„Botka László a múlt hétvégén látta be, hogy elfogyott előle a tér, és ha meg akarja őrizni renoméját, ha a jövőben még szeretne valamit, akkor most kell felállnia. Kiszállt, mert nem akart bohóccá válni” – mondta a döntés hátteréről a szegedi polgármester egyik támogatója a Narancsnak. A múlt hét sűrű volt, majd’ minden napján történt valami, ami erősítette távozási szándékát. De Botka László elmúlt kilenc hónapja is, amelyet a választásra készülő MSZP (előbb önkéntes, majd hivatalosan is megerősített) miniszterelnök-jelöltjeként töltött el, az első pillanattól kezdve konfliktusok és meg nem oldott problémák jegyében telt.
Botka tavaly decemberben egy 168 Óra-interjúban jelentkezett be a miniszterelnök-jelölti posztra. Nagyjából akkor, amikor a Magyar Idők információja szerint a DK-s Molnár Csaba és a szocialista Molnár Zsolt kiegyezett a budapesti egyéni választókerületekről. Bár a felek ezt részben cáfolták, Molnár Zsolt később elismerte, hogy a két párt között elvi megállapodás született. Ehhez képest Botka azzal nyitott, hogy Gyurcsány Ferenc nem lehet rajta azon a közös listán, amely a szegedi polgármester egyik alapfeltétele volt. Ráadásul az elmúlt időszakban a közvélemény-kutatások szerint nem erősödött az MSZP, és a Gyurcsány-kérdés sem rendeződött. Három olyan fiaskó ez (ellenzéki közös lista, népszerűség, Gyurcsány), amely együttesen Botka távozásához vezetett, és amelyek alakulásában neki is szerepe volt.
Ellenség a párton belül
Botka végig azt érezte, hogy a saját pártján belül fúrják. „Azt tudta, hogy a Fidesz támadni fogja, de hogy a szocialistáktól ezt kapja, arra nem számított” – mondta egyik forrásunk. Molnár Zsoltról már az év elejétől tudni lehetett, hogy Botka legkomolyabb ellenfele az MSZP-n belül. Molnár egy kanál vízben meg tudná fojtani Botkát – állították korábban a Narancsnak pártbeli politikusok, és amikor ezt a „szóbeszédet” a szegedi polgármesternek is említettem februárban, ő nem lepődött meg, és még csak elkenni sem próbálta a felvetést.
Az év eleje más miatt is fontos lett: január végén Lattmann Tamás nemzetközi jogász az Indexnek jelezte, szívesen lenne miniszterelnök-jelölt; azt azonban akkor nem árulta el, hogy erről egyeztetett is már a Tarjányi Péter–Molnár Zsolt-duóval, illetve hogy erről beszélt az MSZP jelenlegi elnökével, Molnár Gyulával is. Ma már világos, hogy Lattmann része volt annak az MSZP és a DK között körvonalazódó megegyezésnek, amelyet aztán Botka felrúgott. Utóbbi erre külön is kitért februári portrénkban (lásd: Aki kiáll, Magyar Narancs, 2017. február 16.): „A múltkor Molnár (Zsolt – a szerk.) csak azt nem üzente meg a Magyar Időkön keresztül, hogy Botkát nem kell komolyan venni. A Fidesz lapjában még azt is közölte, hogy Lattmann Tamás milyen figyelemreméltó jelölt. Ezt nehéz úgy értelmezni, hogy a pártja jelöltjét támogatja.”
Botka nyílt Gyurcsány-ellenessége komolyan megosztotta az MSZP-t. A párt felső köreiben alapvetően két egymást kizáró felfogás él a DK-ról. Molnár Gyula például úgy lett tavaly pártelnök, hogy az együttműködés mellett tette le a voksát, ahogyan Molnár Zsolt is rendre a kooperáció mellett foglalt állást. Botka stratégiája viszont középtávon a DK meglékelését, és az átpártolt, korábbi szocialista szavazók visszacsábítását célozta úgy, hogy közben az MSZP nyit a Párbeszéd és az LMP felé is. Erről az év elején egy Botkát támogató vidéki parlamenti képviselő ezt mondta a Narancsnak: a DK-val „történő kooperáció azt jelentené, hogy csak a túlélésre játszunk. Arra, hogy legyen meg kábé a mostani mandátumszám, aztán helló. Akik ezt akarják, mondjuk, vannak 8–10-en a mostani frakcióból, azok már le is zsírozták a befutó helyeket. Ők azt mondják, a túlélők fogják leváltani az Orbán-rendszert, szerintem viszont ezzel végképp elindulunk a megszűnés felé. Vidéken Gyurcsánnyal öngyilkosság kampányolni. Vele nem lehet nyerni. Képtelenség.”
