"Születhet belőle tökéletes közös munka, de az is előfordulhat, hogy intézmények fognak bedőlni" - mondja Mezey Barna, a Magyar Rektori Konferencia (MRK) július 1-jével távozó elnöke a felsőoktatási törvény múlt pénteki módosításával bevezetett kancellári rendszerről. Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter június 16-án nyújtotta be oktatási salátatörvényét, melynek legfontosabb felsőoktatási vonzata a miniszterelnök által kinevezett gazdasági vezetők állami egyetemekre és főiskolákra küldése lesz; de rendelkezik a Testnevelési Egyetem létrehozásáról és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) felduzzasztásáról is. Egy további módosító - amelyet először a fideszes Pósán László, később a törvényalkotási bizottság nyújtott be - lehetővé teszi, hogy bizonyos vezetői kinevezések esetén a doktori fokozatot olimpiai éremmel vagy például Kossuth-díjjal lehessen kiváltani. E módosítót a közvélemény máris elnevezte "lex Mocsainak", mivel nyílt titok, hogy a kormány a Testnevelési Egyetem önállósodásáért is kardoskodó Mocsai Lajos kézilabdaedző rektorrá választásához kíván hozzájárulni a jogszabállyal.
A salátatörvényt július 4-én fogadta el a parlament, pontosabban annak Fidesz-KDNP-többsége, a Jobbik tartózkodása mellett. Figyelemre méltó tény, hogy a felsőoktatás autonómiáját alapjaiban érintő javaslat úgy ment át a házon, hogy a területnek épp nem is volt felelős államtitkára. Palkovics Lászlót, a BME Gépjárművek és Járműgyártás Tanszékének vezetőjét eleve az Emmi többi államtitkáránál később (a törvényjavaslat benyújtása után) nevezte meg Balog Zoltán; megbízatása július 15-én kezdődik. A vállalati szférával jó viszonyt ápoló államtitkár első nyilatkozataiból az olvasható ki, hogy a lehető leghamarabb szeretné a gazdaság igényeihez igazítani a felsőoktatást, és megszüntetné a kormány által eddig is sokat emlegetett "szakburjánzást". Ebben szeptembertől vélhetően kancellár kollégái is a segítségére lesznek.
A kancellári rendszer bevezetése a kormányzat régóta ismert szándéka, tavaly márciusban alkotmánymódosítással is megágyaztak a rendelkezésnek. Az Alaptörvény negyedik módosításával bevezetett passzus kimondja, hogy "a felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza. Az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között a kormány határozza meg, gazdálkodásukat a kormány felügyeli." E módosítással vette elejét a Fidesz annak, hogy az Alkotmánybíróság esetleg elkaszálja a kialakítandó kancellári rendszert (a negyedik módosítással biztosították be a "röghöz kötésként" elhíresült hallgatói szerződés alkotmányosságát is). Balog Zoltán a törvénymódosítás indoklásában hivatkozott is az alaptörvényre: mint írta, "fontos, hogy a kutatás és oktatás szabadsága körében megvalósulhasson az intézmények önkormányzati jellegű működése a választott testületeken és a választott rektoron keresztül, de okulva az elmúlt 20-25 évnek az egyetemi autonómia kiterjesztő értelmezéséből eredő negatív tapasztalatain, legalább ugyanilyen fontos, hogy biztosított legyen az esetenként több tízmilliárdos költségvetéssel és több ezer dolgozóval működő intézmények felelős, átlátható és professzionális gazdálkodása, az erre a feladatra kiválasztott, felkészült és a kormány által kinevezett professzionális menedzsereken, azaz a kancellárokon keresztül".
