Interjú

„Olga mindig visszautasított”

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2019. július 13.

Belpol

Felbolydult az ellenzéki oldal, miután múlt csütörtökön a DK bedobta a fővárosi előválasztásba meglepetésjelöltjét, Kálmán Olga műsorvezető-újságírót. Intrika, árulás, avagy érthető reakció az EP-választás utáni helyzetre? Ezekről kérdeztük a legilletékesebbet.

Magyar Narancs: Mennyit ér Gyurcsány Ferenc szava?

Gyurcsány Ferenc: Kinek mennyit… Hányas skálán?

MN: Tízesen.

GYF: Tízet!

MN: Nem úgy tűnik. Azt mondta kilenc napja a 24.hu-nak: „Most mondjam azt, hogy vissza az egész? Nem is értem a felvetést. Karácsony Gergelyről azért hadd mondjak annyit: ő nem az MSZP–Párbeszéd főpolgármester-jelöltje, hanem a miénk is, így döntöttünk, megjegyzem, már akkor is, amikor az MSZP az előválasztás első körében még Horváth Csabát indította.”

GYF: Ez az akkori meggyőződésem. Azt tudom megosztani, amit gondolok. Kétségtelen, az elmúlt nyolc napban megváltozott a véleményem. Nagyjából utolsóként a DK elnökségében.

MN: Végül a „Feri mégis felrúgta az asztalt”. Pedig állította, hogy nem fogja.

GYF: Ó, nem! Kezdjük máshol! Mi az én hivatásszerű kötelességem? Az, hogy legjobb meggyőződésem szerint szolgáljam a hazámat, ez esetben Budapestet. Mi történik, ha azzal szembesülsz, hogy az, amit gondoltál, valószínűleg nem a legjobb megoldás? Velem ez történt az elmúlt napokban. Ez egy súlyos erkölcsi dilemma. Egyik oldalon ott áll a nyilvános véleményed, másik oldalon pedig egy szembesülési folyamat, hogy lehet, nem volt igazad. És belátod, hogy nem volt igazad. Nyilvánvaló lett, hogy Kálmán Olga bátorítása ezt a problémát feloldja. Múlt csütörtökre (az interjú múlt pénteken készült – a szerk.) jutottam el oda, hogy valószínűleg azoknak van igaza, akik azzal kerestek, muszáj más javaslatot tenni.

MN: Önt politikailag árulták el már, ugye?

GYF: Igen.

MN: Ha most Karácsony Gergely helyében lenne, úgy élné meg, hogy Gyurcsány Ferenc elárulta?

GYF: Ezt nem tudom.

MN: Dehogynem tudja.

GYF: A legelső pillanatban, amikor úgy éreztem, hogy baj van, írtam Gergelynek. Itt olyan erővel jönnek szembe a te vezetői alkalmasságod megkérdőjelezésével, hogy ez a kérdés ki fog nyílni. Ön már változtatott véleményén, ugye?

MN: Lehet változtatni úgy, hogy az nem rúg fel megállapodásokat, és lehet úgy, hogy igen. De ezen túlmutat, hogy vajon az ellenzéki oldalon lehet-e bízni egyáltalán a másikban? Aki az adott szavát pár nap múlva lecseréli.

GYF: A politika etikai zsinórmércéje nem a szándékot, hanem az eredményt vizsgálja. Onnan kell nézni ezt a dolgot. Ha az ember meggyőződése káros lesz az alapvető cél szempontjából, akkor változtatni kell. A kételyt meg kell osztani az érintettel, én ezt tettem az első pillanatban. Nem a háta mögött szőttük a hálót, nem cseleztünk, nem manipulált hírt keltettünk, amihez képest eljátszottunk volna egy reakciót, nem. Felhívtam Gergelyt, és elmondtam neki, hogy ez nem fog úgy menni, ahogy mi azt gondoltuk. Hosszan beszéltünk. Mi mást kellett volna tennem? És a beszélgetés rávilágított egy fontos dologra: hogy a kritikusoknak valószínűleg igaza van. Hogy a jelöltnek a teljes szíve, a lelke, politikai értelemben véve az élete, nincsen rajta az ügyön, tehát igazuk van azoknak, akik szerint nem lehet vele megverni Tarlóst.

