Nem világos, hogy Orbán új ötlete szélhámosság vagy zseniális húzás

Orbán Viktor miniszterelnök vasárnapi évértékelőjében egy klímavédelmi akciótervet hirdetett, amelynek részeként a kormány

betiltja az egyszer használatos műanyagokat,
elkezdődik az illegális szemétlerakók felszámolása,
visszaválthatóvá teszi a műanyag- és fémdobozokat,
megvédi a folyókat,
minden újszülött után 10 fát ültetnek,
elektromos buszokat vesznek,
naperőműveket telepítenek,
bevezetik a Zöld Államkötvényt.

Ezen akcióterv pontjai között van egy pár (napelem, elektromos buszok), amik nem okoznak különösebben nagy meglepetést, az olyan intézkedések, mint az illegális szemétlerakók felszámolása pedig 10 év kormányzás után minimum elvárható.

Hogy mennyire lesz eredményes ez az akcióterv, az majd csak idővel válik el, hiszen még azt sem tudjuk, hogy milyen jogi környezetet kíván a kormány megteremteni az akcióterv megvalósítása érdekében. Ugyanakkor azt érdemes tisztázni, hogy mi is az a Zöld Államkötvény, és miért érdemes beruházni rá?

Matolcsyék ötlete volt?

„A Magyar Nemzeti Bank felől fúj a szél. Azt tudom, hogy a Matolcsy beleszeretett ebbe a »zöld témába«” – mondja egyik energiaszektorra és klímapolitikára rálátó név nélkül nyilatkozó forrásunk, aki úgy tudja, az MNB belül van egy részleg, ami kifejezetten erre a területre szakosodott. „Gyanítom, hogy ezt ők találták ki” – teszi hozzá.

Először is, az államkötvény egy olyan értékpapír, ami hitelviszonyt testesít meg, és tanúsítja, hogy valaki (magánszemély vagy társaság) az államnak hitelt nyújtott. Nem kockázatmentes, ugyanis az államcsőd és a fizetésképtelenségen túl a piaci alapú hozamok változása is befolyásolhatja, mennyibe kerül ez az államnak.

Mihálovits Zsolt és Tapaszti Attila, az MNB vezető portfoliókezelői közösen jegyeznek egy elemzést, ami kifejezetten ezekről az értékpapírokról szól. (A cikk szerkesztett formában a Portfolión is megjelent). „A zöldkötvények a hagyományos kötvényektől elsősorban annyiban különböznek, hogy kimondottan olyan beruházásokat finanszíroznak belőle, amelyeknek van valamilyen közvetlen vagy közvetett környezet- vagy klímavédelmi előnye” – fogalmaznak a pénzügyi elemzők.

A zöldkötvények lehetővé teszik, hogy hosszabb távon üzletileg fenntartható és társadalmilag rendkívül előnyös szempont is megjelenhessen a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírban. Elősegíti a tőke környezetbarát beruházásokra csatornázását, csökkenti a forráshoz jutás költségét és felhívja a figyelmet a környezetromboláshoz kapcsolódó pénzügi kockázatokra.

Az államkötvényeket az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) bocsájtja aukciókra. Kurali Zoltán, az adósságkezelő vezérigazgatója még 2019 decemberében adott interjút a Portfoliónak, amiben 2020-as „új dobásokat” harangozott be. „A költségvetésnek már most is vannak környezetvédelmi kiadásai, azt gondoljuk, hogy jó lehetőség van ezeket összehangolni a finanszírozással is. Ez egy piaci trend. Efelé megy a világ, egyre több az ilyen dedikált portfólió, és ahhoz hogy ezeket a befektetőket elérjük, fontos hogy készen álljunk! Egy első lépés lehet a zöld kötvény kibocsátása. Ennek kétségtelenül vannak extra költségei, de perspektivikus piacról van szó.”

Innováció vagy szélhámosság?

„A banki befektetéseket fontos zöldíteni. Kérdés, hogy mivel garantálja a magyar kormány, hogy tényleg zöld befektetésre mennek majd el a pénzek? Sok pénzügyi állami intézmény van, ami alapvetően jól működik, de a transzparencia nem az erősségük” – mondja egyik forrásunk, aki úgy látja, ha nincs meg az átláthatóság és a garancia, akkor a Zöld Kötvény lehet „egy nettó szélhámosság” is, hiszen mi a garancia arra, hogy a papírok eladásából befolyó pénzt az állam nem a környezetszennyező szénerőmű fenntartásara, hanem elektromos buszok beszerzésére költi.