Mindenesetre, ha tavasszal elindult volna felfelé az MSZP, Botka tervének lehetett volna alapja; de nyárra bebizonyosodott, hogy a DK-t nem lehet így kigolyózni, mivel a látványos népszerűség-növekedés elmaradt. A kozvelemenykutatok.hu adatai szerint a teljes népesség körében mért év elejei 10 százalékot májusra (amikor az MSZP kongresszusa hivatalosan, a Fizessenek a gazdagok!-kampány után miniszterelnök-jelöltté választotta Botkát) sikerült feltornázni 13–14 százalékra. Ez azonban nem tartott ki a nyár végéig sem, sőt, a párt támogatottsága zuhanni kezdett. A legmelegebb hónapok ugyanis éles csatákat hoztak az MSZP-ben, ez pedig taszította a választókat.
Harcos nyár
Előbb az ún. plakáttörvényt torpedózta meg Botka: azt a Fidesszel kötött megállapodást, amely például a frakcióvezető Tóth Bertalan szerint is hasznára lehetett volna a pártnak. Botka viszont úgy vélte, nem fogja a kollaboráns stigmát lemosni a párt magáról, ha partner lesz a Jobbikot ellehetetlenítő kétharmados plakáttörvényben, amelyet később a Fidesz néhány módosítással könnyen az MSZP ellen is fordíthat. A törvény megakasztása megalázó helyzetbe hozta Tóthot, de azokat is (Burány Sándor, Korózs Lajos), akik e téren egyértelműen beleálltak az együttműködésbe a Fidesszel.
Július elején Botka már konkrétan üzent az ellene dolgozó szocialista politikusoknak. A pártvezetést és a frakciót Szegedre hívta, ahol kijelentette: aki „tovább szivárogtat, rossz híremet kelti, kutatásokat hamisít, annak a nevét be fogom olvasni a kamerába”. Ezt azért lépte meg, mert egy ideje már megjelentek a „fogy a levegő Botka körül” típusú cikkek az Origótól a Magyar Időkön át a Magyar Nemzetig. Néhány hét múlva a 168 Órában Botka ugyan nem mondta ki, de a sajtóban mindenhol úgy jött le, hogy leárulózta Molnár Zsoltot, és ezt a szegedi polgármester egyszer sem cáfolta. Így lett Molnár Zsolt az MSZP árulója.
Nyáron, amikor Botka egyik bizalmasával beszéltem, megkérdeztem, Botka vajon mennyire mélyen ismeri az MSZP-t. Ezt a választ kaptam: „Nem tudta, hogy a Fidesz ennyire benne van a pártban. Persze, Botka sejtette, hogy vannak bajok, de azt nem, hogy ekkorák.” Nyári cikkünkben három nagyobb erőcsoportot mutattunk be, amelyek ellenérdekeltek voltak a Botka-projekt sikerében. A Tóth Bertalan és Botka közötti ellentétet a plakáttörvény élezte ki, és ez túlmutatott önmagán, hiszen a frakcióvezetőt (baranyai lévén) Puch László korábbi pártpénztárnok, a legendás 70–30 világ emblematikus alakja mellé sorolták. Puch a Népszava és a Szabad Föld tulajdonosaként jelentős médiabirodalmat birtokol, amelynél egy ideje a kormány is szívesen költ hirdetésekre milliókat. A 2014-es miniszterelnök-jelölt Mesterházy Attila neve egy ismerőse kapcsán a letelepedésikötvény-bizniszben merült fel; amikor erre rákérdeztünk nemrég Demeter Mártánál, az MSZP-t otthagyó képviselőnél, nem cáfolta, hogy emiatt (is) szakított a párttal. A mostani frakciót 2014-ben még Mesterházy rakta össze; és bár többen eltávolodtak tőle (Demeteren kívül még Harangozó Tamás is), pártbéli befolyása továbbra is jelentős. Amikor Molnár Zsolttól a nyáron megkérdeztem, hogy mi lesz, ha a leárulózása után kizárják a pártból is, ő rávágta: nem fogják kizárni, már csak azért sem, mert az MSZP-ben a kompetens tanácsot olyan valaki vezeti, „aki Mesterházy embere”. Felmerült ugyanis, hogy Botka kezdeményezi Molnár kizárását a pártból; ez végül nem történt meg, viszont elvették tőle a fővárosi kampány szervezését. „Ez a lépés hiba volt” – mondja ma már Botka egyik bizalmasa a kizárás elmaradásáról, hozzátéve, hogy azokban a napokban a párt tisztelettel övezett tagjaitól is érkezett kérés Botkához, hogy ne verje szét az MSZP-t. Ez is befolyásolhatta, hogy végül nem ment el a falig Molnár Zsolt ügyében.
