Olajbizottsági ülés: Időkérés

szerző
Bundula István
publikálva
2000/37. (09. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az olajbizottság szeptember 11-i ülésén valódi hírértéke annak volt, amit a Legfőbb Ügyészség munkatársa mondott a hivatal által folytatott különböző eljárásokról. A testületi munka a szokásos koreográfia szerint alakult: pártpolitikai indíttatású odamondogatások, hosszú, önismétlő, nemegyszer értelmezhetetlen képviselői gondolatfutamok és egy jó benyomást keltő meghallgatott, Latorcai János, az Antall-kormány volt ipari és kereskedelmi minisztere.

Az olajbizottság szeptember 11-i ülésén valódi hírértéke annak volt, amit a Legfőbb Ügyészség munkatársa mondott a hivatal által folytatott különböző eljárásokról. A testületi munka a szokásos koreográfia szerint alakult: pártpolitikai indíttatású odamondogatások, hosszú, önismétlő, nemegyszer értelmezhetetlen képviselői gondolatfutamok és egy jó benyomást keltő meghallgatott, Latorcai János, az Antall-kormány volt ipari és kereskedelmi minisztere.

Latorcai volt az első politikus, aki önként jelentkezett a bizottsági meghallgatásra (augusztus közepén), és aki írásos anyaggal készült fellépésére. (Igaz, július 31-én Pál László volt ipari miniszter is hozott magával papírokat, ám a Horn-kormány vonatkozó intézkedéseit tartalmazó dossziét csak az ülésen adta át Pallag László elnöknek.)

Latorcai

a 33 oldalas ismertetőt jegyzetei és - mint az egy képviselői kérdésre kiderült - ma már nyilvánosan is hozzáférhető egykori titkos (3000-es) kormányhatározatok alapján állította össze. Ebben azt az intézkedéssorozatot dokumentálta, amellyel az Antall-kormány a háztartási tüzelőolaj (hto) és a gázolaj árának a különbözőségét kihasználó olajbizniszt próbálta visszaszorítani.

A bizottsági tagok a kérdezést most sem vitték túlzásba (igaz, Latorcai összeállítását későn kapták kézhez); Kóródi Mária (SZDSZ) volt a legaktívabb, a sajtó kedvéért a szocialista képviselők is megszólaltak; a fideszesek hallgattak, kivéve Vígh Ilonát, aki a végén megköszönte Latorcainak a tartalmas munkát, "amely közelebb visz minket az olajügyek megértéséhez".

Az összeállítást valamennyi megszólaló korrektnek nevezte, ámbár a Boross-Kupa páros fellépésén hallottakhoz képest lényegesen új elem nem hangzott el az akkori történésekről (lásd: Pallag és a néma dossziék, Magyar Narancs, július 31.), még akkor sem, ha Latorcai részletesebb tájékoztatást adott. A volt miniszter is kiemelte: noha a kormány tisztában volt az olajbűnözés létezésével, szociális megfontolások miatt csak fokozatosan lehetett bezárni a törvényi kiskapukat (például a hto és a gázolaj árának egységesítését - ezt Bokros Lajos tette meg). Latorcai - hasonlóan Pálhoz és Dunaihoz - szintén nem több száz milliárdos kárról beszélt; szerinte 1991-92-ben évi 10, 1993-ban 15 milliárd forintra becsülhető a költségvetés kára az olajozás miatt.

A hétfői ülés nyitánya

egyébként az a végül elutasított indítvány volt, amit az előterjesztő Lentner Csaba már előző nap nyilvánosságra hozott. A bizottság MIÉP-es tagja Vastagh Pál (MSZP) visszahívását kezdeményezte: mivel Vastagh 1994-98 között igazságügyi miniszter volt, és inkább "célszemélynek" (értsd: meghallgatandónak) kellene lennie, ami szerinte a vizsgálóbizottsági tagsággal összeférhetetlen. Lentner úgy vélte: a vizsgálóbizottságok mindenkori működési szabályának megfogalmazása szempontjából sem lenne érdektelen Vastagh státusát megvitatni. Hiba lenne magát a problémát - a vizsgálóbizottsági összeférhetetlenség kérdését - ab ovo hülyeségnek tekinteni; csakhogy Lentner képviselő indítványát mégis szimpla komcsizássá silányította az indoklása, amit Juhász Ferenc (MSZP) alelnök joggal nevezett infantilisnak. ´szintén szólva nem is igen lehetett kihüvelyezni az értelmét: valami olyasféléről volt szó, hogy Vastagh idejében alacsony volt a bírák és az igazságügyi szakértők fizetése, ez kontraszelekcióhoz vezetett, ezért lassan ment az olajügyek feltárása, amiből nyilvánvalóan következik valami, továbbá Vastagh feltűnően lojális volt meghallgatott minisztertársaival az üléseken, és Lentner képviselő azt is mondta még, hogy "vélelmezhetően nyilvánvalóvá vált", de hogy mi, annak rekonstruálása végképp meghaladja képességeinket.

