Orbán több uniós pénzt szeretne, azt mondja, nagyon messze a megállapodás az EU költségvetéséről

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. február 21.

Belpol

A miniszterelnököt majd' szétszedték az újságírók az uniós csúcson.

Nem fogadható el, hogy négy nettó befizető ország, Ausztria, Hollandia, Dánia, Svédország - Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének 1,074 százalékról szóló ajánlatát elutasítva - továbbra is bruttó nemzeti jövedelmük 1 százalékát fizetné be az uniós költségvetésbe - jelentette ki Orbán Viktor Brüsszelben, a 2021 utáni uniós keretköltségvetésről rendezett EU-csúcstalálkozón .

A miniszterelnök - az MTI fotói alapján újságírók egészen impresszív gyűrűjében -  azt mondta, a kohézió barátai országcsoport úgy döntött, átalakul az ambiciózus Európa költségvetése elnevezésű csoporttá, és azt az álláspontot fogadták el, hogy "ha ambiciózus Európát akarunk, akkor ahhoz ambiciózus költségvetés kell".

false

 

Fotó: Benko Vivien Cher / MTI

Az országcsoport tagjai indítványozták, hogy az Európai Parlament azon javaslatához kell viszonyitani a számításokat, amely alapján a 27 tagállam egyaránt bruttó nemzeti jövedelmének 1,3 százalékát fizetné be a költségvetésbe.

Orbán  szerint szerint nincs lehetőség arra, hogy a két álláspont között kompromisszum jöjjön létre. Ha pedig nincs megegyezés arról, hogy mennyi lesz a költségvetés befizetési oldala, akkor nem lehet arról sem beszélni, hogy miként legyen szétosztva - mondta.

"Ebben a pillanatban nagyon messze vagyunk a megállapodástól, két távoli álláspont van, valamikor a jövőben folytatni fogjuk a megbeszéléseket" - fogalmazott.

Az eu következő hétéves költségvetése körüli vitákat a Magyar Narancs decemberben foglalta össze.

Ahol a legjobban fáj

Az EU hétéves költségvetése mindig kemény alkuk nyomán alakul ki; most a Brexit mellett az unió előtt álló új kihívások is nehezítik a folyamatot. Határozott a szándék a korrupt kormányok büntetésére is.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.