A nyár másik akut problémája volt, hogy a Botka-kampány anyagi okok miatt nem tudott elindulni – legalábbis ezt mondták, amikor arról érdeklődtünk, hogy mi a helyzet a beharangozott népszerűség-növekedéssel. A MSZP-nél állítólag egymillió forint megszerzése is bravúr volt a Botka-kampányra, miközben a Jobbik ennek sokszorosát költi el Vona Gáborra; de az LMP is látványosabban kampányol, noha állami támogatottságuk kisebb az MSZP-énél. Csakhogy Botkáéknak nem volt hozzáférésük a pénzhez: a frakciókassza Tóthnál, a pártalapítvány pedig annál a Baja Ferencnél volt, akit épp Botka tett ki a kampánycsapatból, miután oda valamiért Tóbiás József beszervezte. (Molnár Zsolttal együtt. Molnár is repült a csapatból, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. További két tagja, Kerényi György kommunikációs igazgató és Ruff Bálint tanácsadó Botka visszalépése után beadta azonnali lemondását.)
Erős kamuszag
A múlt héten gyorsan peregtek az események, egymástól aligha függetlenül. Előbb Botka tett ajánlatot az ellenzéki pártoknak (ami a válaszadók kétharmadának a szimpátiáját elnyerte egy telefonos felmérés szerint), aztán kedden elindult Tarjányi Péter akciója (akinek frissen indított hírportálját „ismeretlen befektetők” finanszírozzák). A titokzatos Magyar Progresszív Mozgalom képviseletében – nem tudni, milyen megfontolásból – Lattmann Tamás besétált az ATV stúdiójába, és előadta, hogy az MSZP jelenlegi elnöke vele tárgyalt a miniszterelnökségről, és ő volt az „ellenzék közös jelöltje” Botka bejelentkezéséig. Viszont most eljött az idő, hogy Botka belássa: a stratégiája megbukott. Azaz vegye a kalapját és távozzon – Tarjányiék mondandója lényegében ez volt. A keddi nyilatkozat után másnap maga Tarjányi ült be az ATV-be, hogy „tisztázza” a részleteket. Eszerint miután Molnár Zsolt felkérte őt – tehát nem egy kampánygurut, nem egy tanácsadó céget, hanem a volt rendőr Tarjányit, akinek nincs releváns pártpolitikai tapasztalata –, hogy találja meg az ideális miniszterelnök-jelöltet, Tarjányi elrepült Amerikába, beszélt néhány tanácsadóval, majd összeállított egy listát, amelyről azután kiválasztották Lattmann Tamást, mint legjobb jelöltet. „Kampányszakemberekkel találkoztam Amerikában, és profilozásban jártas emberekkel. Része a módszernek a profilalkotás is, az, hogy milyen jellemzőknek kell megfelelnie egy ideális ellenzéki jelöltnek” – mondta erről Tarjányi Péter a Narancsnak. Erről a listáról, vagy a kutatásról több konkrétumot azonban nem árult el lapunknak. Mindenesetre unikális megoldás, ha valaki külföldön akarja megtudni, hogy a saját hazájában a választók milyen stratégia alapján döntenek. Megpróbáltuk ezt komolyan kezelni, ezért több politikai elemzővel is megosztottuk Tarjányi sztoriját; mindannyian egyértelmű blöffnek minősítették a dolgot. Nincsenek objektív módszerek, a választók döntik el, hogy nekik ki tetszik; aki ezt előre eldönthetőnek véli, az dilettáns, nagyot mond, vagy hazudik – így összegezhető a véleményük, amelyet még azzal egészítettek ki, hogy Amerikában sem szokás a Lattmannhoz hasonlóan teljesen ismeretlen, illetve csak egy szűk kör által ismert szereplőre elnökválasztási kampányt felhúzni. (Ráadásul arrafelé van még előválasztás is.) Tarjányi egyébként éppen Molnár Zsolt tanácsadója, együtt találták meg és ki Lattmannt: ezek után nem nehéz az egész ATV-s, majd a mozgalomindító Botka-ellenes nyilatkozatok mögött Molnár Zsolt ambícióit feltételezni; nagyon is passzol itt minden egymáshoz.