MN: És erre ön pont most jött rá? Két hete még azt gondolta, meg tudja verni.

GYF: Az interjú, amit idézett, a körülöttem lévőket presszionálta, hogy gyorsan kell beszélni a Ferivel, mert nem az az álláspont már. Ha tehát nincs új momentumos jelölt, mi akkor is lépünk. A lehető legjobb megoldást kell javasolnod annak a közösségnek, akit képviselsz. És mindegy, hány nap alatt jutsz el oda, hogy valószínűleg nem volt igazad.

MN: Tényleg nem Gyurcsány Ferenctől indult a kihátrálás Karácsony mögül? Jöttek valakik, akik suttogni kezdtek az ön fülébe…

GYF: Nem suttognak! Ennek rossz a konnotációja. Beszélünk, a DK-ban nem kell suttogni. Nézze, hogy egy fontos döntésben ki adja az alapvető impulzust, az mindig változik. Van, hogy én magam, van, hogy a legszűkebb környezet, van, hogy ez egész máshonnan jön. Ha ez kizárólag rajtam múlik, ha nem szembesültem volna azzal, amivel szembesülnöm kellett, akkor ma Karácsony Gergely a jelöltünk. Három dolgot ígértünk írásban. Egy: a 23 kerületben ki állíthat polgármesterjelöltet. Nem szabad felnyitni ezt a kérdést. Kettő: közös kompenzációs lista lesz Budapesten. Három: azt a főpolgármester-jelöltet kell támogatni mindenkinek, aki a második forduló győztese. Ezeket be is tartjuk. Korábban a főpolgármester-jelölt ügyben volt a Ferinek egy véleménye, de kiderült, hogy az nem helytálló. Örülök, hogy ezzel szembesítettek. Minden vitathatósága ellenére azt gondolom, helyesen, hazafiasan cselekszünk.

MN: Tévedek, ha úgy hiszem, az ön fejében a Kálmán Olga-terv már az EP-választás előtt ott volt arra az esetre, ha olyan eredmény születik, ami új helyzetet teremt?

GYF: Ez a feltételezése megalapozatlan.

MN: Alábecsülném az ön kombinációs képességeit?

GYF: Az nem ilyen természetű. Sokféle mendemondával ellentétben a legkevésbé jó éppen a hatalmi politizálásban vagyok. Távol is tartom magam az ilyenektől az esetek 99 százalékában, csak akkor veszek részt, amikor elkerülhetetlen a döntésem. Tudja, a tavalyi választás eredménye mélyen érintett. Egy időre vissza is vonultam, gondolkodtam, mi a csuda lehet ez, hogyan lehet ez ellen mégis tenni. És arra jöttem rá, hogy új szereplők kellenek, miután a teljes magyar társadalomban merül fel a mélyülő elégedetlenség a hagyományos erőkkel szemben. Ott a példa, Márki-Zay Péter, aki Lázár János városában nyert. Tavaly nyár óta visszatérően beszélek sok emberrel, hogy vállaljanak szerepet. Nincs mese, itt frissíteni kell. Klárával is sokat beszéltem, ennek tudjuk a végeredményét. És jó néhányszor beszéltem Kálmán Olgával, miután megszűnt a tévés műsora. És az Olga mindig elutasított. Mindig. Hozzáteszem, így voltak ezzel a legtöbben. Amikor viszont az EP-választás éjszakáján beszéltünk, éreztem, hogy ez már egy más tónus. Volt egy impulzusom, de nem volt terv!

MN: Hogyhogy beszéltek azon az éjjelen?

GYF: Ön még nem volt pozitív meglepetést okozó párt elnöke, ezért nem tudja elképzelni, hány sms van ilyenkor. Dőlnek. Ez a normális. Egy csomóról azt sem tudom, kicsoda. Egy csomóról tudom, néhányat visszahívok. Kálmán Olga benne volt abban az ötben-tízben, akivel váltottam pár szót akkor, és megmaradt bennem, hogy egy nyitottabb hanggal beszéltem. Amikor múlt pénteken láttam, tennem kell egy kísérletet arra, hogy saját jelöltet állítsunk, ő volt az egyik, akit felhívtam.

