Az MSZP és az SZDSZ a jelenlegi biztosok újraválasztását szorgalmazza, a koalíció azonban megválna tőlük. A Fidesz Margitán Évát látná szívesen az általános, Molnár Miklóst pedig az adatvédelmi poszton. A Fidesz első elképzelése szerint az ellenzék jelölte volna az általános biztos helyettesét és a kisebbségi biztost, az MSZP azonban nem vette jó néven, hogy a két, kevésbé fajsúlyos posztra ajánlhat. A múlt pénteki Népszabadság szerint azonban létrejöhet egy kompromisszum: a koalíció adná az általános és a kisebbségi, az ellenzék a helyettest és az adatvédelmi ombudsmant. Úgy tűnik, az MSZP és a Fidesz nem jut dűlőre egymással, ezért kulcsszerepe lesz az országgyűlési biztos személyét illetően javaslattételi joggal bíró köztársasági elnöknek: Mádl Ferenc felterjesztheti parlamenti szavazásra jelöltjeit - ahogy megtehette volna ezt ő vagy Göncz Árpád a Polt Péter legfőbb ügyésszé választásával megüresedett általános ombudsman-helyettesi poszt esetében is. (Göncz azonban óvakodott az utolsó, Mádl az első fiaskótól.)
Míg az országgyűlési biztosok szokásos évi beszámolóját 1998-ban egyöntetű lelkesedéssel fogadták a parlamenti pártok (mínusz Pokol Béla; róla később), egy évvel később a pénzügyi tárca a 2000. évi költségvetési törvény tervezetében 16 millió forintot akart elvonni a hivataltól. Gönczöl Katalin erélyes fellépése ellenére is csak részben kapta meg a hivatal a szűkös gazdálkodásra elégséges összeget.
A 2001. májusi parlamenti utolsó ombudsmanmeghallgatáson a pártok szónokai általánosságban elégedettek voltak a biztosok tevékenységével, beszámolóikat, mint mindig, most is nagy többséggel fogadta el az Országgyűlés.
Kezdetek
A pártsemleges ombudsmani intézmény első embereinek megválasztását már a kezdetektől pártpolitikai viták övezték. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézménye még 1989-ben bekerült az alkotmányba, az erről szóló konkrét törvényt azonban csak 1993-ban fogadta el a parlament. (A "szakombudsmanokról" két másik törvény is rendelkezik: az 1992-es adatvédelmi törvény az adatvédelmi biztos, a kisebbségek jogairól szóló 1993-as a kisebbségi ombudsman hatásköreivel foglalkozik.)
1993 októberében a parlament - a hatpárti konszenzus ellenére - nem választotta meg a Göncz Árpád államfő által javasolt Trócsányi Lászlót és Tóth Juditot általános ombudsmannak és ombudsman-helyettesnek, az adatvédelmi posztra szánt Majtényi Lászlót pedig - máig ismeretlen okokból - a parlamenti bizottságok meg sem hallgatták. 1995-ben, a küszöbönálló ombudsmanválasztások előtt a politikusok és függelékeik párthovatartozástól függetlenül berzenkedtek az ombudsmani intézmény ellen: az elmúlt években Majtényi legádázabb ellenfelének számító Pokol Béla elsőként fogalmazta meg aggályait az intézményrendszerrel kapcsolatban, de finom undorral kritizálta a "valóságos ombudsmanmozgalmat" Sárközy Tamás, a Németh-kormány igazságügyminiszter-helyettese is vagy Bihari Mihály jelenlegi alkotmánybíró, az alkotmányjogi bizottság akkori szocialista alelnöke. Bihari 1995 júniusában úgy látta: "Mára az emberi, állampolgári jogok érvényesülését garantáló intézményrendszer kiépült, így egyre kisebb az ombudsman mozgástere... Mit tud tenni az ombudsman?"
1995-ben Göncz Árpád végül "egy csomagban" terjesztette a parlament elé Gönczöl Katalint, Polt Pétert, Kaltenbach Jenőt és Majtényi Lászlót, a parlament pedig 90-95 százalékos többséggel elfogadta őket.
