Õszöd és a 2006-os kampányígéretek: Egymásra figyelve

  • M. László Ferenc
  • 2007.09.13 00:00

Belpol

Közel egy éve került nyilvánosságra és okozott jelentős turbulenciát a balatonőszödi beszéd. Az ellenzék azóta is persona non gratának tekinti Gyurcsány Ferencet, azt állítva, hogy a kormányfő hazugságokkal jutott hatalomra tavaly áprilisban. De pontosan ki és mit is ígért a 2006-os kampányban? Az alábbiakban az ígérgetések folyamatát próbáljuk rekonstruálni.
Közel egy éve került nyilvánosságra és okozott jelentős turbulenciát a balatonőszödi beszéd. Az ellenzék azóta is persona non gratának tekinti Gyurcsány Ferencet, azt állítva, hogy a kormányfő hazugságokkal jutott hatalomra tavaly áprilisban. De pontosan ki és mit is ígért a 2006-os kampányban? Az alábbiakban az ígérgetések folyamatát próbáljuk rekonstruálni.

Tavaly januárban korábban soha nem látott ígéretkampány vette kezdetét. A választópolgárok kegyeiért versengő pártok - miközben bizonyíthatóan tisztában voltak a költségvetés nehéz helyzetével - olyan elképesztő ötletekkel álltak elő, amik még egy kiegyensúlyozott államháztartású országot is súlyos válságba taszítottak volna. A sajtó korabeli számításai alapján a Fidesz 3700, az MSZP 1400, az SZDSZ 500, az MDF pedig 230 milliárd forint szétosztását helyezte kilátásba, miközben mindegyikük azzal vádolta az ellenfelét, hogy felelőtlen javaslataival tönkreteszi az országot.

Csípőből

A lapunk által megkeresett kampányszakértők egybehangzóan állítják, hogy a szociális demagógia szelleme még a 2002-es kampány idején szabadult ki a palackból. A hatalom megőrzésére törekvő Fidesz - főleg az MSZP első fordulós győzelme után - a gondoskodó államot állította a kampánya középpontjába, s gyakorlatilag minden társadalmi rétegnek ígért valamit. Ez azonban a szocialisták "jóléti rendszerváltás" programjára adott válasz is volt egyben; az MSZP az első száz napban többek között elintézni kívánta a közszférában dolgozók jelentős fizetésemelését, a 13. havi nyugdíjat, és eredetileg szó volt még ingyenes gyógyszerekről és tankönyvekről, valamint 38 órás munkahétről. Jellemző, hogy a két forduló között a gázáremelkedés lett a kampányviták központi témája: a leköszönő kormányfő egy Horn Gyula-nyilatkozatra utalva azzal "vádolta" az MSZP-t, hogy a kormányrúd átvétele után azonnal emeli a fogyasztói gáz árát. Ekkor mondta el Lendvai Ildikó az azóta sokat idézet mondatait ("Lassan, tagoltan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse: [É] nem lesz lakossági gázáremelés"), melyek hozzásegítették a pártját a győzelemhez, de jelentősen korlátozták a Medgyessy-kabinet jövőbeni mozgásterét (a gázárvita utórezgéseiről részletesen lásd: Egy Gyulától lobbant be, Magyar Narancs, 2005. július 28.).

A választások után Medgyessy Péter tanácsadója, Gyurcsány Ferenc egy, a követendő stratégiáról készített dolgozatában arra figyelmeztette a miniszterelnököt, hogy "a kormányzás négyéves politikai harccá fog válni. A sikerhez a politikai harcnak mint létformának az elfogadása és alkalmazása kell." Gyurcsány környezetében ma is úgy vélik, a Medgyessy-kormány népszerűsége - nagyszabású osztogató politikája ellenére - azért zuhant a mélybe 2004-re, mert nem volt képes erőt mutatni a Fidesszel szemben, és defenzívába szorult. Éppen ezért a 2004. szeptember 29-én hivatalba lépett Gyurcsány-kabinet a Fidesz minden egyes lépését figyelemmel követte, minden bejelentésre azonnal reagált. Ezt a mechanizmust Gyurcsány már a 2002-es kampányban is kipróbálta, miként azt egy lapunknak adott interjújában elmesélte (lásd: "Ki kell váltani a mai intézményes garanciákat", Magyar Narancs, 2006. március 30.).

