Tanúvallomásaiban több ponton élesen ellentmondott egymásnak az Öveges-program szakmai koordinációjával megbízott egykori vezető, valamint azok a békéscsabai középiskolai tanárok, akiket a büntetőperben szerdán hallgatott meg a Gyulai Járásbíróság. Az egykor megbízási szerződéssel dolgozó koordinációs vezetőnek szakmája szerint nem volt túl sok köze a természettudományos laborokban bevezetendő munkafüzetekhez, ugyanis korábban egy általános iskola magyar szakos tanára, később igazgatója volt. Megítélése szerint ezzel semmi gond nem volt, mert a tananyagfejlesztésre, a szakmai anyagok kidolgozására – amelyet végig önálló és saját szellemi terméknek nevezett – szakembereket kért fel, akik több körben egyeztettek egymással, valamint az érintett középiskolákkal, így a békéscsabai Andrássy gimnáziummal is.
Az egykori szakmai koordinátor tanúvallomásában mindvégig a védelem álláspontját hangoztatta. Elmondása szerint minden szakmai aggály nélkül, jól működő csapatmunkában készültek el a munkafüzetek, miközben folyamatosak voltak az egyeztetések és nagyon jó visszajelzéseket kaptak az elkészült anyagról. Ha minden így történt, akkor miért kellett többször is átdolgozni a munkafüzeteket és hogyan készültek el ezek a munkafüzetek úgy, hogy az adott középiskola természettudományos tantermének felszereltségét nem vették figyelembe? – firtatta a vádat képviselő Tolna Megyei Főügyészség képviselője. Az sem volt teljesen világos, hogy az egyeztetés során ki és pontosan miért volt felelős.
A vád: különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás
Az Öveges-program visszaélései miatti perben a három vádlottat különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalással és más bűncselekményekkel vádol a Tolna Megyei Főügyészség. A büntetőper április 20-i előkészítő üléséről tudósítva beszámoltunk arról, hogy a vádirat szerint „A természettudományos oktatás módszertanának és eszközrendszerének megújítása a közoktatásban” című, az EU által finanszírozott TÁMOP-pályázat elnyerését követően szerződéseket kötöttek a vádlottak által vezetett jogi személyekkel szaktanári segédletek és tanulói munkafüzetek kifejlesztésére. A szerződött társaságok már 2011-ben, a pályázati kiírást megelőzően létrehoztak egy adatbázist, amely a pályázati kiírás szerinti segédletek és munkafüzetek elkészítéséhez szükséges adatokat tartalmazta, így azoknak csak a szerkesztése, sokszorosítása és digitalizálása történt meg a pályázatban előírt fejlesztői tevékenység helyett. Mindezek ellenére a két társaság az elvégzett munkáért kiállította a számlákat, a teljesítésigazolásokat, majd megigényelte a vállalkozói díjakat az önkormányzatoktól.
R-F. M. elsőrendű vádlott ezzel a magatartásával közel 74, a másodrendű V-né D. R. mintegy 70, míg a harmadrendű Cs. I. 34,5 millió forintos vagyoni hátrányt okozott az uniós és a hazai költségvetésnek. Ugyanakkor tény, hogy az Öveges-program keretében nem csak a projekthez tartozó munkafüzetekkel, hanem az érintett több tucatnyi város középiskolája természettudományos tantermének túlárazott, egyenként több mint 300 millió forintos átalakításával is gondok voltak. Ez utóbbival azonban a nyomozó- és a vádhatóság érdemben nem foglalkozott. Így most a perben a tíz évvel ezelőtti teljes program több mint 12 milliárd forintjából csak alig 180 millióról esik szó.
Az Öveges-program szétlopásáról már hét évvel ezelőtt beszámoltunk.
Arra sem született megnyugtató válasz a szerdai tárgyalási napon, hogyha minden érintett középiskolának készített munkafüzet mindegyike önálló fejlesztés és szellemi termék volt, akkor hogyan fordulhatott elő, hogy a felcsúti székhelyű Librum Kft. és a gyulai központtal rendelkező Hunniareg Kft. több esetben szó szerint ugyanazt a munkafüzetet alkotta meg és értékesítette az érintett középiskolák települési önkormányzatainak, külön-külön 30 millió forintért.
Tovább árnyalták a képet a tanúként meghallgatott középiskolai szaktanárok, aki néhány döntő ponton más tartalmú tanúvallomást tettek, mint a szakmai koordináció vezetésével megbízott szakember. Mondandójuk lényege az volt, hogy a projekt keretében kötelező képzéseken vettek részt, amelynek végén záróvizsgát tettek. Ennek keretében pedig olyan kísérleteket és feladatokat kellett kidolgozniuk, amelyeket utóbb az elkészült munkafüzetben láttak, holott erről korábban önálló fejlesztésként beszélt koordináció vezetője. Többen a tárgyalóteremben lévő munkafüzetből megkeresték az így bekerült munkájukat, amelyért semmilyen javadalmazást nem kaptak.
Az egyik tanúként meghallgatott képiskola biológiatanár az így a munkafüzetbe bekerült feladatokat és kísérleteket „nagyon különböző színvonalúnak” nevezte. Volt olyan szaktanár, aki úgy nyilatkozott: nem használta a munkafüzetet, mert a saját maga által összeállított feladat- és kísérletsorban sokkal inkább bízott. Míg volt, aki receptkönyvhöz hasonlította a munkafüzetet, amelyből mindenki kiválogatja, mit akar felhasználni. De akadt olyan is, aki „élete szakmai csúcspontjának” nevezte, hogy részt vehetett ebben a programban.
„Az érintett középiskolák szaktanárai egyetemet végeztek, legalább 20-25 éve tanítanak, míg a fejlesztőcsapat többségében általános iskolában tanító és főiskolai végzettséggel rendelkező ember volt. Ha finoman akarok fogalmazni, akkor ez szintbeli különbség” – mondta a gyulai tárgyaláson a vádat képviselő ügyész.
(Címlapképünk illusztráció)
