Paks 2 és a nyilvánosság korlátozása – Oroszosodás

Tovább korlátozná az orosz–magyar nukleáris egyezménnyel összefüggő adatok nyilvánosságát és az átláthatóságot egy nemrég beadott törvényjavaslat. A paksi projektre nem vonatkozna a közbeszerzési törvény sem, és az orosz szakértőknél eltekintenének a mérnöki szakma gyakorlásának jelenleg érvényes szabályaitól és képesítési követelményeitől.

„A tervezett új paksi blokkok ügyét mindig is igyekeztek minél jobban elrejteni az emberek elől. Nyilvános szakmai, társadalmi vitába nem bocsátkoztak a kérdésről, a lényegi információkért mindig is pereskednünk kellett” – mondja Perger András, az Energiaklub (Ek) Szakpolitikai Intézet szakértője. Az Energiaklub 2010-ben kért a bővítésről információkat a paksi atomerőműtől és az MVM-től. Miután ezek kiadását megtagadták, a szervezet bírósághoz fordult. A paksi új blokkok építését előkészítő Lévai-projekt adataiért indított pert 2011. szeptemberben első fokon megnyerte az Ek, a bíróság száz százalékban kiadandónak ítélte a dokumentumokat. Többszöri levélváltás után megkapták a szerződések listáját, a szerződéseket és öt dokumentumot, a többit azonban nem. Az MVM a know-how-ra hivatkozott, illetve arra, hogy döntés-előkészítő anyag­nak minősülnek. Az Energiaklub a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság állásfoglalását kérte az ügyben. A hatóság 2013 tavaszán felszólította az MVM-et a dokumentumok közzétételére, megengedte azonban, hogy kitakarják a nem nyilvános közérdekű adatokat. Az MVM 2013 nyaráig az összes anyagnak csak a töredékét küldte meg, azt is vonakodva; arra hivatkozott, hogy jelentős munkateher a cég számára a nem nyilvános adatok felismerhetetlenné tétele. A sok­éves jogi huzavona után megkapott több ezer oldalnyi dokumentum jelentős része így fest:

Most pedig az eddigi vérszegény nyilvánosságot is tovább korlátozná Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter benyújtott törvényjavaslata: eszerint megtagadható a 2014. januári orosz–magyar egyezménnyel összefüggő megállapodásokhoz, szerződésekhez és az ezek előkészítésével kapcsolatos valamennyi adathoz való hozzáférés, ha az veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit, vagy szellemi tulajdonhoz való jogot sért.

Az alaptörvény egyértelműen leszögezi, hogy mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. Az információszabadságról szóló törvény azonban eddig is megengedte a közérdekű adatok nyilvánosságának korlátozását, például bizonyos adatokat a törvény alapján az arra jogosultak (a köztársasági elnök, a kormány tagja, a bíróság elnöke stb.) minősített adattá nyilváníthatnak, azaz titkosíthatnak mondjuk a nemzetbiztonsági érdekre hivatkozással. Ilyenek lehetnek az atomerőmű esetében például a technológiai részletek, a biztonságtechnikai adatok. A mostani törvényjavaslat értelmében az adatgazdák ezentúl sokkal egyszerűbben utasíthatnák el az adatigényléseket nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva, továbbá az adatminősítési eljárásoknál is könnyebb dolguk lenne. Az információszabadságról szóló törvény vonatkozó részének azonban a most javasolt törvénymódosítás nem felel meg, hiszen nem nevezi meg azon adatfajták körét, amikre vonatkoztatná a korlátozást. Az új törvény ugyanis általánosan vonatkozna mindenre, ami az orosz–magyar egyezményhez köthető.

„A TASZ álláspontja szerint a paksi bővítéssel kapcsolatos közérdekű adatos perek már megmutatták, hogy az állampolgároknak szinte esélyük nincs megismerni, hogy Magyarország történetének egyik legnagyobb beruházása milyen gazdasági és politikai feltételekkel fog megtörténni. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja, ha a parlament elfogadja a törvényjavaslatot” – mondta Hidvégi Fanny, a TASZ Adatvédelmi és információszabadság programvezetője.

Perger András szerint nemzetbiztonsági érdekre eddig soha senki nem hivatkozott az adatkérelmek és a perek során. „Nem világos, miért jelentene nemzetbiztonsági kockázatot például annak az információnak a nyilvánossága, hogy kinek a cége mennyiért szállít betont az építkezéshez” – mondta a szakértő.

 

Titkos előkészületek

A benyújtott törvényjavaslat külön rendelkezik arról, hogy az orosz–magyar egyezményhez kapcsolódó megállapodásokat, szerződéseket előkészítő, döntésmegalapozó adatok az eddigi 10 év helyett 15 évig nem nyilvánosak. Az időtartamot a megállapodás vagy szerződés teljesítésének megkezdésétől kellene számítani, az adat azonban a keletkezésétől nem lenne nyilvános. Vagyis ha elfogadják a törvényjavaslatot, akkor egy 2013 szeptemberében készült tanulmány 2013 szeptembere óta nem nyilvános, de hogy meddig, az attól függ, hogy mikor kezdik meg az adott szerződés teljesítését – ha 2017-ben, akkor onnantól számít a 15 év, azaz 2032-ig. „Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a javaslatcsomag szerint erre a beruházásra nem vonatkozik a közbeszerzési törvény sem, akkor az a kép alakul ki bennünk, hogy gyakorlatilag nulla transzparen­cia mellett fognak elkölteni cirka 4000 milliárd forint közpénzt” – véli Perger András.

 

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A közbeszerzésekről Lázár János januárban még úgy nyilatkozott, hogy „a Roszatom, amely a beruházást végzi, majd ír ki közbeszerzéseket az egyes elvégzendő feladatokra, az eljárásnak pedig meg kell felelnie az uniós és magyar közbeszerzési és versenyjogi előírásoknak”.