Pártpolitikai purparlé alakult ki a bizottsági működés időtartamáról is: a Fidesz október 31-ig lezárná a munkát, Balogh László (MDF) ezzel egyetértett, Juhász Ferenc április 30-át javasolta (ez egybecseng egy parlamenti kisgazda indítvánnyal), míg Pallag, Kóródi és Tóth Károly (MSZP) határidő megállapítása nélkül vizsgálódna tovább. Utóbbiak úgy látják, hogy egyrészt a Legfőbb Ügyészség (LÜ) ténykedése nyomán érdemi szakaszba kerülhet a bizottsági munka (erről később), másrészt a társadalom sem eredmények nélküli befejezést vár a testülettől. Pallag szerint az októberi finis "üzenet lenne a feketegazdaságnak", hogy a bűntényeknek nem lesznek következményei, az olajozásból szerzett pénzek "tisztára mosását nyugodtan folytathatják tovább". A testület kisgazda elnöke úgy látja: ha befejeznék, minden maradna a régiben, "az egyiké lenne továbbra is a város, a másiké egy fél megye és így tovább". Pallag - immár sokadszor - emlékeztetett mindenkit arra, hogy voltak olajügyek, és a testület ezek feltárására kapott felhatalmazást.

A hétfői ülésen

a Legfőbb Ügyészség

munkatársa, Bíró Kornélia arról tájékoztatott, hogy Nógrádi Zsolt vallomása alapján és a Pallag László-Pancza István kisgazda kettős által tett feljelentés nyomán elrendelt nyomozás második köre október végéig lezárul. Ennek során négy megyében - Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Szolnok - folytatnak vizsgálatot a meggyanúsított vámosokkal, rendőrökkel, hivatali személyekkel és gazdasági társaságokkal szemben. Az ügyészségi nyomozás kiterjed a vámkezelés, az olajimport-engedélyezés, a savazóanyag-felhasználás gyakorlatának visszamenőleges ellenőrzésére.

Az LÜ képviselője elmondta továbbá, hogy az olajügyekben érintett cégek adatainak ügyészségi gyűjtése és rendszerezése megkezdődött. Új információ volt az is, hogy a júniusban zsarolás gyanúja miatt letartóztatott Békés megyei közbiztonsági igazgató, Ábrahám Béla előzetes fogva tartását november 10-ig meghosszabbították; vele szemben újabb visszaélések gyanúja merült föl.

Az ügyészség a Nógrádi Zsoltnál tartott házkutatás során nem talált semmi olyat, ami az olajtanú és a titkosszolgálatok kapcsolatára utalna. A Nógrádi Zsolttal szembeni feljelentésekkel egyébként az LÜ egyelőre nem foglalkozik, mivel az alapeljárás még nem zárult le; Pallag László ugyanis megtámadta azt a nyomozást megszüntető határozatot, amely elsőfokon tisztázta a négy megvádolt közéleti személyiséget (Lezsák Sándort, Máté Lászlót, Pintér Sándort, Szabó Ivánt). Pallag úgy látja: az ügyészség nem merített ki minden lehetőséget Nógrádi állításainak a bizonyítására. A Narancs úgy értesült, hogy Pallag László beadványának indoklása múlt pénteken érkezett meg az ügyészségre. Hétfőn az LÜ munkatársai még nem tudtak nyilatkozni arról, hogy abban megtalálhatók-e azok a bizonyítékok, amik a kisgazda politikus augusztus 29-i bejelentése szerint alátámasztják "Pintér Sándor érintettségét".

Bundula István

szerző
Bundula István
publikálva
2000/37. (09. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra