Orbán szerint “aki a magyarokkal együttműködik, jól jár”

  • narancs.hu
  • 2018. november 23.

Belpol

Budapest pedig azt a pénzt is megkapja, ami “nem az övé”.

Véget ért a száz év magyar magány korszaka, mindenki rájött arra, hogy "velünk együttműködni nem természetellenes, sőt értelmes dolog, sőt megéri" - mondta Orbán Viktor a Kossuth rádióban. – Aki a magyarokkal együttműködik, jól jár – tette hozzá, szerinte ugyanis a közös gazdaságfejlesztési programok nemcsak Magyarországnak és a mai államhatáron kívül élő magyaroknak jók, hanem a szomszédos államok nem magyar állampolgárainak is.

false

 

Fotó: MTI-Mohai Balázs

Orbán arról is beszélt, hogy Tarlós István főpolgármester jogokat szerzett Budapestnek a kormány és a főváros között létrejött megállapodással; a Fővárosi Közfejlesztések Tanács megalakulása révén ugyanis elérte, hogy közös döntés szülessen a budapesti fejlesztésekre szánt kormánypénzekről.

Ez Orbán szerint annyit tesz, hogy “Budapest olyan pénz fölött kapott döntési jogot, amely nem az övé, hanem a központi kormányzati költségvetésből származik, ezért Tarlós István nem feladott, hanem megszerzett jogokat a fővárosnak".

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.