Megvezetés
Az előzmények ellenére a felsőoktatási szféra vezetőit látszólag hideg zuhanyként érte Balog lépése. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete (FDSZ) például közölte: értetlenül állnak a törvénymódosító javaslat előtt, amely beláthatatlan következményekkel járhat. "vatos állásfoglalásában az MRK is felhívta a figyelmet a kettős vezetés kialakulásának veszélyeire, és deklarálta, hogy "a végrehajtási rendeletek kodifikációja során alaposan definiált, átgondolt viszonyrendszert szükséges létrehozni". Az értetlenséget az okozta, hogy a Balog Zoltán nyilatkozataiban foglaltakkal ellentétben a kormány még a saját maga által létrehozott társadalmi egyeztetési struktúrát is totálisan megkerülte a törvénytervezet benyújtásakor. 2013 januárjában a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával (HÖOK) kötött megállapodással hozták létre az úgynevezett Felsőoktatási Kerekasztalt, melynek a HÖOK mellett többek között az MRK és az FDSZ is tagja. A nem sokkal később kinevezett Klinghammer István államtitkár vezetésével elkezdődött a munka és az egyeztetés egy felsőoktatási stratégiáról, több megfutott kör után a Kerekasztal szeptemberben fogadta el a végleges anyagot egy törvénymódosítás alapjaként (az ötletet csak Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nem támogatta). Az Emmiben októberre el is készült egy, a kancellári rendszert - de nem csak azt - tartalmazó törvénymódosítási tervezet, ezt azonban a kormányülés sem októberben, sem novemberben nem vette napirendre (bővebben lásd: A kerekasztal balekjai, Magyar Narancs, 2013. december 12.). Ehhez képest Balog Zoltán javaslatába a kormány által novemberben emlegetett hiányosságok közül csak a duális képzés került be, a kancellári rendszert önmagában, a stratégia egyéb elemei nélkül vezették be, és a módosítás olyan pontokat is tartalmazott, amelyekről a kerekasztal egyáltalán nem tárgyalt.
"Ezt a verziót időben nem ismerhettük meg, láthatóan igen gyors törvényalkotási aktusról van szó. A kormányzati jóváhagyás után személyesen én és Bódis József, az utódom láthattuk a jogszabály tervezetét, a hétfői benyújtást megelőző pénteken mondtuk el benyomásainkat a miniszternek. Néhány észrevételt igyekeztek akceptálni, de ezek főként stiláris módosítások voltak" - tájékoztatta lapunkat az egyeztetési folyamatról Mezey Barna. Az MRK egyébként is a kancellári rendszer kidolgozottságával volt a legkevésbé elégedett a stratégiai anyagban, sőt ezt tulajdonképpen nem is tartják az ágazati stratégia részének, ellentétben a felsőoktatási intézmények kategorizálásával vagy az új finanszírozási metódussal, amiket a mostani jogszabály-módosítás nem érint. "Eleve azzal fogadtuk el a stratégiai anyagot, hogy a kodifikációs folyamatban, a hatáskörök kidolgozásában is részt vehetünk. Erre Klinghammer államtitkártól rendre ígéretet is kaptunk, végül azonban sem az elnökség, sem a plenáris ülés összehívására nem volt lehetőség a módosítás benyújtása előtt" - mondta Mezey.
Kiterjesztő értelmezés
Társadalmi egyeztetés alatt inkább arra utalhatott az emberi erőforrások minisztere, hogy a szakmai szervezetek a stratégiai anyagot elfogadták. Ez az érvelés azonban sántít, hiszen a szöveg több ponton - és némileg filozófiájában is - megváltozott. A legfontosabb módosulás, hogy míg az októberi javaslat komoly feltételekhez és továbbképzéshez kötötte volna a kancellári kinevezést, az elfogadott verzió szerint lényegében bárkiből lehet kancellár, ehhez csupán hároméves vezetői gyakorlat és felsőfokú végzettség szükséges. A kancellárokat egy közelebbről meg nem határozott tartalmú miniszteri pályázat után maga Orbán Viktor nevezi ki, az intézményeknek formálisan semmilyen beleszólásuk nem lesz a kiválasztásba, jóllehet információink szerint ezt a Klinghammer Istvánnal folytatott tárgyalások során mindenképpen szerették volna elérni - olyan javaslat is volt, mely szerint az állam által meghatározott körből választhatott volna kancellárt az egyetemi vezetés. Mezey Barna szerint a törvényi kötelezettség hiányának ellenére végtelenül elegáns lenne, ha bevonnák az egyetemeket a folyamatba, vagy legalább előre tájékoztatnák őket a kancellár várható személyéről.
A kancellárnak a friss törvény szerint is igen széles jogkörei lesznek, munkáltatói jogokat gyakorol például a teljes nem oktató-kutató személyzet felett, és egyetértési joga lesz minden, "az intézmény gazdálkodását, szervezetét, működését érintő vagy gazdasági következménnyel járó" döntésnél. Ez utóbbi kitétel szemlátomást tetszés szerint kiterjeszthető, és mivel a módosítás a rektor jogosítványait nem részletezi, kétséges, hogy valóban a rektor marad-e az intézmények első számú vezetője. Ennek fényében kevésbé gáláns gesztus, hogy a kormány azután, hogy 2011-ben elvette, most visszaadta a rektorválasztás jogát az intézményi szenátusoknak (bár a közbeeső időben több esetben is megváltoztatta a szenátusi döntéseket, lásd: Rektort választ a miniszter, Magyar Narancs, 2013. május 23.).
