„Óriási gond lesz a finanszírozással”

Farkas András szakértő a mai magyar nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságáról

Égetően fontos lenne egy nyugdíjreform kidolgozása, ám ez nem megy egyik napról a másikra. A jó nyugdíjrendszer kevés, kell hozzá még működőképes egészségügy, továbbá értelmes foglalkoztatás- és családpolitika.

Magyar Narancs: Milyen a magyar nyugdíjas társadalom összetétele?

Farkas András: Ugyanolyan rétegzett, mint általában a magyar társadalom. Van több mint kétmillió öregségi nyugdíjas és közel 500 ezer, egyebek mellett életkor alapján járó ellátásban, rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülő. Ez a lakosság egynegyede. Aki a középosztályból vagy a gazdagabb rétegekből válik nyugdíjassá, az sokáig képes megőrizni ezt a helyzetét a nyugdíjas társadalmon belül is. Ám a nyugdíjakat csak az inflációval emelik, miközben az átlagkereset majdnem egy évtizede sokkal gyorsabban nő, mint az infláció. Ezért akinek mondjuk öt éve állapították meg a nyugdíját, annak, akármilyen jó helyzetben volt is akkor, romlott a pozíciója, és csúszik lefelé a relatív elszegényedési csúszdán. Soha nem volt ilyen sok nyugdíjas a leg­alsó két jövedelmi decilisben. A legalsó tizedben 300 ezer nyugdíjas van.

MN: Ez milyen havi járandóságot jelent?

FA: Százezer forint alattit. A kétmillió öregségi nyugdíjas közül 150–200 ezer ember sorolható ide, az egyéb ellátásban részesülők ellátása ennél is kisebb. Ha valakinek összesen 100 ezer forint bevétele van ilyen inflációs közegben, az mélyszegénység. És ha ehhez hozzávesszük a nyugdíjasok társadalmi státuszát is, meg a családi állapotukat is, akkor azt látjuk, hogy a legszegényebbek jellemzően egyedül vannak.

MN: Mennyire jellemző, hogy a nyugdíjba vonult szülők kénytelenek támogatni a gyerekeiket?

FA: Minden olyan nyugdíjas, aki megteheti, támogatja a gyerekét, ez jellemző evolúciósan is. A mamahotel, papabank jelenség jegyében a gyerekek nagy része harmincéves koráig nem hagyja el a szülői házat. Ez egy nemzedékek közötti bizalomra épülő, nagyon törékeny rendszer. Ráadásul a magyar törvény arra is kötelez, hogy ha megszorulnának az idős szülők, akkor a nagykorú gyereknek kötelessége támogatni őket – ez a kötelező szülőtartás.

MN: Ez reális?

FA: Benne van a nagyszerű Alaptörvényünkben, onnan bekerült szó szerint a polgári törvénykönyvbe, aminek alapján bíróság előtt lehet érvényesíteni a szülőtartási igényt. Még kevés ilyen ügy van. Akkor lesz nagyon sok, amikor az a rengeteg ember, aki pocsék nyugdíj­jogosultságot szedett össze, nyugdíjba megy. Ezek a kényszervállalkozók, a szürkegazdaságban, a milliónyi egyszerűsített foglalkoztatási formával foglalkoztatottak. A korábbi katások, az új katások pláne. Hiába kapnak nyugdíjat, az olyan picike összeg lesz, hogy a család támogatására szorulnak. Ha viszont a gyerek nem akarja vagy tudja támogatni a szülőt, szembesülni fog a következményekkel.

MN: Van már konkrét ügy?

FA: Persze. A csodálatos szociális törvény korábbi verziójában is benne volt, hogy ha a bentlakásos térítéses idősotthonban lakónak nem elég a nyugdíja 80 százaléka a térítési díjra, akkor az intézmény a gyereket szólítja fel annak kipótolására. És ha a gyerek nem hajlandó erre, akkor az intézmény beperelheti őt. Ez elsősorban a külföldön dolgozó, közel 700 ezer magyar ellen irányulhat, akik itthon nem fizetnek nyugdíjjárulékot. Ebből nagy gáz lesz, Damoklész kardjaként ott lebeg a mai aktív emberek feje fölött. Ha szóba kerül, hogy nyugdíjreformot kell végrehajtani az uniós vállalások alapján, akkor annak fontos része lesz ennek a tisztázása is. Mert a nemzedékek egymás közötti bizalma, amire épül az egész felosztó-kirovó nyugdíjrendszer, gyorsan összetörhet.

A függőségi ráta azt méri, hogy a 65 év felettiek hogyan arányulnak a 15–64 évesekhez, és amikor ez romlik, akkor mondjuk már csak három aktív dolgozó jut egy nyugdíjasra, aztán majd csak kettő. De az aktív dolgozónak nemcsak a nyugdíjasokat kell a járulékfizetés révén, meg a kötelező szülőtartás révén támogatni, hanem a saját gyerekeit is. És ide kell számolni az összes munkanélkülit, eltartottat. Egy nyugdíjast már most is kevesebb, mint két aktív dolgozó tud támogatni, mert nekik egyéb támogatandó kötelezettségeik is vannak. És ez fog tovább romlani akár egy-egyes vagy még rosszabb arányra a jövőben.