MN: Többekkel próbálkozott?

GYF: Kettővel.

MN: A másik nemet mondott?

GYF: Mindketten igent mondtak. Olgát tartottam jobbnak.

MN: Még mindig nem világos, mi a baja Karácsonnyal.

GYF: Nemrég volt egy informális találkozó a budapesti MSZP és DK által jelölni kívánt kerületi polgármesterek és a pártok ügyeit intézők közt. Felállt ott egy ma is hivatalban lévő polgármester, és azt mondta: „Semmi baj nincs veled, Gergő, csak annyira megkoptál az elmúlt időszakban, és ebben benne van a Puzsér-ügy, de benne van más is, hogy nincs már az a meggyőződésünk, hogy jó főpolgármester-jelölt lennél. Elveszítettük a hitünket, hogy veled meg lehet nyerni Budapestet.” Ez történt. Én Karácsony Gergelyről egy árva rossz szót sem tudok mondani. Viszont van a vezető szerepnek egy nem könnyen definiálható része. Az a fajta belülről jövő, immanens sugárzás, hogy részint egy vagyok veletek, a tietek vagyok, másrészt általam tudtok ti sikeresek lenni. Gergőnek a maga végtelenül nyitott, civil típusú személyiségéből az árad, hogy neki az ügy a fontos, és nem a saját személye. De a vezetőből áradnia kell, hogy ennek az ügynek én vagyok a legjobb képviselője. Én! Ahhoz, hogy nyerjetek, rám kell szavazzatok! Aki arra büszke, hogy a személye nem is fontos a küzdelemben, annak nem fognak mások hinni. A vezető szereptől nem kell félni, azt ki kell tölteni. A reményt meg kell tudni jeleníteni. „Általam lesztek a legerősebbek!” De ha ez nem jön egy vezetőből, akkor a többiek hogyan fogják meggyőzni a mögöttük állókat?

MN: Nem tartja elég karakteresnek.

GYF: Többről beszélek. A politikus lényegéhez tartozó erő, ami nem definiálható pontosan, a kisugárzás… Aki nem tudja a Puzsér-ügyet elintézni, hogyan fogja Tarlóst? Aki nem látja be, hogy nem megállapodni kell Tarlóssal, hanem legyőzni. Aki nem tudja, hogy mikor kell kompromisszumot kötni, és mikor kell harcban legyőzni a másikat. Gergely ennek az eszköztárnak egyik részét tudja használni, de a másikhoz akkor sem nyúlna hozzá, amikor már nincs más választása. Aki Puzsérral belemegy egy állóháborúba, az azt a véleményt alakítja ki magáról, hogy a Puzsérnál fajsúlyosabb politikussal szemben alul fog maradni. Balga vagyok, hogy ezt sokáig nem vettem észre.

MN: Szerintem ezt ön vette észre először.

GYF: Sokra tartom az ön pszichiátriai képességeit, de ebben az interjúban maradjunk a tényeknél. Karácsony Gergely alkalmas jelölt, de nem a legalkalmasabb. Ez különbség. Korábban Budapesten az MSZP–Párbeszéd volt a legerősebb, nekik volt egy jelöltjük, akit a DK támogatott, helyesen. Amikor kiderült, hogy a főváros legtámogatottabb pártja már a Demokratikus Koalíció, az más felelősség lett. Ahogyan arra ön sem volt felkészülve, hogy Budapesten 20 százalékunk lesz, úgy én sem. A mostani helyzetben más a kötelességem, mint korábban.

MN: Amit Karácsonyból hiányol, honnan tudja, hogy Kálmán Olgában megvan? Sosem volt politikus, sosem kellett meggyőznie senkit.

