Az ombudsmani kritika jogosságának dacára tény, hogy a tavaly novemberben hatályba lépett gyermekvédelmi törvény (gyvt) sokat könnyít(het) a veszélyeztetett, illetve állami gondoskodásba került gyerekek életén. A gyerekvédelem, azon belül is az otthonok jelenleg átmeneti állapotban vannak: a gyvt alapján 2002. december 1-jéig át kell alakítani őket, azután a gyerekeknek 12 fős lakásotthonokban, illetve maximum 40 fős intézetekben (azon belül is kis csoportokban) kell élniük. A vizsgálódók így jórészt olyan otthonokban jártak, amelyek kisebb egységekké formálás előtt állnak, az újak remélhetőleg már az igényelt szemléletváltozás alapján fognak működni.
Családpótló és megőrző
A vizsgálat 13 intézményt érintett, amiből a pomázi átmeneti otthon esetében bezárást, egy másiknál pedig "utolsó esélyt" javasolt. Polt Péter és hivatala (a vizsgálatot az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese folytatta) a többi intézménynél is számos, összesen 51, alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot tárt fel, orvoslásukra 24 ajánlást tett.
A pomázi otthont már az ajánlás megszületése előtt bezárásra ítélte a Pest Megyei Önkormányzat júniusban elfogadott gyerekvédelmi koncepciója, tudtuk meg Radoszáv Miklóstól, a Fővárosi Önkormányzat Gyermekvédelmi Szakszolgálatának igazgatóhelyettesétől, aki egyben a Pest Megyei Gyermekvédelmi Szakszolgálat megbízott igazgatója, s ebbéli minőségében a még ott lévő gyerekek személyiségi jogainak védelmében Pomázon nem is engedélyezte számunkra (sem) a látogatást. Felkereshettünk viszont más, az ombudsmani vizsgálatban szintén szereplő intézetet, például a józsefvárosi, Horánszky utcai átmeneti otthont.
"Egyszerre kell családpótlónak és megőrzőnek lennünk", mondja az intézet egyik vezetője, arra utalva, hogy ide kosovói, román, szomáliai gyerekek is szép számmal kerülnek, akikkel még kommunikálni sem nagyon lehet, nemhogy valamit kezdeni. Ahogy a drogos vagy súlyosan személyiségzavaros gyerekekkel sem. A speciális ellátást igénylő állami gondozott gyerekek helyzete teljesen megoldatlan mindenütt, írja a jelentés, és mondják a gyerekvédelmi szakemberek is.
Rettegők, várakozók, királyok
A Horánszkyban is sok a szökés. Az ombudsmani beszámoló többször kifogásolja, hogy nem történik semmi a szökések kapcsán, bár kiderül, a jelentés készítői sem a rácsokat vélnék megoldásnak. A tíz éve a Horánszkyban dolgozó Juhász Péter, az ifjúsági csoport vezetője mindenféle zártságot rossznak tart. "A szökésekkel foglalkozni kell, de nem a retorziók, hanem az oknyomozás miatt. Sok megpattanó meg sem várja, hogy mi történik majd vele, érkezése után rögtön lelép." Õ egyébként az új rendszerben nem működtetne külön átmeneti otthonokat, inkább a lakásotthonokban tartana fenn néhány ágyat erre a célra.