A 2004. decemberi "állampolgársági", a jobboldal számára presztízsveszteséget jelentő népszavazás után a Fidesz retorikájában látványosan háttérbe szorult a "nemzeti kérdés", és a szociális ígéretekre helyezték a hangsúlyt. A legnagyobb ellenzéki párt 2005 januárjában szórólapkampányba kezdett, amivel a közüzemi díjak és az árak emelkedésére hívta fel a figyelmet. Orbán szokásos évértékelő beszédében már teljes foglalkoztatást ígért, illetve arról beszélt, hogy a koalíció tevékenységét "hantabarométerrel" lehet csak mérni. Ebben az időszakban futott az ellenzék "dumakormány" propagandája, továbbá ráerősítettek a 2004-ben kezdődött ("a zsugorodás éve") depressziókampányukra, amely végül 2006 elején a "roszszabbul élünk, mint négy éve" szlogenben csúcsosodott. A Fidesz "nemzeti konzultációba" is kezdett, városról falura ("faluparlamentek" szervezése) járva jelezte, hogy a párt füle nyitott minden panaszra, kívánságra. 2005 márciusától egyre gyakrabban jelentek meg a polgári körösök az MSZP rendezvényein, többször kifütyülték a miniszterelnököt, a gazdakörösök pedig több hétig tüntettek a Kossuth téren. Természetesen újból visszatérő téma volt a gázáremelés - hiszen 2003-ban Medgyessy kénytelen volt hozzányúlni az árakhoz, 12 százalékos emelkedést indukálva. Kuncze Gábor 2005. február 18-án arra figyelmeztetett, hogy "Orbán Viktor beszédét hallgatva már nemcsak ígéretspirál, hanem ígéretcunami fenyeget", majd hozzátette: az SZDSZ bátrabb kormányzást követel a kabinettől. A kormány tehát védekezésre kényszerült - Gyurcsány később azt mondta a róla könyvet író Debreczeni Józsefnek: "februári parlamenti beszédem is arról szól, hogy nem tudom, mit kellene csinálni (É), nem lehet itt a hátralévő másfél évben (É) csak magyarázni". Kormányra kerülését követően a miniszterelnök ugyan még a bankok megsarcolásával próbálta leszerelni a Fidesz "bankárkormány" kampányát, de tavasszal - miközben az évértékelőjében maga is vasútfejlesztést, metróépítést, új romapolitikát ígért - már kísérletet tett az ígéretspirálból való kitörésre. Többször szóvá tette, hogy "1997 óta semmittevő kormányok működtek", majd arról beszélt: "vége a Kádár-rendszernek", le kell számolni a nosztalgiákkal, az öngondoskodást kell erősíteni. A párt vezetői ezalatt többször elismerték: hiba volt 2002-ben azt állítani, hogy képesek megfogni a gázárakat, Lendvai Ildikó pedig lapunk hasábjain bizonygatta, hogy a 2006-ban "végig a földön maradnak" (lásd a vele készült interjút a Magyar Narancs 2005. május 12. számában).

A Medgyessy-Gyurcsány-cserét követő átmeneti emelkedés után 2005 márciusától azonban ismét meredeken zuhant a párt népszerűsége, májusban a Gallup 21 százalékos Fidesz-előnyt mért. Ráadásul az államfőválasztásra készülő koalíciót és az MSZP-t belső harcok gyengítették, Szili Katalin veresége után pedig kicsúszott a talaj a párt alól. A miniszterelnök ekkor vette át a szocialisták országos választási bizottságának a vezetését és nevezte ki kampányigazgatónak a 2006-os választásokra való felkészülést szervező Szigetvári Viktort.

Gyurcsány hamar rendezte a sorokat, az ellenzék depressziókampányára azonban továbbra sem talált ellenszert. A Fidesz folyamatosan apró kommunikációs trükkökkel, nemegyszer hamis adatokkal operált - állandóan "luxusprofitról" beszélt, azt hangsúlyozva, hogy a kormány a nagy cégeknek, a multiknak kedvez, s nem képes megvédeni a piaci verseny káros hatásaitól a lakosságot. "A szociális demagógiára nem lehet jól reagálni, lehetetlen 30 másodpercben elmagyarázni bonyolult gazdasági folyamatokat" - mondta a Narancsnak egy kormányfőhöz közeli forrásunk. Részben ez ösztönözte a miniszterelnököt arra, hogy hónapokkal a 2006-os kampány előtt "számvitára" invitálja Orbán Viktort. Az ellenzék vezére a július 8-i televíziós csatában az időnként ideges, magyarázkodó Gyurcsánynyal szemben a nyugodt, tapasztalt államférfi szerepét játszotta el, de az MSZP törzsszavazói mégis a miniszterelnököt látták jobbnak - a párt elmozdult a holtpontról. A nagy elánnal beharangozott "100 lépés" program is javított a kormány megítélésén, hiszen az aktivitás illúzióját keltette.

