurós (közel 17 milliárd forintos) hitelt egyedül törlesztheti.
A kölcsön elsődleges fedezete a menetdíjbevételek remélt növekedése. Ebből kell kigazdálkodni az évi 1,7–5,3 milliárd forintos törlesztést. Ezt azonban nehezíti, hogy a bevételből egyre többen harapnak ki egy-egy darabot. Az e-jegy bankkártyás fizetési rendszerét az OTP építi ki és üzemelteti. Nyílt tender helyett tárgyalásos eljárásban ítélte oda a szerződést a BKK, s arra csupán Csányi Sándor bankját hívták meg. A BKK nettó 550 millió forintot fizet a kiépítésért, majd 0,47–1,2 százalék jutalékot minden megvásárolt jegy árából.
Jutalékot kér a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. is. A közelmúltban tartott háttérbeszélgetésen elhangzottak szerint ennek mértéke 5 százalék lesz, viszont kényelmi díjat nem építenek be, az elszámolás pedig megállapodás kérdése. Pintér Sándor belügyminiszter áprilisban még azt mondta, hogy az elszámolás központilag történik és az önkormányzatot megillető bevétel rögtön megjelenik a város számláján. A QR-kódon alapuló rendszert etikus hackerekkel is tesztelték, elkerülendő az emlékezetes t-systemes malőrt. A mobiljegy ellenőrzése a fejlesztői várakozás szerint nem lesz időigényesebb, mint a normál bérleteké, viszont a bliccelés lehetőségét erősen visszaszorítja. A mobiltelefonos vásárláskor nyert vásárlói adatokat anonimizáltan kezelik, így Veres Mihály, a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. vezérigazgatója szerint azok révén nem fejthetők vissza az utasmozgások. A fejlesztési költséget viszont üzleti titokra hivatkozva nem árulta el. Aligha veszítenek rajta: a BKV jegyárbevétele tavaly 65,7 milliárd forint volt. Ha jövőre csak a felét mobilon veszik meg az utasok, akkor a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. 1,5 milliárdot zsebelhet be ebből egy év alatt.
Az Orbán-kormány nyeresége ennél sokkal nagyobb. 2020-ra teljes rálátása lehet a főváros szinte egyetlen megmaradt nagy cégének fő bevételi forrására, amely addigra egy állami cégen és egy kormányhoz hű bankon folyik át.
| Jő a nagyszerű jövő
A BKK a kormányrendeleti kötelezettségnek megfelelően két évvel ezelőtt tárgyalásokba kezdett a Belügyminisztériummal az e-személyik virtuális számlahordozóvá tételéről. Nagyon lassan haladtak, csak idén áprilisra sikerült tető alá hozni a megállapodást arról, hogy Budapest csatlakozik a Nemzeti Elektronikus Jegyrendszer Platformhoz (NEJP). A Fővárosi Integrált Viteldíjbeszedési Elektronikus Rendszerre (FVR) átkeresztelt projekt első elemeként júniustól mobiltelefonnal váltható jegy a BKV reptéri járatára. A szolgáltatást szeptemberre valamennyi BKV-termékre, így a bérletekre is kiterjesztenék, de az időalapú jegyrendszer bevezetése legkorábban 2020 végétől, 2021 elejétől várható. A közös ígéret szerint akkortól lesz lehetőség e-személyivel, valamint a nemzeti egységes kártyarendszerhez csatlakozó kártyával utazni. (A papíralapú jegyeket ezt követően fokozatosan vonnák ki.) A rendszer a MÁV és a Volán rendszereivel is kompatibilis lesz, mivel egységes értékesítési modell jön létre. Tarlós István mindenesetre buzgón bizonygatta a sajtótájékoztatón, hogy a fővárosi rendszer a nagy egész részeként, de azért önállóan működik majd. Pintér Sándor belügyminiszter viszont az olcsóságot emelte ki, mivel „a kormány adja a szervert, a tudást és a NEJP-et”. |