GYF: Mert érzem, mert látom. Jön belőle. Nem fejlesztéspolitikai helyettest keresünk, hanem a szabad Budapest első számú reprezentánsát és vezetőjét, akiből árad ennek az intellektuális ereje és bölcsessége. Amikor Márki-Zay Péter megverte fideszes ellenfelét, nem vártam el tőle, hogy legyen tisztában Hódmezővásárhely költségvetési kérdéseivel vagy parkolási rendszerével. Azt várom el, hogy legyen egy, a mi politikai, történelmi mentalitásunkat, filozófiánkat hiteles erővel képviselő ember, akinek a tisztességéhez nem fér kétség. És aki tudja majd vezetni ezt az apparátust.

MN: Tudja majd?

GYF: Az alkalmasság kritériumának azt tettem, képes-e megtestesíteni a szabad Budapestben hívők álmát, vágyát, vízióját. E tekintetben nincsenek kétségeim. Ez az, amit legjobban hiányolok Karácsony Gergelyben. És ez a legfontosabb. Aki bemegy Budapestre, az nem a kompromisszumok robotosa lesz. Annak a fővárosiak többségét maga mögé állítva küzdelmet kell folytatni Budapestért. Ezt Olgában látom, Gergelyben kevésbé.

MN: Milyen nézetei vannak Kálmán Olgának? Liberális, balos, zöld, konzervatív? Tudunk erről valamit?

GYF: Olvasta a könyveit?

MN: Abból kiderül?

GYF: Javaslom, forgassa őket! Többet fog róla tudni! Az, aki az Orbánnal szemben álló demokratikus ellenzék sokaságát képviselő beszélgetőműsort szerkeszti, és arcát adja ehhez, arról tudjuk, kicsoda. Orbán alternatíváját képviseli. De írt egy nagyon megérintő könyvet a menekültügyről. Tudjuk, mi a véleménye. Amikor kriminalizálták a hajléktalanokat, akkor szerkesztőként-műsorvezetőként azzal mondta el a véleményét, hogy kit hívott a műsorába. Iványi Gábort, például. Kálmán Olga egy jó politikai ízlésű, szabadelvű, baloldali demokrata, aki érti, hogy Budapest több, mint az utak, szennyvíztisztítók és menetrendek világa, hogy Magyarországnak és ennek a városnak kiemelkedő kulturális értékei is vannak. Amitől ez nemcsak a házunk, lakásunk, hanem az otthonunk lesz.

MN: Kell, hogy szeresse a DK-t?

GYF: Szeresse?! Semmiképp! Javaslom, hogy a férjét és a gyerekeit szeresse. Meg a barátait. A DK nem tartozik ide. Sosem kérdeztem meg, hogy kire szavazott. Senkit sem szoktam. Önt megkérdeztem?

MN: Beszélgettek már az őszödi beszédről? Tudja, mit gondol róla?

GYF: Magánbeszélgetésben soha. Az ő dolga, mit gondol róla, felnőtt ember. Az őszödi beszédhez való viszony nem mércéje az alkalmasságnak, érdektelen ebből a szempontból.

MN: Belefér, ha azt gondolná, hogy az őszödi beszéd után önnek le kellett volna mondania?

GYF: Miért ne férne bele? Hogy a DK-val hol kezdődik, és hol végződik a vele való azonosulás elvárt tartalmi szintje, ezt hála istennek önnek nem kell kitalálnia. Van a DK-nak egy négy-öt oldalas alapvetése a világról, amelyben nem szerepel az őszödi beszéd. Pedig legalább szerzőtárs vagyok mindkettőben.

MN: Nem hazardírozás, amit ön csinál most Kálmán Olgával?

GYF: Mi, egy előválasztás? Karácsony Gergely az előválasztás legnagyobb prófétája Magyarországon. Most vált azzá az előválasztás, amivé lennie kellett. Mert mi volt eddig? Az MSZP legitimációs kísérlete, hogy ne belülről kelljen jelöltet állítania. Eddig ez volt az előválasztás, Puzsérral együtt is. Most lett belőle az, aminek szánják. Három alkalmas, de más nézeteket valló ember előzetes felmérése. Ez a lutri? Én amúgy nem vagyok előválasztás-párti, jobb szeretem, ha legitim pártvezetők megállapodnak a jelöltekben.