Belehúztak

Bár a 100 lépés bejelentései jelentős médiafelületet biztosítottak a kabinetnek - a két nagy párt népszerűsége közti különbség őszre 5-7 százalékra csökkent -, a tervezés és a kivitelezés során elkövetett hibák később alaposan visszaütöttek. A program egyik legtöbbet vitatott eleme, az ötéves adócsökkentési projekt ugyanis tovább növelte az államháztartási hiányt. Ráadásul a kabinet nem azt a javaslatot valósította meg, amit a Draskovics Tibor pénzügyminisztersége idején működött adóügyi bizottság dolgozott ki, s ezért magára vonta a piac haragját, a közgazdászok szóvá tették a kiadáscsökkentés és az ágazati reformok elmaradását. "Bár sokan kritizáltak, senki nem riogatott válsággal, a szakértők az egyeztetéseken azt mondták, csak akkor lehet baj, ha a világgazdaság recesszióba fordul" - elevenítette fel az akkori vitákat egy, a miniszterelnökhöz közeli forrásunk. Tény, hogy még az örökös "vészmadárnak" tartott Bokros Lajos is arról beszélt egy interjúban, hogy "nincs csődfenyegetés".

A Pénzügyminisztériumban (PM) ennek ellenére tartottak az áfa- és szja-csökkentés negatív hatásaitól. Úgy számoltak, hogy 2006-ban 300 milliárddal kevesebb adó folyik be, amit a jövedéki és regisztrációs adó emelésével, illetve a drága ingatlanokra kivetett luxusadóval próbáltak ellensúlyozni - mint utólag kiderült, nem sok sikerrel. A PM tehát - és vélhetően a kormányfő is - tisztában volt a helyzet súlyosságával, a következő évi büdzsé tervezésekor ezért 200 milliárdot próbáltak lecsípni a költségvetési fejezetekből. (De tisztában volt vele a Fidesz - lásd alább - és Sólyom László államfő is, aki a választások áprilisi időpontját épp azzal indokolta, hogy minél előbb hozzá kell látni a gazdaság rendbetételéhez.) Ennek ellenére a kormány 2005 őszén sem tudott lemondani az osztogatásról: duplájára emelte a családi pótlékot, jelentősen növelte a minimálbért, jött a babakötvény, a panelprogram folytatását ígérte, mi több, a miniszterelnök földosztást helyezett kilátásba. Utólag meglepő, de a piaci elemzők még ekkor sem kaptak a fejükhöz. Bár mindenki nagyobb deficittel számolt, mint a PM, többen azt állították: "a büdzsében nincsenek égbekiáltó mellészámolások". Ám a választások után az elképesztő méreteket öltött hiány miatt a második Gyurcsány-kormány kénytelen volt viszszavonni a teljes programot, egyszersmind beismerve ezzel, hogy alaposan melléfogtak - amivel komoly muníciót szolgáltattak a Fidesznek.

Nem hagyták magukat

Bár a legnagyobb ellenzéki párt 2005-ben a program visszavonását követelte, idővel ráígért a kormány adócsökkentési terveire: a Fidesz 5-10-19 százalékos áfakulcsokat javasolt, az szja alsó kulcsának 18-ról 13-ra csökkentését szorgalmazta. Ezzel párhuzamosan előhozakodtak az államháztartási deficittel is, de nyilatkozataikban nem kerítettek túl nagy feneket neki. Varga Mihály 2005 márciusában szóvá tette, hogy az ország egyetlen maastrichti kritériumnak sem felel meg, ráadásul a hiány az első két hónapban elérte az egész évre tervezett deficit 58 százalékát. Rogán Antal az év szeptemberében 4400 milliárdos államadósságról beszélt, míg Orbán Viktor az Indexnek 2005. október 20-án adott interjújában hajszálpontosan megsaccolta a következő évi államháztartási hiányt is: 10 százalékot emlegetett. A Fidesz az év végén mégis jelentős ígérgetésbe kezdett.

