Bár azt, hogy a Fidesz abszolút többséget szerezzen az új Országgyűlésben, talán senki nem hiszi az országban, a pártelnök múlt és e heti programjából az is kiolvasható, ő nem adja fel. Mit is tehetne mást, nyakába veszi az országot, és a nyitott körzetek népét megpróbálja jobb belátásra bírni. Ha bejön, a mennybe megy. Ha pedig nem - nos, arra szintén történtek előkészületek.
A választás éjszakáján Orbán lelkesíteni igyekezett, megadta a receptet, hogyan vezethető le a "döntetlen közeli eredményből" a "reális győzelmi esély". Ehhez "csak" annyi egyéni körzetet (75-öt a még álló 110-ből) kellene hozni, mint 2002-ben a második fordulóban. Miután a múlt hét hétfőre nagygyűlést hívott össze a Várba, úgy tűnt, ugyanazzal próbálkozik, mint négy éve, és ismét a Testnevelési Egyetemen meg a Kossuth téren abszolvált vadulással lehet számolni. A helyzetértékelésnek vasárnap éjjel még csak az Orbán hátában felálló vezérkar színpadi jelenléte mondott ellent. A külügyben edződött Martonyi és a porcelánmosolyt magára öltő Mikola kivételével az összes potentát halálsápadtan, a tapsrendet bágyadtan betartva próbálta túlélni az előadást. Másnap azonban, a Fidesz választókerületi elnökeinek tanácskozásán Orbán optimizmusát már többen megkérdőjelezték. A helyzet ugyanis súlyosabb, mint négy éve. Az idén az első forduló után több egyéni mandátum talált gazdára, és az MSZP-SZDSZ tandem nagyobb arányban vezet a listás és a már megszerzett egyéni helyeket tekintve, mint 2002-ben. Ráadásul a Fidesznek most az MDF tizenvalahány képviselője is útjában áll - hisz a kormányváltás elméleti esélye csak velük együttműködve maradt meg. A HVG információi szerint a Bara Hotelben tartott tanácskozáson Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, Németh Zsolt volt külügyi államtitkár és Deák András XI. kerületi képviselőjelölt is arra szólította fel Orbán Viktort, hogy "bármi áron egyezzen ki Dávid Ibolyával". A tanácskozás annak leszögezésével végződött, hogy a megállapodásnak Orbán személye sem lehet akadálya, miniszter-elnöksége a kormányváltáshoz képest másodlagos. És az is eldőlt, hogy a várbéli demonstrációt nem követi újabb, így Orbánt 2006-ban a kritikával szemben nem védi meg az a varázs, ami négy éve érinthetetlenné tette. Hétfői Dísz téri beszédét azzal zárta, hogy "fent vagy lent, de mindig maradok", ez nyilvánvalóan nem politikai visszavonulását, hanem az MDF-nek tett, visszautasíthatatlannak beállított ajánlatot előlegezte.
A végén még
Mely vélhetően kedden érkezett meg az MDF-hez (némi előzetes puhatolózás és lebegtetés után). Ez az üzenet azt tartalmazhatta, amit Orbán szerda délelőtti sajtótájékoztatóján bejelentett, miszerint a második forduló előtti és utáni együttműködés érdekében kész lemondani a miniszterelnökségről. Úgy tudjuk, a Fidesz ekkor Varga Mihály volt pénzügyminisztert ajánlotta az MDF figyelmébe.
Ám Dávid Ibolya elővágott, szerdán, kora reggel - merőben szokatlan időpont egy nyílt levél nyil-vánosságra hozatalára - kemény hangon verte le Orbán keddi, nem nyilvános ajánlatát; mégpedig anélkül, hogy szót ejtett volna róla. Nyolc feltételt szabott a tárgyalások megkezdéséhez, teljesítésük a Fidesz választási programjának nyilvános megtagadásával ért volna fel. (Emlékeztetőül: azt szerették volna, hogy a Fidesz vonja vissza a tb-járulék csökkentésének tervét, a 100 ezer forintos minimálbér ígéretét, hagyjon fel tőkeellenes és visszaállamosítási szólamaival, határolódjon el a szélsőjobbtól és kötelezze el magát a tiszta kezek hivatala mellett is.)