Az ombudsmanok kezdeti munkája nem volt zökkenőmentes: a hivatalba lépésük utáni egyik legismertebb ügy az volt, amikor Rum községben a rendőrök agyonlőttek egy elmebeteget. Polt Péter helyettes ombudsman a rendőrök ellen büntetőeljárás kezdeményezését javasolta, amit a Legfőbb Ügyészség visszautasított, egy orvos ellen pedig fegyelmit, amit a Népjóléti Minisztérium dobott vissza. Az egyik első adatvédelmi ügy a lottó-ügy volt: az öttalálatos nyertesének nevét és címét az MTV Objektív című műsora bemutatta. Majtényi ajánlással fordult a pénzügyminiszterhez, amelyre azonban sose kapott választ Bokros Lajostól.
Az első számú ellenség
A biztosok, így az adatvédelmi biztos 1997. évről szóló 1998. nyári beszámolóját is kedvezően fogadta szinte az egész parlament. Tirts Tamás a Fidesz-frakció nevében kifejezetten szorgalmazta, hogy a törvényhozás előtt álló közbiztonsági törvényjavaslatokról konzultáljanak az adatvédelmi biztossal. A MIÉP vezérszónokaként Bognár László - a bekerülés után a párt szalonképességét demonstrálandó - "szellemi élvezetet" érzett az adatvédelmi biztos beszámolója olvastán, korrektnek, tartalmasnak és elfogadásra alkalmasnak nevezve az anyagot.
Egyedül Pokol Béla ment neki Majtényinak: az alkotmányügyi bizottság kisgazda elnöke a kezdetektől hadviselést folytat az adatvédelmi biztos intézménye és részben a biztos személye ellen. Majtényi 2001. májusi meghallgatásán "meghitt, régi viták"-nak titulálta a közte és a bizottsági elnök között folyó polémiát, ami azonban gyakran nem mellőzte a kölcsönös udvariatlankodásokat sem. Pokol szerint az adatvédelmi biztos jogkörének kiterjesztésére törekszik, mégpedig az általános ombudsman jogkörének rovására. Pokol 1999 áprilisában a Napi Magyarországnak írt cikkében kritizálta, hogy Majtényi jogellenes adatkezelést állapított meg az APEH elnökének egyik eljárásában, majd miután az nem értett egyet a biztossal, Majtényi a pénzügyminiszterhez fordult, mint felügyeleti szervhez. Pokol szerint ehhez csak az általános biztosnak van joga; Majtényi egyedüli eszköze a nyilvánosság lehet. Majtényi válaszában - nem először - a törvény újraolvasására biztatta az elnököt: az ugyanis kimondja, hogy az általános biztos alatt a különbiztosok is értendők. Pokoltól származik az a - mára már fideszesek által is előszeretettel hangoztatott - vád, hogy a biztos a jogszabálytervezetek feletti véleményezés jogát kiterjeszti, és politikai viták kereszttüzében álló jogpolitikai koncepciókról is véleményt alkot, azaz politizál.
Az 1998-as szíves parlamenti fogadtatás után megkezdődött a háborúskodás Majtényi és a koalíciós pártok között. 1999 májusában az adatvédelmi biztos közel állt a politikai ellehetetlenüléshez: az alkotmányügyi bizottság a hivatal fennállása óta először tizenkét igen, négy (kisgazda) nem és tíz (fideszes) tartózkodás mellett elutasította Majtényi beszámolóját. Többen átpolitizáltsággal és törvénysértéssel vádolták Majtényit, és kritizálták, hogy bizonyos állami intézményeket "különös figyelemmel" vizsgált. Juharos Róbert és más fideszesek úgy nyilatkoztak: nem a beszámolóval, hanem Majtényi személye ellen van kifogásuk. Három héttel később a bizottság néhány szavazattöbbséggel mégis általános vitára alkalmasnak találta a beszámolót. A parlamenti vita során az FKGP és a Fidesz is "túlzott aktivizmussal" vádolta Majtényit. Az adatvédelmi biztos "illő tisztelettel, de határozottan" utasította vissza, hogy egyes esetekben úgy lépett fel, mintha a bíróság hatáskörére pályázna. "A törvény parancsolta, hogy a Postabank, a kormányülés és a Kriminális esetében járjak el. Nem tehettem meg, hogy az adott ügyekben ne fejtsem ki az álláspontomat" - válaszolta az ombudsman.
