Szombat, este kilenc. A szentendrei rendõrség elõtt két "Polgárõrség" feliratú autó körül gyülekeznek páran. Beáll egy ritkaságszámba menõ nagy Polski, aztán érkezik egy Astra, majd egy agyontuningolt Honda CRX is. Míg az esti szolgálatvezetõ, Mozsgai Endre, aki egyébként a szentendrei polgárõrök alelnöke is, a járõrlapokat tölti ki, néhányan az önkormányzattól örökölt Lada Nivát bütykölik: kiégett a bal elsõ izzó. A Nivát annak idején leharcolt állapotban kapták, de saját zsebbõl életet leheltek a roncsba. Szükség is volt rá, mert Szentendre egyes részeire nehezen lehetne utcai autóval feljutni.
A járõrlapok kitöltése nem csak úri passzió. A lapon a járõrözõ autók rendszáma, a szolgálatot adók neve, az ellenõrzött terület, illetve egy mobilszám is szerepel. Ezek az adatok az ügyeletes rendõrhöz kerülnek, aki aláírásával tudomásul veszi, hogy a polgárõrök is az utcán vannak. Innentõl kezdve a polgárõr közfeladatot ellátó személynek minõsül, ami annyit jelent, hogy ugyanazok a jogszabályok védik, mint például egy BKV-ellenõrt. Ha valaki ilyenkor odacsap neki, az elkövetõ - az ütés mértékétõl függõen - akár három évig is gondolkodhat a börtönben, hogy kinek is volt igaza.
Szathmáry Gyula, az Országos Polgárõr Szövetség (OPSZ) elnökhelyettese elmondta, hogy az együttmûködésük hibátlan a rendõrséggel, és évrõl évre egyre szorosabb a kapcsolat. Az ügyeletes szentendrei rendõr mintha nem sokat tudna errõl, félvállról kezeli a polgárõröket, pedig megállapodás van a két testület között, sõt gyakran együtt is járõröznek. Az önkéntes õrök láthatóan nem roppannak meg, megszokták, hogy néhány rendõr
nem szívleli õket
"Leginkább, mert fontoskodó, okoskodó, igazolványt és hatalmat akaró népségnek tartják a polgárõröket" - tudjuk meg Drobilisch Gábortól, aki 22 éves, és éppen keresõfénnyel pásztázza a Duna-partot. A fénycsóva azonban hamar elhal: a volt rendõrségi Golf biztosítékát kiverte a halogénizzó. A sötétben Gábor elmeséli, hogy az egyesület felügyelõbizottságában is tag, és nemrég volt egy ügyük, ahol egyik fiatal társuk tagságát fel kellett függeszteni. Tanúk állítása és a rendõrségi feljelentés szerint a fiatalember ittasan, jegy nélkül, polgárõr igazolványát lobogtatva akart bejutni az egyik szórakozóhelyre. A tulaj az eljárást annyira nehezményezte, hogy értesítette a rendõrséget.
Hogy ki miért lesz polgárõr, nehéz megmondani. Szepesiné Kulhavy Magdolna, a szentendreiek titkára szerint ez a dolog belülrõl jön.
"Civilben közterület-felügyelõ, és belsõ meggyõzõdése, hogy az embereket, a társadalmi és a magántulajdont kell védenie, vagy úgy, hogy az egyik évben egy polgárõr- rendezvényen vett részt, ahol többek között bográcsozás is volt, és akkor rájött, hogy neki itt és ilyen társaságban van a helye."
Mozsgai Endre - civilben vállalkozó - nem a kezdetektõl, azaz 1997-tõl tagja a szentendrei polgárõrségnek. Korábban Budapesten teljesített szolgálatot, majd Szentendrére költözve folytatta a munkát, és hamarosan pozícióhoz is jutott. Drobilisch Gábor, az ifjú titán öt éve szolgálja a testületet. Az önvédelmi sportokban jártas fiatalember rendõr szeretett volna lenni, de egy komoly sérülés eltérítette a pályától. Most kény-telen beérni a rendfenntartás e "könnyedebb" változatával, egy év múlva pedig egy gazdasági fõiskolai diplomával. Hogy Gábor korosztálya mit szól ahhoz, hogy a fiú a másik oldalra került, emberünket nem igazán érdekli, és miközben az alelnökkel "megzseblámpáz" egy-egy orvhorgászt, szétrebbent párokat, elmeséli, hogy a múlt hónapban elfogtak két krosszmotoros vandált, akik ittasan vezettek, és molesztálták a szórakozóhelyek vendégeit. Pontosabban csak az egyiket kapták el õk, a másikat a zsaruk vadászták le. És igazából az sem igaz, hogy elkapták, mert ilyet egy polgárõr nem tehet, hanem szorosan követték a motorost, aki elesett, és onnantól kezdve csak vigyázni kellett rá, amíg megérkeztek az intézkedésre jogosult rendõrök.