Molnár Gyula is keserű meglepetést okozott Botkának: úgy tűnik, a pártelnök külön kiegyezett Gyurcsánnyal, hogy utóbbi fölkerüljön a közös listára. Erről múlt szerdán nyilatkozat is született, mindezt azonban nem kommunikálta nyíltan a miniszterelnök-jelölt felé, aki ezt egyfajta árulásként élte meg. Ehhez jöttek a Medián adatai: a cég 9 százalékon mérte az MSZP-t, s ez az elmúlt 25 év leggyengébb közvélemény-kutatási eredménye, ugyanakkor az újabb adatok szerint erősödött az LMP. Kisvártatva kiderült, hogy mind a Momentum, majd a DK önálló listát állít 2018-ban. Ez így együtt már sok volt. Botka döntött.
Akik harapnak az MSZP-ből
Bár visszalépéséért saját pártja különböző szereplői is tettek, a szegedi polgármesternek is voltak rossz húzásai. A közös lista ötlete kezdettől nem tetszett a reménybeli partnereknek, és az is gyorsan kiderült, hogy a DK Gyurcsány nélkül nem fog együttműködni a szocialistákkal. Botkának pedig nem volt B terve. A nyáron a Molnár-ügyet, s az árulás súlyos vádját a nyilvánosság elé vitte, ám végül félmegoldás mellett döntött. Meglehet, a palotaforradalomhoz nyolc hónappal a választás előtt már késő volt – de akkor miért fogott bele?
Beszédes, hogy lapzártánkig csupán két szocialista politikus állt ki teljes mellszélességgel Botka mellett. Szanyi Tibor szerint viszont Botka „összeszarta magát”, míg mások (Molnár Gyula, Kunhalmi Ágnes, Mesterházy Attila) arról beszéltek, hogy nincsenek is árulók a pártban; és vannak, akik rutinból hárítanak. Molnár Zsolt, a 2000-es években még a Fidesz körül sertepertélő ügyvéd, aki Ron Werber korábbi kampányfőnök szerint befékezte Rogán ügyeinek a kiteregetését a 2014-es választások előtt, ott lesz a következő parlamentben is. Molnár egyébként – aki 2016 tavasza óta egyeztet Tarjányival a „közös miniszterelnök-jelöltről” – azt mondta nemrég a hvg.hu újságírójának, hogy tőle hallott először tanácsadója, Tarjányi mozgalmáról. „Nem volt sem közöm, sem részem Botka visszalépésében” – ezt már a Narancsnak mondta Molnár Zsolt. Tarjányi mozgalmának elindulása előtt tudta, hogy lesznek olyan civilek, akik az október 23-áig megszületendő összefogásért dolgoznak, de hogy ez Botka ellen irányul, arról nem volt tudomása. „Lattmann Tamással tavaly novemberben találkoztam először, az ő kiválasztásában nem vettem részt. Ekkor az MSZP elnöke is támogatta az ő jelölésének elvi lehetőségét, ahogy Tarjányinak is ő adott korábban mandátumot a kiválasztáshoz. Akkor még nem volt miniszterelnök-jelöltünk, aztán megváltozott minden.”
Azok az MSZP-sek, akik Botka távozása miatt esetleg más párt után néznek, több irányba is indulhatnak: a DK nyilván profitál a történtekből, de vidéken a Jobbik is számíthat azokra, akiknek elegük van az Orbán-kormányból. „Az MSZP-nek van tízezer tagja, és én őszintén hiszem, hogy a fertőzöttek, akik fogva tartják a pártot, nincsenek többen 60–70 főnél. Azaz talán nincs még veszve minden” – hallottuk egy Botka-támogatótól ezt a némileg indokolatlan optimizmusról árulkodó kijelentést. Az MSZP ugyanis a legnépszerűbb politikusával sem tudott hónapok alatt előrébb lépni – logikus föltételezés, hogy nélküle még tovább zuhanhatnak.