A Mihalovits-Tapaszti-féle írásban a szerzők is megjegyzik: „a zöldkötvények további elterjedésének egyik legfontosabb záloga a transzparens és lehetőleg ellenőrzött megfelelés a kötvénykibocsátás keretrendszerében elvárt paramétereknek. A befektetők szempontjából kulcsfontosságú kérdés, hogy a zöldkötvényből származó forrásból kizárólag a környezetvédelmi szempontrendszernek megfelelő beruházások valósuljanak meg”.

A kockázat kezelésére számos megoldás került kidolgozásra, tanácsadó cégek, nonprofit szervezetek, hitelminősítők jelentek meg az elmúlt években folyamatosan fejlődő piacon. „Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy az egyes entitások eltérő szinten és mélységben vizsgálják a projektek tényleges teljesülését” – szögezik le.

„Megpróbálják a politikai lehetőséget kihasználni. Bemérték ők is, hogy nagyon megnőtt a fogékonyság ebben a témakörben” – mondja egy másik név nélkül nyilatkozó forrásunk, aki korábban a közigazgatásban dolgozott magas pozícióban. Szerinte preferáltabb hozammal és futamidővel kell rendelkeznie a Zöld Kötvények a többihez képest, hogy „egyáltalán felkeltse valakinek az érdeklődését”.

Szeméttel telerakott konténer a Kőbánya Alsó vasútállomáson.

MTVA/Bizományosi: Róka László

Pénz korábban is volt

Felhívta a figyelmünket, hogy korábban is volt célzott forrásbevonás, ami elméletileg környezetvédelmi intézkedéseket fedezett volna, később viszont másra fordították a pénzt. Még tavaly írtunk részletesebben a környezetvédelmi termékdíjról, amit még 1995-ben vezettek be: lényege, hogy a káros termékek kibocsátóinak egy bizonyos összeget kell az állam részére fizetnie.

Ellentmondást nem tűrő államosítás, felszívódó milliárdok, káosz: utánajártunk, miért van tele az ország a szétszórt szeméttel

Hegyekben áll az újrahasznosítható hulladék a telepeken, és ha nem sikerül értékesíteni, akkor füstként és hamuként végzik. A kormány azonban a környezetvédelem miatt létrehozott termékdíjból befolyt tízmilliárdokat más területeken költi el. Nyolcmillió tonna műanyag-csomagolást termelt 2017-ben 30 multinacionális vállalat, közülük csak egy, a Coca-Cola összesen hárommillió tonnáért volt felelős.

Csakhogy 2010 után a kormány átszabta a hulladékgazdálkodási rendszert: megemelte a termékdíj árát, majd jogilag kivezették, hogy ezt az összeget a hulladékgazdálkodásba kelljen visszaforgatni.

Az új klíma akciótervben is szerepelnek erre a területre vonatkozó intézkedések: a folyók védelme, illegális szemétlerakók felszámolása, a műanyag- és fémdobozok visszaválthatóvá tétele megvalósítható lehetett volna ebből a forrásból.

„Környezetvédelmi termékdíj jogcímen 2017-ben 79, 7 milliárd forint, 2018-ban 79,1 milliárd forint folyt be a központi költségvetésbe, a 2019-es költségvetési előirányzat összege 78,5 milliárd forint" – tudtuk meg még tavaly a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) sajtóosztályától. Az adóhivatal nem rendelkezik információval arról, hogy a pénzt mire fordították. Ezért megkérdeztük a Pénzügyminisztériumot, a tárcától azonban nem kaptunk válaszokat.

A 2017. évi Országos Gyűjtési és Hasznosítási Terv (OGyHT) szerint a hulladékgazdálkodási feladatokra 11,65 milliárd forintot, a gyűjtés és hasznosítás finanszírozására 9,5 milliárd forintot szántak. A 2018-as és a 2019-es OGyHT-ban az áll, hogy az adott évekre a költségkeret – amelybe bele tartozik a hulladékgazdálkodási feladatok ellátására, a gyűjtés és hasznosítás finanszírozására, a társadalmi tudatformálásra, az iparfejlesztésre, a rendszer működtetésére, valamint az tartalékképzésre szánt összeg – 18,3 milliárd, valamint 23,07 milliárd forint, ami a termékdíjból befolyt összegnek a 14, illetve a 18 százaléka.

Összességében kijelenthető, hogy egy új forráslehetőség bevonása (legyen az Zöld Kötvény vagy termékdíj) önmagában még nem jelenti azt, hogy a kormány a rendelkezésre álló pénzeket környezet- és klímavédelmi területeken érvényesíti.

Indítottunk egy cikksorozatot a klímaváltozásról! Közérthetően próbáljuk bemutatni, hogy milyen hatással lesz a változó környezet az életünkre. Ha érdekli a téma, olvassa el a sorozat első két részét.

Mire készüljünk: hogyan alakítja át az életünk a klímaválság?

Jön az árrobbanás? Le kell mondanunk a húsról? Megfövünk a városokban?