MN: Vége van az MSZP-nek?

GYF: Nincs.

MN: Mennyi van még bennük?

GYF: Máshonnan kezdem. Régen elég jól ismertem az MSZP-t, ma nyilván kevésbé. Empatikus tudok lenni a folyamattal, hogy milyen egy 44 százalékos, háromszor kormányzó pártnak megélni az elmúlt időszakot. Nehéz. A legnehezebb azzal szembesülni, hogy vége van az MSZP nagypárti voltának. És ez teljesen más mentalitáskultúrát kíván, hozzá kell igazítaniuk magukat a kis-/középpárti léthez. Mert az MSZP-n ma lötyög a ruha, a szó átvitt értelmében. Mindkét irányba nyitva az út, de a nagypárti attitűdöt el kell felejteni, hogy újra nőjenek.

MN: De ha az MSZP eltűnne, és használható részei meg a szavazótábora átmenne a DK-hoz, ez lenne a legjobb önnek, nem?

GYF: Ezt maga gondolja így. Meg sokan mások.

MN: Miért? Lenne egyetlen balos párt, tiszta helyzet.

GYF: Jó, de akkor menjünk tovább! Legyen egypártrendszer!

MN: Ugyan már…

GYF: Ha jobb, ha az ellenzéki oldalon egy párt van, és nem több, akkor csináljuk így az országban is. Vége a politikai vitáknak, a Nemzeti Együttműködés Rendszere kiteljesedik! A baloldali szabadelvű világ természeténél fogva színes. Ezt nem lehet hatalmi megfontolások mellett végtelenül leegyszerűsíteni. Vagy megtörténik magától, amit maga mond, mert arra mennek az események, vagy soha nem fog megtörténni, és épp az ellenkezője lesz.

MN: Ettől még az MSZP kimúlása önnek jó lenne.

GYF: Mitől lenne jó?

MN: Nőhetne a DK.

GYF: De nem a DK a végcél! Az a végcél, hogy az a típusú mentalitás, amit én is képviselek, az kapjon többségi támogatást. De mi van akkor, ha ez a mentalitás csak akkor tud többséget kapni, ha tudomásul vesszük, hogy a mi oldalunk győzelme csak sok szín együttműködéséből állítható elő? Nem vagyok híve, hogy szimpla hatalmi logikából vezérelve elhiggyük, hogy az a leghatékonyabb struktúrája a szabad, demokratikus Magyarország képviseletének, hogy azt egyetlen párt jelenítse meg. Erősek a különböző identitások ezen az oldalon. A Momentumnak van egy új generációs identitása, aminek nemrég még része volt, hogy mindenki, aki az elmúlt 21 évben kormányzott, az egy gazember. Ezt erőszakkal integrálni másba hitelvesztéshez vezet.

MN: Egy szót sem szóltam a Momentumról. A szocialistákról beszélek, akiket most azzal torpedózott meg, hogy megpróbálja kinyírni a főpolgármester-jelöltjüket.

GYF: Nem! A Kálmán Olga-projekt arról szól, hogy a lehető legerősebb kihívója legyen Tarlósnak. Nagyon távol áll tőlem ez a fajta mentalitás, amit ön képvisel. Minden porcikámtól. Illik ezt gondolni a politikusokról, végtelenül sajnálom, nem ilyen vagyok. Én nagyon jól együtt tudtam élni Karácsony Gergely jelöltségével, függetlenül attól, hogy ő egy nem mérhető pártnak az elnöke. Nem azért kell indítani jelöltet, hogy a DK-nak pár szavazattal több legyen. Ezért nem érdemes politikusnak menni! Az a lényeg, hogy a baloldalnak 52 százaléka legyen a végén és a Fidesznek csak 40! És aki azt hiszi, hogy ez az egész Kálmán Olgáról, Karácsony Gergelyről meg arról szól, hogy ki kit gyilkol meg, az nagyon messze menjen el a politikától! Ez nem játék! Lehet, hogy sok gazember van a politikában, de nem igaz, hogy a politika gazemberség. Én a hátam közepére nem kívánom ezt a vitát, ami most van. Gondolja, hogy boldogabban kelek fel, ha nem 16, hanem 18 százalékot mérnek a DK-nak egy hónap múlva?