"Az elképzeléssel az az egyik fő baj, hogy egyértelműen leválaszthatónak tekinti a szakmai (oktatási-kutatási) döntéseket a gazdálkodásról, holott a jelenlegi forráshiányos környezetben ez biztosan nincs így. A vétójoggal felruházott kancellár időről időre visszavethet oktatási kezdeményezéseket is" - véli Kováts Gergely felsőoktatás-kutató, a Corvinus Egyetem adjunktusa. A bizalomhiányos magyar közegben szerinte a kancellárról szinte törvényszerűen azt fogják feltételezni, hogy nem csupán a hatékony működtetést, hanem a kormány felsőoktatás-politikáját is szem előtt tartja, azaz nem nyilvános küldetése is van. A konfliktusok rendezésére elvileg a fenntartó minisztériumnál lesz mód, de kérdés, ez mennyire lesz gyors és hatékony. Kováts példaként hozza a Corvinus esetét, ahol a kancellárnál gyengébb jogosítványokkal rendelkező gazdasági főigazgató és a rektor vitája majd egy évig húzódott, megnehezítve az intézmény napi működését. Mezey Barna azt hangsúlyozza, hogy sok múlik majd az egyes kancellárok személyén és a helyi alkufolyamatokon. A törvény értelmében a menedzser vezetők szeptemberi beiktatása után módosítani kell az intézmények szervezeti és működési szabályzatát, a kancellár azonban elvileg delegálhat is bizonyos jogköröket, szabadsága lesz például abban, mekkora autonómiát hagy az egyetemi karoknál. Kováts Gergely szerint a szervezeti autonómia csökkenésével fennáll az egyenműködés veszélye, de valószínűbbnek tartja, hogy a kancellárnak a médiatörvényhez hasonló hatása lesz: ha látványos beavatkozásokat nem végez is, az egyetemi vezetés akkor sem fog olyan döntéseket hozni, amelyeket a kancellár "úgysem hagyna jóvá".
Szakburjánzás
Míg a kancellári rendszert a Klinghammer-stratégiában leírtaknál is gyorsabban vezette be a kormány - az eredeti terv az volt, hogy 2014-ben csak egy kísérleti stádium lesz -, az anyag egyéb részei egyelőre parlagon hevernek. Ilyen az intézmények négy kategóriába - nemzeti tudományegyetem, egyetem, főiskola és közösségi főiskola - sorolása és a normatív finanszírozási rend bevezetése a 30 százalékban tudományos teljesítmény, 70 százalékban hallgatói létszám után járó pénzekkel. Mezey Barna tájékoztatása szerint e kérdéseket megemlítették Balog miniszternek is, aki további vitát és az intézményi besorolások mielőbbi átgondolását ígérte, jóllehet a stratégiától talán eltérő tartalommal. Az MRK abban bízik, hogy a tipizálás objektív kritériumok alapján történik majd, a finanszírozásban pedig megszűnik az egyéni kijárások technikája. "Bizonyos intézményeknek ugyanakkor extra finanszírozásra van szükségük - nem a kisebbek rovására, hanem pluszforrásokkal. Forrás láthatóan van, hiszen a Testnevelési Egyetem létrehozására 17 milliárdot biztosít az állam, holott lényegében adminisztratív döntés született a kiválásról, az intézmény karként most is funkcionál" - mondta Mezey.
Számos egyetemi oktatónál verte ki a biztosítékot a "lex Mocsaiként" emlegetett módosító is, melynek értelmében alkalmazási, foglalkoztatási és képesítési feltételek szempontjából doktori fokozattal egyenértékűnek minősülhet a sporttudományi felsőoktatásban az olimpiai, paralimpiai vagy siketolimpiai érem, a művészeti felsőoktatásban pedig a különböző állami kitüntetések, például a Kossuth-díj. A rendelkezés értelme, hogy egyetemi tanári vagy például rektori kinevezést kaphasson olyan is, aki nem rendelkezik doktori fokozattal. Kováts Gergely szerint valós problémája a magyar felsőoktatásnak, hogy az intézmények gyakran nem tudnak alkalmazni olyan szakembereket, akiknek nincs akadémiai hátterük, de komoly gyakorlati tapasztalatuk miatt lenne mondanivalójuk a hallgatók számára. A bevezetettnél azonban sokkal jobbnak tartana egy olyan, új munkakörök létrehozásával járó rendszerszintű megoldást, amely a gyakorlatban elért sikereket nem mosná egybe az alapvetően oktatói-kutatói érdemeket tükröző jelenlegi munkakörökkel.