Ötven év elzárás
Márpedig mindhárom eset presztízsértékű volt a Fidesz számára. Majtényi a postabankos VIP-listával kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy állami szerv nem hozhatja nyilvánosságra törvényesen a névsort. Azt is hozzátette: szükség lenne egy olyan törvénymódosításra, amely lehetővé tenné, hogy ha hasonló ügyben az érintettek állami tisztségviselők vagy közszereplők, számolniuk kelljen a nyilvánossággal.
A Kriminális című lap 1999. május 27-i számában a "megfigyelési üggyel" kapcsolatos dokumentumokat közzétevő Juszt László ellen államtitoksértés gyanújával indult eljárás. Majtényi vizsgálatában megállapította: a publikált dokumentumok egyike sem tekinthető államtitoknak, mert kettőt nem minősítettek, egyet arra illetéktelen minősített, egy pedig nem volt államtitokká minősíthető.
A legérzékenyebb, és Majtényi kudarcával zárult vita a kabinet üléseinek dokumentálásáról folyt az ombudsman és a kormány között. Az Orbán-kormány már egyik első döntésével úgy határozott: nem vezet jegyzőkönyvet az ülésekről, s magnófelvétel sem készül. Majtényi szerint ellentétes az alkotmánnyal, a levéltári és az információszabadságról rendelkező törvénnyel, hogy a közvélemény később sem ismerheti meg a kormányüléseken történteket, márpedig szerinte a kormány ülése "nem magánemberek gyülekezete". Az ott készült tartalmi összefoglalókkal kapcsolatban Majtényi azt javasolta, vegyék fel ezeket az államtitokköri jegyzékbe. Majtényi Stumpf Istvánhoz és Dávid Ibolyához fordult, hogy kezdeményezzék a kormányülések dokumentálásának törvényi szabályozását. Stumpf úgy válaszolt: a kabinetülésen történtek nem számítanak közérdekű adatnak, tehát nem fognak semmit tartalmilag rögzíteni. Majtényi második javaslatát követte ugyan a kabinet, ám nem egészen úgy, ahogyan azt az ombudsman gondolta: igaz, Majtényinak sikerült megakadályoznia, hogy az államtitokról szóló törvénybe becsempésszék az "állami szervek zavartalan működéséhez fűződő" érdek védelmét. A törvényt azonban szigorították, így az összefoglalók ötven évig elzárhatók a nyilvánosság elől.
Majtényi az elmúlt három évben olyan, a kormány számára stratégiai fontosságú ügyekben került szembe a hatalommal (és sodródott egy frontvonalra az ellenzékkel), mint az APEH-nyomozókról szóló jogszabálytervezet, a szervezett bűnözés elleni törvénycsomag, vagy az Országimázs Központnak a tavalyi tűzijátékkal kapcsolatos titkolódzásai.
"1999 a titkok éve volt" - nyilatkozta Majtényi egy 2000. áprilisi sajtótájékoztatóján, ahol a minimális sikerek mellett bevallotta: több ügyben kudarcot vallott.
Sólyom László, az Alkotmánybíróság (AB) volt elnöke a Heti Válasz május 25-i számában erősen lobbizik Majtényi személye mellett: "Ennek az ombudsmannak biztos helye van a rendszerben, alkotmányosan meg sem lehetne szüntetni. Az erre célzó javaslatokkal foglalkozni sem kell."
Sólyom Répássy Róbert javaslatára utal, aki megszüntetné az adatvédelmi biztos posztját, mert szerinte semmi nem indokolja, hogy a sok alkotmányos jog közül éppen ennek van ombusmanja. "Így lehetne biztosa a nők és férfiak közti esélyegyenlőségnek vagy a környezetvédelmi ügyeknek. De ez a magánvéleményem" - hangsúlyozta a Narancsnak Répássy, aki szerint sajnálatos, hogy a biztosok politikai vitákba keveredtek, habár erről nem ők tehetnek, hanem a törvény. "Nem volt szerencsés, hogy beleszóltak a parlamenti jogalkotásba. Ezt azonban új alapokra helyezte az Alkotmánybíróság májusi döntése."