Mire tehát Orbán szerdán bejelentette, hogy a megegyezés érdekében lemond a kormányfőjelöltségéről, Dávid Ibolya az ajánlatot már el is utasította, így kommunikációs előnybe került. Az ugyanis mindig jobban fest, ha valaki elvekről és nem személyekről ("hatalmi ambíciókról"!) beszél. Orbán erről az ajánlatról immár "hivatalos" levélben értesítette az MDF-et (ezt vitte el sk. Rogán), s a sajtóban rögvest fel is röppent néhány név: Bod Péter Ákos, a jegybank volt elnöke, Martonyi János és Pokorni Zoltán mellett Csányi Sándort, az OTP Bank elnök-vezérigazgatóját is hírbe hozták. Hogy pontosan ki és miért, azt érdekes lenne tudni (a bank-vezér neve a Gazdasági Rádió egyik műsorában hangzott el először). Csányi tavaly októberben az MDF megkeresését egyszer már elutasította, mondván, nem készül politikai pályára, s kisvártatva ezt tette most is. A valódi jelölt szerda estére Bod Péter Ákos lett - Orbán a Hír TV-ben bevallotta, hogy őrá gondolt igazából. Ám Dávid szerdán egy rövid levélben még egyszer elparentálta Orbán személyi javaslatát, s ezzel a két pártvezetés közötti kommunikáció meg is szakadt.
Hogy az MDF elnöksége valóban fontolóra vette-e a javaslatot, nemigen hisszük. Egyik ibista vezetőjük szerint Orbán egy pillanatig sem kezelte demokrataként a kérdést. "A Fidesz csak kifele kommunikálta, hogy mindent megtesz a megegyezés érdekében. Valójában nem volt megfontolásra méltó ajánlata. Végig arról volt szó, hogy egyoldalúan lépjünk vissza, különben eláruljuk a jobboldalt. Ne tőlünk várják már, hogy megverjük a szocialistákat. Mi megtettük a magunkét. Bejutottunk a parlamentbe, és harminc százalékkal növeltük képviselőink számát." A neve elhallgatá-sát kérő politikus szerint a kérdésre akkor kell visszatérni, ha a Fidesz megkapja a lehetőséget a kormányalakításra. Ez az MDF-es forrásunk tagadta, hogy meg akarták volna alázni Orbánt: a feltételek rögzítésére szerinte azért volt szükség, mert "Orbánnal úgy járhatunk, mint az MSZP Medgyessyvel. Megkapja a lehetőséget, és a végén még teljesíti az ígéreteit." A politikus szerint nemcsak a Fidesz által felrúgott 2002-es választási megállapodás int óvatosságra, hanem az is, ahogy Orbán a pártjával bánik.
Cicamica
Szerdán Orbán a szűk lehetőségek között az egyetlen ésszerű döntést hozta. Még akkor is, ha visszalépését legalább annyira a párton belüli nyomás eredményezte, mint amennyire igyekezett a történteket önzetlen áldozatvállalásként és államférfiúi próbatételként bemutatni. Lehet, hogy a keddi javaslatot Orbán komolyan gondolta; de lehet az is, hogy más célja az ajánlatnak, mint Dávid és az MDF kompromittálása, nem volt. Számos haszonnal kecsegtet ugyanis, ha "sikerül áttolnia a döglött lovat az MDF térfelére" - úgy a második forduló előtt, mint utána. Az ájtatos duma ("csak együtt akadályozhatjuk meg a komcsik országrontó rémuralmát!") az MDF szavazóiban és képviselőjelöltjeiben pendíthet meg egy húrt. Ha április 23-án a Fidesznek és az MDF-nek mégis meglenne a többsége az új parlamentben, úgy a mostani nyomásgyakorlás pompásan megágyaz az akkor alkalmazandónak. S végül: ha mégis a koalíció nyer, Orbán saját pártja előtt is hivatkozhat Dávid Ibolya hajthatatlanságára - mondván, ha az elnök asszony a kormányváltást támogatja, az bizonyára be is következett volna. Orbán szerdai és csütörtöki fellépéseiből az is nyilvánvalóvá vált, hogy mi lesz a hátralévő időben a fideszes kommunikáció főcsapása: az ország a csőd szélén, a forint bedől, a szocik hazudtak, olyan válság van, hogy a szemünk káprázik belé; lefogadjuk, a héten még az is kiderül, hogy az oroszok is visszajönnek. Napnál is világosabb, hogy csak egy "szakértő kormány" képes elhárítani a katasztrófát.
Ám Orbánnak mindezért súlyos árat kellett fizetnie. Bár a hardcore Fidesz-szavazók nyilván egy szavát sem hiszik, és abban a meggyőződésben fognak vasárnap a pártra voksolni, hogy akkor is Orbán lesz a legfőbb hatalom birtokosa, ha nem ő a kormányfő, miniszterelnök-jelölt nélkül legalábbis vakmerő dolognak tűnik nekivágni a döntő csatának. Ráadásul Orbán a Fidesz programját is mintegy zárójelbe tette: az m1-nek adott csütörtöki interjújában a Fidesz és az MDF programjának összecsiszolását nagyvonalúan a második forduló utánra halasztotta. Tizenkilencre lapot kért: se kormányfő, se program - csak ő. Neki kell hinni.