A beadott javaslatcsomag – a fentiek ismeretében kissé cinikus – indoklása szerint „nagy nehézséget okozott az Egyezmény (az orosz–magyar megállapodás – a szerk.) titoktartási klauzulájának a magyar (…) alkotmányossági követelményekhez igazítása”. A TASZ és egyéb jogi szakértők szerint nemcsak nehézséget okozott, de nem is sikerült, mert szakmai álláspontjuk szerint a nyilvánosság ilyen mértékű és főszabályszerű kizárása, az információhoz való hozzáférés ilyetén korlátozása indokolatlan, és alkotmányos problémákat vet fel, hiszen a főszabály a nyilvánosság, és nem a titkosság.

Ha elfogadják a javasolt módosításokat, akkor a köztársasági elnök alkotmányossági vétóval élhet, és az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Ha ez nem történik meg, és kihirdetik a jogszabályt, akkor egyrészt a képviselők vagy az ombudsman utólagos normakontrollal élhetnek. A törvény hatályba lépését követő 180 napon belül az állampolgárok is az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak, de ehhez bizonyítaniuk kell valamely alapjoguk sérelmének személyes, közvetlen és tényleges elszenvedését; például a már említett közérdekű adatok megismeréséhez való jog, valamint – indirekt módon – az egészséges környezethez való jog sérelmére hivatkozhatnának. Ha ugyanis nem tudhatunk semmit a tervezésről, építkezésről, kivitelezésről, akkor azt sem tudhatjuk, hogy biztosítva van-e ez az alapjogunk. Az Alkotmánybíróságnak ilyen esetekben azt kellene eldöntenie, hogy szükséges és arányos volt-e a törvénybe foglalt korlátozás, és a nemzetbiztonság valóban megköveteli-e ezt.

A legjobb természetesen az lenne, ha a parlament nem fogadná el ezt a korlátozó javaslatot. Erre csekély a remény, nem egyértelmű ugyanis a parlamenti pártok álláspontja: az LMP felszólította a kormányt, hogy vonja vissza az előterjesztést, a PM szerint pedig el kell felejteni a felelőtlen paksi kalandozást. Hallgat viszont az MSZP, a DK és a Jobbik. Összeállni látszik a szokásos atompárti nagykoalíció, a Fideszt is beleértve.

Gyertek!

A benyújtott törvényjavaslat arról is rendelkezik, hogy az atomtörvény hatálya alá tartozó létesítmények (értelemszerűen ilyen az atomerőmű is) esetében kamarai tagság nélkül is lehessen mérnöki, építészeti, illetve építészeti-műszaki tervezési szakértői tevékenységet végezni. Ilyen tevékenységet ezentúl az végezhetne, aki az Országos Atomenergia Hivatalnál (OAH) igazolja alkalmasságát, és szerepel az OAH e célból létrehozandó nyilvántartásában. Ennek részletes szabályait kormányrendeletben állapítanák meg a későbbiekben.

A benyújtott javaslat meglehetősen homályos indoklása szerint a javasolt módosítás azt a célt szolgálja, hogy „a beruházással összefüggő építészeti-műszaki tervezési szakértői tevékenység gyakorlása, tekintettel a beruházás nagyságára, ne jelentsen aránytalan és indokolatlan nagy terhet” a szakértőknek. Ez minden bizonnyal nem az évi 45 ezer forintos kamarai tagdíjra vonatkozik. Sokkal inkább arra, hogy a beruházásban orosz szakértők is dolgozni fognak, jelenleg pedig csak akkor lehetnek kamarai tagok a nem az Európai Gazdasági Térséghez tartozó állampolgárok, ha Magyarországon lakóhellyel vagy tartózkodási engedéllyel rendelkeznek.

Megkeresésünkre Barsiné Pataky Etelka, korábban az MDF parlamenti képviselője, később a Fidesz színeiben európai parlamenti képviselő, 2009 óta pedig a Magyar Mérnöki Kamara elnöke a Magyar Építész Kamarával közös közleményben reagált, miszerint nem értenek egyet a benyújtott törvénytervezet vonatkozó bekezdéseivel. „A törvényjavaslat korábbi előterjesztésként a Magyar Mérnöki Kamarával és a Magyar Építész Kamarával nem került egyeztetésre. (…) Értetlenül állunk az előtt, hogy miközben az orvosi, gyógyszerészi vagy agrár-érdekképviselet tevékenységét miniszteri szinten látványosan és egyértelmű támogatásban részesíti a magyar kormány, addig a hazai legnagyobb beruházásban dolgozó mérnökök vonatkozásában a Magyar Mérnöki Kamara feladatkörét és jogkörét csökkentik” – írják. Úgy vélik, hogy az atomerőmű-építésben közreműködő mérnökök végzettsége és gyakorlata el kell, hogy érje „a saját szakterületükön a jogosultságuknak megfelelő szintet, amit a kamarai tagsághoz kapcsolódó független és objektíven működő minősítési rendszer folyamatosan garantál. Erre kell épüljön, és ez kell kiegészüljön a nukleáris létesítmények esetében elengedhetetlen további ismeretekkel és készségekkel.” A közlemény szerint a Magyar Mérnöki Kamara azonnali egyeztetést kezdeményezett a törvénytervezet benyújtójával.

Szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy ha megalkotják is a szakmagyakorlás szabályait rögzítő rendeletet, ahhoz, hogy életbe lépjen, előbb az Európai Unióval is el kell fogadtatni, hiszen a jogszabályt meg kell feleltetni a vonatkozó EU-irányelvvel. Elképzelhető tehát, hogy ehhez az EU-nak is lesz egy-két szava.