Ókovács ALDI-s átlagbéreket kért az Opera művészeinek, de lepattant a kulturális miniszterről

Belpol

Ókovács Szilveszter tisztelettel kérte Csák Jánost, hogy a két német élelmiszer-kiskereskedelmi hálózat, az ALDI és a LIDL és eladóinak béréhez zárkóztathassa az operaházi dolgozók átlagfizetését. A Opera főigazgatójának kérése nem hatotta meg a kulturális és innovációs minisztert; államtitkárán keresztül azt üzente, a vezető felelőssége az intézmény gazdálkodását kézben tartani.

„A kollégák azt kétségtelenül joggal vetik fel, hogy a legnagyobb aktivitást, nézőszámot, saját bevételt, előadást, produkciót felmutató, a legnagyobb nemzetközi beágyazottsággal bíró és a legnagyobb értékű ingatlanvagyont felelősen kezelő intézmény

legalább a budapesti átlagkeresethez zárkózzon fel, foghassa be az ALDI és a LIDL bolti eladóinak bérét,

és legalább a kulturális szférában kapja meg újra az őt, általa pedig az intézményt a közvélekedésben is megillető helyet.”

A kétségbeesettnek mutatkozó kérést Ókovács Szilveszter fogalmazta meg szeptember 15-i levelében. A kulturális és innovációs minisztert tájékoztatta a dolgozói béremelés jogosságáról, az annak hiányában bekövetkező esetleges sztrájkról. A Magyar Állami Operaház főigazgatója a külső körülmények ellenére is megalapozottnak tartotta a dolgozók 30 százalékos béremelési igényét. „Természetesen látjuk a világ, a kontinens, az Unió és hazánk helyzetét is, ám a megállapodásban vállaltak szerint újra előterjesztjük a kérést – és nem írhatjuk, hogy ne lenne alapja.”  A főigazgató elpanaszolta, ha sikerül az ALDI-LIDL szintjére hozni az átlagfizetést, egy 50 éves, a magyar muzsikusok krémjéhez tartozó zenekari művész bruttó 550 ezer forintot kereshetne, amelyhez havonta nagyon változó módon bruttó 120-200 ezer forint extra csapódhat közreműködési díjként. Az énekkar tagjai ennél kevesebbet keresnek, a balettművészek kicsit többet, ám náluk a pálya csak fele olyan hosszú. Támogatva a béremelést azzal is érvelt, hogy nem az Operában a legmagasabbak a bérek, a toplista első öt helyén más állami intézmények, színházak, zenekarok állnak.

Az Opera vezetője nem lódított. A LIDL idén kétszer emelte a béreket: nyolc órában az áruházi dolgozók bruttó 452 és 587 ezer forint között, az áruházvezetők 993 ezer és 1 millió 217 000 forint között, a területei vezetők bruttó 970 ezer és 1 570 ezer forint között keresnek. Januártól az ALDI-hoz csatlakozó áruházi dolgozók kezdőbére bruttó 430 700 forintra, a kiemelt üzletekben bruttó 473 800 forintra emelkedett, az elérhető legmagasabb bruttó bér 596 700 forint lett. A biatorbágyi központi raktár logisztikai dolgozóinak kezdőfizetése bruttó 477 ezer forintra, a 6. évtől bruttó 553 700 ezer forintra nőtt.

Ókovács a fenntartót arról tájékoztatja, hogy az érdekképviseletek követelése 2023. január elsejével visszamenőleg 30 százalékos bérfejlesztés, „amely még mindig bő 3 milliárd forintos támogatásnövelést igényelne a Magyar Állami Operaház számára. Tisztelettel – és a szakszervezeti megállapodáshoz hűen – arra kérjük tehát Miniszter Urat, vizsgálja meg annak lehetőségét, van-e mód a Magyar Állami Operaház támogatási összegének növelésére ahhoz, hogy nagyobb mértékű fizetésemeléssel segíthessük dolgozóink pozícióinak javulását. Amennyiben erre nincs mód, októberben elképzelhető egy – 2011 óta harmadik – sztrájk, amelyet igyekezni fogunk a lehető legkevésbé érzékelhetővé tenni, más eszköz nincs a kezünkben.”

Az Operaházban készülő sztrájkról elsőként a Narancs.hu számolt be június végén, amikor kollektív munkaügyi vitát kezdeményezett az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete (OFDSZ), illetve a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete. A szakszervezetek a keresetek nagy mértékű értékcsökkenése, a Központi Statisztikai Hivatal által kimutatott 24 százalékos infláció miatt 30 százalékos alapbérrendezést kértek az Opera főigazgatójától, továbbá az Opera vezetése által 2017-ben felmondott kollektív szerződés helyett új megkötését. A béremelésre idén január 1-től visszamenőleges hatállyal tartottak igényt. Augusztusban közbenső megállapodás keretében elfogadták, hogy a dolgozók 10 százalékos béremeléshez jussanak. Ókovács a megállapodásban vállalta, hogy az alapbérek további emelése fedezetéért közbenjár a kormánynál. Ezt meg is próbálta, a dolgozói béremelést felkarolva a módosított sztrájkhatáridő előtt két héttel kérte Csák Jánostól a 3 milliárd forint kormányzati kiegészítést.

A kulturális és innovációs minisztert nem győzték meg érvei: egy forint extra támogatást sem ígértek, a forrás előteremtését rá bízták, mint intézményvezetőre.

Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár október 1-i válaszában felhívta figyelmét, hogy az Opera gazdálkodásért vezetőként egymaga a felelős. „Egy adott költségvetési szerv közfeladatainak ellátása kapcsán annak meghatározása, hogy a közfeladat ellátása milyen humánerőforrás-ráfordítással, azon belül milyen juttatásokkal és milyen jogviszonyokban kerüljön ellátásra a költségvetési szerv vezetőjének kötelessége, feladata és felelőssége eldönteni.” Mivel ebben a miniszternek nincs hatásköre, csak tudomásul veszi, kivel milyen szerződést köt. Az államtitkár az inflációs környezetet, az energiaválságot is okolva leszögezte, a közszférában dolgozók béremeléséhez szükséges költségvetési környezet nem biztosított. A helyzet megoldását az intézmény felelős vezetőjére, Ókovácsra bízta az államtitkár: „A kialakult helyzetet a létszámgazdálkodás és bérstruktúra eddigi felelőseként, a Magyar Állami Operaház első számú vezetőjének kell kezelnie, azzal együtt, hogy a jelenlegi helyzetben egy ilyen feladat valóban komoly kihívást jelent minden vezető számára.”

A sztrájk nem kezdődött el október elején, mert néhány nappal korábban a módosították a közbenső megállapodást, még egy hónap haladékot adtak a forrás előteremtésére. A december 1-re hirdetett sztrájk felhívását végül november 9-én adták ki.

Információink szerint a tárgyalások nem szakadtak meg, a múlt héten és ezen a héten is folytatódtak, folytatódnak.

Más megítélésben részesült a Művészetek Palotája vezetője, Káel Csaba, aki Ókovácsnál eredményesen lobbizott az elmúlt hónapokban, kérését nem utasította vissza a kormány. A 24.hu számolt be arról egy hete, hogy a kabinet felhívta a pénzügyminisztert, gondoskodjon legfeljebb 1 milliárd 128 millió forint többletforrás biztosításáról a Művészetek Palotájának működtetésére.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.