Sőt: már 2005 őszén is felhagytak a direkt támadásokkal; a kormány ígéreteit nem vitatták, inkább kiegészítették őket, mondván: "segíteni akarnak", hogy "jobb legyen az embereknek". Orbán hosszú idő után visszatért a parlamentbe, majd napirend előtt különféle bejelentéseket tett. November 7-én az ellenzéki vezér ötpontos "nemzeti garanciatörvénnyel" állt elő (13. havi nyugdíj, panelprogram, családi adókedvezmények, a villany, gáz és gyógyszerek árának befagyasztása, az állam fizesse ki határidőre a vállalkozóknak az áfát). Később felvetette a 10 százalékos áramárcsökkentést, a munkahelyek garantálását, a tb-járulékok 10 százalékpontos csökkentését s végül a 14. havi nyugdíj bevezetését. A sajtó többször rákérdezett, miképpen lehet egyszerre növelni a büdzsé kiadásait és csökkenteni a hiányt, de Orbán minden alkalommal azzal a közgazdaságilag abszurd érveléssel állt elő, hogy a járulékcsökkentés munkahelyeket teremt, ami elég bevételt képez ahhoz, hogy osztogatni lehessen.

Bár az első bejelentéskor Gyurcsány teátrálisan odaült Orbán mellé az Országházban, hogy "megbeszéljék" a részleteket, később világossá vált: a Fidesz ígéreteit nem lehet felülmúlni. Miként a Debreczeni-könyvben fogalmazott: "Orbán föllőtte magát a sztratoszférába (É), oda nem tudok utánamenni". A párt kampánystratégái ekkor a "maszatolás", a "szétszálazás" mellett döntöttek. Az MSZP és az SZDSZ egyes vezetői a koalíció eredményeit méltatták ("dübörgő gazdaság", 13. havi nyugdíj), mások a Fideszt támadták, arról beszélve, hogy az 1998-2002-es időszakban 50 milliárddal rövidítették meg a nyugdíjasokat. Esetleg újabb, pár milliárdos "apróságot" ígértek (többek között az özvegyi nyugdíj emelését), vagy egyszerűen elbeszéltek a fideszes javaslatok mellett - Hiller István például az ellenzéki garanciatörvény-javaslat bejelentése után "nemzeti minimumot" és aláírásgyűjtést emlegetett.

Tavaszi szél

Az MSZP 2005 végére beérte a Fideszt a népszerűségi versenyben. Ebben közrejátszott az őszi imázskampányuk, valamint a kormányfő sikeres szereplése a decemberi uniós csúcson, ahol egymilliárd euróval több támogatást alkudott ki Magyarországnak. A szavazók egyre nagyobb hányada gondolta úgy, hogy Gyurcsány jobban ért a kormányzáshoz, mint Orbán. Feltehetően ekkor döntöttek úgy a Fideszben, hogy - marketinges szakkifejezéssel élve - "targetálni" fognak, azaz minden egyes célcsoportnak ígérnek valamit. A lapunk által megkeresett kampányszakértők többsége úgy látja, az MSZP ettől ijedt meg - főleg, amikor a felmérésekből kiderült, hogy az ellenzék a szocialisták fő bázisának tartott nyugdíjasok körében jobban áll -, és szállt be ismét az ígéretlicitbe. E vélekedést a párt kampányszervezői a Narancsnak határozottan cáfolták, azt állítva, hogy már 2005 novemberében készen volt a január és április közötti időszakra vonatkozó forgatókönyv, melytől maximum 25 százalékban eltérve legfeljebb előre hoztak bizonyos elemeket. 2006-ban egy elszámolókampánnyal indítottak ("Megcsináltuk!"), melybe negatív elemeket vegyítettek, időnként élesen támadták Orbánt ("szélkakas"). Ezt a szakaszt egy ígéretkampány követte, végül Gyurcsányt tették meg a teljes show kulcsfigurájának (hiszen a kormányfő ekkor már népszerűbb volt, mint az MSZP). Már a tervezéskor szó volt róla, hogy az ígéretkampány alatt csak a 2007 és 2013 közötti uniós pénzeket (Új Magyarország Program) lehet "szétosztani", és állítólag megfogadták, hogy kerülni fogják a durva redisztribúciós ígéreteket.