Pokol Béla ´99-es beadványáról idén májusban döntött az AB. Döntésével megsemmisítette az ombudmsmantörvénynek azon részeit, melyek lehetővé tették, hogy az országgyűlési biztos vizsgálhassa az államhatalmi, a bíróság kivételével az igazságügyi és a bíróságon kívüli jogvitát kötelező érvénnyel eldöntő szerveket. Szente Zoltán, a Fundamentum című jogelméleti folyóirat hamarosan megjelenő, 2001. évi második számában furcsállja, hogy az AB e meghatározások nem világos tartalmára hivatkozott: "ilyen alapon >>az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságezt hivatott vizsgálni az ombudmsan - V. Sz.), s ezen keresztül az egész ombudsmantörvényt sokkal inkább megsemmisíthették volna."
Kevésbé fájdalmas?
"Magyarországon az első ombudsman feladata, hogy eljusson a leggyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportokhoz, és feltérképezze a legkiszolgáltatottabbak emberi jogi helyzetét" - fogalmazta meg ars poeticája egy fontos elemét Gönczöl Katalin a Fundamentum 1999. évi első számában.
Gönczöl Katalin tevékenységét övezte a politikai pártok részéről a legnagyobb egyetértés. Az állampolgári jogok biztosa, vagy ahogy magát szívesebben hívja: az emberjogi biztos nem annyira a mindenkori kormány és politikai elit, mint a végrehajtó hatalom végein keletkező konfliktusokat vizsgálta. Megállapításaival sikerült becsempésznie a köztudatba a diákjogokat, a pszichiátriai betegek, az idősek jogait. A határőrség által fenntartott közösségi szállásokon tapasztalható embertelen bánásmódra ő hívta fel a hatóságok figyelmét, ahogy később a szolgálatot teljesítő határőrök rossz körülményeiről is beszámolt. Gönczöl járt el a leggyakrabban hivatalból az ombudsmanok közül; a fentiek mellett vizsgálta az elmeszociális otthonokban és a rendőrségi objektumokban tapasztalható állapotokat, állandóan napirenden tartotta az OTP-lakáshátralékosok ügyét is. A fent idézett interjút készítő Tóth Gábor Attila bírálta, hogy az ombudsman túl sokat foglalkozott a hierarchikus rendszerek hivatásos munkatársaival: "Nem a járókelők bilincselik meg a rendőröket" - vetette fel Tóth. Gönczöl szerint viszont - ahogy ezt tevékenysége is mutatja -, ha a rendőrök jogai nem érvényesülnek, akkor azok nem tudják megvédeni az állampolgárokat.
Míg Tóth az idézett interjúban azt hiányolta, hogy a két ombudsman (Gönczöl és Polt Péter) nem fordul elégszer az Alkotmánybírósághoz, a politikusok még ezt is sokallják. Pokol Béla nyíltan, több fideszes politikus burkoltan kritizálta Gönczölt, amiért az MSZP indítványának eleget téve, a médiakuratóriumokban túlzottnak ítélt koalíciós részvétel miatt a médiatörvény normakontrollját kezdeményezte.
Gönczöl 1999-ben Kaltenbach Jenővel együtt fordult az Alkotmánybírósághoz azt tudakolva, hogy a szociális biztonsághoz való jog magában foglalja-e a lakhatáshoz való jogot, az AB azonban nemlegesen foglalt állást.
Gönczöl Katalin lehet a legértetlenebb a három ombudsman közül: Majtényi ellen az elmúlt három évben folyamatosak voltak a támadások, Kaltenbach a hivatalához érkező panaszok nagy többségét kitevő romaügyekben feltűnő érzékenységet mutatott, ezért szúrhatta bármely hatalom szemét, Gönczöl Katalinnak azonban konkrét vitája ebben a ciklusban politikussal nem volt. Legalábbis nem több, mint az előzőben.
A Fidesz szekértolói
Ráadásul Gönczöl Katalin - törvényben meghatározott munkáját végezve - nagy szívességet tett az előző ciklus ellenzékének azzal, hogy az Alkotmánybírósághoz fordult a NATO-ról és a földkérdésről való népszavazás ügyében. Deutsch Tamás és Gyarmati László az 1999-es Magyarország politikai évkönyvében a ´98-as választások végeredménye szempontjából döntő jelentőségű események között említi, hogy az MSZP- SZDSZ-kormány meghátrálásra kényszerült az ügyben, miután az Alkotmánybíróság fél évvel a választások előtt alkotmányellenesnek mondta ki a kormány által kezdeményezett népszavazás parlament általi kiírását. Az ellenzék 200 ezer aláírást gyűjtött össze a kötelezően elrendelendő referendum érdekében, a hitelesítés előtt azonban a kétharmados kormánytöbbség az ellenzéki kezdeményezést figyelmen kívül hagyva, megszavazta a parlamentben a népszavazást. Az AB elmarasztalta az Országgyűlést.