Juhász az átmeneti otthonba kerülőket három nagyobb csoportra osztja. Az elsőbe azok tartoznak, akik krízishelyzetből menekülnek be, vagy veszi ki őket a gyámügy a családból. "Ez az első intézmény az életükben, s hiába érkeznek sokszor pépesre verve otthonról, mégis büntetésként élik át, hisz mindig azzal fenyegették őket, hogy intézetbe kerülnek." A második csoport a vagányabbaké, akik nem követtek el bűncselekményeket, de az iskola vagy a szülő nem tudja kezelni őket: "Õk a kíváncsi várakozók." A harmadik csoport a bűnelkövetőké, "akik, ahogy kint, itt is úrnak érzik magukat. Õket azzal szoktam meglepni, hogy azt mondom, hogy >>ha így viselkedsz, kidoblak innen>ugorj el, szólj a barátnődnek, hogy itt vagy, mondd el, mikor jöhet látogatásraAz ombudsmani jelentés szinte minden vizsgált intézetben alkotmányos visszásságként említi a berendezés sivárságát, s valóban, ingergazdag környezetet nem sokat láttunk. A pénz persze kevés, az átmeneti állapot miatt a nagyobb beruházásokra nem költ a fenntartó, de más okok is vannak. "Tudomásul lehet és kell is venni, hogy egy problémás, tartós figyelésre képtelen gyerek, amikor korrepetálás közben elfárad, felugrik, és feszültségét levezetendő betöri az ajtót", mondja Juhász. "A 15-18 év közti korosztállyal egy átmeneti otthonban nagyon nehéz bármit is kezdeni", állítja Radoszáv Miklós. "Valóban lepusztultak az intézetek, havonta kellene őket felújítani. Egyébként az amerikai átmeneti otthonok, amelyek pedig lakások, szintén így néznek ki." Ha a nagyokkal nehezebb is, azért nem biztos, hogy az alsós csoportnak délelőtt a Chuck Norris-video lenne az egyedüli lehetséges elfoglaltság.
Lebontás
Jól halad az intézetek átalakítása lakásotthonokká, állítja egybehangzóan Radoszáv és Gáspár Károly, a Szociális és Családügyi Minisztérium főosztályvezetője. 200-250 már kész, még egyszer ennyi várható 2003-ra, 4-5000 gyerek él majd bennük. A többiek nevelőszülőknél, körülbelül kétezren pedig kis létszámú gyerekotthonokban, diákotthonokban. (Gáspár a most 21 ezres állami gondozotti létszám 10 százalékos csökkenésére számít akkor, ha a gyvt fő célja, a gyerek vér szerinti családban tartása a települési gyerekjóléti szolgálatok megelőző munkája révén sikeresebb lesz.) Másfél-két milliárd forintot pályáztat még meg erre a célra a kormány, ennek mintegy 30 százalékát kell hozzátenni a megyéknek. A lakásotthonok vásárlása több helyen, például Kerecsenden és Óbudán is, lakossági tiltakozást váltott ki, de ennél nagyobb gondnak látszik a szakképzett személyzet kiállítása. A már működő lakásotthonokba ugyanis az intézetek munkatársainak csak töredéke megy át, részben a megnövekedett egyéni felelősség, részben a teljesen más jellegű munka miatt: ott lényegében "életvitelszerűen" kell együtt élni, nem egyszerűen pedagógusként foglalkozni a gyerekekkel.
Radoszáv kevesli a központi költségvetésből az intézményátalakításra fordított pénzt. Õ 20-30 milliót tart szükségesnek egy-egy lakásotthon kialakításához. Mivel a fővárosban jelenleg a 36 otthonban mintegy 2200 gyerek él, még ha maradnak is kis létszámú (maximum 40 fős) intézetek, az átalakítás akkor is 3 milliárd forintba kerül - csak Budapesten. A fővárosnak a gyerekek után járó fejkvóta kiegészítésénél is mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, mint a megyéknek. Az idén 400 ezer forintnyi állami fejkvótához (jövőre ez 450-460 ezer körül várható) körülbelül ugyanennyit tesz a főváros, míg, Gáspár szerint, néhány megye el is vesz a központi támogatásból, például mert túlnyomórészt a jóval olcsóbb nevelőszülőknél helyezik el a gyerekek nagy részét.
A Horánszkyban a tinédzserek tízóraira kapott nápolyijukat majszolják a Cartoon Network előtt. Nem panaszkodnak, sokat próbált gyerekek. Azt nem tudják, mi lesz velük, hova kerülnek. Az se hozza őket lázba, hogy ombudsman írt róluk jelentést, szerepelnek ők már sok jelentésben. Polt Péter jövőre ellenőrző vizsgálatra készül. Mostani jelentésének több megállapításával, meglehet, nyitott kapukat dönget, de azzal, hogy felhívja a figyelmet a gondozott gyerekek helyzetére, talán segít, hogy a gyerekvédelem átalakítása ne váljék az állami és önkormányzati költségvetések áldozatává, és befejeződhessen a szocialista mamutotthonok leépítése.
Kerényi György