A polgárõr ugyanis inkább madárijesztõ, mint csõsz. A jelenlétével tehet a bûncselekmény kialakulása ellen, tetten érhet, feltartóztathat, de nem intézkedhet. Ha valamit lát, hívja a legközelebbi rendõrt. A tettenérés során azonban a polgárõr szava semmivel sem ér többet az elkövetõénél, ezért fényképezõgépekkel fölszerelve üldözik és örökítik meg a bûnt.
Szentendrén a szokásos kocsifeltörés, besurranás, randalírozás mellett most egy állítólagos új díler felbukkanása borzolja az idegeket. Egy bizonyos autót keresnek a polgárõrök - tegyük hozzá, minden rendõri segítség nélkül, mert a kapitányság embereinek más dolguk van, így rendõrt csak a legközelebbi faluból tudnak hívni. A nagy keresés során egy-két tizenévest látunk, akik inkább szívnak, mint szívatnak - a járõrkocsi láttán megszaporázzák lépteiket. Mozsgai Endre megjegyzi: "Mindegy, mit csináltak, de ma már többet nem fogják csinálni."
Az éjszakai járõrözés másik fénypontja az óránkénti-kétóránkénti találka. Erre többek között azért van szükség, mert az autók nincsenek URH-val fölszerelve, és a hat darab kézi adó-vevõ nagy része gajra ment, a többi pedig a terepviszonyok miatt nem igazán használható. Ekkor a járõrautók pihennek egyet, mindenki beszámol, mit látott, merre járt és merre megy tovább.
Az elsõ pihenõre Pismányon kerül sor. Egy õrzõ-védõ cég autója is ott áll, õk is besegítenek. Az egyik biztonságis ember mellesleg rendõr, és ha kell, szolgálatba helyezi magát. Egy pár jó kedélyû háztulajdonostól, akiket éppen flekkenezés közben zavar meg a polgárõrös eligazítás, megtudjuk, hogy pár hete feltûnt egy könnyített alufelnikre specializálódott banda, akik téglára teszik az autót, és tíz perc alatt lekapják a kerekeket. Az audis díler mellé így õk is felkerülnek a listára. Mi az estét a biztonságiak társaságában folytatjuk, autójukkal folyamatosan kísérnek.
Úgy tûnik, lesz is értelme, mert a Szamárhegyi kilátónál gyanús fiatalokat veszünk észre. A polgárõrök minden csikket megvilágítanak, és találnak is több, jointból maradt csigát két tizenéves fiú elõtt, akik nagyon nyugodtan tûrik, hogy körbezseblámpázzák õket. A kilátónál azonban egy Mitsubishire bukkanunk, amelyben szintén drogosnak látszó fiatalok ülnek, az illat legalábbis errõl árulkodik. Míg a polgárõrök és a biztonságiak a kilátó alsóbb részét fürkészik, addig a gyanús elemek kis nejlonzacskókat tüntetnek el az autóból. Mi a fotóssal nem értjük az egészet. A lényeg: járõreink gyanút fogtak, mivel azonban
tettenérés nem történt,
semmit nem tehetnek. Aztán az újabb találka során az izbégi különítménnyel futunk össze, akik egy négy éve kiégett házhoz kalauzolnak bennünket, ugyanis a szomszédok mozgást hallottak. A különítmény furcsa eredménnyel jön ki a házból: bontatlan lambériakötegek, új kerti szerszámok, perme-tezõ, ásó, kapa, talicska és egy összegöngyölt polifóm. Úgy döntenek, jegyzõkönyvet vesznek föl, mivel gyanítható, hogy építkezésekre, kiskertekbe besurranó tolvaj raktárára bukkantak. A jegyzõkönyv másolata majd a rendõrségen landol, de addig is szemmel tartják a helyet.