Habár Gönczöl Katalin a többi alkotmányos jogokhoz képest meglepően keveset foglalkozott a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetéssel, egy e tárgyban vizsgált esetét épp a liberális oktatási miniszter utasította el 1997-ben: az ELTE egyik tanszékének a női oktatók férfiakénál korábbi nyugdíjaztatásával kapcsolatos diszkriminációt megállapító ajánlásait Magyar Bálint figyelmen kívül hagyta.
Majtényi Lászlóért se voltak mindig ennyire oda a szocialisták: Nikolits István polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterrel először 1995-ben volt hosszas vitája a titkosszolgálatok 1990 óta végzett megfigyeléseinek titkosítása ügyében, ´97-ben pedig a biztos ismét megrótta a titokminisztert, amiért az a törvényben megengedett leghosszabb időre, 80 évre államtitokká minősítette a parlamenti "olajgate-bizottságnak" írt levelét.
Súlyos vitába keveredett Majtényi 1996 végén a Xénia Láz Egyesülettel: Majtényi felszólította a xéniásokat, hogy fejezzék be a törvénysértő adatgyűjtést az általános iskolásokról és családjukról. Schmuck Andor elnök az ombudsmanokkal szembeni manapság is divatos szlogennel válaszolt: Majtényi ajánlása mindössze iránymutató, javaslatait az egyesület mindaddig nem köteles elfogadni, amíg erre határozott felszólítást nem kapnak. A Fidesz precedensértékűnek tartotta a döntést, Schmuck szerint az adatvédelmi biztos "fideszes lelkesedéssel" vetette bele magát a munkába.
Nem örültek a szocialisták Majtényinak a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer keretmegállapodás-tervezete nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos állásfoglalásának sem: ajánlása alátámasztotta a Népszava álláspontját, mely szerint a megállapodást nem minősítették államtitoknak, vagyis a Népszava birtokába jutott dokumentumok közlése nem volt törvénysértő.
Hogy a biztosok tevékenységét és hatáskörét a legtöbb politikai erő mennyire a saját helyzete függvényében ítéli meg, jól mutatja Fenyvessy Zoltánnak, a MIÉP vezérszónokának felszólalása a parlamenti biztosok május végi meghallgatásán. Fenyvessy frakciója nevében úgy vélte, Majtényi akadályozza a rendőrség munkáját. Pedig 1995-ben az adatvédelmi biztos épp a MIÉP kapcsán keveredett komoly konfliktusba a rendőrséggel, amikor az az akkor parlamenten kívüli kis párt fővárosi Szabadság és Kossuth téri gyűlésén lefilmezte az összegyűlteket. Majtényi indokolatlannak tartotta Pintér Sándor országos főkapitány érvelését, miszerint egy tüntetésen való részvétel nyilvános közszereplésnek minősül; a biztos úgy vélte, a rendőrség a felvételeket arra is használhatja, hogy nyilvántartást készítsen egy politikai áramlat híveiről.
Kaltenbach
"Ha én >>túl radikálisakik tiltakoztak a korábban az állampárt cigánypolitikáját kiszolgáló, a romákkal szemben vitatható állításokat megfogalmazó Báthory ellen. Hende Csaba, az IM politikai államtitkára egy beszélgetésen kijelentette: illetéktelen beavatkozásnak tartja Kaltenbach megjegyzését.
A biztos 2000. májusi parlamenti meghallgatásán Hende visszautasította az átfogó antidiszkriminációs törvényjavaslatot elkészítő kisebbségi biztos véleményét, és azt mondta: nincs szükség antidiszkriminációs törvényjavaslatra (jelenleg az IM-ben bizottság foglalkozik az üggyel. Habár, mint Hack Péter a Hetek című lap június 2-i számában írja, ez nem sokat jelent: "A tett halála a bizottság").
Kaltenbach 2001. májusi meghallgatásán Lezsák Sándor Hende meghosszabbított karjaként csapott le a biztosra, és túl általánosítónak találta beszámolóját, amit Kaltenbach hidegen és finoman utasított vissza.