A fent taglaltakkal egyenértékű lépés a felsőoktatásban az új államtitkár kinevezése Palkovics László személyében. Míg Klinghammer István korábbi MRK-elnökként egyértelműen pacifikálni tudta az egyetemi szféra szereplőit, Palkovicsot komoly tudományos pályafutása ellenére inkább gazdasági szemléletű embernek tartják. 1995-től dolgozik a Knorr-Bremse német fékrendszergyártó multinál, ahol az európai kutatási és rendszerfejlesztési részleg igazgatói posztjáig küzdötte fel magát. 2009 és 2013 között a Kecskeméti Főiskola stratégiai rektorhelyettese volt, fő feladatként a Knorr-Bremsével és a Mercedes-Benzzel együttműködve megszervezte a helyi duális járműmérnöki képzést. A duális képzésben a hallgatók képzési idejük közel felét egy vállalatnál töltik el - valószínűleg e gyakorlatorientált képzési forma további terjesztését várja a kormány is az államtitkártól. Mezey Barna lapunknak azt mondta, örül, hogy egy kipróbált menedzser kezébe kerül a magyar felsőoktatás ügye, nagy reményeket fűz ahhoz, hogy Palkovics a globalizált térben is el tudja helyezni a hazai intézményeket. A duális képzésről úgy nyilatkozott, hogy az elsősorban a műszaki szakokat érintheti, és amúgy is csak ott valósulhat meg, ahol megfelelő partnere van a felsőoktatásnak, ahol nagy finanszírozási kapacitásokkal rendelkezik a vállalati zóna, meg tudja építeni az oktatási környezetet, alkalmazni tudja az oktatókat. "Erős kételyeim vannak a tekintetben, hogy a magyar gazdaság tömegeket akarna és tudna felvenni, hiszen nem tipikus a multinacionális jelenlét" - vetítette előre az ELTE rektora.
A duális képzésben Palkovics is önmérsékletet látszik tanúsítani eddigi interjúi alapján, ellenben keményen kiáll a kormány által korábban is kritizált "szakburjánzás" ellen. "A mostani több mint ötszáz alapszak helyett elég lehet háromszáz. De nem lehet leegyszerűsíteni a munkánkat a szakok megrostálására; meg kell vizsgálnunk azt is, szükség van-e rá, hogy az adott képzést az országban öt-hat-tíz helyen oktassák" - nyilatkozta például a Heti Válasznak. Klinghammer hivatali ideje alatt még az volt az elképzelés, hogy az intézmények maguk alakítsák át képzési szerkezetüket, a kormány ehhez csak támogatást kívánt adni az úgynevezett struktúraváltási alapból. Valószínűleg nem voltak megelégedve az átalakítás ütemével, így most jöhet az erőpolitika, amivel akár hasonló eredményt is elérhetnek, mint a 2012 végén tervezett, de a hallgatói demonstrációk miatt meghiúsult keretszámcsökkentéssel.
Az egyetemi közeg ellenálló ereje most kisebbnek tűnik, mint másfél éve. Egyrészt azért, mert vétójogukat bevetve akár a kancellárok is besegíthetnek a szaktisztításba. Másrészt az MRK ügyeire rálátó forrásunktól úgy értesültünk, hogy a rektorok aligha lennének képesek olyan egységes fellépésre, mint a diáktüntetések idején. Az elmúlt évben a kormány több fontos intézmény élére a saját emberét ültette, Ailer Piroska kecskeméti rektor például köztudottan Palkovics bizalmasa, az akkori rektorhelyettes forrásaink szerint tavaly erősen lobbizott is azért, hogy Balog Zoltán a szenátusi voksoláson másodikként végző kollégáját nevezze ki. További gátja az összefogásnak, hogy az anyagi gondokkal küszködő vidéki főiskolák közül több egyenesen üdvözölte a kancellári rendszert: úgy okoskodnak, hogy a kormány emberei legalább az intézmények bezárásában ellenérdekeltek lesznek.
