„Igazuk van” – röviden így indokolta a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája, miért nyerte meg a ROMI-SULI tankönyvkiadó az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) ellen indított perét. A vállalkozás azt kifogásolta, hogy az Oktatási Hivatal (OH) és az Emmi 2013-ban elutasította egy kiadványa tankönyvi engedélyének meghosszabbítását. Március 6-i ítéletével a bíróság hatályon kívül helyezte az OH határozatát, és új eljárás lefolytatására kötelezte a minisztériumi háttérintézményt. Az időközben államosított tankönyvpiacon magánkiadó már nem kaphat tankönyvi minősítést, a döntés inkább azért lényeges, mert megalapozza a ROMI-SULI kártérítési igényét.
Koncepciós eljárás
A piac államosítása előtti időszakban a tankönyvjegyzéken lévő kiadványok engedélyét ötévenként kellett meghosszabbítaniuk a kiadóknak. A ROMI-SULI 2013. április 30-án kérte 13 harmadikos és negyedikes tankönyvére a hosszabbítást. Ezek még a régi kerettantervek alapján készültek, ám mivel a második Orbán-kormány köznevelési törvénye a Nemzeti alaptanterv nyomán haladó új kerettanterveket felmenő rendszerben vezette be, a régi harmadikos könyveket még egy, a negyedikeseket két évig használhatták volna az iskolák. „A tét az volt, hogy azok az osztályok, amelyek elsőben-másodikban a mi könyveinkből kezdtek tanulni, negyedikig folytathassák a tankönyvcsomagot” – összegez Romankovics András, a kiadó vezetője és a könyvek társszerzője.
Az OH azonban 2013. október 25-i határozatában mind a 13 könyv engedélyének
| ||
meghosszabbítását elutasította. A fellebbezés költsége olyan magas volt – 55 ezer forint tételenként –, hogy Romankovicsék csak a negyedikes olvasókönyv esetében támadták meg a határozatot. Sejtették, hogy a másodfokon eljáró Emmin sem fog átmenni a kérelmük, de ki kellett meríteniük a jogorvoslati lehetőségeket, mielőtt bírósághoz fordulnak.
A bíróság most egyértelműen megállapította, hogy az OH és az Emmi elutasító határozata a jogszabályokkal ellentétes volt. A hivatal – a minisztérium állásfoglalására hivatkozva – többek között azzal indokolta az engedély megtagadását, hogy az a kerettanterv, amely alapján a tankönyveket készítették, már nem volt használatban. „Az oktatási miniszter rendeletének 1. mellékletében lévő kerettantervek kifutó rendszerben a 2011–2012. tanévig voltak használhatók” – írta az Emmi. Ezzel szemben a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a szóban forgó mellékletet az Emmi csak 2014 januárjában – tehát a ROMI-SULI kérelme és az elutasító határozat után – helyezte hatályon kívül. A minisztérium állásfoglalásában le is írta, hogy a mellékletet egy „előkészítés alatt lévő” rendeletmódosítás fogja hatályon kívül helyezni. Romankovics András ezért tartja koncepciós eljárásnak a tankönyvvé nyilvánítási kérelem elutasítását. „Megszületett a politikai döntés arról, hogy nem akarják engedélyezni a hozzánk hasonló kiadók tankönyveit, de a jogszabályokat csak később hozták meg” – mondja a kiadóvezető.
A bíróság azt is felrótta az Emminek, hogy az ügyintézési határidőket egészen elképesztő mértékben lépte túl, a ROMI-SULI-nak 21 nap helyett közel 6 hónapot kellett várnia a döntésre. Ráadásul a határozat szerint a kérelmet érdemi elbírálás nélkül utasították el, erre pedig a szabályok értelmében mindössze 8 napjuk lett volna.
Valamennyi kiadó visszavonta
Egy a piaci szereplők körében meglehetősen elterjedt értelmezés szerint a minisztérium 2013-ban azért igyekezett mindenáron megakadályozni az engedélyek kiadását, mert tudta, hogy hamarosan úgyis gyökeresen átalakul a tankönyvellátás rendje. Ezt a teóriát erősíti, hogy az OH többször is felajánlotta a ROMI-SULI-nak az eljárási díjak visszatérítését, amennyiben a kiadó eláll a hosszabbítási kérelemtől. Az OH határozatából kitűnik, hogy más kiadókkal is hasonló módon járt el, és „jelen határozatba foglalt kiadó kivételével valamennyi kiadó visszavonta kérelmeit.” Romankovics András szerint ha a közigazgatási bíróság ítéletét precedensértékűnek tekintjük, akkor az bizonyítja, hogy a minisztérium – a maga által korábban hozott jogszabályok megszegésével – számos kiadó feltehetően több száz, gyakorlatban bevált könyvének tankönyvjegyzékre vételét akadályozta meg végérvényesen.
Azért végérvényesen, mert 2014-ben valóban jött az államosítás. A kormány először törvényt hozott arról, hogy évfolyamonként és tantárgyanként maximum két könyv engedélyezhető, majd egy rendeletben azt is kimondta, hogy ezeket magánkiadók nem, csak az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) állíthatja elő (privát szereplő csak akkor rúghat labdába, ha a miniszter külön felhívást tesz közzé). Később az állam megvette és az OFI-ba olvasztotta a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadót és az Apáczai Kiadót. Ebben a helyzetben a magánkiadók már engedélyztetett könyveit továbbra is rendelhették volna az iskolák, de Hoffmann Rózsa 2014 tavaszán körlevélben tudatta, hogy mely kiadványok rendelését „javasolja” a pedagógusoknak, ezek között nem meglepő módon szinte csak az OFI és a két felvásárolt kiadó munkái szerepeltek (az államosítás folyamatáról bővebben itt és itt írtunk). Ezen rendelkezések jogszerűségével szemben is több kétely felmerült, de az Alkotmánybíróság januári döntésében nem találta alkotmányellenesnek a piac átszervezését. Mindazonáltal gyanítható, hogy egyes kiadók a strasbourgi bírósághoz fordulnak majd vállalkozáshoz való joguk megsértése miatt.
Romankovics András azt mondja, az államosítás után a ROMI-SULI egyetlen tanév alatt elveszítette bevételei nagyjából 60 százalékát, munkatársai egy részétől is meg kellett válnia. Bár a kártérítés összege 13 könyv után – az eljárási díjakat és az elmaradt bevételeket számítva – 10 milliós nagyságrendű is lehetne, a kiadóvezető a további pereskedés helyett jobbnak látná, ha az oktatási tárca hajlandó lenne tárgyalópartnernek tekinteni a bizonyítottan jogsérelmet szenvedett tankönyvesek képviselőit. „Akkor talán az iskolák is visszakaphatnának valamit a köznevelési törvényben – papíron – még meglévő tankönyvválasztási szabadságukból.”