MN: Nyilván boldogabban kel fel.

GYF: Francokat! Akkor fogok boldogan felkelni, ha a politikai célt elérjük. A DK ebben csak egy eszköz. Ha azzal a két százalékkal többet rombolok a saját oldalamon, akkor mit érek el? Hogy pár évig ellenzéki képviselő vagyok? A hétszázát!

MN: Mi történik, ha a híres patkányozást nem MSZP-s, hanem egy DK-s politikus követi el? Maradhatna a pártban?

GYF: Két dolgot tettem volna. A szocialista pártnak azt kellett volna mondania aznap, hogy ez egy vérlázító mondat, elfogadhatatlan. Kettő. A kollégánkat emiatt felfüggesztjük, most nem szerepel jó darabig. Aztán lemegy az EP-választás, mindenki kicsit megnyugszik, és megbeszéljük, mi legyen. Dönteni kell, hogy lehet-e innen még folytatni egy hosszú ideig tartó háttérben maradással, vagy el kell hagynia a politikát. Ezt tettem volna. Nálunk ebből nem is lett volna különösebb vita, azt hiszem.

MN: Mi a mesterterv 2022-re? Milyen ambíciói vannak? Miniszter…

GYF: Ó, le akarom önt venni erről az ambíciódologról. Van szenvedélyem, de az nem arra vonatkozik, hogy milyen végrehajtói posztom lesz. Azért csinálom, mert ez a hivatásom. Amikor 2 százalékon voltunk, akkor is csináltam, ha lesz egyszer 30, akkor is csinálni fogom…

MN: 30 százalék a cél?

GYF: Nem, a cél az, hogy a mostani ellenzék kormányozzon. Európai egyesült államok, liberális demokrácia, szabad, nyugatos ország, a fedél nélkül élők segítése, nem a kriminalizálása, normális közbeszéd, sajtószabadság. Ez a cél. Nem tudom, nekem milyen szerepem lesz az egyszer felálló ellenzéki kormányban, de nem is érdekel. Pokolian jól megvagyok a bőrömben, mert a politikai ambícióim és a lehetőségeim párhuzamosak. Legyen bennem revansvágy? Hogy igazam van? Minek? Akkor is így fogom érezni, ha csak két követőm lesz. A Fidesz veri a mellét, hogy a nép őt akarja. Dehogy akarja!

MN: Csináltak 52 és fél százalékot legutóbb, ez sima többség.

GYF: Ahol nincs szabad sajtó, ott nem tudjuk, mi a népakarat. Ez a Fidesz hazugságának és a propagandájának a bizonyítéka, nem pedig az országos népakarat. A mesterterv pedig az, hogyha az önkormányzati választások jól sülnek el, az világos bizonyítéka lesz, hogy a legszélesebb ellenzéki összefogással a Fidesz rendszere megroppantható. Ez pedig egy hatékony választási pártszövetségig visz majd el, hogy egységes ellenzéki akarat legyen országosan 2022-ben.

MN: Ellenzéki együttműködéshez viszont bizalom is kell.

GYF: Igen.

MN: Mi lesz, ha senki sem hisz majd Gyurcsány Ferenc szavának? Ha az pár napon belül úgyis érvényét veszti.

GYF: Olyan Gyurcsány Ferencre számíthatnak, aki betartja a megállapodásokat, aki betartja ígéretét. De ha megváltozik a véleménye, ezt közli a kollégáival. A jó isten mentsen meg minket azoktól a politikusoktól, akik pályafutásuk alatt nem voltak képesek belátni, hogy tévedtek. Erénynek gondolom, ha valaki önként korrigál, ez legitim. Nem ökrök vagyunk, hanem gondolkodó emberek. Ennek ellenére mégis ökröket akarnak a politikába, és nem gondolkodó embereket.

Neked ajánljuk