Januárban mégis elszabadult a pokol, a Fidesz egyik képtelen javaslattal állt elő a másik után. Orbán január 16-án "országértékelő" körútra indult: Dombóváron a teljes foglalkoztatás feltételeinek megteremtését és egyetlen lépésben végrehajtott 30 százalékos járulékcsökkentést helyezett kilátásba. Pécsett fizetésemelést ígért az egészségügyi dolgozóknak, bizonyos betegségekre ingyengyógyszert a gyerekeknek, időseknek, továbbá a gyógyszerárak megfogását. Szentesen 200 ezer új munkahelyet ígért és a családi adókedvezmények visszaállítását. Amikor az MSZP arról beszélt, hogy a fideszes járulékcsökkentés elvinné a 13. havi nyugdíjat, Orbán azzal vágott vissza, hogy a munkahelyteremtés annyi pluszpénzt hozhat, amiből még 14. havi nyugdíjra is telik majd. Január 27-én Szijjártó Péter Új Nemzedék Kártyát javasolt, amely újabb állami támogatásokhoz segítené a fiatalokat. Aznap Deutsch-Für Tamás a "luxusprofit" letöréséről beszélt: panelfelújítást, 10 százalékos villanyár- és 8-12 százalékos távfűtésidíj-csökkentést ígért. Február 5-én Orbán felvetette, hogy a kedvezményes áfakulcsot (5 százalék) terjesszék ki a lakásépítési programokra (Otthonteremtés Plusz), majd február 18-án a balatonfüredi "országépítő találkozón" 500 milliárdos Széchenyi-terv 2-t jelentett be. Február 19-én ismertették a Fidesz Budapest-programját, amely többek között négy új híd és két új metróvonal megépítésével, illetve két vonal meghosszabbításával (a pirosét Gödöllőig), családi parkolási és bérletrendszerrel számolt. Február 24-én Szombathelyen már arról beszéltek, hogy az 1600 köbcenti alatti autóknál eltörlik a regisztrációs díjat, továbbá felére csökkentik az autópálya-matrica díját. Felelevenítették az MSZP ingyentankönyvről szóló 2002-es ígéretét is (Pokorni Zoltán), de ezt Orbán később módosította, s részben viszszavonta. A nagyszabású felvetések - csak a járulékcsökkentés 670 milliárdba került volna - mellett rengeteg apró is akadt: húszezer új óvodai férőhely, ingyenes első diákigazolvány, "agyvisszaszívó" ösztöndíjak, internethasználat ingyen a halláskárosultaknak. Bár az ígéreteket az elkövetkező négy év alatt kívánták megvalósítani, a legdrágábbakat győzelmük esetén már 2006. július 1-jén hatályba léptették volna - óvatos becslések szerint is 1200 milliárddal terhelve a 2006-os államháztartást.

Bár az MSZP - a pártvezetőség ígérete ellenére - sem "maradt a földön", Gyurcsányék négy évre elhúzódó, kisebb ígéreteket tettek: a bérgarancia-alap állami kibővítése, a mezőgazdasági nyugdíjszerű járadékok megemelése, ingyen utazó 62 év feletti nyugdíjasok, a 13. havi nyugdíj kiterjesztése, jubileumi juttatás a 90 és 100 évet betöltőknek, előnyugdíj az 55. év feletti munkanélkülieknek, tornacsarnok-építési program, a sürgősségi betegellátás fejlesztése, alanyi jogon járó internet. A legnagyobb tételt a Fidesz programjára válaszként bejelentett Budapest-terv (817 milliárd), illetve az autópálya-építés folytatása jelentette (560 milliárd), igaz, ezeknek egy töredéke eleve benne volt a büdzsében. A két kis párt főleg az egykulcsos adóval kampányolt - az SZDSZ 20, az MDF 18 százalékosat ígért -, de ezek "ára" több tízmilliárd lett volna. Noha a Fidesz közel 2000 milliárd forinttal többet osztogatott volna, az országgyűlési választások április 9-i első fordulójában az MSZP kapja a legtöbb szavazatot - a kampányszakértők szerint a baloldali párt hihetőbb programmal állt elő. (Ha úgy tetszik, hihetőbbeket lódított.) A liberálisoknak dolgozó Bruck Gábor lapunknak egyenesen azt mondta, "az MSZP kampánya most őszintébb, mint négy éve volt" (lásd: "Az idea fontosabb, mint a stílus", Magyar Narancs, 2006. április 20.).

