„Az 1956-os szabadságharc is úgy indult, ahogy a mi forradalmaink kezdődni szoktak” - mondta Orbán Viktor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tartott esti ünnepségen. Ezzel arra utalt, hogy a forradalom előtt Cziffra György, akinek a kommunisták szétverték a kezét, előadott egy darabot, ami aztán vastapssal ért véget. Szerinte az ilyen események szokták beindítani a forradalmakat Magyarországon, és ez történ az akkori elődadás után is: a résztvevők közül sokan hazafelé menet letépték az utcákon a kommunista plakátokat.
„Amikor 1956 hőseire gondolunk, akkor fiatalokat látunk magunk előtt: pesti srácokat és lányokat” - mondta Orbán, azt hangsúlyozva, ami egy ideje a hivatalos NER-féle történelemszemlélet alapja: nem az értelmiségiek, nem Nagy Imre, nem a reformkommunisták, hanem kizárólag az utcán harcoló fiatalok voltak a forradalom kovászai. Szerinte a magyarok, az utca népe ekkora már megértette, hogy a kommunizmus hatalmas hazugság, elnyomó rendszer, amivel szemben harcolni kell.
„A villámcsapás erejével csapott az elméjükbe, hogy nekünk magyaroknak nincs más hazánk, a mi álmaink csak itt születhetnek meg, nincs nekünk másutt hely” - mondta Orbán, aki ezt követően most kivételesen nem Wass Albertet, hanem hosszú idő után
ismét Márai Sándort idézett a hazaszeretetről.
„A haza mi vagyunk mind, szőröstül-bőröstül. S haza csak addig van, amíg van, aki áldozatot hozzon érte” - mondta Orbán, és szerinte addig van haza, amíg a „hitványak”, „a külföldi zsoldban állok” kevesebben vannak, mint a hazafiak.
Szerinte a magyarok 1956-ban csodát tettek, és ma is ebből a csodából élünk. Ezt követően felsorolta, hány áldozata volt a forradalomnak, mert szerinte a szabadságnak nagy ára volt. Azt mondta, október 23-án a magyarok magyar, azaz
európai életformát akartak maguknak.
Szerinte Európa nyugati fele akkor még nem hasonlott meg, a nemzetek Európája volt, így a magyarok törekvése és a vágyott cél között nem volt ellentmondás Azt mondta, hogy egyetlen ország, Európa sem maradhat meg, ha múltjával szembefordul, és a keresztényi értékeket megtagadja.
Ezt követően arról beszélt, hogy a magyar történelem a szabadságharcok füzére, aminek köszönhetően lovagias nép lettünk. Meg kell értenünk szerinte a történelmi leckéket, ami bizony vizsgákkal, alkalmassági tesztekkel jár együtt: a helyes vagy a helytelen válaszokon múlik egy-egy állam sorsa, fennmaradása. Szerinte vannak olyan nemzetek, amelyek kihulltak, voltak, akik felsőbb osztályba léptek. Szerinte a magyarok az utóbbiak közé tartoznak a honfoglalástól az 1956-os forradalomig.
A szabadságharc hatása szerinte az egész Földgolyón érezhető volt, mert a kommunista megszállás, a kisszerűség ellen kelt fel a nemzet. És az 56-osok győztek, mert a bátorságuk és a hősiességük nagyságát hagyták örökségül, erkölcsi kapaszkodót adtak a forradalom elbukása utáni időszakban is.
„Mi magyarok ezer év alatt nyertük el a tudást, hogy ne a változóra, hanem mindig az állandóra, Istenre, hazára, családra tekintsük” - zárta rövid, alig 15 perces ünnepi beszédét a miniszterelnök.