Eközben a Fidesz kevéssé válogatott eszközökkel is operál. A végeken megkezdődött a küzdelem az egyéni jelöltek meggyőzéséért. (Az MDF elnöksége főként azoktól a jelöltektől kért kitartást, akik nem polgármesterek, és személyükben kevéssé függenek a helyi politikától; ezzel talán sikerülhet többségüket versenyben tartani. Lapzártakor még látszott erre némi esély.) A pártközeli sajtó mindent elkövet, hogy az MDF-et a kormányváltás kerékkötőjének és az MSZP cicamicájának állítsa be: a Magyar Nemzet csütörtöki vezércikke keresetlen egyszerűséggel árulónak nevezte Dávid Ibolyát. Előkerült - ismét - a Schmuck Andor által gründolt Tisztelet Társasága, mely három jelölttel is képviselteti magát az MDF listáján, meg az is, hogy a baloldalnak is dolgozó, politikai elemzéssel, közvélemény-kutatással és PR-ral foglalkozó Political Capital (PC) építette fel a fórum kampányát. (Schmuck Andor és a Tisztelet Társasága kapcsolatáról mellesleg a PC tulajdonolta Hírszerző számolt be először.) És özönlöttek a meglepőbbnél meglepőbb álhírek. Múlt kedden azt hallottuk, hogy Boross Péter és Bod Péter Ákos kiegyezett a Fidesszel Dávid háta mögött; szerdán azt, hogy másnap szétszakad a maradék MDF, Dávid Ibolyát már a kormányőrezred rejtegeti. Elindult az MDF elnökét és családját lejárató kampány. Dávid Ibolyáról elterjedt, hogy szcientológus, fiát pedig Ausztráliában öt évre ítélték drogkereskedelem miatt, és csak Gyurcsány közbenjárására engedték haza. A férje a kör-SMS-ek szerint "ellopta az M6-ost", és milliókért közjegyezte Ferihegy eladását. A pletykák eredetének megtippelésére nem teszünk kísérletet.
Ám mindez nem fedheti el a tényt: a Fideszben immár nem az a kérdés, mint volt 2002-ben, miszerint Orbán milyen következtetéseket von le egy esetleges választási kudarcból, hanem hogy a pártban mit gondolnak őróla. Bár Orbán elérte, hogy a kampányról és a választási szereplésről már csak április 23. után essék szó, s a sorok egyelőre összezárnak, a várható végkimenetel előrevetíti a számonkérést.
Személyesen
Asztalos István vásárosnaményi választókerületi elnök és Csobolya Attila, városi Fidesz-elnök keddi, a HVG-ben megjelent nyílt levele nemcsak azt állapítja meg, hogy Orbán tartalékai kifogytak, üzenetei nem szólítanak meg újabb választókat, hanem megkérdőjelezi személyi politikájának hitelét is. "Hiába áll szorosan mögötted helyettesed a kamerák előtt, ha az önelégültségen kívül mást nem üzen a választóknak" - írták. (Igaz, pár nappal később visszavonták levelület, és bocsánatot kértek.) Hont András erzsébetvárosi fideszes önkormányzati képviselő a Népszabadságban Orbánt tette felelőssé a jobboldal kudarcáért. A Fideszben sokan érezhetik úgy, hogy megdolgoztak a sikerért, és a maguk eszközeivel többet nem is tehettek volna, ám Orbán káderpolitikája elvette előlük az érvényesülés lehetőségét. A szövetségi politika nem hozott több listás szavazatot (sőt, harmincezerrel kevesebb gyűlt, mint 2002-ben), de sok régi harcos leszorult a befutó helyekről. És minden szál Orbán kezében fut össze. Lehet, hogy a depressziókampányért Habony Árpád a felelős, aki a kreatívokat állítólag kitalálta, de ő is Orbán embere. Mikolát és Semjént szintén ő vitte a tűzvonalba. Csaba László, a jobboldalon referenciaszemélynek számító közgazdász az első forduló eredményét azzal magyarázta a Narancsnak, hogy Orbán nem értette meg a magyar választói rendszer lényegét, amely a koalícióképes pártalakulatoknak kedvez. Szerinte Orbán és a Fidesz jövőjét is az határozza meg, hogy változtat-e a stratégiáján, és lehetőséget teremt-e a valódi partneri viszonyt ápoló jobboldali pártok együttműködésére.
Már ha valaha lesz még olyan helyzetben, hogy ezt megtehesse.