Ébredés

Az első forduló után - a megszokott időponthoz képest néhány nappal később - a PM közzétette az államháztartás egyenlegének első háromhavi alakulását, amiből kiderült, hogy a negyedéves hiány 91 milliárddal több a vártnál. Június elejére a pénzügy éves szinten 1000 milliárddal többet ismert el, Veres János pedig arról nyilatkozott, hogy ő nem engedélyezte korábban a tételek korrigálását.

Az ellenzéki párt vezetői április 10-től már azt állították kampányuk középpontjába, hogy a kormány félrevezette az országot, és a forint összeomlásáról, valamint 1200 milliárdos Gyurcsány-csomagról kezdtek beszélni. A miniszterelnök a két forduló között határozottan cáfolta, hogy megszorításokra készülnének, bár a Világgazdaság már 2006 januárjában arról írt, hogy a minisztériumokban közel száz törvényjavaslat várja a kampány végét. A kiszivárgott információk arra utaltak, hogy a kabinet már a választások előtt az egészségügy reformjára, a közszolgáltatások átalakítására, a megyék megszüntetésére, a mentelmi jog, az összeférhetetlenségi szabályok módosítására készült, sőt felmerült, hogy lesznek elbocsátások is. Ennek ellenére a kormányfő április 21-én a Népszabadságnak úgy nyilatkozott, hogy "nem megszorítás, hanem dinamizálás" lesz, s csak a győzelem után, pártja május 28-i választmányi ülésén ismerte el nyilvánosan: "A kiigazítást meg kell csinálni, mert nagy a baj".

Miközben a Fidesz a két forduló között azzal támadta a kormányt, hogy tönkretette az országot, "kirámolta a kasszát" és pótköltségvetésre lesz szükség, Orbán Viktor pár nappal a PM-jelentés napvilágra kerülése után azt nyilatkozta a HírTV-nek, hogy pártja nem vonja vissza a programját, mivel annak "minden lépése védhető". Később a XX. kongresszusra készített elnökségi beszámoló az ellenfél médiabeli és pénzbeli erőfölényével magyarázta a Fidesz vereségét, Orbán pedig azt ígérte, hogy "alkotó ellenzékként" fognak tevékenykedni a következő négy évben. A gyurcsányi államreform-javaslatok első pártközi megvitatásán Orbán is részt vett, és nyitottnak tűnt a kompromisszumra (lásd: "A lényeg nem az elbocsátásokon van", Magyar Narancs, 2006. június 1.). Június 8-án - néhány nappal a balatonőszödi frakcióülés és Gyurcsány utóbb elhíresült "hazugságos" beszéde után - a legnagyobb ellenzéki párt vezetője egy rendezvényen már azt mondta, hogy "hazugságból soha nem lehet igazságot csinálni" - igaz, a párt retorikájába a hazugságvád még hetekig nem került bele. A fideszes kapcsolatokkal rendelkező radikális tüntetők július elején viszont már a "Hazugsággal szerzett hatalom visszaszáll a népre" szlogennel vonulnak a Kossuth térre, július 22-én pedig Orbán Viktor a bálványosi szabadegyetemen azt fejtegette, hogy "politikai hazugságra nem lehet kormányzást építeni". Erre az időszakra a Fidesz elnöke újra stabilizálta a szövetségen belüli hatalmát, a választási vereség miatti felelősség kérdése pedig végleg lekerült a napirendről a Fideszben - a párt újra offenzívába lendült. Szeptemberre hatályba léptek a megszorító csomag első intézkedései, a közvéleményt teljes mértékben lefoglalták az erről szóló viták. A restrikciós politika miatt a májusban is még jól álló MSZP népszerűségi mutatói erőteljesen romlani kezdtek. A kampány ígéretlicitjei feledésbe merültek, a Fidesz pedig őszre fokozatosan felépítette a kormányt hazugsággal és csalással vádoló kampányát. Ebben a közegben került nyilvánosságra a szeptember 17-én kiszivárgott őszödi beszéd, s vette kezdetét az a politikai háború, aminek valójában semmi köze a 2006-os kampány tényleges történetéhez.

Neked ajánljuk