A törvény szerint Kaltenbach esetében a kisebbségek beleegyezése szükséges újraválasztásához. Ennek nincs akadálya: pár hete a kisebbségek kiálltak személye mellett. Parlamenti beszámolóival általában elégedettek a pártok, ez azonban, véli a kisebbségi biztos, inkább arról szól, hogy a kisebbségi ügyeknek kevésbé tulajdonít jelentőséget a politikai elit. Krizsán Andrea a Fundamentum hamarosan megjelenő számában a kisebbségi biztos hatévi tevékenységéről írt izgalmas cikkében jónak tartja, hogy Kaltenbach a diszkrimináció közvetett formáit is vizsgálta, és rendszerszerű jelentkezésével is foglalkozott: így vizsgálta például a speciális tanrendű iskolákat, vagy jelentést készített a kisebbségek oktatásáról. Krizsán szerint a hivatal tevékenységére ugyanakkor jellemző volt, hogy diszkrimináció helyett "más típusú visszásságokat" fedezett fel, és szabálytalanságok miatt rótta meg a diszkriminálót.
Biztos, ami biztos
Az ellenzék leginkább a kormánypártok által jelölt általános biztos személyétől tart, mert az határozza meg az ellenzék által jelölt helyettes pozícióját. "A helyettesből lehet szolgát csinálni és partnerként kezelni. Gönczöl egyenértékű félként kezelte Poltot" - jegyezte meg az ombudsmani hivatal egyik munkatársa. Szakértők és ellenzéki politikusok egyetértenek abban: az intézményt az azt vezető személyek habitusa határozza meg. A mostani három ombudsman azonban magasra rakta a mércét, mindhárman már megválasztásuk előtt is ismertek voltak szakterületükön. Gönczöl 1990 óta a Nemzetközi Kriminológiai Társaság főtitkárhelyettese, a Magyar Kriminológiai Társaság alapítója, kandidátusiját a visszaeső bűnelkövetők tipológiájáról írta. Három monográfiája, 69 tanulmánya jelent meg, köztük 22 idegen nyelven.
Majtényi megválasztása előtt is az ombudsmankérdés legismertebb magyarországi szakértőjének számított: 1988-ban Norvégiában, 1992-ben Svédországban tanulmányozta az állampolgári jogvédő intézményeket, e tárgykörben írta kandidátusi disszertációját is. Kaltenbach Jenő az 1991-es Kisebbségi Kerekasztal egyik kezdeményezője és alapítója, a szegedi jogi egyetem tanszékvezetője és a Magyar Közigazgatási Intézet megbízott főigazgatója. Egy ideig az országos német önkormányzat elnöke volt.
A koalíció jelöltjeit, Molnár Miklóst és Margitán Évát a Narancs által megkérdezett, többnyire a szocialista-szabaddemokrata ellenzékhez köthető jogászok nem tartják pártkatonáknak, de szakmailag kiemelkedő szakembereknek sem. Tény, hogy Molnár Miklós nem publikált az adatvédelemmel kapcsolatban; Margitán Évát az általános biztos helyettesének pozíciójára a szocialistákat leszámítva minden párt alkalmasnak találta volna.
Ellenzéki vélekedések szerint a Fidesz nem meri megtámadni nyíltan Majtényit, mert ezt csak nehezen tudná kommunikálni az adatvédelmi biztost kedvelő állampolgárok felé, ezért az ombudsman-választást nem akarja kihegyezni az ő személyére. Ennek pedig áldozatul eshet a két másik biztos is. "Nehezen védhető, ha nem választjuk meg a biztosokat: az ellenzék megint mondhatja: lám-lám, ezek a demokrácia ellenségei" - jegyezte meg a vezető kormánypárt egy másodvonalbeli politikusa, aki szerint Majtényival az a baj, hogy egyszemélyes Alkotmánybíróságot játszik; a többiekkel semmi különös, csak újakra van szükség.
Az általunk megkérdezett ellenzéki politikusok meg vannak győződve arról, hogy a Fidesz el akarja lehetetleníteni az intézményt. Több magas rangú szocialista politikus maga se gondolta volna, hogy egyszer "így fog küzdeni a Majtényiért".
Varró Szilvia
