Ókovács ALDI-s átlagbéreket kért az Opera művészeinek, de lepattant a kulturális miniszterről

Belpol

Ókovács Szilveszter tisztelettel kérte Csák Jánost, hogy a két német élelmiszer-kiskereskedelmi hálózat, az ALDI és a LIDL és eladóinak béréhez zárkóztathassa az operaházi dolgozók átlagfizetését. A Opera főigazgatójának kérése nem hatotta meg a kulturális és innovációs minisztert; államtitkárán keresztül azt üzente, a vezető felelőssége az intézmény gazdálkodását kézben tartani.

„A kollégák azt kétségtelenül joggal vetik fel, hogy a legnagyobb aktivitást, nézőszámot, saját bevételt, előadást, produkciót felmutató, a legnagyobb nemzetközi beágyazottsággal bíró és a legnagyobb értékű ingatlanvagyont felelősen kezelő intézmény

legalább a budapesti átlagkeresethez zárkózzon fel, foghassa be az ALDI és a LIDL bolti eladóinak bérét,

és legalább a kulturális szférában kapja meg újra az őt, általa pedig az intézményt a közvélekedésben is megillető helyet.”

A kétségbeesettnek mutatkozó kérést Ókovács Szilveszter fogalmazta meg szeptember 15-i levelében. A kulturális és innovációs minisztert tájékoztatta a dolgozói béremelés jogosságáról, az annak hiányában bekövetkező esetleges sztrájkról. A Magyar Állami Operaház főigazgatója a külső körülmények ellenére is megalapozottnak tartotta a dolgozók 30 százalékos béremelési igényét. „Természetesen látjuk a világ, a kontinens, az Unió és hazánk helyzetét is, ám a megállapodásban vállaltak szerint újra előterjesztjük a kérést – és nem írhatjuk, hogy ne lenne alapja.”  A főigazgató elpanaszolta, ha sikerül az ALDI-LIDL szintjére hozni az átlagfizetést, egy 50 éves, a magyar muzsikusok krémjéhez tartozó zenekari művész bruttó 550 ezer forintot kereshetne, amelyhez havonta nagyon változó módon bruttó 120-200 ezer forint extra csapódhat közreműködési díjként. Az énekkar tagjai ennél kevesebbet keresnek, a balettművészek kicsit többet, ám náluk a pálya csak fele olyan hosszú. Támogatva a béremelést azzal is érvelt, hogy nem az Operában a legmagasabbak a bérek, a toplista első öt helyén más állami intézmények, színházak, zenekarok állnak.

Az Opera vezetője nem lódított. A LIDL idén kétszer emelte a béreket: nyolc órában az áruházi dolgozók bruttó 452 és 587 ezer forint között, az áruházvezetők 993 ezer és 1 millió 217 000 forint között, a területei vezetők bruttó 970 ezer és 1 570 ezer forint között keresnek. Januártól az ALDI-hoz csatlakozó áruházi dolgozók kezdőbére bruttó 430 700 forintra, a kiemelt üzletekben bruttó 473 800 forintra emelkedett, az elérhető legmagasabb bruttó bér 596 700 forint lett. A biatorbágyi központi raktár logisztikai dolgozóinak kezdőfizetése bruttó 477 ezer forintra, a 6. évtől bruttó 553 700 ezer forintra nőtt.

Ókovács a fenntartót arról tájékoztatja, hogy az érdekképviseletek követelése 2023. január elsejével visszamenőleg 30 százalékos bérfejlesztés, „amely még mindig bő 3 milliárd forintos támogatásnövelést igényelne a Magyar Állami Operaház számára. Tisztelettel – és a szakszervezeti megállapodáshoz hűen – arra kérjük tehát Miniszter Urat, vizsgálja meg annak lehetőségét, van-e mód a Magyar Állami Operaház támogatási összegének növelésére ahhoz, hogy nagyobb mértékű fizetésemeléssel segíthessük dolgozóink pozícióinak javulását. Amennyiben erre nincs mód, októberben elképzelhető egy – 2011 óta harmadik – sztrájk, amelyet igyekezni fogunk a lehető legkevésbé érzékelhetővé tenni, más eszköz nincs a kezünkben.”

Az Operaházban készülő sztrájkról elsőként a Narancs.hu számolt be június végén, amikor kollektív munkaügyi vitát kezdeményezett az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete (OFDSZ), illetve a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete. A szakszervezetek a keresetek nagy mértékű értékcsökkenése, a Központi Statisztikai Hivatal által kimutatott 24 százalékos infláció miatt 30 százalékos alapbérrendezést kértek az Opera főigazgatójától, továbbá az Opera vezetése által 2017-ben felmondott kollektív szerződés helyett új megkötését. A béremelésre idén január 1-től visszamenőleges hatállyal tartottak igényt. Augusztusban közbenső megállapodás keretében elfogadták, hogy a dolgozók 10 százalékos béremeléshez jussanak. Ókovács a megállapodásban vállalta, hogy az alapbérek további emelése fedezetéért közbenjár a kormánynál. Ezt meg is próbálta, a dolgozói béremelést felkarolva a módosított sztrájkhatáridő előtt két héttel kérte Csák Jánostól a 3 milliárd forint kormányzati kiegészítést.

A kulturális és innovációs minisztert nem győzték meg érvei: egy forint extra támogatást sem ígértek, a forrás előteremtését rá bízták, mint intézményvezetőre.

Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár október 1-i válaszában felhívta figyelmét, hogy az Opera gazdálkodásért vezetőként egymaga a felelős. „Egy adott költségvetési szerv közfeladatainak ellátása kapcsán annak meghatározása, hogy a közfeladat ellátása milyen humánerőforrás-ráfordítással, azon belül milyen juttatásokkal és milyen jogviszonyokban kerüljön ellátásra a költségvetési szerv vezetőjének kötelessége, feladata és felelőssége eldönteni.” Mivel ebben a miniszternek nincs hatásköre, csak tudomásul veszi, kivel milyen szerződést köt. Az államtitkár az inflációs környezetet, az energiaválságot is okolva leszögezte, a közszférában dolgozók béremeléséhez szükséges költségvetési környezet nem biztosított. A helyzet megoldását az intézmény felelős vezetőjére, Ókovácsra bízta az államtitkár: „A kialakult helyzetet a létszámgazdálkodás és bérstruktúra eddigi felelőseként, a Magyar Állami Operaház első számú vezetőjének kell kezelnie, azzal együtt, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyen feladat valóban komoly kihívást jelent minden vezető számára.”

A sztrájk nem kezdődött el október elején, mert néhány nappal korábban a módosították a közbenső megállapodást, még egy hónap haladékot adtak a forrás előteremtésére. A december 1-re hirdetett sztrájk felhívását végül november 9-én adták ki.

Információink szerint a tárgyalások nem szakadtak meg, a múlt héten és ezen a héten is folytatódtak, folytatódnak.

Más megítélésben részesült a Művészetek Palotája vezetője, Káel Csaba, aki Ókovácsnál eredményesen lobbizott az elmúlt hónapokban, kérését nem utasította vissza a kormány. A 24.hu számolt be arról egy hete, hogy a kabinet felhívta a pénzügyminisztert, gondoskodjon legfeljebb 1 milliárd 128 millió forint többletforrás biztosításáról a Művészetek Palotájának működtetésére.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.