Aztán gurulunk tovább az állítólagos másik "drogos helyre". A már ismerõs Mitsubishi öblös gázzal távozik, a kupaktanács pedig úgy dönt, hogy a rendõrünk segítségével "akkor most már elkapjuk õket". A civil rendõr belenéz a fiúk után maradt csipszes zacskóba, és szomorúan konstatálja: üres. Most már céltudatosan megyünk a további "tuti" helyekre, de hasztalan. Drobilisch Gábort kérdezem, mi a véleménye arról, hogy besúgónak tartják a polgárõröket. "Rám is mondták már, de egyáltalán nem errõl van szó. Mi nem besúgunk, amikor a rendõrségnek jelentjük az eseteket, hanem leleplezünk vagy megelõzünk. Ha valami gyanúsat észlelünk, akkor sem névvel, címmel tálaljuk a rendõröknek, hanem csak utalunk rá, ki és mit csinálhatott."
Idõközben mind a tizenhét szolgálatban lévõ polgárõrhöz - a letekert ablaknál átszólós módszerrel - eljut a hír a drogos mitsubishisrõl. Az eredménytelen bolyongás éjfélkor megszakad az egyik benzinkútnál, ahol ismét logisztikai és koffeinszünetet tart a testület. Noha senki nem nevet, mégis vicces, hogy amíg a szakmai kvaterka zajlik, egy autós fizetés nélkül lép meg a benzinkúttól. Igaz, nem lehet tudni, hogy pontosan a szabálysértés pillanatában - ugyanis tízezer forint alatti kárig nem minõsül bûncselekménynek a tett - már ott voltak-e a járõrök. Úgy tûnik, ez nem is igazán izgatja õket. Kicsit még találgatják, pontosan mi is lehetett az autó márkája, aztán belenyugodnak abba, hogy a tettes úgyis Budapest felé vette az irányt. A benzinkutas randevú más meglepetést is tartogat. A Honda CRX-es polgárõrnél úgy látszik, elszakadt a cérna, mert a parkolóba nem ötvennel és nem is suttogó motorral érkezik.
Az éjfél mindenképpen vízválasztó a mai járõrözés során. A hangulat- és hangnemváltáshoz lehet, hogy a telihold is hozzájárul, de az eddig nyugodt polgárõrök hármasával állnak meg a Duna-korzóra vezetõ út szalagkorlátja mellett, jelentõsen akadályozva a forgalmat. Amikor felbomlik az alkalmi konvoj, a hondás õr egy biciklist zavar le a fõútról, a mi autónkból pedig Gábor szól ki a teljesen megzavarodott kerékpárosnak. Mozsgai Endre viszont úgy gondolja, világítás nélkül valószínûleg õ is a 11-est választotta volna, nem a vaksötét kerékpárutat, amikor pedig egy tántorgó fiatalt és barátját észleljük, Gábor a koravének bölcsességével jegyzi meg, hogy "az italos állapotnak ez az eredménye".
Arra gondolok, a pár perces ácsorgás és tanakodás helyett nem lett volna-e ésszerûbb, ha odamegyünk a srácokhoz, és megkérdezzük: "Látjuk, szarul vagytok. Segíthetünk?"
Czifrik Balázs
Az elsõ polgárõr egyesületek 1989-ben alakultak, ma 1541 egyesületben 65 ezer polgárõr segíti országszerte a rend fenntartását. Kezdetben az önkormányzatok támogatásával mûködtek az egyesületek, késõbb a rendõrség segítségével, mára már a költségvetésben is elkülönítettek egy kisebb összeget az OPSZ mûködésére. Ebbõl a pénzbõl fedezik az infrastrukturális kiadásokat, illetve ebbõl különítik el a pályázatokon elnyerhetõ pénzeket.
A Polgárõrség Szentendre Egyesület 105 tagot számlál, akad köztük több helyi önkormányzati képviselõ is. A városban a Közbiztonsági Munkacsoport munkájában is részt vesznek. A város elismeri az õröket: a "Szentendre Város Közbiztonságáért" kitüntetést 2002-ben az egyesület, 2003-ban pedig Bérczi Béla elnök kapta.
